A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1889 (8. évfolyam, 1-46. szám)
1889-11-08 / 39. szám
— 26 - eljárásáról és annak nevében kellő megokolás alapján azt javasolja, hogy az ügy érdekében legcélszerűbb volna a szabványjavaslatot az ipartestület megbízottjai közreműködésével vegyes bizottságilag tárgyalni, amikor is a testület intenzei közelebbről s minden félreértést kikerülő módon megismerhetők lesznek és a szabványjavaslat néhány tételében homályosan kifejezett elszámolási módusra nézve, végleges megállapítás lesz létesíthető. A kiküldött bizottság jelentése helyeslőleg tudomásul vétetvén, a szakosztályok határozatilag kimondják, hogy az egyesület választmányának előterjesztés teendő, hogy az ipartestület átiratilag keressék meg az iránt, hogy az a maga kebeléből a vegyes bizottságba a szakosztályok három kiküldöttjéhez szintén három tagot kiküldeni szíveskedjék. Eme hat tagú bizottság egy hetediket elnökül választván, az elszámolásra vonatkozó javaslatot véglegesen meg fogja állapítani, mely közösen megállapított szabályzat azután úgy az egyesületünk, mint az ipartestület jóváhagyását megnyerhetné. A napirend értelmében következett a jövő évi építészeti nagy pályázat bíráló bizottságának megválasztása. Titkos szavazás útján absolut szótöbbséggel a következő szakosztályi tagok választottak meg: Aigner Sándor, Pecz Samu, Schulek Frigyes, Steindl Imre és Ybl Miklós. A jegyző felhívja a jelenvoltak figyelmét a Pécsre rendezendő kirándulásra s javasolja, hogy báró Schmidt Frigyes építési főtanácsoshoz mint a pécsi bazilika restaurátorához, valamint Zsolnay Vilmos majolika gyároshoz megkeresés intéztessék az iránt, hogy a helyreállító munkák, illetve a gyártelep megtekintését megengedni szíveskedjenek. A szakosztályok kimondják, hogy a kirándulás célját képező objektumok megtekintésére megkívánt engedély beszerzése iránt a kellő lépések megteendők. Végül az elnök — az egyesületi év végével — köszönetet mond a szakosztályok tagjainak közreműködésükért és bezárja a folyó egyesületi év ülésszakát, mire az ülés a szeretve tisztelt elnök élénk éltetése közben feloszlik. Az út-, vasút- és hídépítési szakosztály (II.) ülése 1889. évi október 30-án. Elnök: Liphen Sándor egyesületi alelnök ; jegyző: Ney Béla egyesületi titkár; jelen van 29 szakosztályi tag. Az elnök a megjelent tagtársakat üdvözölvén, előadja, hogy amennyiben a szakosztályi legutolsó tisztújjítás 1886. évi október 20-án volt, az alapszabályok 25. §-a szerint pedig a szakosztályok elnöküket és jegyzőjüket 1 3 évről 3 évre választják, s így a szakosztály ekkoráig működött tisztviselőinek a megbízatása immár lejárt, a mai ülés napirendjére elnök- és jegyző-választás van kitűzve. Megemlítve még, hogy az alapszabályoknak ugyancsak 25. íja szerint a választás »titkos szavazással s általános szótöbbséggel történik, fölhívja a jelenlévő szakosztályi tagokat, hogy szavazójegyeiket beadni szíveskedjenek s e végből az ülést néhány percre fölfüggeszti. Az ülés újból megnyílván, az elnök konstatálja, hogy összesen 29 szavazójegyet adtak be s az elnöki tisztre szóló szavazatok közül 25 Tolnay Lajosra, a jegyzőségre való szavazatok közül pedig 26 Miklós Ödönre esett s igy a szakosztály elnökévé, a következő 3 évre, Tolnai Lajos, jegyzőjévé pedig Miklós Ödönt választották meg; egyúttal melegen üdvözli az időközben megjelent, most megválasztott jegyzőt, s azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az ő ismert ügybuzgóságának, szorgalmának és tapintatának sikerülni fog a szakosztályi működést minden tekintetben a szakosztály elé tornyosuló feladatok magaslatára emelni. Miklós Ödön meleg hangú szavakban megköszöni a meglepő és nem várt kitüntetést, nem kíván részletes ígéreket tenni.