A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közleményének Havi Füzetei, 1934 (9. évfolyam, 1. szám)
1934-09-01 / 1. szám
A MOGYORMÉRNÖK- ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYÉNEK HAVI FÜZETEI IX. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM SZERKESZTI: FEVER GYULA 1934 SZEPTEMBER Szintetikus ammonia gyártása várpalotai lignitből. SZIGETH GÁBOR. 1. Előszó. E beszámolómban a péti ammoniagyár gázgyártási módszerét és azzal kapcsolatban az ammóniagyártás Péten alkalmazott technológiáját fogom ismertetni. Bár beszámolóm gerince a várpalotai lignit aprajából való — az ammóniaszintézis nyersanyagát alkotó gáz gyártási módjának részletes ismertetése, amennyire az az összefüggés és érthetőség céljából szükséges, benne több-kevesebb részletezettséggel tárgyalni fogom az ammóniaszintézis történeti fejlődését és annak kiinduló gázait, valamint azokat a kísérletekkel egybekötött tanulmányainkat, amelyek eredményeképpen egy, a várpalotai lignit sajátosságaira szabott, speciális gázelőállítási eljáráshoz jutottunk. Előadásom a megépült lignitgázelőállító és kéntisztító berendezés üzemi ismertetésén kívül ki fog terjeszkedni a berendezések garanciális kísérleti eredményeinek ismertetésére is. Az ammóniaszintézis technikájával részletesebben csak a Péten létesült berendezésekkel kapcsolatosan fogok foglalkozni. Mind a Linde’s Ges. für Eismaschinen, mind a Hydro Nitro S. A., Paris cégek készséggel járultak hozzá ahhoz, hogy a szabadalmaik szerint Péten felépített berendezések üzemtechnológiáját részükről az e célból átengedett sémák, valamint helyszíni fényképfelvételek alapján ismertethessem, amiért nevezett cégeknek ehelyütt is köszönetet mondok. Hálás köszönettel tartozom azonban legkiváltképpen a m. kir. kincstárt képviselő honvédelmi minisztériumnak, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a tulajdonában lévő berendezéseket és azok működését ismertethessem. Ismertetésem tehát — amiként az címéből is kitetszik — kizáróan ama feladatkör egy részének technikai ismertetésére fog szorítkozni, amelynek megoldására annakidején a m. kir. kincstárral való megállapodás alapján a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a vele érdekközösségben álló más társaságok létesítette Magyar Ammóniagyár Rt. vállalkozott. E munkálatokban való közreműködés céljára — a Székesfőváros tek. Tanácsa, illetve a Gázművek Igazgatósága szíves hozzájárulása folytán — amiért ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki — hosszabb szabadságot kaptam — és így módomban volt a felmerülő problémákkal, különösen pedig a gázprobléma megoldásával behatóan foglalkozni. Ezeket a tapasztalataimat fogom — amennyire az egyetlen előadás keretében lehetséges — ismertetni. Beszámolóm egyébként Jakobovits Dániel kartársunk múlt évi november havi Várpalota a magyar energiagazdálkodás egyik fejezete című előadásához 12 folytatáskép kapcsolódik, illetve azt kiegészíti, míg Szél Lajos kartársunk kilátásba helyezett előadása, amely különöskép a gyár építéstechnikai részével fog behatóbban foglalkozni, a péti ú. n. A-gyárról való ismertetéseinket le fogja zárni. 