A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1902 (21. évfolyam, 1-40. szám)

Tartalomjegyzék

HETI ÉRTESÍTŐ 1 av Az építő ipar gyakorlása. (Egyesületünk fölirata a kereskedelemügyi miniszer úrhoz.) Midőn a t. é. 37994/IX. számú magas leirat fölhívása folytán az építő ipar gyakorlása dolgában jun. 24-én kelt rendelet - tervezetről tiszteletteljes véleményünket az alábbiakban előterjesztjük, mindenekelőtt mély köszö­­netünknek adunk kifejezést, hogy erre módot nyújtani méltóztatott. A tervezetre az egyesületünket alkotó szellemi munká­soknak, az akadémikus képzettségű mérnököknek és építé­szeknek szempontjából, másrészről azonban az építő­iparra és az ettől nagy mértékben érdekelt nagy­közönségre való tekintetből is több lényeges kifogást kell emelnünk, de tesszük ezt abban a meggyőződésben, hogy észrevéte­leinket őszintén föltárni kartársaink és a közérdek iránti szoros kötelességünk. Már bevezetésül is bátorkodunk megjegyezni, hogy az építő­ipar gyakorlása rendezésének alapjául a műszaki gyakorlat rendtartásáról szóló törvénynek kellene szolgálni, mert azzal a jelzett rendelkezés sokban egyszerűsödnék, és a végrehajtás nagy mértékben könnyebb lenne. Mielőtt a rendelet-tervezet kitűzött célját, az építő­ipar gyakorlását tárgyaló részletekkel foglalkoznánk, az annak 2. §-ában foglalt — mellékesnek látszó — intéz­kedésre hívjuk fel Nagyméltóságod figyelmét. Ennek a szakasznak a végső sorai ugyanis néhány szóban meg­állapítják, ki a mérnök és ki az építész ! De ezekre a kérdésekre feleletet adni az építő­ipari gyakorlatjog ren­dezését célzó rendeletben véleményünk szerint nem lehet. Mert az egész rendelet-terv az 1884. XVII. t.-c. 10. §-ára támaszkodik, mely így szól: «Addig is, míg az építő­mester iparáról, úgy annak gyakorlása, mint a képesítés tekintetében külön törvény intézkednék, felhatalmazta­­tik a földmívelés , ipar- és kereskedelemügyi minisz­ter, hogy azt átalános rendelettel szabályozza.­ Tehát az építőmester iparának gyakorlását és az iparára való képesítését van hivatva egy átalános rendelet szabályozni; ellenben a műszaki szellemi munka gyakorlatjogának szabályozására ez az 1884: XVII. t.-c. 10. §-a semminemű utasítást vagy feljogosítást nem tartalmaz. Célját tévesztette tehát, sőt határozottan nem a helyes téren mozog a tervezet akkor, mikor olyan fontos kér­dést, a­milyen a műszaki kvalifikáció, minden előkészü­let, sőt fölhatalmazás nélkül csak rövidesen akar meg­oldani. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Törvényt pótló kormány­rendeletekkel lehet és kell is az incidentaliter fel­merülő, múló akadályokat az államkormányzat rendes menetének útjából elgördíteni, de a mai modern világéletet megalkotó szellemi testületet, a techniku­sokat, az ő szerzett jogaikban megerősíteni csak országos törvényekkel lehet. Közel 3 évtized óta kéri és sürgeti egyesületünk a műszaki kvalifikációnak, a cím- és gyakorlatjognak a rendezését; az 1896-iki első magyar technikus kongresszu­son az ország technikusainak összesége emelte fel szózatát s adott mandátumot egyesületünknek arra, hogy óhajainkat codificálja. Elkészültünk vele; sürgette e munkálatot a magas kormány is, fel is terjesztettük már Nagyméltóságodhoz a műszaki címek és a műszaki gyakorlat rendtartásának törvénytervezetét még a múlt évben .... És midőn ennek alapján végleges, a fontos ügyhöz méltóan, országos törvénynyel való intézkedést várunk, a kérdéses rendelettervezet csak mintegy közbevetőleg, tehát szerény véleményünk sze­rint, teljesen