Magyar Méh, 1934 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1934. január / 1. szám
LV. évfolyam 1. szám 1934. január MAGYAR MÉH AZ ORSZÁGOS MAGYAR MÉHÉSZETI EGYESÜLET KÖZLÖNYE BUDAPEST, IX. KER., ÜLLŐI ÚT 25. SZ (KÖZTELEK) Megjelenik havonta egyszer serkentésért és kiadásért vem. Az egyesület tulajdona. Telefon:Aut.86—7—29. héjjas ENDRE alelnök Csekkszámla: 6900 Új évre. A lefolyt év méhészeti eredményére elsősorban az időjárás nyomta rá bélyegét. A kedvező tél után a rossz tavasz, majd az eleinte aszályos nyár csak gyenge, közepes méztermést eredményezett. Az akácot az Alföldön a kései fagyok megtizedelték s a rossz tavasz miatt a legyengült méhcsaládok még a megmaradt virágzást sem tudták kihasználni. Ily mostoha körülmények közt s a termelt éppen nem bőséges akácmézkészletek mellett normális időkben méltán lehetett volna várni a mézárak némi emelkedését, ami azonban éppenséggel nem következett be. Megismétlődött a sokat ostorozott jelenség, a méhészek s különösen a kisebb termelők valósággal elárasztották a kereskedőket ajánlataikkal, akik egyrészt a kínálat és kereslet örök törvényénél fogva, de még a súlyos pénzviszonyok s a nyári hordás bizonytalansága miatt csak szerény készleteket vásároltak. S ezen nem is lehet csodálkozni. Ki mer ma nagyobb összeget fektetni oly áruba, amelynek úgy bel mint külföldi elhelyezése teljesen bizonytalan. A belföldi fogyasztás az általános pénztelenség miatt inkább csökken, mint emelkedik, a kivitel ismert okoknál fogva pang. Ilyenkor kétségkívül jó szolgálatot tenne egy olyan tőkeerős szövetkezet, amely a termelő mézére számottevő előleget ad, a mézet raktározza, akkor adja el, mikor annak konjunkturális ára van s csak azután számol el a termelővel. Hol van azonban ma ez a tőkeerő ? így sincs azonban különös panaszra ok. Egyéb mezőgazdasági termények mellett a jó méz még mindig tűrhetően értékesül, csak nem kellene egyszerre megrohanni a kereskedőket az áruval, amit egyébként — éppen az általános pénztelenség mellett — szintén meg lehet érteni. Lám, amint kisült, hogy a nyári mézelés szintén gyenge s inkább csak az Alföld egyes helyeire szorítkozik, rögtön megindult a méz ára fölfelé s a késő ősz folyamán még a nagybani eladásnál is elérte az 1 P et kgként Most Karácsony felé aztán az a különös jelenség mutatkozik, hogy a nagykereskedők raktárai tele vannak mézzel, túladni rajta azonban nem tudnak, mert hiányzik a vevő. A drágán vett mézet a kereskedő nem tudja tovább adni, hacsak ráfizetni vagy befektetett tőkéjének kamatát elveszíteni nem akarja. Mindebből nyilvánvaló, hogy a mai rossz gazdasági viszonyok a termelőt és a kereskedőt egyaránt sújtják. Legtöbbet a belföldi propagandától várhatunk, ezt azonban minden méhésznek gyakorolnia kell. Egyesületünknek a lefolyt évben a legtöbb gondot kétségkívül az etetőcukor okozta. A pénzügyi kormányzat akadályokat gördített a tiszta kristálycukor kiutalása elé: hosszas tárgyalások után engedélyezett tavaszi etetésre 5 vagyon tiszta cukrot s csak nagyon nehezen és nagyon megkésve, őszi és jövő tavaszi etetésre újabb 5 vagyont, egyben kijelentvén, hogy továbbra már nem lesz módjában tiszta kristálycukrot engedélyeznie. Éppen lapunk jelen számában mutat reá egyik nagy méhészünk a cukor késői kiutalásából keletkezett bajokra s a várható óriási kárra, ha a tavaszra a cukorkiutalás abbamaradna. Ebben a kényszerhelyzetben úgy érezzük, hogy ha másként nem megy, be kell érnünk