A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 63. évfolyam (1929)

1-2. szám - Orphanides János: Technikai fejlődésünk története

1—2. szám, LXIII. kötet. Budapest, 1929 január 6. A MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYE A BUDAPESTI MÉRNÖKI KAMARA HIVATALOS LAPJA. Mellékletei: „A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének Havi füzetei", a „Technika és Közgazdaság", „Tüzeléstechnika" és az „Ipari Szabványosítás". Hozza a „Magyar Ipari Szabványosító Bizottság" hivatalos közleményeit és szabványtervezeteit. TARTALOM: Technikai fejlődésünk története. Orphanides János. 1. 1. — A prágai építési katasztrófa és tanulságai. Dr. Ing. Mueller Félix. 2. 1. SZAKIRODALOM: Könyvismertetések, bírálatok. Rovatvezető: Dr. Lósy-Schmidt Ede, egyleti könyvtárnok. Das Burzenland. Szerk.: Erich Jekelius. Ism.: Dr. Bierbauer Virgil. 10. 1. — Magyar szerzők irodalmi munkássága 1928/29 ben. Közli: Dr. Lósy-Schmidt Ede, egyleti könyvtárnok. 10. 1. EGYLETI KÖZLEMÉNYEK: A gépészmérnöki, gyáripari és elektrotechnikai szakosztály. 10. 1. — Szakosztályi válasz­tások. 10. 1. — Új tagjaink. 10. 1. — A geodéziai szakosztály ülése 1928 november 28-án. 11. 1. — Az út-, vasút- és hídépítési szakosztály november hó 29-én. 11. 1. — Helyreigazítás. 10. 1. —A vízépítési szakosztály 1928 november 20-án tartott ülésének jegyzőkönyve. 11. 1. A BUDAPESTI MÉRNÖKI KAMARA KÖZLEMÉNYEI : A Mérnöki Kamara választmányának 108. üléséből. 12. 1. — Hirdetmény. 12. 1. — A Kamara új tagjai. 12. 1. — Jogerőssé vált fegyelmi határozatok. 12. 1. Technikai fejlődésünk története. ORPHANIDES JÁNOS. Pár nappal ezelőtt megállottak a két hónapon át szor­­galmasan zakatoló nyomdagépek és a sajtó alól szép, testes kötet került ki, mely homlokán ezt a címet viseli: „Technikai fejlődésünk története". Egyletünk úgy érezte, hogy van a magyarsággal és nagynevű tech? nikus elődeinkkel szemben egy nagy törlesztetlen adós? sága, amelyet csak úgy képes rendezni, ha összetobo? rozza a magyar mérnöki karból azt a gárdát, amely sze? retettel vállalkozik a krónikás szerepére, hogy megírja mindazt, amit az elmúlt hatvan éven át alkotott az a generáció, mely méltán megérdemli, hogy róla történe­­tet írjanak. Az elmúlt hatvan éven át nem igen értünk rá, hogy történetet, beszámolót írjunk, mert a magyar mérnöki elme mindig az alkotás lázában égett, tekintete sohasem a múlt emlékei között keresgélt, hanem lázas szemmel a jövő alkotások felhőkárpitját bontogatta. Gyönyörű kor, álomnak is szép a kiegyezés után fellendülő Ma­­gyarország kora, mikor szükség van minden alkotó te­­hetségre, amely tud és akar dolgozni az új, modern Magyarországért. Most, sajnos, a fejlődés üteme meg* lassult, a trianoni Magyarország gazdasági ereje meg* fogyatkozott, a feladatok sokkal kisebb számmal jelent­­keznek, de a problémák súlyosabbak, mint voltak a háború előtti Magyarországon, mert a mérnöki címék­nek a pattanásig feszült idegekkel kell figyelnie és ke? resnie a módozatokat, hogy hogyan pótoljuk a ter­­mészetnek a sorsnak, a szegénységünknek, az emberi rövidlátásnak vagy — mondjuk így — Trianonnak min? den mostohaságát. Nemcsak az utódok méltó büszkesége adta tehát ke­ zünkbe a tollat, hanem az a szándék is, hogy tanul? junk a múlt időkből az élet legnagyobb tanítómesteré? től, a históriától, tanuljunk abban az időben, mikor min? den hiba katasztrófát jelenthet, mert szegénységünk nem engedi meg egy fillérnek eltékozlását sem. A magyar mérnökök sorában mindig találtunk olya­­nokat, kik derekasan forgatták a tollat, de a magyar mérnök mindig az alkotás