A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közleményének Havi Füzetei, 1934 (9. évfolyam, 1. szám)
1934-09-01 / 1. szám
IX. évf. 1. szám. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének Havi Füzetei . A hidrogénkihozatal további növelése egy a metánkonvertálást követő СО oxidációval nem szokásos, mert ehhez a konvertált gázban nincs elegendő СО-tartalom. Másrészt ez sem tenné mellőzhetővé a Linde Bronn-féle eljárást, amely már a konvertgázban megmaradt metánnyomok eltávolítása miatt is szükséges. Legközelebb fekvő a maradék gázoknak a metánkonverterrendszer időszakos felfűtésére való felhasználása. Amint később látni fogjuk, a metánkonvertálás gondolata egy ideig a mi terveinkben is előtérben állott és bár végül ezt elejtettük, mégis kétségtelen, hogy az itt csak dióhéjban ismertetett tapasztalatok nagymértékben hozzájárultak az eljárás végső kialakulásához. A fentiekben igyekeztem a nagyipari szintetikus ammóniagyártás akkori fejlettségét vázolni, abból az időből, amikor a kérdés hazai legjobb megoldását tanulmányoztuk. Jeleztem már ismertetésemben, hogy a J. G. leuna-i gyártelepet a német barnaszénvidék centrumába helyezte, amire nézve egyéb kézzelfogható okokon kívül minden valószínűség szerint olyan tervek is lebegtek a vállait előtt, hogy előbb-utóbb a gyártást barnaszénre alapíthatják. Tanulmányaink idejében a Winkler-féle generátorról már tudtunk, de lényegéből még semmi nem került a nyilvánosság elé. Pallemaerts a Pittsburgban 1928-ban tartott 2-ik nemzetközi szénkonferencia alkalmából az ostendei szintetikus ammóniaüzemről tartott előadásában pár sorban úgy emlékszik meg az akkor már szinte titokzatossá vált szerkezetről, hogy az generátorgáz előállítására szolgál. Az akkoriban számomra hozzáférhető irodalomból felemlítem Muhlert—Drews: Die technische Gase 1928. évi kiadásának 256. oldalán olvasható következő sorokat: Nach neueren durch die Tagespresse gegangenen Mitteilungen der JG soll es auf dem Leunawerk gelungen sein Wassergas — es kann nur Kohlenwasser gas sein — direkt aus Rohbraunkohle in Winkler-Generatoren zu gewinnen. Es handelt sich dabei villeicht nach umlaufenden Gerüchten — um die Vergasung gepulverter Braunkohle. Még Waeser Die Luftstickstoffindustrie című kitűnő könyvének 1932-ben megjelent 2. kiadása is csak főkép a Stahl u. Eisen 1927. évi 27. számában (1118. old.) Krauchtól származó közleményre támaszkodik és véleményét a következőkben foglalja össze: Es bleibt zusammenfasse mich festzustellen, dass die Leunawerke gegenwärtig erst einen Teil der Gase in Winkler Generatoren erzeugen, wobei es für den Aussenstehenden nicht ersichtlich ist, in welchem Umfange diese Gase zum Antriebe von Gaskraftmaschinen dienen und im welchen sie als Rohstoff der Ammoniaksynthese Verwendung finden. Bár a szóbanforgó eljárásról tanulmányaink idején többet annál, ami nyilvánosságra került, jelesül, hogy apróanyag felhasználásával dolgozó olyan generátoros eljárásról van szó, amelynél nagy légsebesség alkalmazása mellett szinte lebegő helyzetbe kerülnek az egyes szénalkotórészek, megtudni nem sikerült, úgy érzem, hogy az a tudat, hogy Németországban, a kőszénelőfordulás bősége és a kokszolóhulladékgázok nagy tömegben rendelkezésre állása ellenére is, a legkomolyabb technikai körök foglalkoztak a német barnaszenek bevonásának ügyével is, reánk, kiknek tisztában kellett lenniök azzal, hogy a gáztechnikai kérdést kizáróan hazai viszonyaink szempontjából megítélve kell megoldanunk — serkentően hatott. Amint látható, az akkoriban 1927—30-ban meglévő külföldi nagyipari ammóniaszintézis olyan kiinduló gázokat alkalmazott, amelyek részünkre nem állottak rendelkezésre és bár tanulmányainknak ez a része számunkra a gáz feldolgozása és az ammóniaszintézis szempontjából rendkívüli értékű és tanulságos volt, azonban a kiinduló gázt illetően közvetlen tanulságot részünkre, kiknek feladata a gyártásnak a várpalotai lignitre való alapozása volt, nem nyújthatott. 