A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közleményének Havi Füzetei, 1930 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1-2. szám
VII. évf. 1—2. szám A Magyar Mérnök, és Építész-Egylet Közlönyének Havi Füzetei . Az építőkövek mállásának külső befolyásokból eredő okozóit gyakorlati szempontból, a tudományos beosztástól függetlenül, a következőkép is csoportosíthatjuk: 1. A légköri (atmoszferikus) befolyások. 2. A hőmérsékleti különbségek. 3. A füstgázok. 4. Az organikus élet. 5. Sók, melyek az építőköveknek a vakolattal vagy a földdel való érintkezése révén a köveken keresztülhatolva, azok felületein mutatkoznak. 1. A légköri (atmoszferikus) befolyások. A levegő, fő alkotó részén, a nitrogénen kívül 1/5 részében oxigént tartalmaz. Van benne ezenkívül vízgőz átlagban majdnem 1%, szénsav 0-03%, továbbá ammóniák, konyhasó, ózon stb. Ezek közül a kövekre bomlasztóan főkép az oxigén, a víz és a szénsav hatnak. Az oxigén és a szénsav behatása tisztán kémiai, míg a víz behatása részben fizikai és részben kémiai. Az oxigén hatása kétféle: 1. szabad elemekkel egyesül és velük oxidot alkot, 2. a meglévő oxidok, oxigén behatása folytán, tovább oxidálódhatnak. Az első eset olyan kőzetekre jellemző, melyekben szén (C) finom részecskékben szabadon fordul elő (pala, egyes mészkövek), vagy olyan kőzeteknél, amelyek organikus részeket tartalmaznak. A szén itt az oxigénnel egyesül és mint szénsav elillan. Az oxigénnek ez a hatása a köveket fehéríti. Az oxidok fokozottabb oxidálódása az alacsonyabb fokozatú fémoxidokat tartalmazó kövekben jelentkezik. Ezeknél a vasoxidul (FeO) vasoxiddá (Fe203), a mangánoxidul (MnO) mangán* oxiddá (Mn203) alakul. A víz a kövek mállásának leggyakoribb okozója. Hatása igen sokféle, közvetlen és közvetett; fizikai, mechanikai és kémiai. Minden kő, ha vízzel kerül érintkezésbe, több vagy kevesebb vizet vesz fel. Általánosságban ezért a kő vízfelvevőképességéből tartósságára következtetünk. A vízfelvevőképesség a kő likacsosságától függ. A kő vízfelvevőképességét kétféleképen és pedig: súlyszázalékban és térfogatszázalékban szokták kifejezni. Az egyes kőfajták súlyszázalékos vízfelvevőképességét nálunk a Műegyetem kísérleti állomása minden egyes kővizsgálattal kapcsolatban megállapítja. A vizsgálat eredményeit az állomás hivatalos közleményeiben az egyes kőfajtákra nézve közzétette. Ezekből az adatokból dr. Rakusz Gyula műegyetemi tanársegéd a következő táblázatot állította össze: Kristályos szemcsés kőzetek (gránit, márvány...................................................................0-01— 1% Tömött mészkövek..................................................0 — 8% Likacsos durva mészkövek...................................10 —26% Édesvízi mésztufák....................................................0-6 — 5% Vulkáni tufák...............................................................0,5 —20% A térfogatszázalék megállapításához a kő által felvett víz térfogatát (súlyából átszámítva) állapítják meg és azt hozzák arányba a kő teljes térfogatával. A vízfelvevőképesség megállapítását a kőnek kétféle állapotában végzik, és pedig: közönséges légköri nyomás mellett és 50—150 (Flirschwald szerint) légköri nyomás mellett. 1. A közönséges légköri nyomás mellett való telítéskor először a száraz kő súlyát állapítjuk meg, azután fokozatosan elborítjuk vízzel és addig hagyjuk a vízben ázni, amíg további súlygyarapodást már nem érhetünk el (3—30 napig). Az átitatott állapotban mutatkozó súlygyarapodásból (ami a felvett víznek felel meg), megállapíthatjuk a százalékos vízfelvételt. 2. A nyomás melletti telítéskor a kőből vízben vákuum alatt először kiszivattyúzzuk a levegőt és utána a megfelelő nyomás alatt szintén vízbe tesszük. A felvett víz mennyiségét itt is a súlygyarapodásból állapítjuk meg. Ha a közönséges nyomás alatti vízfelvétel érték* számát V,*el jelöljük, a nyomás alattit V2*vel, akkor (Hirschwald tanár szerint) y a telítési együttható. Ez az együttható azt adja meg, hogy a kövek pórusai hányadrészben telnek meg vízzel a közönséges áztatás alatt. a) A víz legelső közvetlen s feltétlen bomlasztó hatása a kőre az, hogy behatolásával térfogatát növeli, viszont a víz elpárolgása után a kő sokszor még eredeti térfogatánál is kisebb lesz. 4. ábra. Erzsébetvárosi templom. Déli oldal. 5. ábra. Országház. Oromrészlet.