A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1902 (21. évfolyam, 1-40. szám)
Tartalomjegyzék
HETI ÉRTESÍTŐ 1 av Az építő ipar gyakorlása. (Egyesületünk fölirata a kereskedelemügyi miniszer úrhoz.) Midőn a t. é. 37994/IX. számú magas leirat fölhívása folytán az építő ipar gyakorlása dolgában jun. 24-én kelt rendelet - tervezetről tiszteletteljes véleményünket az alábbiakban előterjesztjük, mindenekelőtt mély köszönetünknek adunk kifejezést, hogy erre módot nyújtani méltóztatott. A tervezetre az egyesületünket alkotó szellemi munkásoknak, az akadémikus képzettségű mérnököknek és építészeknek szempontjából, másrészről azonban az építőiparra és az ettől nagy mértékben érdekelt nagyközönségre való tekintetből is több lényeges kifogást kell emelnünk, de tesszük ezt abban a meggyőződésben, hogy észrevételeinket őszintén föltárni kartársaink és a közérdek iránti szoros kötelességünk. Már bevezetésül is bátorkodunk megjegyezni, hogy az építőipar gyakorlása rendezésének alapjául a műszaki gyakorlat rendtartásáról szóló törvénynek kellene szolgálni, mert azzal a jelzett rendelkezés sokban egyszerűsödnék, és a végrehajtás nagy mértékben könnyebb lenne. Mielőtt a rendelet-tervezet kitűzött célját, az építőipar gyakorlását tárgyaló részletekkel foglalkoznánk, az annak 2. §-ában foglalt — mellékesnek látszó — intézkedésre hívjuk fel Nagyméltóságod figyelmét. Ennek a szakasznak a végső sorai ugyanis néhány szóban megállapítják, ki a mérnök és ki az építész ! De ezekre a kérdésekre feleletet adni az építőipari gyakorlatjog rendezését célzó rendeletben véleményünk szerint nem lehet. Mert az egész rendelet-terv az 1884. XVII. t.-c. 10. §-ára támaszkodik, mely így szól: «Addig is, míg az építőmester iparáról, úgy annak gyakorlása, mint a képesítés tekintetében külön törvény intézkednék, felhatalmaztatik a földmívelés , ipar- és kereskedelemügyi miniszter, hogy azt átalános rendelettel szabályozza. Tehát az építőmester iparának gyakorlását és az iparára való képesítését van hivatva egy átalános rendelet szabályozni; ellenben a műszaki szellemi munka gyakorlatjogának szabályozására ez az 1884: XVII. t.-c. 10. §-a semminemű utasítást vagy feljogosítást nem tartalmaz. Célját tévesztette tehát, sőt határozottan nem a helyes téren mozog a tervezet akkor, mikor olyan fontos kérdést, amilyen a műszaki kvalifikáció, minden előkészület, sőt fölhatalmazás nélkül csak rövidesen akar megoldani. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Törvényt pótló kormányrendeletekkel lehet és kell is az incidentaliter felmerülő, múló akadályokat az államkormányzat rendes menetének útjából elgördíteni, de a mai modern világéletet megalkotó szellemi testületet, a technikusokat, az ő szerzett jogaikban megerősíteni csak országos törvényekkel lehet. Közel 3 évtized óta kéri és sürgeti egyesületünk a műszaki kvalifikációnak, a cím- és gyakorlatjognak a rendezését; az 1896-iki első magyar technikus kongresszuson az ország technikusainak összesége emelte fel szózatát s adott mandátumot egyesületünknek arra, hogy óhajainkat codificálja. Elkészültünk vele; sürgette e munkálatot a magas kormány is, fel is terjesztettük már Nagyméltóságodhoz a műszaki címek és a műszaki gyakorlat rendtartásának törvénytervezetét még a múlt évben .... És midőn ennek alapján végleges, a fontos ügyhöz méltóan, országos törvénynyel való intézkedést várunk, a kérdéses rendelettervezet csak mintegy közbevetőleg, tehát szerény véleményünk szerint, teljesen