1. Az alkalmazandó gázeljárásra vonatkozó tanulmányok. A tanulmányok egyik másik, valamivel hamarabb megindított irányával ennélfogva annak megállapítására törekedtünk, hogy a külföldi és saját hazai tapasztalataink egybevetésével miként oldjuk meg a várpalotai lignitből, mint az ammóniaszintézis nyersanyagából, a megfelelő gázgyártást. Ezeket a tanulmányokat a szén alapos laboratóriumi tanulmányozása előzte meg (lásd: az 1., 2. és 3. táblázatot), magvukat azonban azok a kísérletek alkották, amelyeket bel- és külföldön összesen hét alkalommal részben cégek eljárásai kipróbálására, másrészt a székesfővárosi gázművek óbudai, illetve ferencvárosi gázgyárában, legvégül pedig a Cassel i gázgyárban, eleinte a lepárlás kipróbálására, később pedig saját rendszerű speciális eljárásom kísérleti tanulmányozására folytattunk. Nem mulaszthatom el ezzel az alkalommal annak megállapítását, hogy a Gázművek igazgatósága a kísérletekhez szükséges berendezések, valamint személyzet készséges rendelkezésünkre bocsájtásával a legnagyobb mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gázkérdés megoldása az ismertetett módon tehetségessé váljon. Elvi és egyébként is érthető okokból nem kívánok egyes cégek javaslataival foglalkozni, bár ezek nagymértékben hozzájárultak a kérdés tisztázásához, csak annak megemlítésére szorítkozom, hogy a tanulmányok során szereplő eljárások a következő címek alá sorozhatók: kis hőfokon való lepárlás, kettős vízgázelőállítás, oxigénes elgázosítás, és saját elgondolásom a speciális rendszerű nagyhőfokú nedves lepárlás, amely utóbbinak kiépítését rendszeres kísérletsorozat előzte meg Miként a fentiekből kitetszik, a programm a teljes elgázosítást, sőt annak ma előtérben álló speciális módját, az oxigénes elgázosítást és a lepárlást, utóbbit pedig kis- és nagy hőfokon egyaránt, vagyis a szén gázzá való átalakításának minden lehetőségét felölelte. Az a sok szempont, amely a kérdés elbírálásában figyelembe volt veendő, a bírálóbizottság megállapítása szerint a legjobban a részemről javaslatba hozott folytonos üzemű lepárlókamarában végzendő metánroncsolással és szénsavredukcióval kombinált nedves lepárló eljárással volt teljesítve és így a határozat a megoldás eme módja mellett döntött. Amennyire a figyelembeveendő szempontok megengedik, megkísérlem azt, hogy ezt a határozatot olvasóim előtt plauzibilissé tegyem. Az óbudai gázgyár vízgázgenerátor-berendezésében darabos a hidrált lignittel végzett kísérleteink közben a mutatkozó salaknehézségek arra engedtek következtetni, hogy a vízgáz vagy kettős gázmegoldásnak gyakorlati nehézségei lennének. A lepárlás útján való gázelőállítási módszer tetszetős volt, mert ez sokkal finomabb szemcséjű szenek feldolgozására alkalmas, mint a szakaszos működésű vízgáz, vagy kettősgáz előállítási mód és amellett ez az eljárás, koksztermeléssel lévén kapcsolatos, alkalmazásával a salaknehézségek elesnek. Csepelen, lignittel végzett generátorkísérlet során, a salak viselkedése tekintetében szerzett tapasztalatokból pedig arra lehetett következtetni, hogy a termelt koksz a lepárlóberendezés fűtésére alkalmas lesz. A véletlen úgy hozta magával, hogy a vízszintes kamarában 1929 őszén csak tájékoztatás céljából végzett kísérleteket, amelyek eredményeit a 4. táblázatban foglaltam 7. tábl. A várpa falai (eredeti nedvességű) lignit vizsgálati adatai. Nedvesség 51-75 o/o Felső fűtőérték (bomba) 2742 kal. Hamu 6 47 „ Alsó fűtőérték 2323 „ Éghető 41-78 „ „ „ (számítva) 2318 „ Koksz 26-24 Fixcarbon 19-77,, C 30-08 „ Hamu kén 0 98 o/oH 201 „ Éghető „ 0 35 „L éghető 0-35 „ Összes ,, 1-33 % 0-\-N 9-34 „