Magyar Méh, 1941 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1941. január / 1. szám

2 kihasználása, részint a vándorlás megszervezése, részint az arra érdemeseknek méh­családokkal való ellátása által. Ezek is közeli dolgok, azért említem meg. A többieket még nem hozom nyilvánosságra, mert a „Méh“ lap cikkeiből azt látom, hogy önálló tervvel nem áll elő, ellenben arról ír, ami már vagy meg van, vagy rövidesen meglesz. Hogy a méhetetőcukor drága és későn jött, azt ne nekünk hánytorgassák fel. Ha felhagynak az áskálódásokkal és velünk tömörülnek, ha nem száz felé húznak, hanem egyet akarnak, akkor ez is másképen lesz. Mi kérjük és követeljük a régi 40 filléres, vagyis a valóban adómentes cukrot, és nem két kilót családonként, hanem a szükséges mennyiséget. Nem tudom, honnan veszi a Szerkesztő úr a 90—100 filléres cukor árát?! A cukor ára ma 70 fillér, amelyhez járul 10 fillér az OMME részére, állami támogatás fejében, ami természetes is. Mert amikor az állam minden mező­­gazdasági ágat támogat, akkor támogassa a magyar méhészetet is. Ebből a felét, vagyis 5­ fillért átengedünk a tagegyesületeknek, amire nem volnánk kötelezve. De átengedjük azért, hogy azok is megerősödni tudjanak, s nem egy van, aki magának már méhészszékházat is vásárolt. Tehát 80 fillér és nem 90—100 fillér a cukor ára. Az ebből származó tiszta jövedelemről évről-évre fillérekig menő részletességgel be­számolunk a minisztériumnak. Ezek után Szerkesztő úr, most én teszem fel a kérdést: hol, kiben, vagy mi­ben van a hiba?! Ön adós maradt a válasszal, én megmondom: a hiba a meg nem szűnő szét­húzásban, a gáncsoskodásban van, de nem a jóakaratú kritikában. S amíg ez továbbra is így megy, addig mindig nehézséggel küzdünk. A magyar méhészek megtalálták már a kibontakozás útját, úgy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület, mint a Méhészgazdák Termelő és Értékesítő Szövetkezetén keresztül, és erről nem térnek le. De mindenkit szívesen látunk, aki velünk együtt akar haladni és küzdeni a ma­gyar méhészet boldogulásáért. Való igaz: „Békesség a jóakaratú embereknek! ____________ Reibel Mihály az OMME elnöke. Választmányi jegyzőkönyv. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület igazgatóválasztmányának 1940. de­cember 5-én megtartott rendes választmányi üléséről. (Kivonat az eredetiből). Méhetetőcukor ügye: Elnök beszámol a cukorügyről és bejelenti, hogy az ősz folyamán téli feletetés céljára eddig összesen 50 vagon cukrot utalt ki a minisztérium, ezzel szemben a közelmúltban visszacsatolt országrészekkel együtt a méhészek mint­egy közel 200 vagon cukrot igényeltek, minélfogva az eddig kiutalt mennyiség csak igen csekély mértékben fedezi a tényleges szükségletet. További cukorkiutalási kéré­sünket a minisztérium nem volt hajlandó teljesíteni. Nekünk méhészeknek most olyan további felvilágosító propagandát kell az illetékes helyeken kifejteni, hogy a minisztériumok meglássák, és ennek alapján méltányolják a méhészetek jelenlegi igen váltságos helyzetét, és segítsenek ezt a mezőgazdasági ágat is ugyanúgy, fel­karolni, mint a többi mezőgazdasági ágakat. A pénzügyminisztériumban, az ott telje­sített többszöri felvilágosító eljárással már a megfelelő megértésre találtunk, és ezért indítványozza, hogy Céh József dr. főosztály­vezetőnek leghálásabb köszönetünket fejezzük ki. A földmívelésügyi minisztérium kertészeti-méhészeti egyesített ügy­osztályát a közelmúltban Schandl László dr. miniszteri osztálytanácsos vette át, aki­nek állandó helyettesítésével László Márton dr. egyesületünk tb. elnöke bízatott meg, s így minden reményünk meg van arra, hogy a jövőben a földmívelésügyi miniszté­riumban is a kellő megértésre és gyors intézkedésre fogunk találni. Elnök indítvá-­ nyozza, hogy nevezett két urat ezen új megbízatásukból kifolyólag a választmány üdvözölje.­­ Bejelenti Elnök, hogy Csajághy Károly egyesületi titkárunk vezetésével cukor­­osztályunk az elmúlt hónapokban valóban emberfeletti munkát végzett arra nézve, hogy a cukorigénylőket kielégítse, éjjel-nappal dolgoztak, hogy a jó későn érkezett cukrot mennél hamarabb a méhészeknek juttassák, hogy azok a cukrot téli feletetés­hez még a kellő időben felhasználhassák. Ezzel kapcsolatosan elnök bejelenti, hogy a választmányi ülés előtt többen szóvá tették, hogy az Érsekújvári Méhészegyesületi Központ lapjában a „Méhészetünkében, amelyet Balogh Bálint egyesületünk tb. elnöke, mint főszerkesztő szerkeszt, az ottani központ titkára, a méhetetőcukor kiosz­tásával kapcsolatban, a való tényeknek meg nem felelő állításokkal teli cikket jelent­ett meg, illetve írt. Támadják a cikkben az OMME cukorosztályát, hogy a Központ részére első ízben csak 83 mázsa cukrot utalt ki, és csak később még 100 mázsát. Ezzel szemben a valóság az, hogy ezen felül még 9 mázsát, és legutóbb még 60 mázsát, tehát összesen 252 mázsa méhetetőcukrot kaptak. Az érsekújváriak cikke nélkülözi a tárgyilagos­ságot, mert elhallgatta, holott tudták, hogy a minisztérium legelőször csak 10 vagon cukrot utalt ki mindössze, és több cukor kiutalását nem is helyezte kilátásba, aminek

Next