Magyar Mezőgazdaság, 1970. január-július (25. évfolyam, 1-28. szám)
1970-02-25 / 8. szám
Korai tavaszodást ígértünk egyik januári számunkban. Február közepén mégis országos havazás, hideg tél köszöntött be, így a munkák remélt korai kezdete későbbre tolódik. Még szembetűnőbbé válik a sok szántatlan terület, kint maradt kukoricaszár. A korán beköszöntött tél, a rendelkezésre álló eszközök, elsősorban kukoricaszárat betakarító eszközök hiányosságaira és időnként a munka megszervezése körüli gondokra lehet hivatkozni ott, ahol a táblán állva, vagy kúpokban maradt a kukoricaszár és e miatt az őszi mélyszántás is elmaradt. Ehhez azt szeretném hozzátenni, hogy én — mint azt már megírtam — bizonyos fokú liberalizmust is felsorolnék az okok között, mert sok nagyüzemünk vezetője a közgazdasági kérdésekkel „foglalja el” magát és eközben nem ellenőrzi, nem irányítja, szervezi a termelés időszerű munkafolyamatait. Elsősorban az ellenőrzés körül mutatkoznak gondok, hiszen a területért felelős részlegvezetők, üzemegységvezetők, brigádvezetők tudják feladatukat. A termelés időszerű feladatainak nagyon gondos elemzését kell elvégezni 1970-ben minden gazdaságunkban, hogy a rendelkezésre álló gépkapacitás, munkaerő hatékony kihasználása mellett jól haladjanak a munkák és minden növényünknél realizálhassuk a termesztett fajtákban rejlő termőképességet. Az elmaradt munkáknál pedig a mennyiségi teljesítés mellett hasonlóan lényeges legyen a munka minőségének megkövetelése, akár anyagi érdekeltség latba vetésével is. A lábon álló kukoricaszárat majd le lehet szántani. Le lehet szántani jó minőségben, műtrágyával, vagy le lehet szántani rossz minőségben és az ilyen szántás majd gondot jelent az egész év során, minden munkánál. A kúpokban összerakott kukoricaszár lehordásához viszont — amint a talaj állapota engedi — célszerű azonnal, de nagyon sürgősen hozzálátni. Több helyütt panaszkodnak, hogy nem haladnak — mert a talajállapot nem teszi lehetővé — az ősziek fejtrágyázásával. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy jobban meg kell fontolni a teljes nitrogén műtrágyaszükséglet alaptrágyában való kiadagolását. Fejtrágyázásra így legfeljebb kisebb területek szorulnak, ahol az őszi vetés felsegélyezést kíván. Az őszi vetések a január végi időszak után, amikor a hó elolvadt, üde zöldek voltak, de a hóolvadás után sok helyütt tapasztalhattunk gyenge minőségű búzavetést. Magam is láttam Nagymágocs és Orosháza között a műút mellett (ne nevezzük meg a gazdaság nevét) nagyon hiányos minőségű őszi búzavetést, amely magán viselte a sietség, a munka minőségével szembeni liberalizmus minden nyomát. A mezőgazdasági szakirodalmi hónap rendezvényei sorában mind többet szerepel lapunk olvasóankétja is. A szerkesztő számára megtisztelő feladat az olvasóval való vita, az olvasóval való párbeszéd, mert az olvasó igényének ismerete nagy segítség a szerkesztő számára. Az elmúlt héten néhány helyen sok szó esett a Magyar Mezőgazdaságról. Úgy vélem, kötelességem, hogy az elhangzottakról, a bírálatokról és kívánságokról, javaslatokról számot adjak kedves olvasóinknak. Debrecenben, a vezetőképzőn lapunk gyors és aktuális összeállítását emelték ki a felszólaló termelőszövetkezeti elnökök. Közülük többen az INFORMÁCIÓK c. rovatunk gyorsaságát, megbízhatóságát, jól használhatóságát dicsérték és ezért köszönet illeti a felszólalókat. Nagy Károly bicsérdi termelőszövetkezeti elnök a fajtaösszehasonlító közlemények gyorsabb közlését kívánja, mert mint mondotta , a fajtakérdés a növénytermesztésben, de mindinkább az állattenyésztésben is a fejlesztés fontos tényezője. Hangoztatta, hogy a szakkönyveket a tsz-ben nem kellene leltározni, mert így sokszor bürokratikus ügykezeléssé válik a szakkönyvek kölcsönzése. Nyikos Károly kisújszállási termelőszövetkezeti elnök azt javasolta, hogy a termelőszövetkezetben minél többen olvassák a lapot, ne csak a vezetők, mert az új dolgokat, a korszerű ismereteket ebben a lapban olvashatja. Cseh Pál tiszabői elnök a szocialista brigádok munkájának szervezéséről beszélt és a lap segítségét kérte, hangoztatva, hogy örömmel olvassa az eddig megjelent közleményeket. Németh Péter, a hódmezővásárhelyi Lenin Termelőszövetkezet főkönyvelője arról beszélt, hogy az újabb és újabb rendelkezések megjelentekor mindig a Magyar Mezőgazdaság közleményeit, információit várják, mert ebben találják a legérthetőbb magyarázatot. Javasolta, hogy adjon a lap kalkulációs, utókalkulációs példatárat is, és módszertani gyűjteményt, gyűjtse össze az építkezésekkel, beruházásokkal kapcsolatos jogszabályokat, eljárási szabályokat. Szerinte