Magyar Mezőgazdaság, 1970. január-július (25. évfolyam, 1-28. szám)

1970-02-25 / 8. szám

Korai tavaszodást ígértünk egyik januári számunkban. Február közepén mégis országos hava­zás, hideg tél köszöntött be, így a munkák remélt korai kezdete későbbre tolódik. Még szembetűnőbbé válik a sok szántatlan terü­let, kint maradt kukoricaszár. A korán beköszöntött tél, a rendel­kezésre álló eszközök, elsősorban kukoricaszárat betakarító eszkö­zök hiányosságaira és időnként a munka megszervezése körüli gon­dokra lehet hivatkozni ott, ahol a táblán állva, vagy kúpokban ma­radt a kukoricaszár és e miatt az őszi mélyszántás is elmaradt. Ehhez azt szeretném hozzátenni, hogy én — mint azt már meg­írtam — bizonyos fokú liberalizmust is felsorolnék az okok között, mert sok nagyüzemünk vezetője a közgazdasági kérdésekkel „fog­lalja el” magát és eközben nem ellenőrzi, nem irányítja, szervezi a termelés időszerű munkafolyamatait. Elsősorban az ellenőrzés körül mutatkoznak gondok, hiszen a területért felelős részlegvezetők, üzemegységvezetők, brigádvezetők tudják feladatukat. A termelés időszerű feladatainak nagyon gondos elemzését kell elvégezni 1970-ben minden gazdasá­gunkban, hogy a rendelkezésre álló gépkapacitás, munkaerő haté­kony kihasználása mellett jól haladjanak a munkák és minden növényünknél realizálhassuk a termesztett fajtákban rejlő termő­­képességet. Az elmaradt munkáknál pedig a mennyiségi teljesítés mellett hasonlóan lényeges legyen a munka minőségének megköve­telése, akár anyagi érdekeltség latba vetésével is. A lábon álló kuko­ricaszárat majd le lehet szántani. Le lehet szántani jó minőségben, műtrágyával, vagy le lehet szántani rossz minőségben és az ilyen szántás majd gondot jelent az egész év során, minden munkánál. A kúpokban összerakott kukoricaszár lehordásához viszont — amint a talaj állapota engedi — célszerű azonnal, de nagyon sürgősen hozzálátni. Több helyütt panaszkodnak, hogy nem halad­nak — mert a talajállapot nem teszi lehetővé — az ősziek fejtrá­gyázásával. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy jobban meg kell fontolni a teljes nitrogén műtrágyaszükséglet alaptrágyában való kiadagolását. Fej­trágyázásra így legfeljebb kisebb területek szorulnak, ahol az őszi vetés felsegélyezést kíván. Az őszi vetések a január végi időszak után, amikor a hó elolvadt, üde zöldek voltak, de a hóolvadás után sok helyütt tapasztalhattunk gyenge minőségű búzavetést. Magam is láttam Nagymágocs és Orosháza között a műút mellett (ne nevezzük meg a gazdaság nevét) nagyon hiányos minőségű őszi búzavetést, amely magán viselte a sietség, a munka minőségével szembeni liberalizmus minden nyomát. A mezőgazdasági szakirodalmi hónap rendezvényei sorában mind többet szerepel lapunk olvasó­ankét­ja is. A szerkesztő számára megtisztelő feladat az olvasóval való vita, az olvasóval való párbeszéd, mert az olvasó igényének ismerete nagy segítség a szerkesztő számára. Az elmúlt héten néhány helyen sok szó esett a Magyar Mezőgazdaságról. Úgy vélem, kötelességem, hogy az elhangzottakról, a bírálatokról és kívánságokról, javaslatokról számot adjak kedves olvasóinknak. Debrecenben, a vezetőképzőn lapunk gyors és aktuális összeállítását emelték ki a felszólaló termelőszövetkezeti elnökök. Közülük többen az INFOR­MÁCIÓK c. rovatunk gyorsaságát, megbízhatóságát, jól hasz­nálhatóságát dicsérték és ezért köszönet illeti a felszólalókat. Nagy Károly bicsérdi termelőszövetkezeti elnök a fajtaössze­­hasonlító közlemények gyorsabb közlését kívánja, mert mint mondotta , a fajtakérdés a növénytermesztésben, de mindin­kább az állattenyésztésben is a fejlesztés fontos tényezője. Han­goztatta, hogy a szakkönyveket a tsz-ben nem kellene leltározni, mert így sokszor bürokratikus ügykezeléssé válik a szakkönyvek kölcsönzése. Nyikos Károly kisújszállási termelőszövetkezeti elnök azt javasolta, hogy a termelőszövetkezetben minél többen olvassák a lapot, ne csak a vezetők, mert az új dolgokat, a kor­szerű ismereteket ebben a lapban olvashatja. Cseh Pál tiszabői elnök a szocialista brigádok munkájának szervezéséről beszélt és a lap segítségét kérte, hangoztatva, hogy örömmel olvassa az eddig megjelent közleményeket. Németh Péter, a hódmezővásár­helyi Lenin Termelőszövetkezet főkönyvelője arról beszélt, hogy az újabb és újabb rendelkezések megjelentekor mindig a Magyar Mezőgazdaság közleményeit, információit várják, mert ebben találják a legérthetőbb magyarázatot. Javasolta, hogy adjon a lap kalkulációs, utókalkulációs példatárat is, és mód­szertani gyűjteményt, gyűjtse össze az építkezésekkel, beruházá­sokkal kapcsolatos jogszabályokat, eljárási szabályokat. Szerinte