Magyar Méh, 1934 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1934. január / 1. szám

LV. évfolyam 1. szám 1934. január MAGYAR MÉH AZ ORSZÁGOS MAGYAR MÉHÉSZETI EGYESÜLET KÖZLÖNYE BUDAPEST, IX. KER., ÜLLŐI­ ÚT 25. SZ (KÖZTELEK) Megjelenik havonta egyszer serkentésért és kiadásért vem­. Az egyesület tulajdona. Telefon:Aut.86—7—29. héjjas ENDRE alelnök Csekkszámla: 6900 Ú­j évre. A lefolyt év méhészeti eredményére első­sorban az időjárás nyomta rá bélyegét. A kedvező tél után a rossz tavasz, majd az eleinte aszályos nyár csak gyenge, közepes méztermést eredmé­nyezett. Az akácot az Alföldön a kései fagyok megtizedelték s a rossz tavasz miatt a legyengült méhcsaládok még a megmaradt virágzást sem tudták kihasználni. Ily mostoha körülmények közt s a termelt éppen nem bőséges akácmézkészletek mellett normális időkben méltán lehetett volna várni a mézárak némi emelkedését, ami azonban éppen­séggel nem következett be. Megismétlődött a sokat ostorozott jelenség, a méhészek s különösen a kisebb termelők valósággal elárasztották a kereskedőket ajánlataikkal, akik egyrészt a kínálat és kereslet örök törvényénél fogva, de még a súlyos pénzviszonyok s a nyári hordás bizonytalansága miatt csak szerény készleteket vásároltak. S ezen nem is lehet csodálkozni. Ki mer ma nagyobb összeget fektetni oly áruba, amelynek úgy bel­ mint külföldi elhelyezése teljesen bizonytalan. A belföldi fogyasztás az általános pénztelenség miatt inkább csökken, mint emelkedik, a kivitel ismert okoknál fogva pang. Ilyenkor kétségkívül jó szolgálatot tenne egy olyan tőkeerős szövetkezet, amely a termelő mézére számottevő előleget ad, a mézet raktározza, akkor adja el, mikor annak konjunkturális ára van s csak azután számol el a termelővel. Hol van azonban ma ez a tőkeerő ? így sincs azonban különös panaszra ok. Egyéb mezőgazdasági termények mellett a jó méz még mindig tűrhetően értékesül, csak nem kellene egyszerre megrohanni a kereskedőket az áru­val, amit egyébként — éppen az általános pénztelenség mellett — szintén meg lehet érteni. Lám, amint kisült, hogy a nyári mézelés szintén gyenge s inkább csak az Alföld egyes helyeire szorítkozik, rögtön megindult a méz ára fölfelé s a késő ősz folyamán még a nagybani eladásnál is elérte az 1 P et kg­­ként Most Karácsony felé aztán az a különös jelenség mutatkozik, hogy a nagykereskedők rak­tárai tele vannak mézzel, túladni rajta azonban nem tudnak, mert hiányzik a vevő. A drágán vett mézet a kereskedő nem tudja tovább adni, hacsak ráfizetni vagy befektetett tőkéjének kamatát elveszíteni nem akarja. Mindebből nyilvánvaló, hogy a mai rossz gazdasági viszonyok a termelőt és a kereskedőt egyaránt sújtják. Legtöbbet a belföldi propagandától várhatunk, ezt azonban minden méhésznek gyakorolnia kell. Egyesületünknek a lefolyt évben a legtöbb gondot kétségkívül az etetőcukor okozta. A pénz­ügyi kormányzat akadályokat gördített a tiszta kristálycukor kiutalása elé: hosszas tárgyalások után engedélyezett tavaszi etetésre 5 vagyon tiszta cukrot s csak nagyon nehezen és nagyon megkésve, őszi és jövő tavaszi etetésre újabb 5 vagyont, egyben kijelentvén, hogy továbbra már nem lesz módjában tiszta kristály­cukrot engedélyeznie. Éppen lapunk jelen számában mutat reá egyik nagy méhészünk a cukor késői kiutalásából keletkezett bajokra s a várható óriási kárra, ha a tavaszra a cukorkiutalás abbamaradna. Ebben a kényszerhelyzetben úgy érezzük, hogy ha másként nem megy, be kell érnünk

Next