Magyar Mezőgazdaság, 1970. július-december (25. évfolyam, 29-52. szám)

1970-09-16 / 37. szám

teti a gazdálkodó egységeket. Mégsem lenne helyes nagyobb arányú összevonásokat napirendre tűzni. Csak ott indokolt a tsz-ek egyesülésének további elősegítése, ahol arra az előfeltételek megértek, a tagság döntő többségének akaratával megegyezik, s a kisebb üzemi méretek már fékezik a nagyüzemi gazdálkodás hatékonyságának kibontakozását. Az optimális üzemnagyságról Nálunk a termelőszövetkezeti üzemnagyságok a legtöbb helyen elérték a fejlődés jelenlegi szakaszának és a hazai viszonyoknak megfelelő optimális nagyságot. Ezért az egyesülések meggondo­latlan gyorsítására, vagy szélsőséges esetek kialakítására semmi szükség nincs. A Minisztertanács elnökhelyettese hangsúlyozta: jelenleg a mezőgazdasági termelőszövetkezeti gazdálkodás esetében az opti­mális üzemnagyság kisebb az állami gazdaságokénál. A túl nagy méretek kialakítására való törekvést határozottan álbaloldalinak kell minősíteni, amely politikailag is káros abban az értelemben, hogy a túl nagy tsz vezetése átfoghatatlan, a tsz-tagság sem képes a gazdálkodást áttekinteni, s nem tudja tulajdonosi jogait kellőképpen érvényesíteni. Ennek következtében óhatatlanul csök­ken, s lassan el is sorvad a szövetkezeti demokrácia. Éppen ezért a tsz-egyesülések során a túl nagy üzemnagyság létrehívása esetében a tanácsi szerveknek kell bátorsággal ren­delkezniük ahhoz is, hogy a szétválasztást kezdeményezzék. Az egyesülési folyamatot — mint a termelési koncentrációs folyamatok egyik megnyilvánulási formáját — természetesen le­állítani nem lehet és nem is szabad, de helyes mederbe kell terelni. Emellett a jövőben is célszerűnek tartjuk, s mindenképpen támo­gatjuk a termelési lehetőségek jobb kihasználása, a mezőgazdasági termékeknek a fogyasztókhoz történő gyors eljuttatása, a válasz­ték bővítése érdekében egy másfajta koncentráció létrehozását, meghatározott termelői, feldolgozói vagy forgalmazói tevékeny­ségre a termelőszövetkezeti kooperáció létrehozását társulások, közös vállalkozások, közös vállalatok formájában. Az 1967. évi III. Termelőszövetkezeti Törvény lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági tsz-ek a tevékenységük körébe tartozó egy vagy több feladat megvalósítására — a kölcsönös együttműködés elve alapján — társulhatnak. A társulás lehet: egyszerűbb gaz­dasági együttműködés, közös vállalkozás, vagy szövetkezeti vál­lalat. Az 1969. évi februári minisztertanácsi határozat a mezőgazda­­sági termelőszövetkezeti törvény szövetkezeti társulásokra vonat­kozó rendelkezéseit kiterjesztette az ipari és a fogyasztási szövet­kezetekre is. Fokozott együttműködést A mezőgazdasági tsz-ek társulásai ma már egyre gyakoribbak. Az említett társulási formák igen alkalmasak arra, hogy egyes termelési, feldolgozási vagy kereskedelmi feladat megoldására (amely feladat meghaladja egy-egy szövetkezet erőforrásait) megvalósítson egyfajta rugalmas tőkekoncentrációt, elindítson a gazdálkodó szervek között bizonyos mértékű tőkeáramlást, ese­tenként munkaerő-áramlást is. Nagyon örülök annak a közlésnek, hogy Békés megyében már 19 mezőgazdasági jellegű társulás működik. Gondolom, az első fecskéket követik majd a többiek. — mondotta a kormány elnök­helyettese. Jóval kevesebb viszont országosan a mezőgazdasági tsz-ek és egyéb szövetkezetek közötti társulás vagy közös vállalat. Még kevesebb a mezőgazdasági tsz-ek és az állami élelmiszeripari vál­lalatok között. És nem, vagy alig alakult még társulás vagy közös vállalat a szövetkezeti szektorbeli gazdaságok és az állami vál­lalatok között. Az utóbbira eddig valóban nem volt megfelelő jogszabály és kidolgozatlan volt a pénzügyi elvonás rendszere is. Ez az állapot viszont megszűnt, mert ez év júliusában a kormány előterjesz­tésére az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet alkotott a gaz­dasági társulásról. Az új, egységes, törvényszintű gazdasági