Magyar Mezőgazdaság, 1970. július-december (25. évfolyam, 29-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
teti a gazdálkodó egységeket. Mégsem lenne helyes nagyobb arányú összevonásokat napirendre tűzni. Csak ott indokolt a tsz-ek egyesülésének további elősegítése, ahol arra az előfeltételek megértek, a tagság döntő többségének akaratával megegyezik, s a kisebb üzemi méretek már fékezik a nagyüzemi gazdálkodás hatékonyságának kibontakozását. Az optimális üzemnagyságról Nálunk a termelőszövetkezeti üzemnagyságok a legtöbb helyen elérték a fejlődés jelenlegi szakaszának és a hazai viszonyoknak megfelelő optimális nagyságot. Ezért az egyesülések meggondolatlan gyorsítására, vagy szélsőséges esetek kialakítására semmi szükség nincs. A Minisztertanács elnökhelyettese hangsúlyozta: jelenleg a mezőgazdasági termelőszövetkezeti gazdálkodás esetében az optimális üzemnagyság kisebb az állami gazdaságokénál. A túl nagy méretek kialakítására való törekvést határozottan álbaloldalinak kell minősíteni, amely politikailag is káros abban az értelemben, hogy a túl nagy tsz vezetése átfoghatatlan, a tsz-tagság sem képes a gazdálkodást áttekinteni, s nem tudja tulajdonosi jogait kellőképpen érvényesíteni. Ennek következtében óhatatlanul csökken, s lassan el is sorvad a szövetkezeti demokrácia. Éppen ezért a tsz-egyesülések során a túl nagy üzemnagyság létrehívása esetében a tanácsi szerveknek kell bátorsággal rendelkezniük ahhoz is, hogy a szétválasztást kezdeményezzék. Az egyesülési folyamatot — mint a termelési koncentrációs folyamatok egyik megnyilvánulási formáját — természetesen leállítani nem lehet és nem is szabad, de helyes mederbe kell terelni. Emellett a jövőben is célszerűnek tartjuk, s mindenképpen támogatjuk a termelési lehetőségek jobb kihasználása, a mezőgazdasági termékeknek a fogyasztókhoz történő gyors eljuttatása, a választék bővítése érdekében egy másfajta koncentráció létrehozását, meghatározott termelői, feldolgozói vagy forgalmazói tevékenységre a termelőszövetkezeti kooperáció létrehozását társulások, közös vállalkozások, közös vállalatok formájában. Az 1967. évi III. Termelőszövetkezeti Törvény lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági tsz-ek a tevékenységük körébe tartozó egy vagy több feladat megvalósítására — a kölcsönös együttműködés elve alapján — társulhatnak. A társulás lehet: egyszerűbb gazdasági együttműködés, közös vállalkozás, vagy szövetkezeti vállalat. Az 1969. évi februári minisztertanácsi határozat a mezőgazdasági termelőszövetkezeti törvény szövetkezeti társulásokra vonatkozó rendelkezéseit kiterjesztette az ipari és a fogyasztási szövetkezetekre is. Fokozott együttműködést A mezőgazdasági tsz-ek társulásai ma már egyre gyakoribbak. Az említett társulási formák igen alkalmasak arra, hogy egyes termelési, feldolgozási vagy kereskedelmi feladat megoldására (amely feladat meghaladja egy-egy szövetkezet erőforrásait) megvalósítson egyfajta rugalmas tőkekoncentrációt, elindítson a gazdálkodó szervek között bizonyos mértékű tőkeáramlást, esetenként munkaerő-áramlást is. Nagyon örülök annak a közlésnek, hogy Békés megyében már 19 mezőgazdasági jellegű társulás működik. Gondolom, az első fecskéket követik majd a többiek. — mondotta a kormány elnökhelyettese. Jóval kevesebb viszont országosan a mezőgazdasági tsz-ek és egyéb szövetkezetek közötti társulás vagy közös vállalat. Még kevesebb