A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 52. évfolyam (1918)

41. szám - Ereky Károly: Biotehnológia

LII. kötet, 41. szám Leitner Jenő : A nyersolaj tökéletes porlasztásának feltételei C és H atomjaival viszi be szervezetébe, holott ez nem így van, mert az életenergia forrása a levegő oxi­génjének atomrezgése és mint azt az alábbi számítások igazolják, az állat ebből a forrásból meríti energiaszük­ségletét. Ha 12 gramm atom szén 32 gramm oxigénnel vegyül, akkor 94­5 klória égésmeleg keletkezik, ha pedig 2 gramm­atom hidrogén vegyül 16 gramm oxigénnel, akkor 67­5 kal. égésmeleg szabadul fel. Weinberg szerint a szén elégésekor az összes égésmeleg az oxigén atommoz­gásaitól ered, ami úgy értendő­, hogy a CO,2 molekula-94'- ban levő oxigénatom­j—­­47-25 kalóriával keve­sebb mozgásenergiát tartalmaz mint a szabad oxigén­molekula atomja. A hidrogén elégésekor pedig az égés­meleg két részből tevődik össze és pedig az oxigén atomból származik 60'6 kalória a 2 H atomtól pedig ... 6'7 Összesen ... 67­5 kalória amit az a tény is igazol, hogy a szénhidrogénvegyüle­tekben minden gramm atom hidrogén ^ = 3'35 kaló­riával kevesebb energiát tartalmaz mint a szabad hidrogén. A C//4- vegyület égésmelege pl. ennek megfelelően nem 94-5 + 4 X 33-75 kalória, hanem 4 X 3*35 X 13'40 kalóriával kevesebb, azaz 216­1 kalória. Ha tehát vala­mely szénhidrogénvegyület égésmelegét ki akarjuk számí­tani, akkor figyelembe kell vennünk azt, hogy vegyület­ben minden gramm­ atom hidrogén mozgásenergiája 3'35 kalóriával kevesebb, mint szabad állapotban. Egészen hasonló viszonyokat találunk az oxigén atom­rezgéseit illetően is. Ha az oxigén valamely szénvegyü­letbe lép be, akkor az atomrezgés energiájából mindig lead egy részt. Kísérletileg megállapították, hogy az alkohol­gyökben (OH) 16 gramm oxigén atomrezgésenergiája 43'90 kalóriával kisebb mint a szabad oxigénben. Hasonló­képpen megállapították, hogy az aldehid (COH) gyökben 33*80 kalóriával keton (CO) gyökben 33 80 sav (COOH) gyökben ... 47*25 kisebb az oxigén energiatartalma, mint szabad állapotban. Az a fontos körülmény, hogy az oxigén és a hidrogén az összes láncolatos szénhidrogénvegyületekben ugyanakkora energiamennyiségekkel csökkenti az atom rezgését, módot nyújt arra, hogy az összes C, //és O összetételű vegyü­letek égésmelegét kiszámíthassuk. Az alább kiszámított égésmelegek bemutatják fenti adatok használatát. Ezek a számított eredmények teljesen egyeznek a kísérletileg megállapított adatokkal. Égésmeleg kalóriákban Etilalkohol (C2H5)OH ... 2 X 94'5 + 6 X 30'4 -— 439 = 327 Glicerin C3H5(OH)3 3 X 94"5 + 8 X 30 4 — — 3 X43-9 = 395 Acetaldehid CH3(COH) ... 2X94*5+ 4 X :i0"4— — 33 8 = 276-8 Aceton (CH3)2CO . . ... 3 X 94-5+ 6X30-4 — — 33 8 = 432-1 Ecetsav CH3(COOH) 2 X 94 5 + 4 X 30 4 -94-5 = 216'1 d—Glukózé C5H0(OH)6COH ... 6 X 94'5 + 12 X 30'4 — — 5 X 43-9 — 33-8 = 678'5 A C, H és O összetételű szerves vegyületekben, éppen azokban, amelyek az életjelenségekben mint építőkövek szerepelnek, az oxigén atomrezgésenergiájától függő égésmeleg additív tulajdonság és a fenti számítások ered­ményei félreérthetetlenül igazolják azt, hogy nem a szer­ves vegyületek C és H atomjai viszik be az energiát az állati szervezetbe, hanem a levegő oxigénje és a C és H atomoknak csak az a szerepük, hogy lefékezzék az oxigén­atomok rezgésenergiáját. Mivel azonban a C és H atomok ezt a lefékezést az ásványi Ca, K, Na, Mg, P stb. vegyületek nélkül az élősejtekben