Magyar Méh, 1927 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1927. január / 1. szám
XLVIII. évfolyam 1. szám 1927. január MAGYAR MÉH AZ ORSZÁGOS MAGYAR MÉHÉSZETI EGYESÜLET KÖZLÖNYE BUDAPEST, IX. KER., ÜLLŐI ÚT 25. SZ. (KÖZI ELEK) ' " Főszerkesztő és kiadásért felelős: f~“~ Megjelentik havonta egyszer SZILASSY ZOLTÁN Az egyesület tulajdona elnök Telefon: József 130—30 F.ieia. .erkesztő: Csekkszámla: 6900 —------------------------HÉJAS ENDRE alelnök______________________ Új esztendőre. Az idő végtelenségében ismét eltűnt egy esztendő, melyre nem sok sajnálattal tekinthetünk vissza és bár abban sok örömünk nem volt, a jövőbe mégis reményekkel telien kell előre néznünk. Hogy azonban reményeink teljesüljenek és a jövő jobb legyen a múltnál, azt magunknak is elő kell készítenünk. Szakítanunk kell főképpen azzal a nemtörődömséggel, amellyel közállapotainkat szemléljük és erős elszántsággal és ernyedetlen szorgalommal, elsősorban azonban nagy önzetlelenséggel kell azon munkálkodnunk, hogy a bennünket legközelebbről érintő közügyeink fejlődése saját hasznunkra a közügy érdekeinek megfelelőleg történjék. Az állam erejét a a kegyetlen háború, az esztelen forradalmak és a reánk kényszerített trianoni békeszerződés a legkisebbre csökkentették. Az államtól nem várhatjuk azt a támogatást és segítséget, amelyet a béke normális éveiben megkaptunk s amelyre most kétszeres szükségünk volna. Ehelyett ma teljesen a magunk erejére vagyunk utalva. A magunk erejét kell tehát minden téren a végsőkig megfeszítenünk, hogy boldogulhassunk és a jelentkező hiányokat kipótolhassuk. De az egyesek elszigetelt munkája erre nem képes. Ha a múltban szükség volt az erők egyesítésére, kétszeresen szükség van arra ma, hogy a társadalom egyesített ereje az állam lecsökkent erejének helyettesítésével alkossa meg azokat az intézményeket, amelyekre szükségünk van. Éppen ezért kétszeresen fontos ma az egyesületi élet erőteljesebb kifejlesztése, az elszigetelt erők egyesítése, az egymás iránti bizalom fölkeltése és ápolása, hogy a békés, közös munkát minél nagyobb mértékben megindíthassuk és kiépíthessük. Fölemelő érzéssel állapíthatom meg, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kebelében az igazgató-választmány legutolsó ülésén vitéz Mátyás Sándor által tett indítvány elfogadása és megvalósítása az egyesületi élet föllendítésének óriási lehetőségét indítja meg, mert nemcsak egy, az eddiginél hatékonyabb egyesületi működés kifejlesztésére buzdít és annak útjaira mutat rá, hanem egyúttal a választmány és minden egyes tagnak ebbe a munkába való belekapcsolását kívánja és teszi lehetővé. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület régi nemes tradícióihoz méltó módon és sokkal nagyobb erővel illeszkedik bele a társadalom közös munkájába, egyúttal alkalmat és lehetőséget nyújt arra, hogy abban minden egyes tag részt vegyen. Azok a gáncsoskodások és támadások pedig, melyek újabban már az egyesületet is ki akarják kezdeni és a méhészek közötti egyetértést és bizalmat még jobban lazítani akarják, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület életrevaló kezdeményezéseiről hatás nélkül fognak visszapattanni és csak magukat a gáncsoskodókat fogják megsebezni. De megnyugvással töltenek el a jövő fejlődése iránt azok a kezdeményezések is, amelyek a méhészeti szövetség kérdésében az utóbbi időkben történtek és reményt keltenek, hogy végre valahára létrejön a méhészek között a teljes bizalom és egyetértés, mely nélkül eredményes fejlődés és haladás nem várható. Adja Isten, hogy mindezek a remények teljesedjenek és az új esztendőben szebb és jobb napok virradjanak méhésztársainkra! Budapest, 1927. január 1. Szilassy Zoltán, az O. M. M. E. elnöke-