az amortizációs rendelkezésekre vonatkozó gyűjteményes össze­állítás is nagy sikert aratna az érdekelt szakemberek körében. Zerényi Béla nagykozári termelőszövetkezeti elnök az egyesülé­sek, társulások, közös vállalkozások megkönnyítése érdekében jogszabálygyűjteményt, vagy éppen jogszabályt kíván lapunktól. Berettyóújfalun, a szakember-klubban élénk vita alakult ki mezőgazdaságunk fejlesztésének néhány időszerű kérdéséről. Szóba került a mezőgazdasági üzemek alsóbb szintű vezetőinek szakműveltsége, és különösen az állattenyész­tők, brigádvezetők, szakmunkások szakképzését sürgették az agrárklub tagjai — mondván, hogy a nagyobb hozzáértés járjon együtt a nagyobb társadalmi megbecsüléssel is. Ezzel kapcsolat­ban Pálinkás György szakiskolai tanár több szakmunkás cikket kér, több szakmunkásiskola munkájának ismertetését várja lapunktól. A gépesítés időszerű kérdéseinek felvetése során a traktor- és munkagép, a magyar mezőgépipar néhány kérdése került megbeszélésre, az elhangzottak — kérdések és válaszok — külön cikket érdemelnének, ezek közlésére a későbbiek során sor is kerül. Csendes Vilmos és Fehérvári Béla berettyóújfalui klubtagok a silóbetakarító, a kukoricaszár-betakarító gépek problémáját vetették fel és a kérdésükre adott válaszomban sem tudtam különösebb megnyugtatót mondani. A szakemberklub, a fiatal szakemberek tábora sok időszerű, érdekes, hasznos témát vet fel és úgy vélem, ezeket a szakemberklubokat jobban fel kellene karolnunk. Ez nemcsak a szakirodalom, hanem a tömeg­kommunikációs eszközök feladata is, de társadalmi szerveink, különösen a Hazafias Népfront is sokat tehet e tekintetben, hogy politikailag is aktivizálja a fiatal mezőgazdasági szakemberek lelkes táborát. A járási, tanácsi vezetők miskolci találkozásán aggódó érzésekkel kapcsolódtam be a vitába. A termelőszövetkezeti vezetők körében már régebben is kialakultak a szerkesztővel, az olvasóval való párbeszéd mód­szerei, hangvétele, dinamikája. Most örömmel tapasztaltam, hogy a járási vezetők is nagyon szeretik lapunkat, munkájukban hasznosítják a lap által szolgáltatott információkat, sőt úgy látom, hogy az itteni járási vezetők szívükön is viselik a szakirodalom hatékonyságát, hiszen a termelés minden területén elért ered­mények az ő eredményeik is. Itt is felmerült az állattenyésztők nagyobb szaktudásának, de egyúttal — és én ezt nem győzöm elégszer aláhúzni — nagyobb társadalmi megbecsülésének szükségessége is. Fel kell oldani az előítéleteket — mondotta Csorba Albert, Miskolci Járási Tanács V. B.-elnök és azt kérte lapunktól, hogy a szakmunkásokkal ilyen vonatkozásban is többet foglalkozzunk. A szocialista brigádok lapunktól várják munkájuk elemzését, ismertetését — mondotta Antal Simon, a mezőkövesdi járás elnökhelyettese. A falusi élet­ről, a falusi kultúra kérdéseiről is vessünk fel kérdéseket, java­solta és én ezúttal társlapjaink feladatára hivatkozva — szíve­sen vállaltam a társulások, a helyi ellátás problémáiban való információk közlését. Az encsi járásban a népművelés által rendezett előadásokon a szakemberek felhasználják lapunkat — mondotta Gulyás János, az encsi járási népművelés egyik vezetője, aki a népművelő sze­mével is hasznosnak tartja azokat a törekvéseket, amelyeket a szakirodalom munkaeszközzé való fejlesztése érdekében teszünk. Van-e idő olvasásra, veti fel Bárány István, szerencsi elnökhe­lyettes, — bizony kevés idő jut rá — adja meg maga a választ. Ezért tehát a szerkesztőnek kell segíteni a könnyebb olvasható­ság elérésében. Nagyobb propagandát javasol a szaklapoknak, szakkönyveknek, és ebben a szerkesztő csak igazat adhat neki. Az üzemek vezetői jutalom címén szaklapelőfizetést, vagy szak­könyvet adjanak, javasolta és azt is szóvá tette, hogy a szakkörök, szakemberklubok is kapjanak több segítséget, kapjanak polgár­jogot a szaklapokban is. Egyetért azzal a felvetésemmel, hogy az iskolákban kell megszerettetni a szakmai irodalom olvasását. A kiskertek, a növényvédelem problémái, a széles körű olva­sottság kérdése néhány Hazafias Népfront járási vezető felszó­lalásából tűnt ki, így László Imre, Papp Emil felszólalásaiból az egyetértő, segítő szándék hangzott, mint ahogy az hangzott el Rie Károly edelényi osztályvezető szavaiból is, aki rövidebb cik­keket, velősebben összefoglalt információkat javasol és azt java­solta, hogy a felsőtechnikumok foglalkozzanak számviteli szak megszervezésével, mert a könyvelő-utánpótlásnál komoly gondok jelentkeznek. Legyen lapunk szócsöve az agrárértelmiségnek, agrárpolitikánk megvalósításának — mondotta — és ezzel meg­köszönve a sok jó javaslatot, a szerkesztő csak egyetérthet. I

Next