Magyar Méh, 1904 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1904. január / 1. szám
4 mézes lépekként juttatják forgalomba? Hova és merre szállítják elárusításra ? Mert nehezen hihető, hogy csupán Przsevalszk 8000 lélekből álló lakossága fogyasztaná el a termelt mézet, messzebb, távolabbi városokba is kell annak eljutni, hogy a termelők érdemesnek tarthassák a méhészettel való foglalkozást. Kívánatos volna tudni a kas vagy kaptár belső berendezését, valamint a méhekkel való bánásmódot is. Talán egykor a nagy tapasztalású utazó bővebb felvilágosítással lesz szives szolgálni. Vámossy: Vidéki méhzsongás. Hogyan lettem én méhész? Ha a tek. szerkesztő úr azt, hogy mi vitt engem a méhészkedésre és két évi kezdő méhészkedésemet érdemesnek tartja szeretett lapunkban közölni, úgy azt a következőkben híven leírom : Én évek óta nagyfokú idegbajban szenvedtem és részben most is szenvedek, minek folytán kénytelen voltam ügyvédi gyakorlatomat abbanhagyni. Több elismert orvos szaktanárral consultáltattam magam, három gyógyintézetben kerestem kínos betegségem gyógyulását, de mindig csak azon tapasztalattal lettem gazdagabbá, hogy minden egyes kúra tömérdek költséggel járt és erszényemet szegényítette, azonban a várva várt gyógyulás vagy csak javulás az elmaradt. Miután a szellemi foglalkozás beteges idegeimet nagyon felizgatja, s miután a semmitevés engem, aki mindig munkáhozvoltam szokva, még idegesebbé tett; ennélfogva sokáig azon tűnődtem, hogy minő foglalkozás felelne meg legjobban beteg állapotomnak, végre azon gondolatra jutottam, nem-e volna jó nekem a méhészettel foglalkozni, amely foglalkozás, egyrészről társadalmi állásommal összefér, demás részről és főként, hogy kora tavasztól késő őszig a szabadban phisikai munkával leszek elfoglalva, idegeimre csak jótékonyan hathat. Feltevésemben nem is csalatkoztam, mert amióta méhészkedem, azóta állapotom tetemesen javult, úgyhogy azt mondhatom, hogy tavasztól késő őszig már elég jól érzemmagamat és erősmeggyőződésem az, hogy méhészetem nagyobbítása, következésképp a phisikai munka fokozása által idegbetegségemet teljesen el fogom veszteni. Az előre bocsátottak a t. tagtársakat és a Magyar Méh Rt. olvasóit talán csak untatni fogják, de miután a méhészkedés nemcsak anyagilag hasznos, szórakoztató, hanem a magam fajta beteg emberekre nézve jótékony, sőt gyógyhatású foglalkozás, s miután a t. olvasók közül akárhány jöhet oly helyzetbe, hogy az enyémhez hasonló betegségben szenvedő embertársának jó tanácscsal szolgáljon, azért tartottam kötelességemnek a fentieket közzé tenni, mert bátran merem mondani azt, hogy a méhészkedés súlyos idegbajom javulására nagy befolyással volt. Kétévi méhészkedésemet és azalatt szerzett tapasztalataimat a következőkben írom le. Az 1901—1902. év telén Dr. Farkas Mihály méhészeti könyvecskéjét és G. Dathe : »Lehrbuch der Bienenzucht« című művét szereztem meg"; azokat több ízben elolvasván, sokat tanulmányoztam elméletileg a méhészetet. Az 1902. év márczius havában egy méhest vásároltam, amelyben 16 drb. felülről kezelhető rakkaptár, — köztük 3 benépesedett — 20 drb. üres szalmakas,mézpergető, többféle segédeszköz és mintegy 150 keret egészen kiépített üres lép volt. A vétel után a méhest és méheket Sároslakról, nyaraló helyemre, a mintegy 50 kilométer távolságra esőAlsó-Körsbe szállíttattam szekereken, ahová azok 1902. évi március 27-én minden baj és veszteség nélkül szerencsésen megérkeztek. A méhház március 27. és 28-án állíttatott fel, aminek megtörténte után azonnal azon szomorú tapasztalatra jutottam, hogy az elmélet gyakorlat nélkül nem sokat ér. A méhes felállítása alatti két napon gyönyörű szép enyhe idő volt, azért az volt az első dolgom, hogy a három benépesített kaptárt lakházam nyitott folyosóján, úgy és oly helyre helyeztem el, hogy a nap közvetlen rájuk süthetett és alig, hogy a tolókat felhúztam, a már másfél napig”elzárva volt méhecskéin,azonnal kitódultak és vígan tájoltak, sőt egy óra múlva már a közelben lévő sárga ibolyáról és mogyoróról bőven himport hordtak be, ugyanazt cselekedték a második napon is, aminek én, mint gyakorlatlan méhész, nagyon megörültem.