Magyar Méh, 1936 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1936. január / 1. szám

LVII. évfolyam 1. szám 1936. január MAGYAR MÉH­E ORSZÁGOS magyar méhészeti egyesület közlönye BUDAPEST, IX. KÉR, ÜLLŐI­ ÚT 25. SZ.(KÖZTELEK) Megjelenik havonta egyszer Telefon: 86—7—29 Szerkesztésért és kiadásért felelős: MIKE LAJOS DR. AZ O. M. M. E. ELNÖKE Az egyesület tulajdona Csekkszámla: B900 A*, új év küszöbén. Amikor életünkben egy-egy év lezáródik, mérleget szoktunk készíteni. A kereskedő leltároz, oszt, szoroz, hogy megtudja, milyen eredménnyel búcsúzhat a lefolyt évtől, minő munkaprogrammal vegye fel a megélhetés, továbbhaladás küzdelmét az elkövetkező évben, a méhészember az év utolsó napján kimegy a méheihez, hallgatózik, nem zúgolódnak-e, élnek-e,családjai, tervezgeti az eljövendő kikelet örömeit, már osztályozza gondolatában a rajzó, mézelő családokat, válogat a vándorlegelők között, képzeletében már a mézzel telt kannákat számlálja, örül, hogy családjai megelégedett, békés zümmögését hallja, egy-egy kedves kaptárját megsímogatja s új életkedvvel köszönti az új esztendőt. Ma én is egy kis mérleget szeretnék készíteni. Ha a lefolyt esztendőn végignézek, nehéz, keserves, küzdelmes évtől kell búcsút vennem. Keserves volt ez az év méhészeti szempontból, hiszen csak csalódást, veszteséget hozott. De küzdelmes, nehéz volt a méhészeti ügyek vezetésében, a méhészeti politikában is. Tapasztalatom az, hogy ha a méhészeknek jól megy a dolguk, annyira elfoglalják magukat a méheikkel, hogy nem nagy gondot fordítanak a méhészeti politikára, nem igen törődnek az egye­sületi élettel, legfeljebb akkor, amikor a mézüket el akarják adni s az értékesítés nem váltja be remé­nyeiket, ekkor panaszkodnak, szidják ezt, azt, aki csak a kezük ügyébe jön, de arra nem gondolnak, hogy a szervezeti összefogást ők maguk hanyagolták el s a panaszokat nagy mértékben csakis ■önmaguk ellen kellene irányítaniok. Az idei keserves év rettentő csapás volt a méhészetekre gazdasági értelemben, de mintha jótékony hatást váltott volna ki méhészpolitikailag, mert felébresztette a méhészek öntudatát, a bajok lehető orvoslásának keresését s a nagy elégedetlenségből, jóhiszemű zene­bonából már kicsillámlani látszanak a megértési, együttműködési lehetőségek irányelvei, amelyekben a méhészeti társadalom önzetlen harcosainak végre is meg kell egyezniük, egymást meg kell találniok, aminek lehetősége már az által adva van, hogy — nyugodtan megállapíthatom — a magyar méhészpolitika igazi harcosai önzetlenül, tiszta elveken állva, nem magukért, hanem a méhészekért dolgoznak, akármelyik tábort is tekintem. A méhészeti ügyek szempontjából az idei évet az öntudatra ébredés esztendejének nevezem. Tárgyilagosan óhajtom taglalni a lefolyt eseményeket. Az ország első méhészegyesülete, az OMME, az év elején, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, átreformálta magát. Sokszor azt hallom, hogy az OMME szakított a múlttal. Ezt én így nem írnám alá. Ehelyett, úgy látom, a helyes megállapítás az, hogy az OMME a fejlődő élettel gyorsabb tempóban kívánt lépést tartani, fokozottabb mértékben átérezte a feladat nagyságát, amelyet meg kell oldania, hogy át kell vennie a méhészpolitika igazi vezető szerepét, fel kell ráznia a méhész­társadalmat a tespedő mozdulatlanságból, méhészetileg és gazdaságilag is fel kell vérteznie a méhé­szeket arra, hogy a folyton nehezülő helyzetben helyüket megállhassák s ezért állított új vezetőket az OMME élére. A személyek közömbösek. Ma a vezető én vagyok, de csak addig, amíg azt látom, hogy erre a helyre megfelelőnek tartanak s amíg kedvem és erőm lesz arra, hogy ezen szerepemben megvaló­sítani segítsem a méhésztársadalomnak egy erőteljes OMME-ban akkép egyesítését, hogy ezáltal a vidéki egyesületek működési lehetőségét el ne vonjuk, hanem ellenkezőleg, őket is megerősítsük. Ma még csak elgondolások, ki nem jegecesedett tervek vannak, de az is nagy eredmény, hogy már itt tartunk.

Next