Technika és Közgazdaság, 1928 (6. évfolyam, 1-19. szám)
1928-01-08 / 1. szám
AZ IDE SZÁNT KÖZLEMÉNYEK, HÍREK LEGKÉSŐBB SZOMB. ESTE 7 ÓRÁIG (A LAP ZÁRTÁIG) KÜLDENDŐK BE. TECHNIKA ÉS KÖZGAZDASÁG KÖZLEMÉNYEK AZ EGYLETI TITKÁRSÁGHOZ IV. REÁLTANODAA MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYÉNEK MELLÉKLETE, utca 13-15. intézet SZERKESZTI: THOMA FRIGYES. DOK. TELEFON: 1. 309-43 VI. évfolyam. Budapest, 1928 január 8. 1. szám. TARTALOM: A mérnökök helyzete a svájci városok közigazgatásában. Emmerth Géza. SZEMLE: A német műegyetemek hallgatóinak száma. — A 8 órai munkaidő eredménye a francia vasutaknál. — Írország villamosítása. KÖZLEMÉNYEK AZ ÉRDEKELTSÉG KÖRÉBŐL: Kinevezés. — A Philax motorvédő olajkapcsoló. — A magyar ólomgelét- és ólomminiumgyártás fejlődése. — Villamosvasúti rendelés a magyar iparnál. — Székesfehérvári gázgyár. — Motorkezelő tanfolyam a M. Kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetben. — „A Falu“ ünnepi karácsonyi száma. A mérnökök helyzete a svájci városok közigazgatásában. EMMERTH GÉZA: Csak néhány hét választ el attól az időponttól, amikor a parlament tárgyalni fogja a törvényhatósági bizottságok újjászervezésére vonatkozó törvényjavaslatot. E javaslat tárgyában nemrégiben hallgatta meg a belügyminiszter a főispánokat, polgármestereket és más közigazgatási tekintélyeket. E tárgyalások folytán kiszivárgott annyi, hogy az új törvényre vonatkozó javaslat ugyanazokat a városi tisztviselőket ruházza fel ülési és szavazási joggal, akik eddig is tagjai voltak a városok közgyűlésének. A Magyar Mérnök* és Építész*Egylet több alkalommal kifejtette az illetékes körök előtt abbeli felfogását, hogy az eddigi állapot sérelmes volt a mérnöki kar re*putációjára és ellenkezett a városok érdekével is, mert egyrészt kisebb látókörű és képesítésű tisztviselők is helyet foglaltak hivatalból a közgyűlés zöld asztalánál, másrészt a th. bizottságnak és albizottságainak legfontosabb és legkényelmetlenebb ügyei éppen a mű*szaki ügyek, s ezeknél a th. bizottság kénytelen volt az előadónak, meg a hivatalból ott ülő egyetlen városi mérnöknek felvilágosításával beérni. A másféle természetű tárgyaknál magasra szárnyaló vita a legtöbb törvényhatóság közgyűlésén teljesen elül, ha műszaki kérdésekben kell dönteni, és csak akkor lobog fel újra, ha a mű már létesült és a végrehajtó mérnök nem látta meg és nem küszöbölte ki a közgyűlési határozat meghozatala alkalmával észre nem vett eredeti hibákat. Ekkor megindul a bűnbakkeresés a rosszul sikerült dolgok minden ódiumával, de minden reális haszon nélkül, mert rossz határozatokat lehet megváltoztatni, szabályrendeleteket lehet módosítani, de rosszul méretezett csatornarendszert, tévesen elrendezett vásár* csarnokot, helytelenül telepített kórházat, rosszul választott burkolási módszert, vízszegény kúttelepet, ir* reális szabályozási vonalat és pongyola költségelőirány* zatot utólag korrigálni lehetetlen. Valahányszor Egyesületünk kifejtette ezeket a körül* ményeket, mindenkor elismerték az illetékes körök, hogy változtatni kell a helyzeten. Maga Tisza István is. Az ígéretek azonban feledésbe mentek s az új törvény*javaslat megint nem számolt a műszakiakkal. Ha pedig számolt, úgy azért maradt el az orvoslás, mert a törvényjavaslat nem a városok, hanem elsősorban a vár megyék számára készült gazoknak közgyűlésében pedig ritkák az életbevágó műszaki ügyek. Másként van ez a városoknál, ahol a komfort, a