Magyar Mezőgazdaság, 1970. január-július (25. évfolyam, 1-28. szám)
1970-01-14 / 2. szám
Élelmiszeripari tanácskozás Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1970. január 6-án az ÉDOSZ Székház nagytermében élelmiszeripari tanácskozást rendezett. A tanácskozáson megjelent dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Szabó István, az MSZMP KB tagja, a TOT elnöke, dr. Molnár Frigyes, az MSZMP KB tagja, a SZÖVOSZ elnöke, dr. Sághy Vilmos, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese, dr. Soós Gábor, Kazareczki Kálmán, dr. Gergely István miniszterhelyettesek, dr. Papp Lajos miniszterhelyettes, Dr. Pálos Gyula, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Vallus Pál, az Anyag- és Árhivatal elnökhelyettese, Putics József, az ÉDOSZ főtitkára. A tanácskozáson megjelentek továbbá a társadalmi szervek, társminisztériumok képviselői, a megyei tanács vb-elnökhelyettesek, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és társadalmi képviseleti szervek képviselői. DR. SÁGHY VILMOS, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese nyitotta meg az értekezletet. — A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megalakulása, illetve az új gazdaságirányítási rendszer életbe lépése óta ilyen széles körű tanácskozást még nem rendeztünk — mondotta. — Az eltelt időszakban a közgazdasági környezetben lényeges változások következtek be, a fejlődéssel együttjáró gondok, problémák tömege halmozódott fel. Nagyon is időszerű tehát, hogy az előttünk álló feladatokról gondolatokat cseréljünk, tanácskozzunk. Dr. Sághy Vilmos rövid bevezetője után dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartotta meg előadását. DR. DIMÉNY IMRE: A vállalati önállóság növelésével az élelmiszergazdaság nagy tartalékait hozhatjuk felszínre Az irányítás új rendszere és a szervezeti változások eredményeként a MÉM alá tartozó ágazatok fejlődésében új helyzet teremtődött — mondotta a miniszter. — Előtérbe került a minisztérium felelőssége, az ország élelmiszer-ellátásában és az élelmiszer-termékek exportjának biztosításában. Az elmúlt két esztendő lehetőséget nyújt arra, hogy felmérjük az új szervezetben végzett munkánk eddigi eredményeit, kijelöljük további feladatainkat, s elemezzük, megbeszéljük, hogyan lehetünk úrrá jelentkező gondjainkon. Ezeket, az összefüggéseket figyelembe véve: — megbeszéljük az élelmiszergazdaság és ezen belül elsősorban az élelmiszeripar helyzetét, s problémáit; — felvázoljuk az előttünk álló legfőbb közeli és távolabbi célkitűzéseket, s — megvizsgáljuk a munkánkat befolyásoló közgazdasági, műszaki és szervezeti feltételeket, kérdéseket. Az elmúlt 10 esztendőben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelésének növekedése évenként 4,8% volt. A mezőgáz1970-ben, felszabadulásunk jubileumi évében alapvető célkitűzésünk, hogy biztosítsuk a kiegyensúlyozott belföldi élelmiszerellátást. Gondoskodnunk kell arról, hogy az alapvető élelmiszerekből a mindenkori folyamatos ellátáshoz szükséges mennyiségek álljanak rendelkezésre, kielégítő választékban. A trösztök, nagyvállalatok vezetőinek kellő előrelátással kell felmérni az egyes gazdasági körülmények várható alakulását, eldasági termelés 2,5%, az élelmiszeriparé pedig 8,4%-os emelkedést mutat. 1969-ben 77 milliárd forint bruttó termelési értéket produkált a mezőgazdaság, és így 6"kkal növelte termelését. Megállapítható tehát, hogy az alapvető termeléspolitikai céljaink mind a mezőgazdaságban, mind pedig az élelmiszeriparban 1969-ben lényegében teljesültek, mégpedig a korábbiaknál nagyobb tervszerűséggel kell kerülnünk a kapkodó intézkedéseket. A mezőgazdasági termelés és felvásárlás közötti összhang azonban nem minden területen van meg, és a mezőgazdasági, valamint a feldolgozó iparok fejlődése között mutatkozó aránytalanságok okozzák problémáink jelentős részét, így például a kenyérgabona-termelés növekedésével nem tartott lépést a raktártér bővítése, és mintegy közel egymillió tonna gabonát csak szükségmegoldással tudtunk elhelyezni. Komoly gondot jelent a gabonavertikum végső szakasza, a sütőipar is. Sok a panasz a kenyér minőségére. Közismertek gondjaink kajszi és őszibarack 1969. évi átavételével. Elemezte a továbbiakban a hazai hűtőkapacitás fejlődését és elégtelenségét, a borgazdaság ismert gondjait. Részletesen szólott az állattenyésztésünkben tapasztalható problémáinkról, benne a szarvasmarha és a sertés kérdéséről, és a fogyasztói piac húsellátásának gondjairól. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi termelési szerkezetből kiindulva kell keresni, a termelési, forgalmazási és feldolgozási költségek csökkentésének lehetőségeit, és a fogyasztók igényeihez mérten a termelés szerkezetében megfelelő változtatásokat is szükséges végrehajtani. Mintegy a téma összefoglalásaként kifejtette, hogy „bár a mezőgazdasági termelés területén is vannak problémáink, a hazai élelmiszer-ellátás, valamint az élelmiszerexport mennyiségi, választéki és minőségi javításának sok élelmiszerfeldolgozó, területén az csomagoló, tároló, szállító kapacitás szab határt. Az arányos fejlesztés biztosításául azonban nagyon fontos kérdés a vállalati, üzemi erőforrások minél hatékonyabb felhasználása. Ezután az élelmiszergazdaság külkereskedelemben szerepével foglalkozott betöltött a miniszter. Exportunk terjedelme devizában mintegy 200 millió rubelt és több mint 200 millió dollárt tesz ki. Hangsúlyozta, elkerülhetetlen, hogy az export gazdaságosságának ügye egyre inkább figyelmünk előterébe kerüljön. A választék, a minőség bővítése és az elfogadható termelési költségek jelenthetik piacaink megtartását, illetve bővítését. A gazdaságirányítás új rendszere — folytatta a miniszter — jelentős változásokat hozott az export-érdekeltségben is. Az export-érdekeltség során azonban még nem alakultak ki azok a formák, amelyek az élelmiszerexportban a mezőgazdasági üzemek közvetlen érdekeltségét megfelelően biztosítanák. Megítélésünk szerint csak a minőségi követelményeket kifejező szabványok szigorú betartása, a megfelelő minőséghez igazodó árak fizetése, a külkereskedelem által elért áraktól függő végső elszámolás lehet a megoldás járható útja. Az élelmiszeripar műszaki színvonalának egyik legfőbb mutatója a termelékenység. A magyar ipar többi ágaihoz viszonyítva is az államosítás óta élelmiszeriparunk termelékenységének növekedése számottevő. Élelmiszeriparunk ugyanis foglalkoztatottak 106%-os növekedésével a termelést négyszeresére növelte. A termelékenység jelenlegi színvonala ennek ellenére mintegy 25%-kal alacsonyabb az élenjáró baráti államokénál, s a nyugat-európai élelmiszeriparokéhoz képest pedig 40%-ra becsülhető a lemaradásunk. Élelmiszeriparunk Célunk: a kiegyensúlyozott belföldi ellátás Az élelmiszeripari tanácskozáson dr. Dimény Imre előadását tartja 3