téves módon és alakban akar intézkedni és a visszás állapotokat nem megszüntetni, hanem kü­lö­nösen az építészekkel szemben még inkább állandósutni szándékozik. Hosszas előtanulmányozás után már az 1896-iki kon­gresszusunk kimondotta, hogy «szükséges, hogy az ipartörvény, illetőleg az abból keletkezett miniszteri ren­deletek módosításával az építőmesteri joggyakorlat is pusztán csak az ipari és vállalkozói természetű foglal­kozásra, nevezetesen az épületeknek tényleges felépíté­sére szoríttassék. «Az épületek terveinek elkészítése és az építkezé­seknek magasabb értelemben vett vezetése minden kétséget kizárólag tisztán szellemi munkának a meg­nyilatkozásai, és mint ilyenek nem is tekinthetők ipari foglalkozásnak, az ezek fölötti való intézkedés ennélfogva nem is való az ipartörvénybe.­­A tevékenységi körök szigorú szétválasztása nem zárja ki azt, hogy ugyanaz az egyén mindkét foglalkozást a jövőben is együttesen űzhesse; neve­zetesen, hogy a­ki az építészi magasabb minősítéssel bír, az bizonyos — a szükséges gyakorlatnak kimu­tatására vonatkozó — feltételek teljesítése után az építőmesteri jogosultságot is megszerezhesse, mint a­hogy például bizonyára senki sem gondolna arra, hogy a mérnököt az építő-vállalkozói foglalkozástól kizárja, a melyre ismereteinél fogva annyi hivatott­­sága van.» Ennek a 1896-iki kongresszusi feliratunknak alapján Nagyméltóságod konkrét javaslatok megtételére hívott fel minket; egyesületünk e fölszólítás következtében a műszaki címek és a műszaki gyakorlat rendtartásáról a múlt év folyamán terjesztette fel ama törvénytervezetet, a­melyben az ipari foglalkozást űző mai építőmesterek tervezői gyakorlatjogát a legnagyobb méltányossággal a jövőre is fentartani javasolja. De egyúttal kéri törvénytervezetünk, hogy a jövőre nézve valahára hozzuk rendbe a tervezői gyakorlat­jogot. — kéri, hogy visszaható erővel senkit az eddigi építőmesterek közül szerzett jogától ne foszszunk meg, de kívánja, hogy a jövőben csakis azoknak az építőmeste­reknek legyen korlátlan tervezői gyakorlatjoguk, akik mű­szaki kiképeztetésüket műegyetemi oklevéllel igazolják. Ezzel szemben a rendelet­tervezet leglényegesebb 2. §-a nem is az ipari foglalkozást tárgyalja, hanem az átalános műszaki tervezői gyakorlatjogot szándékozik, és­pedig a magyar technikus körök összes eddigi óhajai­nak ellenére a műszaki és művészi előtanulmányokat nélkülözők részére is biztosítani. Ezért is mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a rendelet-tervezet 2. §-ának utolsó mondatát mint nem oda valót, teljesen kihagyni, az első kettőt pedig, vagyis az egész §-t ez előterjesztésünk végén talál­ható szövegben megállapítni kegyeskedjék. Kérésünket ezúttal ismét saját törvénytervezetünk 174. §-ának következő — Nagyméltóságodhoz annak idején szintén felterjesztett — indokolásával támogatjuk. «Ugyanis kívánatos az eddig nagyon félremagyarázott bizonytalanság megszüntetése, a­melylyel az építőmes­terek az 1884. évi XVII. t.-c. 10. §-a alapján kibocsá­tott 46188. számú földmívelés-, ipar- és kereskede­lemügyi miniszteri rendeletnek 2. §-a értelmében az építkezés terén előforduló «minden munka», tehát a tervezői munka önálló végzésére is jogosultnak hitték magukat.­­így azután bekövetkezett az az állapot, hogy míg az építőmesterek mindenféle tervezésre — amire pedig képzettségük teljesen hiányz­ó — az átalános szaba­dosságnál fogva tényleg korlátlan gyakorlattal bírtak, viszont kiváló képzettségű okleveles vállalkozó mérnök- 1902. januárius 5.

Next