közlekedés és az egészségügy fejlődése mindennap új és új mérnöki problémákat vet felszínre és olyan feladatok elé állítja a vezetőket, melyek elbírálására már az általános mérnöki, építészi vagy gépészmérnöki tudás sem elégséges különleges tanulmányok nélkül. Ha tehát a most készülő közigazgatási reform nem számol a haladásnak ezen specializáló irányzatával és az aktuális kérdésekben döntésre hivatott szerveket, a tb. bizottságot és a tanácsot nem ruházza fel a dön téshez szükséges szakismeret garanciáival, elavult lesz az már születése pillanatában. És a magyar városi köz* igazgatás szomorúan fogja nélkülözni a harci eszközö* két, melyekkel a külföld konkurrenciáját lebírhatná. A magyar városi közigazgatás speciális műszaki felkészültség nélkül ugyanoly passzív szerepre lesz a jövőben kárhoztatva, mint egy gyalogsági csapat tüzérség nélkül, és a városok fejlődése is oly lassú lesz, mint egy ilyen egyoldalú harci egység erőkifejtése. Hogy milyennek kell lenni a városok szervezetének a mai időkben, azt a svájci városok példája illusztrálja. A svájci városokat nem akadályozta a háború a fejlődésben és vagyonosodásban, s éppen azért szervezetüket az idők haladása szerint folytonosan tökéletesíthették. Bern város — például — 1918-ban alkotta meg szolgálati és illetményszabályzatát, 1920-ban szervezési szabályzatát, 1922*ben hivatalainak ügyrendjét és most készül építési szabályzata. Alábbiakban ismertetni fogom ennek a városnak közigazgatási rendjét, kiterjeszkedve különösen arra az előkelő szerepre, melyet ez a város (a többi svájci városok mintájára) a mérnöki képzettségnek biztosít. Bernben a községi közigazgatás szervei a következők: 1. a politikai község, 2. a városbizottság, 3. a tanács, 4. az igazgatóságok, 5. a szakbizottságok, 6. a hivatalok. 1. A politikai község (Gemeinde) a város szavazóképes polgárainak összessége. Illetékességéhez tartozik a városbizottságnak, a városelnöknek és tanácstagok* nak megválasztása, továbbá döntés a szabályrendelet* tervezetek, az évi költségvetés és az adózási javaslatok elfogadása vagy elvetése felett. A politikai község engedélye kell a 200.000 franknál nagyobb összeggel elő* irányzott létesítmények (intézmények), építkezések meg* valósításához, ily értékű ingatlanok elidegenítéséhez, ily összegű kötelezettségek vállalásához, a nagyobb pót*hitelek igénybevételéhez, 200.000 franknál nagyobb kölcsön felvételéhez, vagy ily összegű tőke kihelyezéséhez. Ez tartozik határozni mindama kérdésekben is, melyeket a szavazatképes polgárok egytized része, vagy pedig a városbizottság döntés céljából hozzá terjesztett. Mindezekben az ügyekben urnaszavazás útján dönt. 2. A városbizottság (Stadtrat) 4—4 évre választott 80 tagból áll, kiknek fele kétévenként kicserélődik. A választást a politikai község ejti meg titkos lajstromos szavazással. Városi tisztviselők nem tagjai e bizottságnak, de a tanácstagok minden további utasítás nélkül (más tisztviselők pedig berendelés esetén) tartoznak az üléseken megjelenni s a kért felvilágosítást megadni. A tanácstagok a vitában is részt vehetnek és indítványt tehetnek. A városbizottság egy-egy évre maga választja elnökét, alelnökeit és a szavazatszedőket. E bizottság tag*jainak 6—6 frank jelenléti díj jár ülésenként. A városi bizottság illetékességéhez a következők tartoznak: felügyeletet gyakorol az egész városi közigazgatás felett; megállapítja a politikai község szavazása alá bocsátandó