2. A nagyipari ammóniaszintézis fejlettsége tanulmányaink idején. Mint ahogy annak idején, amikor a péti művek létesítésének kérdése felmerült, az ammóniaszintézis másutt alkalmazott módszereit, beleértve a kiinduló gázok kérdését is, hogy a feladat megoldásához felkészüljünk, tanulmát Szerzőnek a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet gépészeti, gyáripari és elektrotechnikai, valamint bányászati és kohászati szakosztályainak 1934 február 24-i ülésén tartott előadása. Megjelent a Közlöny 1934. évi 3—4. számában. nyoznunk kellett, ugyanúgy szükségesnek tartom az ammóniaszintézis általában használt kiinduló gázainak, a szintézis keresztülviteli módjainak és azoknak a lehetőségeknek, amelyek a probléma megoldásában szemünk előtt lebegtek, rövid ismertetését és pedig nemcsak azért, mert a szóbanforgó speciális tárgy igen tisztelt hallgatóim jelentékeny része előtt valószínűen kevésbbé ismeretes, hanem főkép azért is, hogy megmutassam, hogy a szintetikus ammóniagyártási rendszer kiválasztása, kapcsolatosan a gázelőállítási módszer megalkotásával, kísérletek, illetve logikus elgondolás folyományakép adódott. Ismertetésem teljessége érdekében célszerűnek látom felemlíteni, hogy a nitrogénipart kémiai szempontból a levegő nitrogénjének megkötési módja szerint három csoportba szokás sorozni. 1. A légsalétromiparban ívfény segítségével közvetlenül nitrogén-oxigén vegyületeket kapunk. Jelentőséget ez az ipar főkép a vízesésekben bővelkedő, rendkívül olcsó villamosenergiával rendelkező Norvégiában nyert. Az ammóniaszintézis gyors előretörése azonban még magában Norvégiában is annyira háttérbe szorította ezt az eljárást, hogy világipari jelentősége már nincsen. 2. A második lehetőség a mésznitrogéniparban van adva. Ebben az eljárásban kalciumkarbid és nitrogén nagy hőfokon való egymásra hatása útján nyerik a mésznitrogént. 3. A technika mai fejlettségén versenyen kívül áll a szintetikus ammóniagyártás, amelynél szénből (kokszból) gyártott gázból kitermelt hidrogén és a levegőből előállított, vagy ugyancsak gázgyártásból származó nitrogén reakciója adja az ammóniát, amelyet, hogy nitrogén-oxigén vegyületeket, tehát értékes formájú nitrogént nyerjünk, még oxidálni kell. Amint ismertetésem során látni fogjuk, a szénből való hidrogénelőállításnak több gyakorlati módja volt ismeretes. Az elektromos vízbontással való hidrogéntermelés csak speciális esetben, rendkívül olcsó villamos áramár mellett versenyezhet a szénből való hidrogéngyártással. Tanulmányaink során alkalmunk volt villamos vízbontással dolgozó ammóniaüzemet is látni. A mai legmodernebb villamos vízbontó készülékek 1 m3 hidrogénre vonatkoztatott áramfogyasztása 5-25 KWórára tehető. Jakobovits kartársam említett előadásában is már kifejtette, hogy ez a nagy fajlagos áramfogyasztás a hidrogénelőállítás eme technikai alkalmazását a mi viszonyaink között teljesen kizárja. További tárgyalásaim így, éppúgy, mint annak idején folytatott tanulmányaink, kizáróan az ammóniaszintézissel és pedig a hidrogénnek szénből, illetőleg gázokból való előállításával kapcsolatosak. Vállalt feladatomat messze túllépném, ha az ammóniakatalízis elméletével is foglalkozni óhajtanék, éppúgy, az ammóniaszintézis történeti fejlődését illetően is csak a leglényegesebbek közlésére szorítkozhatom. Általánosan ismertnek vehetem, hogy Prof. dr. Haber és munkatársai laboratóriumi munkálataiból Bosch és az akkori Badische Soda und Anilinfabrik (a mostani J. G. Farbenindustrie A. G.) technikusai évekre elhúzódó kitartó munkával az ammoniakatalizist, vagyis az ammóniának alkotó elemeiből, a hidrogén és nitrogénből a ЗЯ2 + Nt = 2 NHS egyenlet szerinti előállítását nagyipari méretűre fejlesztették ki. Haber laboratóriumi kísérleteit 1903-ban kezdte el és kísérleti apparatúráját Karlsruhéban a Naturwissenschaftlicher Verein-ban 1910-ben mutatta be. A gyakorlatbavitelt ezután már egyedül a Badische vette kezébe. A reakció keresztülviteléhez szükséges nagy nyomás és hőfok, valamint ezzel összefüggően a gáznak a készülék anyagára gyakorolt behatása olyan feladatok elé állította a