Értekezések, Beszámolók, 1943 (1. évfolyam, 2-6. szám)
2. szám
1943. 2. füzet. A racionalizálás szerepe a háborús anyag-és munkaerőgazdálkodásban. 28 A tudományos üzemvezetés alapelvei című munkájában rendszerének alapgondolatát — főbb vonásaiban — a következő négy pontban adja meg: 1. Tudományos rendszerességgel végzett kísérletek alapján meg kell állapítani az ipari termelés minden egyes munkamenete és minden egyes eleme számára azt a módszert, amelynek segítségével a kitűzött feladat leggazdaságosabban végezhető el. 2. Hasonlóképpen rendszeres kísérletek alapján kell kiválasztani az egyes munkafeladatok elvégzésére legalkalmasabb munkaerőt. 3. Bizonyos szabatosan körülhatárolt munkafeladatot (penzumot) kell megállapítani, s annak a munkásnak, aki ezt eléri, magasabb bért (prémiumot) kell fizetni. 4. Az ipari munka minden területén mélyreható munkaelemzés útján messzemenő munkamegosztást, s ezzel kapcsolatban a felelősség megfelelő elosztását kell megállapítani. (Ez az úgynevezett funkcionális organizáció rendszere.) Ma már ezek a gondolatok szinte kezdetlegeseknek tűnnek fel, de a maguk idejében forradalmi jelentőségűek voltak. Taylor maga is hangsúlyozza azt, hogy ahhoz, hogy valamely ipari vállalat a tudományos üzemvezetést teljes egészében alkalmazza, erőteljes szellemi átállítottság, Mental revolution szükséges. (Ma már ez is közkeletű fogalom, azonban az új gondolatok felvételére alkalmas lelki készség megteremtése a racionalizálás egyik célkitűzésévé és egyben fegyverévé vált.) Ezeken a gondolatokon alapuló üzemvezetési rendszer volt az, amelyet Taylor és nagyszámú követői az amerikai iparvállalatoknál mind nagyobb mértékben alkalmaztak. Az akkori viszonyok közepette, amidőn még a vállalatoknál az ipari termelés területén az úgynevezett mestergazdálkodás dívott, ezzel a rendszerrel csakhamar igen nagy eredményeket értek el. Az 1914—18-as világháború adott azután e rendszer alkalmazásának igen nagy lendületet. Ekkor ugyanis szükségessé vált az, hogy a hadiszereket, hadianyagokat nagy mennyiségben, tömeggyártás útján minél gyorsabban és minél gazdaságosabban állítsák elő, s így Taylor rendszerét nemcsak az amerikai hadiszert gyártó üzemekben alkalmazták, de Európában is, elsősorban Franciaországban, ahol maga Clémenceau, akkori miniszterelnök állt a Taylor-propaganda élére. A világháború után a Taylor-féle tudományos üzemvezetés gondolata mind terebélyesebbé vált és az üzemnek nemcsak a technikai oldalára terjedt ki, hanem felölelte mindama törekvések összességét, amelyeket a gazdaságosság növelése címén ismerünk. Az így kiterebélyesedett gondolatnak adta azután a német gazdasági élet a racionalizálás nevet, amelyet magyar nyelvre nem tudunk lefordítani. A Magyar Tudományos Akadémia felvetette ugyan az egyszerűsítés, célszerűsítés vagy észszerűsítés kifejezéseket, azonban — bár mindegyik fogalom benne van a racionalizálásban — mégis egyik sem adja vissza a racionalizálás fogalmának teljes tartalmát. A racionalizálás egyes alapvető gondolatait egyébként megtaláljuk korábban Carnegie9), később Henry Ford 10 irataiban, Európában pedig elsősorban Walter Rathenaul 9 10 11 munkáiban. Franciaországban Henri Fayol, a kiváló bányamérnök volt az első, aki nagyobbszámú francia mérnök szakértővel 12 együtt az európai kontinensen először szegődött követői táborába. Magának a racionalizálásnak fogalmát nagyon nehéz meghatároznunk éppen azért, mert tartalma folytonosan bővül és módosul. A külföldi szakirodalomban 8 Lásd a 3. jegyzetet 9 Andrew Carnegie: The Empire of Business, 1902, Problems of T o-d а у, 1908. New York. 10 Henry Ford: Philosophie der Arbeit, 1930, Und trotzdem vorwärts, 1930. Das grosse Heute, das grössere Morgen, 1926. 