Értekezések, Beszámolók, 1943 (1. évfolyam, 2-6. szám)

2. szám

1943. 2. füzet. A racionalizálás szerepe a háborús anyag-és munkaerőgazdálkodásban. 28 A tudományos üzemvezetés alapelvei című munkájában rendszerének alapgondolatát — főbb vonásaiban — a következő négy pontban adja meg: 1. Tudományos rendszerességgel végzett kísérletek alapján meg kell állapítani az ipari termelés minden egyes munkamenete és minden egyes eleme számára azt a módszert, amelynek segítségével a kitűzött feladat leg­gazdaságosabban végezhető el. 2. Hasonlóképpen rendszeres kísérletek alapján kell kiválasztani az egyes munkafeladatok elvégzésére leg­alkalmasabb munkaerőt. 3. Bizonyos szabatosan körülhatárolt munkafeladatot (penzumot) kell megállapítani, s annak a munkásnak, aki ezt eléri, magasabb bért (prémiumot) kell fizetni. 4. Az ipari munka minden területén mélyreható munkaelemzés útján messzemenő munkamegosztást, s ezzel kapcsolatban a felelősség megfelelő elosztását kell megállapítani. (Ez az úgynevezett funkcionális organi­záció rendszere.­) Ma már ezek a gondolatok szinte kezdetlegeseknek tűnnek fel, de a maguk idejében forradalmi jelentő­ségűek voltak. Taylor maga is hangsúlyozza azt, hogy ahhoz, hogy valamely ipari vállalat a tudományos üzem­vezetést teljes egészében alkalmazza, erőteljes szellemi átállítottság, Mental revolution szükséges. (Ma már ez is közkeletű fogalom, azonban az új gondolatok fel­vételére alkalmas lelki készség megteremtése a racionali­zálás egyik célkitűzésévé és egyben fegyverévé vált.) Ezeken a gondolatokon alapuló üzemvezetési rend­szer volt az, amelyet Taylor és nagyszámú követői az amerikai iparvállalatoknál mind nagyobb mértékben alkalmaztak. Az akkori viszonyok közepette, amidőn még a vállalatoknál az ipari termelés területén az úgy­nevezett mester­gazdálkodás dívott, ezzel a rendszerrel csakhamar igen nagy eredményeket értek el. Az 1914—18-as világháború adott azután e rendszer alkalmazásának igen nagy lendületet. Ekkor ugyanis szükségessé vált az, hogy a hadiszereket, hadianyagokat nagy mennyiségben, tömeggyártás útján minél gyorsab­ban és minél gazdaságosabban állítsák elő, s így Taylor rendszerét nemcsak az amerikai hadiszert gyártó üze­mekben alkalmazták, de Európában is, elsősorban Fran­ciaországban, ahol maga Clémenceau, akkori miniszter­­elnök állt a Taylor-propaganda élére. A világháború után a Taylor-féle tudományos üzem­vezetés gondolata mind terebélyesebbé vált és az üzem­nek nemcsak a technikai oldalára terjedt ki, hanem felölelte mindama törekvések összességét, amelyeket a gazdaságosság növelése címén ismerünk. Az így ki­terebélyesedett gondolatnak adta azután a német gaz­dasági élet a racionalizálás nevet, amelyet magyar nyelvre nem tudunk lefordítani. A Magyar Tudományos Akadémia felvetette ugyan az egyszerűsítés, célszerűsí­­tés vagy észszerű­sítés kifejezéseket, azonban — bár mindegyik fogalom benne van a racionalizálásban — mégis egyik sem adja vissza a racionalizálás fogalmának teljes tartalmát. A racionalizálás egyes alapvető gondolatait egyéb­ként megtaláljuk korábban Carnegie9), később Henry Ford 10 irataiban, Európában pedig elsősorban Walter Rathenaul 9 10 11 munkáiban. Franciaországban Henri Fayol, a kiváló bányamérnök volt az első, aki nagyobbszámú francia mérnök szakértővel 12 együtt az európai kontinen­sen először szegődött követői táborába. Magának a racionalizálásnak fogalmát nagyon nehéz meghatároznunk éppen azért, mert tartalma foly­tonosan bővül és módosul. A külföldi szakirodalomban 8 Lásd a 3. jegyzetet 9 Andrew Carnegie: The Empire of Business, 1902, Problems of T o-d а у, 1908. New York. 10 Henry Ford: Philosophie der Arbeit, 1930, Und trotzdem vorwärts, 1930. Das grosse Heute, das grössere Morgen, 1926. 