A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közleményének Havi Füzetei, 1934 (9. évfolyam, 1. szám)

1934-09-01 / 1. szám

A MOGYOR­MÉRNÖK- ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYÉNEK HAVI FÜZETEI IX. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM SZERKESZTI: FEVER GYULA 1934 SZEPTEMBER Szintetikus ammonia gyártása várpalotai lignitből.­ SZIGETH GÁBOR. 1. Előszó. E beszámolómban a péti ammoniagyár gázgyártási módszerét és azzal kapcsolatban az ammóniagyártás Péten alkalmazott technológiáját fogom ismertetni. Bár beszámolóm gerince a várpalotai lignit aprajából való — az ammóniaszintézis nyersanyagát alkotó gáz gyár­tási módjának részletes ismertetése, amennyire az az össze­függés és érthetőség céljából szükséges, benne több-keve­sebb részletezettséggel tárgyalni fogom az ammóniaszinté­zis történeti fejlődését és annak kiinduló gázait, valamint azokat a kísérletekkel egybekötött tanulmányainkat, ame­lyek eredményeképpen egy, a várpalotai lignit sajátossá­gaira szabott, speciális gázelőállítási eljáráshoz jutottunk. Előadásom a megépült lignitgázelőállító és kéntisztító be­rendezés üzemi ismertetésén kívül ki fog terjeszkedni a berendezések garanciális kísérleti eredményeinek ismerte­tésére is. Az ammóniaszintézis technikájával részletesebben csak a Péten létesült berendezésekkel kapcsolatosan fogok fog­lalkozni. Mind a Linde’s Ges. für Eismaschinen, mind a Hydro Nitro S. A., Paris cégek készséggel járultak hozzá ahhoz, hogy a szabadalmaik szerint Péten felépített beren­dezések üzemtechnológiáját részükről az e célból átengedett sémák, valamint helyszíni fényképfelvételek alapján ismer­tethessem, amiért nevezett cégeknek ehelyütt is köszönetet mondok. Hálás köszönettel tartozom azonban legkiváltkép­­pen a m. kir. kincstárt képviselő honvédelmi minisztérium­nak, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a tulajdonában lévő be­rendezéseket és azok működését ismertethessem. Ismertetésem tehát — amiként az címéből is kitetszik — kizáróan ama feladatkör egy részének technikai ismer­tetésére fog szorítkozni, amelynek megoldására annak­idején a m. kir. kincstárral való megállapodás alapján a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a vele érdekközösségben álló más társaságok létesítette Magyar Ammóniagyár Rt. vállalkozott. E munkálatokban való közreműködés céljára — a Székesfőváros tek. Tanácsa, illetve a Gázművek Igazga­tósága szíves hozzájárulása folytán — amiért ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki — hosszabb szabadságot kaptam — és így módomban volt a felmerülő problémákkal, különösen pedig a gázprobléma megoldásával behatóan fog­lalkozni. Ezeket a tapasztalataimat fogom — amennyire az egyetlen előadás keretében lehetséges — ismertetni. Be­számolóm egyébként Jakobovits Dániel kartársunk múlt évi november havi Várpalota a magyar energiagazdálkodás egyik fejezete című előadásához 1­2 folytatáskép kapcsolódik, illetve azt kiegészíti, míg Szél Lajos kartársunk kilátásba helyezett előadása, amely különöskép a gyár építéstechnikai részével fog behatóbban foglalkozni, a péti ú. n. A-gyár­­ról való ismertetéseinket le fogja zárni. 2. A nagyipari ammóniaszintézis fejlettsége tanulmányaink idején. Mint ahogy annak idején, amikor a péti művek létesí­tésének kérdése felmerült, az ammóniaszintézis másutt al­kalmazott módszereit, beleértve a kiinduló gázok kérdését is, hogy a feladat megoldásához felkészüljünk, tanulmá­t Szerzőnek a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet gépé­szeti, gyáripari és elektrotechnikai, valamint bányászati és kohászati szakosztályainak 1934 február 24-i ülésén tartott előadása.