11 Walter Rathenau: Von kommenden Dingen, ,1917.; Die neue Wirtschaft, 1918; Was wird werden, 1920, Berlin. 12 Henri Fayol: Administration Industrielle Générale, 1916, Paris. számos különböző fogalmi meghatározást találunk, így például az 1927-ben Genfben tartott világgazdasági konferencia a következőképen határozta meg: Racionalizáláson értjük azt a technikai és szervezési módszert, amelynek alkalmazása útján az anyaggal és az emberi munkával való gazdálkodásban a veszteséget a legkisebbre csökkenthetjük. A racionalizálás magában foglalja a tudományos munkaszervezést (Scientific Management), az anyag és az ipari termelés szabványosítását, a termelési folyamatnak és a kereskedelmi forgalomba kerülő áruknak egyszerűsítését (Simplification), a tipizálást, végül a közlekedésnek és az áruk eladásának (Marketing) tökéletesítését. A német racionalizálási intézet, a Reichskuratorium für Wirtschaftlichkeit korábban a következő definíciót állította fel: Racionalizáláson értjük amaz összes eszközök alkalmazását, amelyeket a műszaki tudomány és a tervszerű szervezés nyújt a gazdaságosság mértékének emelésére. Célja a nemzeti jólétnek emelése az árak termelésének növelése, tökéletesítése és a termelés önköltségének csökkentése által. Ehhez az összes érdekelt tényezők együttes munkája (Gemeinschaftsarbeit, Common Werk) szükséges. E két fogalmi meghatározáshoz járul a Népszövetség kebelében dolgozó Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak az összes racionalizálási bizottságok hozzájárulásával létrejött következő megállapítása: Racionalizálás szorosabb értelemben minden olyan reformáló cselekvés, amely arra irányul, hogy bármely magánvállalatban vagy közüzemben, bármely intézményben vagy közszolgálatban a megszokott és elavult eljárásokat rendszeres és észszerű megfontolásokon alapuló eszközökkel és módszerekkel helyettesítsük. E definícióban a hangsúly bizonyos mértékig a rendszeres és észszerű megfontolásokon nyugszik. Ezen pedig bizonyos tudományos rendszerességgel végrehajtott kutatást, kísérletezést is értünk. A tudományos kutatás definícióinak az ismertetése azonban már túl messze vezetne, így csak azt kell hangsúlyoznunk, hogy a korszerű racionalizálásnak valóban ez a rendszeres és észszerű megfontolásokon alapuló tudományos kutatás az elengedhetetlen velejárója, és éppen ez különbözteti meg a helyes racionalizálást az ál(pseudo)-racionalizálástól, amellyel a gyakorlati életben annyiszor találkozunk. Tehát a racionalizálás nem jelent egyet a mechanizációval, a gépesítéssel, csak akkor, ha az valóban észszerű és tudományos kutatásokon alapuló megfontolások eredménye gyanánt jön létre. Éppen így nem tekinthető racionalizálásnak az, amikor régi, de még mindig eredményes (gazdaságos) eszközöket és módszereket helyettesítünk oly új eszközökkel és módszerekkel, amelyek vagy egyáltalában nem alapulnak észszerű megfontolásokon, vagy ha bizonyos mérvű kutatások meg is előzik, ezek nem tudományos jellegűek és nem a tudomány módszerességével hajtottak végre. Rá kell mutatnunk még arra is, hogy a rendszeres és észszerű megfontolásokon nemcsak azt kell értenünk, hogy pusztán a kérdés gazdasági és műszaki oldalát vesszük tekintetbe, hanem azt is, hogy a társadalmi (szociális) viszonyokra is figyelemmel vagyunk, nemcsak azokra, amelyek a tervezett reform végrehajtásánál azonnal fellépnek vagy felléphetnek, hanem azokra is, amelyek hosszabb időköz után mutatkozhatnak. Ebből következik tehát, hogy a racionalizálás általában soha sem volt oly irányú, hogy a munkanélküliséget növelte volna. Előfordul az, hogy a racionalizálás alkalmazása következtében átmenetileg bizonyos területeken a munkáskezekben