téves módon és alakban akar intézkedni és a visszás állapotokat nem megszüntetni, hanem különösen az építészekkel szemben még inkább állandósutni szándékozik. Hosszas előtanulmányozás után már az 1896-iki kongresszusunk kimondotta, hogy «szükséges, hogy az ipartörvény, illetőleg az abból keletkezett miniszteri rendeletek módosításával az építőmesteri joggyakorlat is pusztán csak az ipari és vállalkozói természetű foglalkozásra, nevezetesen az épületeknek tényleges felépítésére szoríttassék. «Az épületek terveinek elkészítése és az építkezéseknek magasabb értelemben vett vezetése minden kétséget kizárólag tisztán szellemi munkának a megnyilatkozásai, és mint ilyenek nem is tekinthetők ipari foglalkozásnak, az ezek fölötti való intézkedés ennélfogva nem is való az ipartörvénybe.A tevékenységi körök szigorú szétválasztása nem zárja ki azt, hogy ugyanaz az egyén mindkét foglalkozást a jövőben is együttesen űzhesse; nevezetesen, hogy aki az építészi magasabb minősítéssel bír, az bizonyos — a szükséges gyakorlatnak kimutatására vonatkozó — feltételek teljesítése után az építőmesteri jogosultságot is megszerezhesse, mint ahogy például bizonyára senki sem gondolna arra, hogy a mérnököt az építő-vállalkozói foglalkozástól kizárja, a melyre ismereteinél fogva annyi hivatottsága van.» Ennek a 1896-iki kongresszusi feliratunknak alapján Nagyméltóságod konkrét javaslatok megtételére hívott fel minket; egyesületünk e fölszólítás következtében a műszaki címek és a műszaki gyakorlat rendtartásáról a múlt év folyamán terjesztette fel ama törvénytervezetet, amelyben az ipari foglalkozást űző mai építőmesterek tervezői gyakorlatjogát a legnagyobb méltányossággal a jövőre is fentartani javasolja. De egyúttal kéri törvénytervezetünk, hogy a jövőre nézve valahára hozzuk rendbe a tervezői gyakorlatjogot. — kéri, hogy visszaható erővel senkit az eddigi építőmesterek közül szerzett jogától ne foszszunk meg, de kívánja, hogy a jövőben csakis azoknak az építőmestereknek legyen korlátlan tervezői gyakorlatjoguk, akik műszaki kiképeztetésüket műegyetemi oklevéllel igazolják. Ezzel szemben a rendelettervezet leglényegesebb 2. §-a nem is az ipari foglalkozást tárgyalja, hanem az átalános műszaki tervezői gyakorlatjogot szándékozik, éspedig a magyar technikus körök összes eddigi óhajainak ellenére a műszaki és művészi előtanulmányokat nélkülözők részére is biztosítani. Ezért is mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a rendelet-tervezet 2. §-ának utolsó mondatát mint nem oda valót, teljesen kihagyni, az első kettőt pedig, vagyis az egész §-t ez előterjesztésünk végén található szövegben megállapítni kegyeskedjék. Kérésünket ezúttal ismét saját törvénytervezetünk 174. §-ának következő — Nagyméltóságodhoz annak idején szintén felterjesztett — indokolásával támogatjuk. «Ugyanis kívánatos az eddig nagyon félremagyarázott bizonytalanság megszüntetése, amelylyel az építőmesterek az 1884. évi XVII. t.-c. 10. §-a alapján kibocsátott 46188. számú földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri rendeletnek 2. §-a értelmében az építkezés terén előforduló «minden munka», tehát a tervezői munka önálló végzésére is jogosultnak hitték magukat.így azután bekövetkezett az az állapot, hogy míg az építőmesterek mindenféle tervezésre — amire pedig képzettségük teljesen hiányzó — az átalános szabadosságnál fogva tényleg korlátlan gyakorlattal bírtak, viszont kiváló képzettségű okleveles vállalkozó mérnök- 1902. januárius 5.