szerelmese volt. Új terveket szívesebben szőtt, beszámolót kevéssé szívesen tartott. Az elmúlt idők emlékeit felkutató krónikás fülét mindenütt az alkotás tüzének dübörgése üti meg. Ezt olvashatjuk le ennek a könyvnek minden lapjáról. Ebben az alkotó tűzben születtek meg Széchenyi esz? méi, mikor hűséges munkatársával, Vásárhelyi Pállal birkózik a vízépítési problémák százaival. Ez a lobo? gás tüzelte a nagy út?, vasút? és hídépítők, a Kherndl Antalok, Lipthay Sándorok, a Tolnay Lajosok alkotó elméjét. Ez a tűz hevítette bányászatunk, gépészetünk, vegyészetünk nagyjait, Farbaky, Pech Antal, Hermann Emil, Kerpely Antal, Cséti Ottó alkotó fantáziáját, ez mozgatta Déri, Bláthy, Zipernovszky kezében a körzőt és vonalzót, ez a meleg lángolás sugárzott felénk Bánki Donát nagy szemüvegei mögül és ebben a szellemi tűz­­ben égette ki kerámiai alkotásait Wartha Vince. Tűz, lobogó tűz mindenütt! Az esztétika rideg törvényei melegséggel, lángolással szólanak felénk, mikor a nagy építő mesterek parancsszavára felépül Steindl remek, fenséges gótikus országháza, vagy midőn a renaissance? nak bűbájos harmóniáját varázsolja elénk Ybl Miklós. Erről az alkotás melege által fűtött korról írt Egy? létünk nagy szeretettel gondos, hűséges krónikát. De örömünnep ennek a könyvnek a megjelenése Egy? letünk történetében egy másik okból is. Most vettük fel ugyanis újra azt a fonalat, melyet a háború miatt ki kellett ejteni a kezünkből, most adtuk ki az első könyvet a háború óta. Előttem fekszenek szép, vaskos kötetekben a Magyar Mérnök? és Építész?Egylet könyvkiadóvállalatának ter­­mékei. 1883 óta sűrű egymásutánban kerülnek ki a könyvpiacra Straub Sándor, Hoor Mór, Herzog József, Söpkéz Sándor, Bogdánfy Ödön, Nagy Dezső, Lipthay Sándor, Faragó Lipót, Hajós Sámuel munkái, melyek­ nek mindegyike értékes gazdagodását jelenti az elektro? technikával, vízépítéssel, vasútépítéssel és mechaniká? val foglalkozó irodalmunknak. De megszólalnak ezeken a lapokon külföldi szerzők is. Debauve?nak a közutak? ról, De Lagréné?nek a belvízi hajózásról és Marcus Vitruvius Pollio?nak az építészetről szóló munkái ennek a könyvsorozatnak ívein látnak — jó magyar fordítás­­ban — napvilágot. És most megint visszatérünk az igazi mérnöki menta­­litáshoz. Most, mikor egy már megjelent műre felhív­­juk a figyelmet, egyúttal a jövőt is nézzük; a jövőt, amelynek ígéretes távlatában ott akarunk látni újabb köteteket, amelyek ékes szóval a magyar műszaki tár­­sadalom szellemi fölényét hirdetik. Úgy érezzük, hogy most, midőn a mérnökség kari ügyeinek képviseletét a Mérnöki Kamara látja el, Egy­ letünknek kétszeres gonddal kell a tudomány irányába fordulnia. Az Egylet politikájának hangszerén termé? szetesen meg kell szólalnia számtalan hangnak, de úgy érezzük, hogy a vezérszólamot a tudománynak kell ját? szania. A tudományos célkitűzés pedig nyomtatott betű nélkül elképzelhetetlen. Az időszakos kiadványok, me­ lyeknek sorában Közlönyünk oly nagy fontosságú misz? sziót tölt be, a problémának csak egyik részét oldják meg. A szellemi alkotásoknak van egy osztálya, mely kinő az időszakos kiadványok kereteiből, akár azért, mert egy probléma igen széleskörű, nagyterjedelmű megvilágítást igényel, akár azért, mert egy tudományos ágazatnak, rendszeres összefoglaló ismertetését kíván­­juk adni. Könyveket kell tehát kiadni, hogy ezeket a feladatokat megoldhassuk. Semminek sincs olyan hatalma, mint a nyomtatott szónak. Új távlatok nyílnak meg előttünk, új lehető­­ségek bukkannak elő az új feltárt területeken. Új, izmos tehetségeknek szeretnénk lehetőségeket

Next