Magyar Mezőgazdaság, 1969. június-december (24. évfolyam, 24-53. szám)
1969-12-03 / 49. szám
FEHÉR LAJOS Agrár és A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján november 25-én előadást tartott Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. „Agrár- és szövetkezeti politikánk időszerű kérdései” című előadásának ezúttal az első részét ismertetjük. A második részből - amely az élelmiszergazdaság társadalmi szerepével, helyzetének megítélésével és fejlődésének lehetőségeivel foglalkozik - lapunk következő számában közlünk majd részleteket. Fehér elvtárs előadásának bevezető részében arról szólt, hogy az élelmiszer-gazdaságon belül a szűkebben értelmezett mezőgazdasági termelésben, különösen pedig a termelőszövetkezetekben már 1965 után számottevő lépéseket tettünk az új gazdaságirányítási rendszer irányába. A készülő reformmal összefüggő intézkedések sorozata a mezőgazdaságban tulajdonképpen 1965 őszén elkezdődött azzal, hogy a tervezés korszerűsítésével megszűnt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek éves termelési—értékesítési tervének a járási tanácsok részéről történő kötelező jóváhagyása. Úgy is mondhatnánk, hogy a mezőgazdaságban — a népgazdaság viszonylag fejletlenebb ágazatában — a reform típusú intézkedések zöme megvalósult akkorra, amikor az egész népgazdaságban a gazdaságirányítási rendszer reformjának bevezetéséhez 1968-ban hozzáfogtunk. A reform általános „startjához” ez kétségtelenül számottevő előnyt jelentett. Mindenekelőtt azzal, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott belső ellátást tudott biztosítani az országnak, stabil élelmiszer-fogyasztási árszínvonal mellett. A harmadik 5 éves terv a mezőgazdaság sikerét hozta Jelenlegi ötéves tervünk negyedik évében, annak vége felé járunk, folytatta az előadó. Az első négy esztendő mezőgazdasági— élelmiszeripari eredményei arra utalnak, hogy a IX. kongresszus előlegezett bizalma nem volt alaptalan. A harmadik ötéves terv azt írta elő, hogy a mezőgazdasági termelés a megelőző öt év átlagához viszonyítva 13—15 százalékkal nőjön. Az első három esztendőben a mezőgazdaság termelése 13 százalékkal emelkedett. Az idei évben kimagaslóan jó gabonatermésünk volt, igen kedvezőnek ígérkezik az őszi betakarítású növények, a kukorica, cukorrépa termése, gyümölcsből, zöldségfélékből és szőlőből jó termésünk van. Mindezek alapján az idei terv túlteljesítése várható: a mezőgazdaság teljes termelési értéke 5—6 százalékkal magasabb lesz az előző évinél. (Első ízben fordul elő, hogy a mezőgazdaság évi növekedési üteme meghaladja az iparét.) A mezőgazdaságban az utóbbi években jellemzővé vált, hogy a javuló munkafegyelem és termelékenyebb munka mellett biztonságosabb lett a termelés. Ha ennek alapján a jövő esztendőben csak közepes színvonalú termést is tételezünk fel: a mezőgazdaság harmadik ötéves tervének jelentős túlteljesítésével számolhatunk ! A mezőgazdaság tehát az anyagi-műszaki ellátás javuló színvonala, az új gazdaságirányítás által teremtett közgazdasági környezet és a dolgozók lelkiismeretes alkotómunkája eredményeként jelenlegi ötéves tervünkben is növekvő hatásfokkal, becsülettel tett eleget a vele szemben támasztott igényeknek. A korszerű technológiai eszközök jól szervezett és hatékony felhasználása lehetővé teszi a mezőgazdasági munka termelékenységének fokozását, a gazdasági eredmények növelését. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján megállapíthatjuk : nőtt a mezőgazdasági munka termelékenysége, a ledolgozott munkaidő, javult a dolgozók munkafegyelme, a lehetőségek kihasználásának hatékonysága. Hazánkban a kenyérgabona-kérdést 1945—1960 között nem tudtuk megoldani. 1960 után, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére támaszkodva, az azóta eltelt alig egy évtized alatt megoldottuk. A második világháború előtt, 1931—40 átlagában kát. holdanként 7,9 mázsa volt a búza termése, az 1961—65-ös években 10,7 mázsa, az utolsó három év átlagában pedig közel 15 mázsára emelkedett (ezen belül az idei esztendőben meghaladta a 15,5 mázsát). Elértük agrárpolitikánk egyik fő célkitűzését: hazai fej ezeti politikánk kérdései rásból biztonságosan megoldottuk az ország kenyérgabona-ellátását. Öt év óta nem importálunk búzát, sőt az idei esztendőben jelentős mennyiséget exportálunk is. A búza termesztés e viszonylagosan