11 Walter Rathenau: Von kommenden Din­gen, ,1917.; Die neue Wirtschaft, 1918; Was wird werden, 1920, Berlin. 12 Henri Fayol: Administration Indus­trielle Générale, 1916, Paris. számos különböző fogalmi meghatározást találunk, így például az 1927-ben Genfben tartott világgazda­sági konferencia a következőképen határozta meg: Racionalizáláson értjük azt a technikai és szerve­zési módszert, amelynek alkalmazása útján az anyag­gal és az emberi munkával való gazdálkodásban a veszteséget a legkisebbre csökkenthetjük. A raciona­lizálás magában foglalja a tudományos munkaszerve­zést (Scientific Management), az anyag és az ipari ter­melés szabványosítását, a termelési folyamatnak és a kereskedelmi forgalomba kerülő áruknak egyszerűsí­tését (Simplification), a tipizálást, végül a közlekedés­nek és az áruk eladásának (Marketing) tökéletes­­­ítését. A német racionalizálási intézet, a Reichskura­torium für Wirtschaftlichkeit korábban a következő definíciót állította fel: Racionalizáláson értjük amaz összes eszközök alkalmazását, amelyeket a műszaki tudomány és a tervszerű szervezés nyújt a gazdaságosság mértékének emelésére. Célja a nemzeti jólétnek emelése az árak termelésének növelése, tökéletes­ítése és a termelés önköltségének csökkentése által. Ehhez az összes érde­kelt tényezők együttes munkája (Gemeinschaftsarbeit, Common Werk) szükséges. E két fogalmi meghatározáshoz járul a Népszövet­ség kebelében dolgozó Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak az összes racionalizálási bizottságok hozzájárulásával létrejött következő megállapítása: Racionalizálás szorosabb értelemben minden olyan reformáló cselekvés, amely arra irányul, hogy bár­mely magánvállalatban vagy közüzemben, bármely intézményben vagy közszolgálatban a megszokott és elavult eljárásokat rendszeres és észszerű megfontolá­sokon alapuló eszközökkel és módszerekkel helyette­sítsük. E definícióban a hangsúly bizonyos mértékig a rendszeres és észszerű megfontolásokon nyugszik. Ezen pedig bizonyos tudományos rendszerességgel végrehajtott kutatást, kísérletezést is értünk. A tudományos kutatás definícióinak az ismertetése azonban már túl messze vezetne, így csak azt kell hangsúlyoznunk, hogy a korszerű racionalizálásnak valóban ez a rendszeres és észszerű megfontolásokon alapuló tudományos kutatás az elengedhetetlen vele­járója, és éppen ez különbözteti meg a helyes racio­nalizálást az ál(pseudo)-racionalizálástól, amellyel a gyakorlati életben annyiszor találkozunk. Tehát a racionalizálás nem jelent egyet a mechanizációval, a gépesítéssel, csak akkor, ha az valóban észszerű és tudományos kutatásokon alapuló megfontolások eredménye gyanánt jön létre. Éppen így nem tekint­hető racionalizálásnak az, amikor régi, de még mindig eredményes (gazdaságos) eszközöket és mód­szereket helyettesítünk oly új eszközökkel és mód­szerekkel, amelyek vagy egyáltalában nem alapul­nak észszerű megfontolásokon, vagy ha bizonyos mérvű kutatások meg is előzik, ezek nem tudomá­nyos jellegűek és nem a tudomány módszerességével hajtottak végre. Rá kell mutatnunk még arra is, hogy a rend­szeres és észszerű megfontolásokon nem­csak azt kell értenünk, hogy pusztán a kérdés gazdasági és mű­szaki oldalát vesszük tekintetbe, hanem azt is, hogy a társadalmi (szociális) viszonyokra is figyelemmel vagyunk, nemcsak azokra, amelyek a tervezett reform végrehajtásánál azonnal fellépnek vagy fel­léphetnek, hanem azokra is, amelyek hosszabb időköz után mutatkozhatnak. Ebből következik tehát, hogy a racionalizálás általában soha sem volt oly irányú, hogy a munkanélküliséget növelte volna. Előfordul az, hogy a racionalizálás alkalmazása következtében átmenetileg bizonyos területeken a munkáskezekben

Next