­­ Megjelent a Közlöny 1934. évi 3—4. számában. nyoznunk kellett, ugyanúgy szükségesnek tartom az ammó­niaszintézis általában használt kiinduló gázainak, a szintézis keresztülviteli módjainak és azoknak a lehetőségeknek, amelyek a probléma megoldásában szemünk előtt lebegtek, rövid ismertetését és pedig nemcsak azért, mert a szóban­­forgó speciális tárgy igen tisztelt hallgatóim jelentékeny része előtt valószínűen kevésbbé ismeretes, hanem főkép azért is, hogy megmutassam, hogy a szintetikus ammónia­­gyártási rendszer kiválasztása, kapcsolatosan a gázelőállí­tási módszer megalkotásával, kísérletek, illetve logikus el­gondolás folyományakép adódott. Ismertetésem teljessége érdekében célszerűnek látom felemlíteni, hogy a nitrogénipart kémiai szempontból a levegő nitrogénjének megkötési módja szerint három cso­portba szokás sorozni. 1. A légsalétromipar­ban ívfény segítségével közvet­lenül nitrogén-oxigén vegyületeket kapunk. Jelentőséget ez az ipar főkép a vízesésekben bővelkedő, rendkívül olcsó vil­lamosenergiával rendelkező Norvégiában nyert. Az ammóniaszintézis gyors előretörése azonban még magában Norvégiában is annyira háttérbe szorította ezt az eljárást, hogy világipari jelentősége már nincsen. 2. A második lehetőség a mésznitrogénipar­ba­n van adva. Ebben az eljárásban kalciumkarbid és nitrogén nagy hőfokon való egymásra hatása útján nyerik a mész­­nitrogént. 3. A technika mai fejlettségén versenyen kívül áll a szintetikus ammóniagyártás, amelynél szénből (kokszból) gyártott gázból kitermelt hidrogén és a levegőből elő­állított, vagy ugyancsak gázgyártásból származó nitrogén reakciója adja az ammóniát, amelyet, hogy nitrogén-oxigén vegyületeket, tehát értékes formájú nitrogént nyerjünk, még oxidálni kell. Amint ismertetésem során látni fogjuk, a szénből való hidrogénelőállításnak több gyakorlati módja volt ismeretes. Az elektromos vízbontással való hidrogéntermelés csak speciális esetben, rendkívül olcsó villamos áramár mellett versenyezhet a szénből való hidrogéngyártással. Tanulmányaink során alkalmunk volt villamos víz­bontással dolgozó ammóniaüzemet is látni. A mai legmoder­nebb villamos vízbontó készülékek 1 m3 hidrogénre vonat­koztatott áramfogyasztása 5-25 KWórára tehető. Jakobo­vits kartársam említett előadásában is már kifejtette, hogy ez a nagy fajlagos áramfogyasztás a hidrogénelőállítás eme technikai alkalmazását a mi viszonyaink között teljesen kizárja. További tárgyalásaim így, éppúgy, mint annak idején folytatott tanulmányaink, kizáróan az ammóniaszintézissel és pedig a hidrogénnek szénből, illetőleg gázokból való elő­állításával kapcsolatosak. Vállalt feladatomat messze túllépném, ha az ammónia­­katalízis elméletével is foglalkozni óhajtanék, éppúgy, az ammóniaszintézis történeti fejlődését illetően is csak a leg­lényegesebbek közlésére szorítkozhatom. Általánosan ismertnek vehetem, hogy Prof. dr. Haber és munkatársai laboratóriumi munkálataiból Bosch és az akkori Badische Soda und Anilinfabrik (a mostani J. G. Farbenindustrie A. G.) technikusai évekre elhúzódó kitartó munkával az ammoniakatalizist, vagyis az ammóniának alkotó elemeiből, a hidrogén és nitrogénből a ЗЯ2 + Nt = 2 NHS egyenlet szerinti előállítását nagyipari méretűre fejlesztet­ték ki. Haber laboratóriumi kísérleteit 1903-ban kezdte el és kísérleti apparatúráját Karlsruhéban a Naturwissen­schaftlicher Verein-ban 1910-ben mutatta be. A gyakor­­latbavitelt ezután már egyedül a Badische vette kezébe. A reakció keresztülviteléhez szükséges nagy nyomás és hő­fok, valamint ezzel összefüggően a gáznak a készülék anya­gára gyakorolt behatása olyan feladatok elé állította a

Next