elvégezni nem képesek, az anorganikus tápanyagok éppen olyan fontosak az állati szervezetre nézve, mint a szerves tápanyagok. Ebből ki­folyóan kimondhatjuk, hogy az egyoldalú energetikai elveken nyugvó­ takarmányozás nem állja meg helyét. Helyes takarmányozási rendszer csak az lehet, ha meg­adjuk pontosan, hogy az állati szervezetnek milyen szer­ves és anorganikus építőkövekre van szüksége a hús-, zsír- és tejtermeléshez. Mesterséges etetéssel sikerült ezen a téren bizonyos törvényszerűségeket megállapítani, amelyekből néhány pél­dát itt felsorolunk. Osborne kísérleti állatokat olyan fehérjével táplált, amelyikből hiányzott egyik nélkülözhetetlen aminosav, a triptofán. Jóllehet, a kísérleti állatok a többi építőköveket, glukózét, glicerin karbonsavakat, anorganikus sókat és az összes többi aminosavakat megkapták, mégis rövid idő alatt elpusztultak és az elhullástól csak azok menekültek meg, amelyek még idejekorán, kaptak triptofánt. Abderhaiden igazolásául­ annak, hogy az eledelek az emésztőcsatornában egyszerű vegyületekre bomlanak le, kutyákat nem a szájukon, hanem a végbélnyílásukon keresztül táplált mesterségesen megemésztett eledelekkel és sikerült ily módon kiéheztetett kutyákat hetekig táp­lálnia. Ezekkel az Abderhalden-féle kísérletekkel ugyan­csak igazolást nyert az a tény, hogy egyes aminosavak nélkülözhetetlenek és ha ezek kimaradtak a keverékből, a kísérleti kutyák elpusztultak. Hopkins fiatal patkányok mesterséges élelmezésekor észrevette, hogy nemcsak az aminosavak között vannak nélkülözhetetlenek, hanem a karbonsavak között is. Azok az apró patkányok, amelyek olyan eledeleket kaptak, amelyekből éterrel extrahálták a zsírt, elpusztultak. Hosszas kísérletezés után megállapították azután azt a tényt, hogy az anorganikus sókat a bél falán keresztül a fiatal állat csak akkor tudja felszívni, ha azok a telítetlen zsírsavak­kal sókat alkotnak, tehát ha valamely eledelből ezeket a zsírsavakat extraháljuk, akkor az állati vér nem kapja meg az anorganikus tápsókat s a fiatal állat néhány nap alatt, az öregebb állat pedig tartalékainak felhasználása után elpusztul. Mc­­Collum és munkatársai érdekes kísérleteket végez­tek abban az irányban, hogy az építőkövek milyen össze­tétele a legjobb egyes állatokra nézve. Három esztendőn keresztül takarmányoztak kísérletileg borjúkat zabbal és búzával, miközben megállapították, hogy a búzában az építőkövek csoportosítása nem kedvező a borjúra nézve, mert a búzával etetett borjúk a fejlődésben visszamaradtak. Mint ez a néhány felsorolt példa elárulja, a takarmá­nyozásnak alapelveit véglegesen csak akkor állapíthatjuk meg, ha nem elégszünk meg azzal, hogy a táplálékok égésmelegét kalóriával mérjük és az állatok tápszerszük­ségletét kalóriákban adjuk meg, hanem mérlegelnünk kell az összes bennük levő építőkövek fontosságát. Ebben az esetben elérhetjük aztán azt, hogy az állati szervezet zsír, hús és tejprodukáló hatásfokát megtöbbszörözhetjük. Biotechnologie der Fleisch, Fett- und Milcherzeugung im landwirtschaftlichen Grossbetriebe című könyvem , amely Paul Parey kiadásában Berlinben most jelenik meg s amelyet a nehéz háborús viszonyok miatt, fájdalom nem közölhettem eddig magyar nyelven, részletesen fog­lalkozik ezekkel a természettudományi elvekkel. A magyar nyelvű elsőbbség megóvása érdekében kötelességemnek tartottam idevágó tanulmányaimnak legalább e rövid fog­lalatját Közlönyünk hasábjain kartársaim nyilvánossága elé hozni. 339

Next