Magyar Méh, 1929 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1929. január / 1. szám

L. évfolyam 1. szám 1929. január MAGYAR MÉH AZ ORSZÁGOS MAGYAR MÉHÉSZETI EGYESÜLET KÖZLÖNYE BUDAPEST, IX. KER., ÜLLŐI­ ÚT 25. SZ. (KÖZTELEK) ------------ --------------------------------------Főszerkesztő és kiadásért felelős:­­ Megjelenik havonta egyszer SZILASSY­ ZO­LTÁN Sz egyesület tulajdona Telefon: Autóm: 8B7—29 Felelős szerkesztő : Csekkszámla: B900 HÉJJAS ENDRE alelnök__________________ Újévre. A ránkköszöntött évforduló alkalmából Egyesületünk elnöke nevében is — aki gyengélkedése miatt nem szólhat ezúttal a magyar méhészközönséghez — melegen üdvözlöm Egyesületünk összes tagjait s az összes hazai méhészeket. A lefolyt 1928. esztendő nagy megpróbáltatást hozott méhészetünkre. Mikor a megelőző esztendő lejárt, azt hittük, hogy a mérték betelt s a rossz méhészeti évek egész sora után jobb napok virradnak a magyar méhészekre. Csalódtunk: 1928. talán összes elődeit felülmúlta s a méhészeti reményeket halomra döntötte. Sok méhész végkép kedvét veszítette s csak az igazán tapasztaltak s az erőslelkűek mernek teljes bizalommal nézni a jövőbe. Egyesületünk vezetősége a rossz méhészeti év dacára fokozott buzgalommal intézte a hazai méhészet ügyeit, elnökség és választmány minden tőle telhetőt megtett, hogy a méhészet iránti érdek­lődést a mostoha viszonyok között is ébrentartsa, a hatóságokat a méhészek szükségleteiről meggyőzze s őket hathatós segítésre hangolja. Az Esztergomi Méhészegyesülettel s az Országos Szövetséggel kar­öltve, bár kisebb méretű, de tanulságos kiállítást és kongresszust rendezett, mely utóbbi magas szín­vonalú tárgyalásaival és határozati javaslataival ismét jelentékeny lépéssel vitte előbbre a hazai méhé­szet ügyét. Hogy nem tétlenkedtünk, arról minden elfogulatlan méhésztársunk meggyőződhetik, aki lapunk­ban közölt évi jelentésünket elolvasta s úgy közgyűlésünk, mint választmányi üléseink jegyzőkönyveit figyelemmel kísérte. Lapunk, a „Magyar Méh“ minden egyes száma meggyőzheti az elfogulatlan olvasót, hogy Egyesületünk kebelében komoly munka folyik s az egyesület elnökségét és választmányát a haladás szelleme vezérli. Legyen elég rámutatnunk a közelmúltban a vándorlás terén elért eredmé­nyeinkre, a fásítás érdekében az Országos Szövetséggel karöltve megindított s máris eredményes kezde­ményezéseinkre, a szép reményekkel kecsegtető Méhészeti Kutatóállomás megindítására, a méhészeti megfigyelőhálózat megszervezésére, a méhbiztosítás és méhészeti törvény előkészítésére, a cukorakció állandó napirenden tartására stb.. Mindezt nem dicsekvésből sorolom fel, hiszen csak kötelességünket teljesítettük, de rá kellett mutatnom egyesületi tevékenységünk néhány mozzanatára, nehogy az egyesületünkön ezidőszerint még kívülálló méhésztársakat egy pillanatra is megtévesszék a hazai méhészsajtó egyik nagyhangú orgánumának ilyenféle meggondolatlan és botor kijelentései, hogy : „egyesületi élet ma sincs", az „Országos Magyar Méhészeti Egyesület máig se tudta berendezni méhtelepét", „állami pénzt fecsé­relnek egy országosnak mondott, de valóban kisebb jelentőségű egyesület meg nem szolgált jubileu­mára,, stb. Hát igenis, amint fentebb rámutattam, egyesületi élet igen­is van és pedig olyan fokon, hogy azt nálunknál régibb kultúrájú államok is megirigyelhetnék. Egyesületünknek évek óta van jól berende­zett, modern méhtelepe, melynek képét is hoztuk a Magyar Méh­ben, a gyakorlati oktatásnak alapjául szolgál s még az idei silány évben is tudott felesleget produkálni. De talán a legmerészebb és legmeg­­gondolatlanabb vád, hogy itt egy tervbevett s meg nem érdemelt jubileumra állami pénzt fecsérelnek. Vigyázzanak, mikor ilyen vádakat emelnek, ne feledjék el, hogy régmúlt idők hibáiért nem lehet a mai vezetőséget felelőssé tenni, amelynek jelentékeny része volt abban, hogy az egyesület zilált ügyei rendbe jöttek s mind a mai napig rendben is vannak. Ez a „kisebb jelentőségű egyesület" nem kíván jubileumára állami pénzt fecsérelni, hanem igenis jogosan kér állami támogatást egy olyan nagyszabású

Next