Technika és Közgazdaság, 1925 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-25 / 1-4. szám
1925 1. 25. Technika és Közgazdaság egy az alapgyűrűvel összekapcsolt . . . ) az alapgyűrűhöz való közelítés vagy távolításhoz képest a fékezőgyűrűt fékező p nyomógyűrűből. Vagyis a tárgyi körben (O) kapott megoldáshoz itt három materiális jellemző tartozik (a három gyűrű, m, n, p), mindegyikhez két funkcionális jellemző: fa, hj, és ki. A találmányt ebben az esetben ez a szimbólum fogja kifejezni: Г ='0 lm (fa) n (hj)p(kl )j Kiegészítésül még csak néhány megjegyzést teszek. Az igénypontoknak logikailag helyeseknek kell lenniük. Ebből következik, hogy eljárás és berendezés nem lehet belefoglalva egy igénypontba, mert jellemzőik egészen más természetűek. Az eljárás ugyanis határozott sorrendben elvégzett műveletek összessége. A berendezés pedig határozott sorrendben elrendezett szerkezetek összessége. Az igénypontokban többfélekép értelmezhető, relatív kifejezéseknek nincs helye. Chemikusnak p. o. nem kell külön magyaráznom, hogy mit jelent ebben a tekintetben a kulináris, de gyakran használt kifejezés: melegen kezeljük. Csak akkor lehet a fenti elvek szerint szerkesztett igénypontokkal dolgozni, ha azok jellemzőjét valóban félre nem érthető kifejezésekkel foglalhatjuk össze. Ezekből a fejtegetésekből az is következik, hogy a találmány lényegét kihámozni , igénypontokat szerkeszteni nem könnyű feladat. A fentebb ismertetett alapelveken elindulva azonban a találmány lényege mindig feltalálható s megszerkeszthetők az 0(mf)-ek. Még a bírónak is igen nagy segítség ez az alap, különösen bonyolódottabb esetekben, amikor a problémát szét kell boncolni. Magam is eddig minden esetben a legnagyobb megnyugvásomra tudtam alkalmazni. Az kétségen felül van, hogy Kelemen szimbólumai ezen a nehéz és fáradságos területen olyan ösvényt jelöltek ki, amelyen haladva valamikor talán a legfőbb célhoz, az egységes világszabadalmi intézményhez is eljuthat az emberiség — ha erre következetesen törekszik. s Közgazdasági irodalom. Könyvismertetések, bírálatok. Rovatvezető: LÓSY SCHMIDT EDE egyleti könyvtárnok. (Az ismertetésre szánt könyveket lehetőleg két példányban, úgyszintén az ismertető kéziratokat is szíveskedjenek a Magyar Mérnök- és Építész-fegylet Könyvtára, illetőleg a rovatvezető címére: IV. Reáltanoda u. 13—15. sz. 11. ev. küldeni.) A szocialista mozgalom. Irta: J. Ramsay MacDonald. Fordította Tonelli Sándor. Franklin, Budapest, 1924. Az angol parlament két nagy történelmi pártja között játszott „váltógazdaság“ évszázadok óta tartó idilljét a legutóbbi évtizedek folyamán egy harmadik tényező beleszolása zavarta meg. A konzervatív és liberális világnézet mellett kifejlődik, megerősödik, elterjed a szocialista világnézet, a politikai képviselete útján részt követel a maga számára a világbirodalom sorsának intézésében. Midőn a világháború a fegyelmezett angol közéletben e viaskodó világnézeteket fegyverszünetre kényszerítette, ötletes kiadók felkérték Lord Hugh Cecilt, az unionista párt egyik vezérét, hogy a konzervativizmust, L. T. Hobhouset, a londoni egyetem tanárát, hogy a liberalizmust, és J. Ramsay MacDonaldot, a munkáspárt vezérét, hogy a szocializmust ismertessék meg az angol közönséggel. Ebből az alkalomból született meg a később kormányelnöki polcra jutott munkásvezér kitűnő tanulmánya, amely nem pártprogramos, nem politikai hitvallás, még kevésbbé tudományos mű, hanem egyszerűen kivonatos, jól áttekinthető ismertetése a Fabian Society amaz eszméinek, amelyekre ez a lelkes társaság az angol szocializmust felépítette. Megjegyezzük, hogy az angol szocialista gondolat megismeréséhez jobb kalauzt látunk a párthűtlensége mellett is tetőtől-talpig „Fabius“ H. G. Wells magyarra is lefordított könyvében (Új világ a régi helyén. Lampel, Budapest, 1919.) és tudományos szempontból mindkettőnél nagyobbra becsüljük Kirkup: An Enquiry into Socialism című tanulmányát, azonban MacDonald könyve mondhatni hivatalos tekintélyben isnелеи az angol szocialisták felfogását, s olyan férfi munkája, akit sorsa — bár rövid időre — a világ legfelelősségteljesebb állásába juttatott. Nem lesz tehát érdektelen az Egylet könyvtárába került könyvének szövetnekénél belepillantanunk az angol szocialisták gondolatvilágába. Hozzánk a szocializmus Németországból, ill. Németországon keresztül érkezett meg, úgy is, mint tudományos diszciplína, úgy is, mint politikai mozgalom. Mi a szocializmust jobbára mint német szocializmust ismerjük és ezért MacDonald fejtegetéseinek tárgyilagos megitéléséhez kívánatosnak látszik, hogy a német és az angol szocializmus között lévő legfontosabb különbségeket szemügyre vegyük. A német szocialista tudomány sokkal doktrináriusabb, mint az angol. Hegel játékos, homályos, elvont bölcselkedésére és Marx merev, türelmetlen, támadó dogmatizmusára van építve. Az angol szocialisták sokkal gyakorlatiasabbak. Nem játszanak a fogalmi meghatározásokkal, nem építenek elvont, homokra alapozott rendszereket, türelmesebbek, világosságra, őszinteségre törekszenek. A német szocialista politika túlnyomó részben revoluciós, az angol tisztára evolúciós. A német szocializmus a társadalom mai politikai és gazdasági berendezését bevallott szándékkal destruálni akarja, az angol szocialisták állandóan hangoztatják és komolyan is veszik politikájuk konstruktív jellegét. (MacDonald könyvének is angol címe: ,,Socialism critical and constructive.“ A két jelző előttünk ismeretlen okból elmaradt a magyar fordítás címlapjáról.) A német szocialistáknál a forradalom eszköz a cél elérésére. Az angolok a forradalmat csak olyan értelemben emlegetik, mint amilyenben az ipari forradalom történeti tényét illetőleg általánosan is emlegetni szokás. De még ilyen értelemben is inkább kerülik e szót, mert — úgy mondják —: a forradalom fogalmában rejlő rohamos változás ellenmondásban van az evolúció gondolatával. Nagy különbség van a német és angol szocializmus között a mozgalom magatartása tekintetében is. A német mozgalom sokkal inkább hangsúlyozza a nemzetközi szolidaritást. Az angol mozgalom tisztán látja ennek a követelménynek számos oly tehertételét, amelyet semmi gyakorlatilag hasznavehető előny nem ellensúlyoz. A németek túlságosan előtérbe tolják a proletár fogalmát, az angolok nem kérkednek annyit e jelzővel, s inkábbb arra törekszenek, hogy a mozgalomnak nem proletár körökben is híveket szerezzenek. A viszonyokat ismerő olvasó ezeket a különbségeket MacDonlad könyvéből is kiérzi, bár az angol munkásvezér megértessél, kollégiánsan beszél német elvtársairól, s csak ott látszik finnyásabbnak, ahol a német szocialista tudomány már régebben beismert tévedéseit, illetve túlzásait érinti. (L. különösen a Gazdasági determinizmus — 118. 1. — és az Osztályharc — 122. 1. — c. fejezeteket.) Az angol szocialista világnézet elméleti alapépítménye abban a formában, amelyben MacDonald könyve ismerteti, egy csomó rzozódai, etikai és politikai holtterhet — homokzsákokat — visel, amelyektől, úgy látszik, a józan angol szocializmus sem tud szabadulni. Érdekes, hogy MacDonlad már könyve elején Kant etikai kategóriáival — előkelő ősökkel — keres rokoni kapcsolatot, s ebben az igyekezetében könyve későbbi fejezeteinek ellenmondva, a szocializmus céljául azt a szabadságot állítja oda, amelyet Kant hirdetett: minden ember cél legyen önmagában, s ne eszköz más emberek céljának szolgálatában. Természetes, hogy ez a homályos szabadságfogalom mindjárt elillan a gyakorlati politikus kezéből, mihelyt konkrét célok megvalósítása után nyúl. Nem is való a Fábiusok profetikus társadalombölcseletének fegyvertárába, s MacDonald is (a többiekkel együtt) nyilván csak azért hangoztatja, mert liberális oldalról gyakran szokás a szocializmust a szabadság elhanyagolásának, vagy éppen eltiprásának vádjával illetni. Könnyű észrevenni egyébiránt: az angol szocialisták óvatosan és ügyesen azon dolgoznak, hogy a közvéleményt e liberális csalétek helyes értékelésére szoktassák. Csetlik-botlik MacDonald dialektikája az egyenlőség jelszavának védelmezésében is. Könyve különböző helyein, de leginkább a 116. s a következő oldalakon az equality of opportunities, az equal chance, az equal