Magyar Méh, 1925 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1925. január / 1. szám
előadásokat tartott. Nemes lelkét, de ügyszeretetét is jellemzi, hogy az előadásokon résztőket napokon át nemcsak lakással és ellátással gyámolította, hanem szükség esetén még adíjat is fizetett nekik és útiköltségeiket is megtérítette. Államsegéllyel, de a saját fokozott áldozatkészségével a gyulai grófi kastély parkja melgyönyörű pavillont épített és benne mintaméhesgazdaságot állított fel, olyat, melynek joriban nem volt párja az országban. Mindenki ismeri az Alföld szélsőséges időjárását, mely sokszor akkor sújtja a méhesdát, mikor a legteljesebb áldást kellene ontania. Mivel Gyulán kivált az akácfa virágzását lett kihasználni, mert az egész város és környéke azzal volt beültetve, valóságos csapás a méhesgazdaságra, ha a virágzás idején az időjárás szeles volt. Göndöcs gondoskodni lrtott olyan mézelőnövényekről, melyek az akácfa virágzását vagy megelőzték, vagy követ, hogy kedves állatkáinak munkára mindég legyen alkalmuk s legyen takarmányuk, ha azok vagy a másik faj virágzásakor nem volt a méhekre kedvező idő. Azért Nagyváradról akácfafajt hozatott s igyekezett is meghonosítani, azonban minden törekvése meghiúsult árosi faiskolát kezelő kertész nemtörődömségén s így alig pár példányt sikerült nagyrafelni. Ekkor kezdték továbbá az Alföldön a gazdák azt a szokást, hogy aratás után azonnal szántották a tarlót, amivel megfosztották a méheket legkedvesebb legelőjüktől, a tisztesfű- Hogy a tisztesfűnek mesterséges tenyésztését előmozdítsa és a méhlegelőt így javítsa, ette Mauthner budapesti magkereskedőt arra, hogy a tisztesfű magvát megszedesse és gkereskedésében forgalomba hozza. Sokat szorgoskodott abban is, hogy a magyar méznek és viasznak egyenesen Parisbancot szerezzen s 1878-ban Kriesch Jánossal, a műegyetem akkori rektorával, megalakítottadapesten az „Országos Magyar Méhészeti Egyletet", melynek szintén ő volt sok éven át éke s elkövetett mindent annak felvirágoztatására. Megnyerte az egyesület fővédnökéülzsébet királynét, a kormánynál államsegélyt, vándortanárt és mintaméhésztelep felállítását közötte ki és egy méhesgazdasági káté megírására 200 forint pályadíjat tűzött ki. 1882-ben Budapesten, 1883-ban Gyulán méhészeti kiállítást rendezett. A budapesti kiálts tanulságaiból okulva, a hiányokat Gyulán pótolta s ez a kiállítás volt az országban az ő, mely a méhesgazdaság terén úgy az elméleti tudás, mint a gyakorlat akkor ismertezes vívmányait a látogató szeme elé tárta. A kiállítással kapcsolatban méhészeti vándorülést tartott s ott vitatták meg többek közt a különféle méhfajok előnyeit és hátrányait, a kiállítás sikerének elismeréséül, továbbá a kiállított méhészeti tárgyakért, különösen a Sizőből és gyékényből készült kettőskaptárakért, valamint a Dzierzon-rendszerű, de sok ésszerű újításon keresztülment lapozókaptáraiért a bírálóbizottság Göndöcsöt ítélte első díjra lemesnek, mely egy ezüstbillikomból állott. Midőn Kriesch János a méhészet fellendítése érdekében 1884-ben Erdélyt bejárta szerkesztésében megjelent „Méhészeti Lapok" 7. számában egyebek közt a következőkben múl be: „A legszebb és valóban kitűnően kezelt méhest Kolozsvárott láttam, mely Gebhardt méh, a kolozsvári távirda főnökéé volt. Gebhardtnak nyaralója mellett a Borjúmálon két álonja van, csupán az úgynevezett Göndöcs-féle lapozókaptárakból. 70 pompásan kezelt, ingerű családot láttam ott lapozókaptárakban. Azóta mondhatom, hogy teljes megelégéssel vagyok a lapozókaptárak iránt, mert saját szemeimmel győződtem meg arról, hogy jó értelemmel kezelve teljesen megfelel az okszerű méhészkedés követelményeinek." 1885-ben Budapesten országos kiállítást rendezett a kormány, melyre kaptáraival, méhcsdasági eszközeivel és eddig még nem látott színes és illatos mézeivel úgy vonult fel a döcs, hogy mindenki csodálkozását kivívta. Valóban az okszerű méhészet haladása és méhei ennél szebben és érdekesebben még soha nem voltak az országban bemutatva,ízléssel elrendezve és legszebb példányokban voltak ott láthatók a különböző méhlakok méhekkel, mindennemű kezelési eszközök, gyönyörű csorgatott és lépesméz, hófehér íz, mézeskalács, mézbor, mézpezsgő, mézecet stb. Ami azonban a legnagyobb feltűnést tette, szegfű-, rózsa- és rezedaillatú, valamint ananász és vanília ízű méz. Amidőn ugyanis Göndöcs hírét vette az országos kiállításnak, azonnal elhatározta, íg a magyar méhesgazdaság fejlesztésére a kiállítás keretén belül méhészeti kiállítást fog hozni. A szokásos dolgokon felül úgy gondolta, hogy olyasmit fog kiállítani, amit még ő próbált és nem látott azelőtt s elhatározta, hogy ártatlan növényi festékekkel s növényi tokkal fogja megfesteni és illatosítani úgy a lépeket, mint a mézet. Hogy célját elérje, a beéri üveghutában üvegből egy asztalra állítható és szétszedhető tékből álló kis üvegdiadalívet öntetett egy méter magasságban, mely természetesen belüli volt és így minden oldalról átlátszó. A diadalív szétszedhető volt s részenkint készült Midőn egy-egy oszlopfej, mely szintén több részből állott, elkészült, részenkint helyezték