az amortizációs rendelkezésekre vonatkozó gyűjteményes összeállítás is nagy sikert aratna az érdekelt szakemberek körében. Zerényi Béla nagykozári termelőszövetkezeti elnök az egyesülések, társulások, közös vállalkozások megkönnyítése érdekében jogszabálygyűjteményt, vagy éppen jogszabályt kíván lapunktól. Berettyóújfalun, a szakember-klubban élénk vita alakult ki mezőgazdaságunk fejlesztésének néhány időszerű kérdéséről. Szóba került a mezőgazdasági üzemek alsóbb szintű vezetőinek szakműveltsége, és különösen az állattenyésztők, brigádvezetők, szakmunkások szakképzését sürgették az agrárklub tagjai — mondván, hogy a nagyobb hozzáértés járjon együtt a nagyobb társadalmi megbecsüléssel is. Ezzel kapcsolatban Pálinkás György szakiskolai tanár több szakmunkás cikket kér, több szakmunkásiskola munkájának ismertetését várja lapunktól. A gépesítés időszerű kérdéseinek felvetése során a traktor- és munkagép, a magyar mezőgépipar néhány kérdése került megbeszélésre, az elhangzottak — kérdések és válaszok — külön cikket érdemelnének, ezek közlésére a későbbiek során sor is kerül. Csendes Vilmos és Fehérvári Béla berettyóújfalui klubtagok a silóbetakarító, a kukoricaszár-betakarító gépek problémáját vetették fel és a kérdésükre adott válaszomban sem tudtam különösebb megnyugtatót mondani. A szakemberklub, a fiatal szakemberek tábora sok időszerű, érdekes, hasznos témát vet fel és úgy vélem, ezeket a szakemberklubokat jobban fel kellene karolnunk. Ez nemcsak a szakirodalom, hanem a tömegkommunikációs eszközök feladata is, de társadalmi szerveink, különösen a Hazafias Népfront is sokat tehet e tekintetben, hogy politikailag is aktivizálja a fiatal mezőgazdasági szakemberek lelkes táborát. A járási, tanácsi vezetők miskolci találkozásán aggódó érzésekkel kapcsolódtam be a vitába. A termelőszövetkezeti vezetők körében már régebben is kialakultak a szerkesztővel, az olvasóval való párbeszéd módszerei, hangvétele, dinamikája. Most örömmel tapasztaltam, hogy a járási vezetők is nagyon szeretik lapunkat, munkájukban hasznosítják a lap által szolgáltatott információkat, sőt úgy látom, hogy az itteni járási vezetők szívükön is viselik a szakirodalom hatékonyságát, hiszen a termelés minden területén elért eredmények az ő eredményeik is. Itt is felmerült az állattenyésztők nagyobb szaktudásának, de egyúttal — és én ezt nem győzöm elégszer aláhúzni — nagyobb társadalmi megbecsülésének szükségessége is. Fel kell oldani az előítéleteket — mondotta Csorba Albert, Miskolci Járási Tanács V. B.-elnök és azt kérte lapunktól, hogy a szakmunkásokkal ilyen vonatkozásban is többet foglalkozzunk. A szocialista brigádok lapunktól várják munkájuk elemzését, ismertetését — mondotta Antal Simon, a mezőkövesdi járás elnökhelyettese. A falusi életről, a falusi kultúra kérdéseiről is vessünk fel kérdéseket, javasolta és én ezúttal társlapjaink feladatára hivatkozva — szívesen vállaltam a társulások, a helyi ellátás problémáiban való információk közlését. Az encsi járásban a népművelés által rendezett előadásokon a szakemberek felhasználják lapunkat — mondotta Gulyás János, az encsi járási népművelés egyik vezetője, aki a népművelő szemével is hasznosnak tartja azokat a törekvéseket, amelyeket a szakirodalom munkaeszközzé való fejlesztése érdekében teszünk. Van-e idő olvasásra, veti fel Bárány István, szerencsi elnökhelyettes, — bizony kevés idő jut rá — adja meg maga a választ. Ezért tehát a szerkesztőnek kell segíteni a könnyebb olvashatóság elérésében. Nagyobb propagandát javasol a szaklapoknak, szakkönyveknek, és ebben a szerkesztő csak igazat adhat neki. Az üzemek vezetői jutalom címén szaklapelőfizetést, vagy szakkönyvet adjanak, javasolta és azt is szóvá tette, hogy a szakkörök, szakemberklubok is kapjanak több segítséget, kapjanak polgárjogot a szaklapokban is. Egyetért azzal a felvetésemmel, hogy az iskolákban kell megszerettetni a szakmai irodalom olvasását. A kiskertek, a növényvédelem problémái, a széles körű olvasottság kérdése néhány Hazafias Népfront járási vezető felszólalásából tűnt ki, így László Imre, Papp Emil felszólalásaiból az egyetértő, segítő szándék hangzott, mint ahogy az hangzott el Rie Károly edelényi osztályvezető szavaiból is, aki rövidebb cikkeket, velősebben összefoglalt információkat javasol és azt javasolta, hogy a felsőtechnikumok foglalkozzanak számviteli szak megszervezésével, mert a könyvelő-utánpótlásnál komoly gondok jelentkeznek. Legyen lapunk szócsöve az agrárértelmiségnek, agrárpolitikánk megvalósításának — mondotta — és ezzel megköszönve a sok jó javaslatot, a szerkesztő csak egyetérthet. I