magas szintjének elérésében a „szálláscsináló” szerepet kétségkívül a megfelelő, az üzemi érdekeltséget biztosító felvásárlási ár töltötte be. De közrejátszottak más, nagyon fontos tényezők is. Így: a korszerű külföldi intenzív búzafajták, elsősorban a Bezosztájak széles körű elterjedése, a műtrágyaellátás növelése, a talajművelés és betakarítás szinte teljes gépesítése, továbbá a korszerű agrotechnika kialakítása és szakszerű alkalmazása, az agrotechnikai fegyelem betartása. Ezenkívül meghatározó jelentőségű volt a gabonafelvásárlás korszerű módszereinek kialakítása, a tárolási feltételek javítása. A kukoricatermesztésben is akkor értük el a terméshozamok növelését, és ennek révén a nagyobb jövedelmezőséget, amikor hibridüzemeket építettünk és a hibridfajtákat kezdtük alkalmazni. A korszerű fajtákat, a szemenkénti gépesített vetés, a tőszám megnövekedése (az 1960-as évek elejéhez viszonyítva országosan 5—6 ezerrel emelkedett), a nagyobb adagú műtrágya-felhasználás, a szuperszelektív gyomirtószerek alkalmazása és az öntözött terület fokozatos kiterjesztése követte. A betakarítás, szállítás, szárítás és tárolás gépesítése napjainkban valósul meg a gyakorlatban. A tudomány, a technika és szakértelem együttes eredményei Mindez beszédesen bizonyítja, hogy ha egy-egy ágazatban a termelésre ható valamennyi tényező együttesen, tehát komplex módon jelenik meg, a tudomány és technológia a szakértelemmel párosul, a várt eredmény nem maradhat el. A második világháború előtti tíz év 10,8 mázsás holdankénti átlagához viszonyítva az 1961—65-ös években már 15 mázsára emelkedett a kukorica átlagtermése. Az 1966—68-as években pedig 17,3 mázsára, az idei esztendőben — előzetes adatok szerint — már 20 mázsa körül lesz a kukorica országos átlaga. Hasonló fejlődést értünk el a nagyüzemi baromfitartásban. Ezt főként annak tulajdoníthatjuk, hogy sikerült egy számunkra megfelelő külföldi és korszerű komplex tartási technológiát kiválasztani, hazai viszonylatra adaptálni, s a gyakorlatban gyorsan elterjeszteni. A múlt évek során 440 állami gazdaság és termelőszövetkezet szakosított nagyüzemi baromfitartásra rendezkedett be, s teremtette meg az iparszerű termelés feltételeit: a magas technológiai szintet és az állomány koncentrálását. Nagyüzemeinkben a múlt esztendőben 3 kg takarmányt használtak fel egy kiló baromfihús előállításához, korszerű (bábolnai típusú) tartási technológiák mellett 2,2 kilogrammot. Az állami gazdaságok szakosított telepeiken tyúkonként 220, tsz közösben 199 tojáshozamot értek el, szemben a 100 darabos országos átlaggal. A korszerű nagyüzemi baromfitenyésztési és tartási technológiát a Bábolnai Állami Gazdaság honosította meg és terjesztette el országunkban. Hasonló komplex technológiai rendszerek kezdenek kialakulni nemcsak a baromfitartás egyéb ágazataiban, hanem már a sertéstenyésztésben és -hizlalásban, valamint — ha lassabban — a tehéntartásban is. A már megvalósult intenzív búza, hibridkukorica, szőlő-, gyümölcstelepítési programok és az iparszerű nagyüzemi baromfitartás elterjedése és megszilárdulása után hasonló eltökéltséggel és szervezettséggel kell hozzáfognunk a következő időkben az iparszerű sertéstartás és hizlalás erőteljes elterjesztéséhez, mindenekelőtt a kukoricatermő vidékeken. Eddig 84 állami gazdaság, nagyobb termelőszövetkezet és eszközi társulás már megvalósította az iparszerű sertéstenyésztést és hizlalást, a legkorszerűbb technológiák alapján. E bátor úttörőkhöz csatlakozzanak mind nagyobb számban mezőgazdasági nagyüzemeink sertéshúsellátási gondjaink mielőbbi sikeres és végleges megoldása érdekében. A harmadik ötéves terv során — mondotta Fehér Lajos —, a IX. kongresszus célkitűzéseinek megfelelően hatásos intézkedéseket tettünk a mezőgazdasági üzemek pénzügyi önállóságának fokozatos megteremtésére és a termelés jövedelmezőbbé tételére, így a hitelrendezés során törlésre került a mezőgazdasági üzemek „eredeti felhalmozásához” korábban felvett hiteltartozások megmaradt része. Továbbá 1966-ban mintegy 9, majd két év múlva további 8,5 százalékos termelői árszínvonal-emelésre került sor. E kétlépcsős áremeléssel fontos lépést tettünk a mezőgazdaságban is a ráfordítás arányos árrendszer fokozatos megteremtéséhez vezető úton. Továbbá új elvi alapokra helyeződött a mezőgazdaság ártámogatási rendszere is.¥ 3