társulási jogszabály érvényes valamennyi szektorra. Eszerint a gazdasági társulások­nak két formája lesz: az egyszerűbb társaság és a közös vállalat. Az előbbi nem önálló jogi személy, az utóbbi viszont igen. A meg­levő mezőgazdasági közös vállalkozások az I. kategóriához tartoz­nak, de nyitva áll a lehetőség, hogy — amelyik a közös elemeket szaporítani kívánja — önkéntesen átalakuljon közös vállalattá. Fehér Lajos elvtárs végül bejelentette: a MÉK-ek szervezeti korszerűsítésére, az ezzel kapcsolatos pénzügyi kérdések rende­zésére szeptember 2-án született GB-határozat. Úgy kellene az előkészítő, szervező, felvilágosító munkát végeznünk, hogy ez a korszerűsítési folyamat ez év végéig, legkésőbb a jövő év első negyedének végéig sikerrel befejeződjék, s a MÉK-ek 1971 január­tól fokozatosan az új, korszerűsített formában működhessenek. Élelmiszergazdaságunk a „25 éve szabad Magyarország” kiállításon DR. LÉNÁRT LAJOS, MÉM miniszterhelyettes nyilatkozata A „25 éve szabad Magyaror­szág” kiállítás sikeréről sok esetben írtak hazai lapjaink, be­számolt róla a rádió, a televízió. Úgy vélem, a Magyar Mezőgaz­daság fórumán a mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozókat is tájékoztatnunk kell munkaterü­letük és termékeik moszkvai kiállításáról, — kezdte nyilat­kozatát a miniszterhelyettes. Elöljáróban meg kell monda­nom — noha az élelmiszer-gaz­daság dolgozói előtt is ismert , hogy a szovjet piacon ismerik és megbecsülik termékeinket. A moszkvai kiállítást abban a tudatban rendeztük, hogy csak a legutóbbi esztendőben, 1969- ben 120 ezer tonna főzelékkon­­zervet, 30 ezer tonna gyümölcs­­konzervet, 180 ezer tonna friss gyümölcsöt, több mint 280 ezer hektoliter bort és 11 ezer tonna vágott baromfit exportáltunk. Ennek tudatában, kedves ve­vőinknek, a szovjet állampolgá­roknak élelmiszeriparunk ter­mékeinek olyan bemutatóját rendeztük meg, amely a szovjet piacon további lehetőségeket biz­tosíthat számunkra. Élelmiszeriparunk és termé­szetesen az egész élelmiszer­­gazdaság fejlődéséről több ízben alkalmunk volt tájékoztatni a szovjet közvéleményt. Egyrészt kiállításunk dokumentálta az utóbbi két és fél évtized ered­ményeit, másrészt alkalmam volt a sajtó, a rádió és a tele­vízió útján mezőgazdaságunk fejlődéséről tájékoztatni a szov­jet közvéleményt. Miniszter­­elnökünk a megnyitón elmon­dotta, hogy 1945-től olyan for­radalmi, társadalmi, politikai változások kezdődtek hazánk­ban, amelyek gyökeresen átfor­málták akkori életünket. — Ezek az óriási változások jól tükröződnek a népgazdaság egyes ágazataiban is, így az élelmiszer-gazdaságban is. A felszabadulás előtt a kétmilliós dolgozó parasztság — az aktív mezőgazdasági keresők­nek 95%-a — a mezőgazdasági terület felével sem rendelkezett. Az élelmiszeripart is az elha­nyagoltság és elmaradottság jellemezte. A Magyar Népköz­­társaság tehát Európa egyik leg­elmaradottabb mezőgazdaságát és élelmiszeriparát örökölte. A felszabadulás után rendkívül nehéz körülmények között kezdtük meg a munkát a mező­­gazdaságban és az élelmiszer­­iparban — mondotta dr. Lénárt Lajos. A fejlődés azonban dina­mikus volt. A nehézségek elle­nére 1950 és 1969 között a ter­melés 218%-kal növekedett. Kormányunk rendkívül jelentős beruházásokkal segítette az élelmiszeripar kapacitásnövelé­sét. A II. ötéves terv során mintegy­ 6,7 milliárd forintot ruháztunk be. 1960-tól nap­jainkig átlagosan 6—7%-kal növekedett az élelmiszeripar termelése. Az utolsó 10 eszten­dőben élelmiszeriparunk 60%­­kal növelte a belföldi értékesí­tést, ugyanakkor az élőállat­exportot is beleértve több mint 50%-kal növelte az élelmiszer­ipar külkereskedelmi kibo­csátó-képességét. A Magyar Népköztársaság élelmiszeripara ma közel 60 milliárd forint ter­melési értéket produkál. Élelmiszerexportunk az ös­­­szes exportból 23%-kal része­sedik. Élelmiszeriparunknak a külkereskedelemben elfoglalt Belső részlet a moszkvai kiállításról iVfd­­j fel. Jáí

Next