Magyar Méh, 1925 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1925. január / 1. szám

előadásokat tartott. Nemes lelkét, de ügyszeretetét is jellemzi, hogy az előadásokon részt­őket napokon át nemcsak lakással és ellátással gyámolította, hanem szükség esetén még adíjat is fizetett nekik és útiköltségeiket is megtérítette. Államsegéllyel, de a saját fokozott áldozatkészségével a gyulai grófi kastély parkja mel­­gyönyörű pavillont épített és benne mintaméhesgazdaságot állított fel, olyat, melynek joriban nem volt párja az országban. Mindenki ismeri az Alföld szélsőséges időjárását, mely sokszor akkor sújtja a méhes­­­dát, mikor a legteljesebb áldást kellene ontania. Mivel Gyulán kivált az akácfa virágzását lett kihasználni, mert az egész város és környéke azzal volt beültetve, valóságos csapás­­ a méhesgazdaságra, ha a virágzás idején az időjárás szeles volt. Göndöcs gondoskodni lrtott olyan mézelőnövényekről, melyek az akácfa virágzását vagy megelőzték, vagy követ­­, hogy kedves állatkáinak munkára mindég legyen alkalmuk s legyen takarmányuk, ha az­ok vagy a másik faj virágzásakor nem volt a méhekre kedvező idő. Azért Nagyváradról akácfafajt hozatott s igyekezett is meghonosítani, azonban minden törekvése meghiúsult árosi faiskolát kezelő kertész nemtörődömségén s így alig pár példányt sikerült nagyra­­felni. Ekkor kezdték továbbá az Alföldön a gazdák azt a szokást, hogy aratás után azonnal szántották a tarlót, amivel megfosztották a méheket legkedvesebb legelőjüktől, a tisztesfű- Hogy a tisztesfűnek mesterséges tenyésztését előmozdítsa és a méhlegelőt így javítsa, ette Mauthner budapesti magkereskedőt arra, hogy a tisztesfű magvát megszedesse és gkereskedésében forgalomba hozza. Sokat szorgoskodott abban is, hogy a magyar méznek és viasznak egyenesen Parisban­cot szerezzen s 1878-ban Kriesch Jánossal, a műegyetem akkori rektorával, megalakította­dapesten az „Országos Magyar Méhészeti Egyletet", melynek szintén ő volt sok éven át éke s elkövetett mindent annak felvirágoztatására. Megnyerte az egyesület fővédnökéül­zsébet királynét, a kormánynál államsegélyt, vándortanárt és mintaméhésztelep felállítását közötte ki és egy méhesgazdasági káté megírására 200 forint pályadíjat tűzött ki. 1882-ben Budapesten, 1883-ban Gyulán méhészeti kiállítást rendezett. A budapesti kiál­ts tanulságaiból okulva, a hiányokat Gyulán pótolta s ez a kiállítás volt az országban az ő, mely a méhesgazdaság terén úgy az elméleti tudás, mint a gyakorlat akkor ismert­ezes vívmányait a látogató szeme elé tárta. A kiállítással kapcsolatban méhészeti vándor­­ülést tartott s ott vitatták meg többek közt a különféle méhfajok előnyeit és hátrányait, a kiállítás sikerének elismeréséül, továbbá a kiállított méhészeti tárgyakért, különösen a Sizőből és gyékényből készült kettőskaptárakért, valamint a Dzierzon-rendszerű, de sok és­szerű újításon keresztülment lapozókaptáraiért a bírálóbizottság Göndöcsöt ítélte első díjra lemesnek, mely egy ezüstbillikomból állott. Midőn Kriesch János a méhészet fellendítése érdekében 1884-ben Erdélyt bejárta s­zerkesztésében megjelent „Méhészeti Lapok" 7. számában egyebek közt a következőkben múl be: „A legszebb és valóban kitűnően kezelt méhest Kolozsvárott láttam, mely Gebhardt méh, a kolozsvári távirda főnökéé volt. Gebhardtnak nyaralója mellett a Borjúmálon két ál­onja van, csupán az úgynevezett Göndöcs-féle lapozókaptárakból. 70 pompásan kezelt, ingerű családot láttam ott lapozókaptárakban. Azóta mondhatom, hogy teljes megelégé­­ssel vagyok a lapozókaptárak iránt, mert saját szemeimmel győződtem meg arról, hogy jó értelemmel kezelve teljesen megfelel az okszerű méhészkedés követelményeinek." 1885-ben Budapesten országos kiállítást rendezett a kormány, melyre kaptáraival, méhcs­­­dasági eszközeivel és eddig még nem látott színes és illatos mézeivel úgy vonult fel a döcs, hogy mindenki csodálkozását kivívta. Valóban az okszerű méhészet haladása és méhei ennél szebben és érdekesebben még soha nem voltak az országban bemutatva,­­ízléssel elrendezve és legszebb példányokban voltak ott láthatók a különböző méhlakok méhekkel, mindennemű kezelési eszközök, gyönyörű csorgatott és lépesméz, hófehér íz, mézeskalács, mézbor, mézpezsgő, mézecet stb. Ami azonban a legnagyobb feltűnést tette, szegfű-, rózsa- és rezedaillatú, valamint ananász és vanília ízű méz. Amidőn ugyanis Göndöcs hírét vette az országos kiállításnak, azonnal elhatározta, íg a magyar méhesgazdaság fejlesztésére a kiállítás keretén belül méhészeti kiállítást fog hozni. A szokásos dolgokon felül úgy gondolta, hogy olyasmit fog kiállítani, amit­ még ő­­ próbált és nem látott azelőtt s elhatározta, hogy ártatlan növényi festékekkel s növényi tokkal fogja megfesteni és illatosítani úgy a lépeket, mint a mézet. Hogy célját elérje, a beéri üveghutában üvegből egy asztalra állítható és szétszedhető tékből álló kis üvegdiadalívet öntetett egy méter magasságban, mely természetesen belül­i volt és így minden oldalról átlátszó. A diadalív szétszedhető volt s részenkint készült Midőn egy-egy oszlopfej, mely szintén több részből állott, elkészült, részenkint helyezték

Next