Magyar Méh, 1936 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1936. január / 1. szám
LVII. évfolyam 1. szám 1936. január MAGYAR MÉHE ORSZÁGOS magyar méhészeti egyesület közlönye BUDAPEST, IX. KÉR, ÜLLŐI ÚT 25. SZ.(KÖZTELEK) Megjelenik havonta egyszer Telefon: 86—7—29 Szerkesztésért és kiadásért felelős: MIKE LAJOS DR. AZ O. M. M. E. ELNÖKE Az egyesület tulajdona Csekkszámla: B900 A*, új év küszöbén. Amikor életünkben egy-egy év lezáródik, mérleget szoktunk készíteni. A kereskedő leltároz, oszt, szoroz, hogy megtudja, milyen eredménnyel búcsúzhat a lefolyt évtől, minő munkaprogrammal vegye fel a megélhetés, továbbhaladás küzdelmét az elkövetkező évben, a méhészember az év utolsó napján kimegy a méheihez, hallgatózik, nem zúgolódnak-e, élnek-e,családjai, tervezgeti az eljövendő kikelet örömeit, már osztályozza gondolatában a rajzó, mézelő családokat, válogat a vándorlegelők között, képzeletében már a mézzel telt kannákat számlálja, örül, hogy családjai megelégedett, békés zümmögését hallja, egy-egy kedves kaptárját megsímogatja s új életkedvvel köszönti az új esztendőt. Ma én is egy kis mérleget szeretnék készíteni. Ha a lefolyt esztendőn végignézek, nehéz, keserves, küzdelmes évtől kell búcsút vennem. Keserves volt ez az év méhészeti szempontból, hiszen csak csalódást, veszteséget hozott. De küzdelmes, nehéz volt a méhészeti ügyek vezetésében, a méhészeti politikában is. Tapasztalatom az, hogy ha a méhészeknek jól megy a dolguk, annyira elfoglalják magukat a méheikkel, hogy nem nagy gondot fordítanak a méhészeti politikára, nem igen törődnek az egyesületi élettel, legfeljebb akkor, amikor a mézüket el akarják adni s az értékesítés nem váltja be reményeiket, ekkor panaszkodnak, szidják ezt, azt, aki csak a kezük ügyébe jön, de arra nem gondolnak, hogy a szervezeti összefogást ők maguk hanyagolták el s a panaszokat nagy mértékben csakis ■önmaguk ellen kellene irányítaniok. Az idei keserves év rettentő csapás volt a méhészetekre gazdasági értelemben, de mintha jótékony hatást váltott volna ki méhészpolitikailag, mert felébresztette a méhészek öntudatát, a bajok lehető orvoslásának keresését s a nagy elégedetlenségből, jóhiszemű zenebonából már kicsillámlani látszanak a megértési, együttműködési lehetőségek irányelvei, amelyekben a méhészeti társadalom önzetlen harcosainak végre is meg kell egyezniük, egymást meg kell találniok, aminek lehetősége már az által adva van, hogy — nyugodtan megállapíthatom — a magyar méhészpolitika igazi harcosai önzetlenül, tiszta elveken állva, nem magukért, hanem a méhészekért dolgoznak, akármelyik tábort is tekintem. A méhészeti ügyek szempontjából az idei évet az öntudatra ébredés esztendejének nevezem. Tárgyilagosan óhajtom taglalni a lefolyt eseményeket. Az ország első méhészegyesülete, az OMME, az év elején, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, átreformálta magát. Sokszor azt hallom, hogy az OMME szakított a múlttal. Ezt én így nem írnám alá. Ehelyett, úgy látom, a helyes megállapítás az, hogy az OMME a fejlődő élettel gyorsabb tempóban kívánt lépést tartani, fokozottabb mértékben átérezte a feladat nagyságát, amelyet meg kell oldania, hogy át kell vennie a méhészpolitika igazi vezető szerepét, fel kell ráznia a méhésztársadalmat a tespedő mozdulatlanságból, méhészetileg és gazdaságilag is fel kell vérteznie a méhészeket arra, hogy a folyton nehezülő helyzetben helyüket megállhassák s ezért állított új vezetőket az OMME élére. A személyek közömbösek. Ma a vezető én vagyok, de csak addig, amíg azt látom, hogy erre a helyre megfelelőnek tartanak s amíg kedvem és erőm lesz arra, hogy ezen szerepemben megvalósítani segítsem a méhésztársadalomnak egy erőteljes OMME-ban akkép egyesítését, hogy ezáltal a vidéki egyesületek működési lehetőségét el ne vonjuk, hanem ellenkezőleg, őket is megerősítsük. Ma még csak elgondolások, ki nem jegecesedett tervek vannak, de az is nagy eredmény, hogy már itt tartunk.