Magyar Méh, 1899 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1899. január / 1. szám
fejtegetésére vonatkoztak volna. Az volt ugyanis szándékom, hogy Berlepsch tanairól szólok röviden s ez nem függ össze Dickel dolgával, hanem Dzierzon előadásának első pontjára tartozik, ahol ő Berlepsch ellen fordul. S e tárgyról néhány szóval érdekes dolgokat közöltem volna önökkel. Önöktől kérdem tehát, hogy most kivánnak-e meghallgatni. Elnök: A napirendhez való hozzászólásra más nincs feljegyezve s csak Dzierzon dr. előadásához kíván hozzászólni egy úr. Két indítvány fekszik előttünk: az egyik az, hogy a vitát bezárjuk s elnapoljuk holnapig. Dickel úr előadásáig. A másik indítvány, amely Kühl dr. úrtól származik, a vitát kettéosztani kívánja, és pedig oly formán, hogy a Dickel-féle elmélethez hozzászólni kívánók holnap beszéljenek és a Dzierzon dr. előadása feletti vita azonnal megindíttassék. Elsősorban a továbbmenő indítvány felett óhajtok szavaztatni, a felett ugyanis, hogy a Dzierzon dr. előadása feletti vita a mai napirendről levétessék s holnap Dickel előadása kapcsán tartassák meg és kérem azokat az urakat, kik ezen indítványt pártolják, emeljék fel a kezüket. (Megtörténik.) Köszönöm és ellenpróbát kérek. Az indítvány nagy többséggel elfogadtatott s a tárgy holnapra tűzetik napirendre. Következik Kühl dr. úr második előadása : »A méhek közös munkájáról a méh jóléte és fenntartása érdekében, mint az emberek által követendő példáról.* Kühl dr.: Tisztelt uraim! Csak néhány szót kívánok önökhöz intézni éppen azon viszonyokra való tekintettel, amelyek e pillanatban a méhészetet és a méhészeket mozgatják. És az imént láttuk, hogy a legjobb után indultunk el, hogy minél erősebben összeütközzünk. Az emberek a méhészetet különböző okoknál fogva űzik. Némelyek a méhek iránt táplált szeretetből, melyet még szüleik oltottak beléjük; mások ismét azért kezdenek a méhészettel foglalkozni, hogy méz- és viaszárulás útján jövedelmező mellékkeresetre tegyenek szert. A méhekkel való foglalkozás, életük és működésük megfigyelése mindannyiukra nézve serkentőleg és nemesítőleg fog hatni! Mert maradhat-e az olyan ember rest és idejét semmittevéssel fogja-e tölteni, aki látja, hogy a méhek éjjel-nappal mily fáradhatatlanul dolgoznak? Önkéntelenül is példát fog venni szorgalmukról, rendszeretetükről és tisztaságukról. A királynőhöz való ragaszkodásuk is például szolgáljon nekünk arra, hogy az uralkodóhoz törhetetlenül ragaszkodjunk s erőnket jó és rossz időkben, szükség esetén életünk feláldozásával is, neki szenteljük. Különösen még egy pontot kívánok ezúttal kiemelni, amely tekintetében kívánatos, hogy a méhészek a méhek példáját kövessék. Minden méhész tudja, hogy csakis erős méhcsalád lehet hasznothajtó, míg ellenben a gyenge családok tulajdonosuknak csak boszúságot és kellemetlenséget okoznak. Azt látjuk a méheknél, hogy e jelmondatot *viribus unitis* mily nagyra becsülik s hogy minden egyes méh összes erőit a közjó érdekének szenteli. Vájjon nem volna-e üdvös a méhészek érdekében, ha minden kicsinyes különleges érdeket félretéve, valamennyien csak egy czélt követnének, azt