Hazai Ipar Közleményei, 1930
1930-01-05
1930 január S ft Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye XVü lett vaslemez-csővezetéken keresztül jut a rostély alatti légesosztókamrákba. A léghevítő az előbbiekben említett kivitel szerint vasburkolattal van ellátva, tehát a kazánberendezésnek ez a része is biztosítja a lentebb részletezett előnyöket. A levegőnek a léghevítőn keresztül a rostélyok alá való fuvatására ventilátorok szolgálnak, melyek a füstszívó ventilátorokkal együtt a léghevítő fölött és az egész kazánházon végigvonuló pódiumon nyernek elhelyezést. Ugyanezen pódium erős vasszerkezetére van a négy darab vaslemezkémény is erősítve. Két-két kazán együttes üzeme számára egy-egy kémény szolgál. Egy-egy ilyen kémény kb. 3050 mm belső átmérőjű és 18.300 mm magas, a kiömlési nyílásnak a fűtőállás fölötti magassága 36 méter. A Ganz-Danubius r. t. még ajánlatának kidolgozása előtt tudatában volt annak, hogy a tüzelőberendezés lekerülő salaknak az éghető részekben való tartalma igen nagy maradt. Messze vezetne az összehasonlító kísérletek lefolyásának és eredményeinek részletes ismertetése és kritikai vizsgálata; egyedül azoknak az alábbiakban részletezett főbb elvi megállapításoknak közlésére kell szorítkoznunk, melyek a teljes tüzelőberendezés tényleges kivitelezésénél irányadók voltak. 1. Az eltüzelendő égőpalafajták nagy határok között változó fűtőértéke következtében a rostély tűzfelülete bőségesen méretezendő, hogy az elég rugalmas legyen a kazán teljesítőképességének tág határok között történő gyors és gazdaságos változtatására. 2. Az égési levegő nyomásának és mennyiségének, a mindenkori kazán-, illetőleg rostély terhelésnek, valamint a leggazdaságosabb tűzvezetésnek megfelelő pontos és gyors szabályozási lehetősége. rendszerének helyes megválasztása a megoldandó feladatok legnehezebb része. A berendezés nagy terjedelme és értéke, valamint a sikertelenség esetére előállható súlyos konzekvenciák a legnagyobb óvatosságra intettek. Nem lehetett megelégedni elméleti megfontolást eredményekkel, hanem el kellett határozni, hogy a tüzelés problémájának hiánytalan megoldása érdekében, nem kímélve nagy anyagi áldozatot sem, az eltüzelendő szénfa fákkal széleskörű tüzelési kísérletek végzendők. A tatabányai épőpalának éghető illó részekben való gazdagsága a vegyelemzés adatai alapján arra mutatott, hogy a szénnek normális önműködő láncrostélyon való begyújtása és további teljes elégetése minden nehézség nélkül lehetséges. Az első nagy kísérletek azonban e tekintetben csalódást keltettek. A szén palaszerű szerkezete és az éghető résznek a palarétegek közé való beágyazódása a rostélyon fekvő tüzelőanyag teljes rétegvastagságában történő begyulladását és elégetését rendkívüli mértékben megnehezítette és a rostélyról 3. A salakban foglalt éghető résznek és így a melegveszteség ezen részének minimumra való csökkentése érdekében a tüzelőtérnek olyan kiképzéssel kell készülnie, mely lehetővé teszi, hogy a szén teljes rétegvastagságában kifogástalanul begyulladjon és a sajátos palaszerkezet mellett is gyakorlatilag elérhető mértékben tökéletesen kiégjen. 4. Az elérendő nagy rostélyterhelések és az előző pontok követelményei az égési levegő magas hőfokra történő felhevítését teszik szükségessé. 5. A rostély szerkezeti kiképzésének nagy méretek által adódó nagy mechanikai igénybevételhez és az égési levegő magasabb hőfoka által adódó követelményekhez képest megfelelőnek kell lennie. A rostélyok szabadalmazott Babcock-Wilcox rendszerű, szakaszosan szabályozható légaláfúvatással dolgozó, mechanikai láncrostélyok, melyek a legmodernebb tökéletesítésekkel, pontos, gépszerű megmunkálással, rendkívül erős kivitelben készültek, hogy a mechanikai 3. ábra. Schwabachsféle salak- és hamueltávolító berendezés.