A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közleményének Havi Füzetei, 1936 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1936-06-01 / 1-6. szám

X. évf. 1—6. szám. A Magyar Mérnök-és Építész-Egylet Közlönyének Havi Füzetei Megjegyezzük, hogy a p ·/(*') görbe (A'e, pe) pont­jában húzott érintő nem megy át sem a régi (—1,0), sem az új (A' =­­—• 1, p = 0) ponton! Míg tehát a p — / (A) görbén a (Ae, pe) pont az egyenletes nyúlás határán a x — max feltétel alapján mint a (— 1, 0) pontból húzott érintő érintési pontja kiadódott, a p — f (A') gör­bén a pe pontot a­­ P ( It -j- A) V· max feltétel jellemzi, ami geometriai szerkesztésre nem hasz­nálható. Ezek után csak a külső munka kiszámítása van még hátra. Miként az előbbi fejezetben kifejtettük, a Rejtő­féle Mh ·­A010(me — 0,5paAe2) képlet a Kick-féle ará­nyossági törvénnyel való ellentéte miatt magyar anyag­­vizsgáló körökben vita tárgya. Dr. Gállik szerint a korrekciós­ képlet helyes alakja: m/i — m­e—(0 , 1 pa + 0-4 pe) ,­ ahol a sorbafejtésben a A2-nél magasabb tagok el vannak hanyagolva; ez is csak ama feltétellel érvényes, hogy a p — f (A) görbe parabola. A külső munka pontos képlete az új fogalmak be­vezetésével : le Ae á,. 8.) Mhk— j Pdl = 40loJ shdl = 40l0J —dZ — J„ lg m',. l0 ■ о . Tehát az effektív nyúlás, illetve effektív szívóssági munka bevezetésével a külső munka a térfogattal ponto­san arányosnak adódik ki, s így az eddigi anomália: t. i. a közelítő képletben a korrektív tag fellépése —­ ki van küszöbölve. A szabályos nyomás. Amennyiben a szabályos nyomás feltételei ki vannak elégítve (hengeres próbatest, melynek magassága az át­mérő 2­2-szeresét nem haladja meg, centrikus befogás a gép nyomólapjai közé), az indikátor irónja a a„'j — f (e) görbét rajzolja le, melyben апУ az eredeti keresztmet­szetre vonatkoztatott nyomófeszültség és * a fajlagos méretcsökkenés. Rejtő a térfogat állandóságának képletéből a méret­csökkenés helyére a keresztirányú méretnövelést teszi és megrajzolja a q == / (Aft) görbét, ahol q a pillanatnyi ke­resztmetszetre vonatkoztatott nyomófeszültséget jelenti. Ennek a q=f (A/c) diagrammnak a — bizonyos AA. határig terjedő — területét nevezi nyomószívósságnak. Mi mindenkor a külső erő irányába eső méretválto­zással fogunk dolgozni, hiszen minden munka kiszámítá­sakor az erőt az irányába eső úttal kell szorozni. Rejtő Q­y / (A*) görbéje megadja a nyomófeszültség változását a keresztirányú méretnövelés függvényében, de területe egyáltalán nem jelent munkamennyiséget (bárha Aft­r.ra átszámítható). De nem kifogástalan az sem, ha a q = / («) görbe terü­letét vesszük tekintetbe, mert ennek dimenziója ugyan munka, de nem vonatkozik állandó térfogatra. Ezért el­járásunk a húzásnál követettnek analogonja lesz: ha az eddig használt, az eredeti hosszra vonatkozta­tott fajlagos méretcsökkenés d e = helyébe bevezetjük a Lo n \ , , dl 9/a.) d e = —­(i = pillanatnyi hosszúság) által definiált effektív (fajla­gos) méretcsökkenés fogalmát, akkor adja az összefüggést a (régi) fajlagos és az effektív mé­retcsökkenés közt, amiből mindjárt kiindulunk tehát a nyomódiagrammból, vagyis a pny = / (г) görbéből. A húzásnál ismertetett szerkesztés­sel ebből megkapható a q=f («) görbe, ahol csak arra kell figyelemmel lenni, hogy most a (— 1, 0) pont a dia­gramm oldalán van! így q ‡ o„y adódik ki (6. ábra) meg­felelően a q —%y (1—e) képletnek. Tudjuk, hogy attól az « értéktől fogva, ahol a p„y görbe átmegy a hyperbolába, q-ra állandó értéket kapunk. (6. ábra.) 9/b.) d e = .... és ebből Ml —e) 1—« 9/c.) *' = - ln (1 - *) = In (j^1 ~ 2­3 log —L 9/d.) 1 — e = e kiadódik. Ezek után a nyomófeszültség kifejezése, tehát a húzófeszültség Ч Q "'-ЗГ — G­­у e P I' V V = vr e = e " о kifejezésének analogonja. 6. ábra. A q — f (e) görbe szerkesztése. 7. ábra. Az effektív nyomófeszültségi görbe szerkesztése. 3

Next