Magyar Méh, 1930 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1930. január / 1. szám

II. évfolyam 1. szám 1930. januárius MAGYAR MÉH AZ ORSZÁGOS MAGYAR MÉHÉSZETI EGYESÜLET KÖZLÖNYE BUDAPEST, (X. KER., ÜLLŐI­ ÚT 25. SZ. (KÖZTELEK) -----------------------------------------------) Főszerkesztő és kiadásért felelős : Megjelenik havonta egyszer SZILASSY­ ZO­LTÁN az egyesület tulajdona Telefon: Autóm: 887—29 Felelős szerkesztő : Csekkszámla: 6900 HÉJJAS ENDRE alelnök___________________| Új félszázad küszöbén. Az eltűnő 1929. évvel Egyesületünk életének öt évtizedes ciklusát zárta le. Az öt évtized nem volt mentes a megpróbáltatásoktól, ezeket azonban szerencsésen kiállotta s az utolsó évek különösen ered­ményes munkásságával életképességének, élniakarásának eleven bizonyságát szolgáltatta. Az 50 éves fennállását jubiláló Egyesület pár ezer lelkes méhész áldozatkészségéből, a megbízásukból működő elnökség és a színvonalas, haladó és tetterős választmány közreműködésével biztos léptekkel és szép reménnyel indul az újabb 50 év felé. A feladatok, melyek az Egyesületre várnak, nem kisebbek, mint amelyek megalakulásakor vártak reá. A méhésztársadalom ma is szervezetlen, hiszen az Egyesületbe tömörült méhészek csak kis töredékét alkotják a hazai összes méhészeknek. A közeljövő feladata, hogy a méhészeknek az Egyesületen kívül álló nagy tömegét, elsősorban saját érdekükben, az Egyesületben való tömörülésre bírja. Az államtól a mai nehéz gazdasági viszonyok között egyre kevesebbet remélhetünk, a méhésztársadalom egyre inkább saját erejére van utalva, egyesült erővel végtelen sokat tehet, míg nemtörődömségével könnyen saját sírját áshatja meg. A méhészetet úgy nálunk, mint külföldön, kettős válság fenyegeti, nevezetesen a termelés és az értékesítés válsága. A termelést egyre nehezebbé teszi nem a­­nyira a méhlegelők romlása, helye­sebben azok átalakulása, mint inkább a termelőeszközök folytonos drágulása, ami a termelvények értékesítési lehetőségével éppenséggel nem tart lépést, sőt azzal éppen ellenkező irányban halad. A méh­legelők romlását, illetve módosulását rendszeres vándorlással ellensúlyozhatnánk, ehhez azonban vándorkaptárak kellenek, melyek a mai előállítási és forgalombahozási módok mellett aránytalanul drágák s maga a vándorlás is költséges s így a méhészek nagy tömegei azt alig gyakorolhatják. Az eddigi­nél többet, jobbat és főleg olcsóbban kell termelnünk, ha azt akarjuk, hogy a méhészettel továbbra is érdemes­ legyen a saját szükségletet meghaladó mértékben is foglalkozni. A méhlegelők javítása, fásítás, a kaptárak és eszközök tömeges és így olcsóbb előállítása s a szakismeretek növelése a célra­vezető eszközök. Az értékesítés nem kisebb válságban van s lehet, hogy az eddiginél is nagyobb válságnak néz elébe. Mézünk egyre olcsóbbodik, már csak a kicsinyben való eladásnál lehet elérni elfogad­ható árat, a nagybani mézárak már-már elérték a cukor árát s félni lehet, hogy még az alá is sülyednek. A válság okait ismerjük, azok világszerte azonosak s a kiviteli országokat sújtják elsősorban. A tengerentúli s újabban az orosz méz nagy tömegekben s oly olcsón árasztja el az európai piacokat, hogy azzal nem versenyezhetünk. Mézünket még a mai lehetetlen olcsó áron sem lehet kivinni. Mivel ebken az állapotokon változtatni belátható időben nincs módunkban, egyedüli kivezető útnak kínál­­j■k a hazai mézfogyasztás intenzív növelése, amely csak erőteljes propaganda útján érhető el. IP Egyesületünk egyik legközelebbi és leghálásabb feladata ennek a propagandának rendszeres­­fejlesztése, amelyhez azonban akár a hadviseléshez, pénz, pénz és ismét pénz kell. A közeljövő fogja megmutatni, hogy méhésztársadalmunk felismerve a veszélyt, mely a termelést ebben az irányban fenyegeti, mily mértékben siet önmaga megmentésére. Lapunk m£s helyén beavatott toll foglalkozik ezzel a kérdéssel. Egyesületünk nem fogja elmulasztani, hogy a helyes utat felismerve, annak követésére buzdítsa a méhészeket. A többi a méhészek áldozatkészségén múlik. Az új félszázad küszöbén nem kívánhatunk a hazai méhésztársadalomnak jobbat, mint hogy öntudatra ébredve, segítsen bennünket kitűzött nagy céljaink elérésében s akkor szebb napok fognak virradni a magyar méhészekre. Ebben a reményben köszöntöm méhésztársaimat s kívánok valamennyijüknek boldog új esztendőt. Héjjas Endre, az OMME­ alelnöke.

Next