a mezőgazdasági tsz-ek és az állami élelmiszeripari vállalatok között. És nem, vagy alig alakult még társulás vagy közös vállalat a szövetkezeti szektorbeli gazdaságok és az állami vállalatok között. Az utóbbira eddig valóban nem volt megfelelő jogszabály és kidolgozatlan volt a pénzügyi elvonás rendszere is. Ez az állapot viszont megszűnt, mert ez év júliusában a kormány előterjesztésére az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet alkotott a gazdasági társulásról. Az új, egységes, törvényszintű gazdasági társulási jogszabály érvényes valamennyi szektorra. Eszerint a gazdasági társulásoknak két formája lesz: az egyszerűbb társaság és a közös vállalat. Az előbbi nem önálló jogi személy, az utóbbi viszont igen. A meglevő mezőgazdasági közös vállalkozások az I. kategóriához tartoznak, de nyitva áll a lehetőség, hogy — amelyik a közös elemeket szaporítani kívánja — önkéntesen átalakuljon közös vállalattá. Fehér Lajos elvtárs végül bejelentette: a MÉK-ek szervezeti korszerűsítésére, az ezzel kapcsolatos pénzügyi kérdések rendezésére szeptember 2-án született GB-határozat. Úgy kellene az előkészítő, szervező, felvilágosító munkát végeznünk, hogy ez a korszerűsítési folyamat ez év végéig, legkésőbb a jövő év első negyedének végéig sikerrel befejeződjék, s a MÉK-ek 1971 januártól fokozatosan az új, korszerűsített formában működhessenek. Élelmiszergazdaságunk a „25 éve szabad Magyarország” kiállításon DR. LÉNÁRT LAJOS, MÉM miniszterhelyettes nyilatkozata A „25 éve szabad Magyarország” kiállítás sikeréről sok esetben írtak hazai lapjaink, beszámolt róla a rádió, a televízió. Úgy vélem, a Magyar Mezőgazdaság fórumán a mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozókat is tájékoztatnunk kell munkaterületük és termékeik moszkvai kiállításáról, — kezdte nyilatkozatát a miniszterhelyettes. Elöljáróban meg kell mondanom — noha az élelmiszer-gazdaság dolgozói előtt is ismert , hogy a szovjet piacon ismerik és megbecsülik termékeinket. A moszkvai kiállítást abban a tudatban rendeztük, hogy csak a legutóbbi esztendőben, 1969- ben 120 ezer tonna főzelékkonzervet, 30 ezer tonna gyümölcskonzervet, 180 ezer tonna friss gyümölcsöt, több mint 280 ezer hektoliter bort és 11 ezer tonna vágott baromfit exportáltunk. Ennek tudatában, kedves vevőinknek, a szovjet állampolgároknak élelmiszeriparunk termékeinek olyan bemutatóját rendeztük meg, amely a szovjet piacon további lehetőségeket biztosíthat számunkra. Élelmiszeriparunk és természetesen az egész élelmiszergazdaság fejlődéséről több ízben alkalmunk volt tájékoztatni a szovjet közvéleményt. Egyrészt kiállításunk dokumentálta az utóbbi két és fél évtized eredményeit, másrészt alkalmam volt a sajtó, a rádió és a televízió útján mezőgazdaságunk fejlődéséről tájékoztatni a szovjet közvéleményt. Miniszterelnökünk a megnyitón elmondotta, hogy 1945-től olyan forradalmi, társadalmi, politikai változások kezdődtek hazánkban, amelyek gyökeresen átformálták akkori életünket. — Ezek az óriási változások jól tükröződnek a népgazdaság egyes ágazataiban is, így az élelmiszer-gazdaságban is. A felszabadulás előtt a kétmilliós dolgozó parasztság — az aktív mezőgazdasági keresőknek 95%-a — a mezőgazdasági terület felével sem rendelkezett. Az élelmiszeripart is az elhanyagoltság és elmaradottság jellemezte. A Magyar Népköztársaság tehát Európa egyik legelmaradottabb mezőgazdaságát és élelmiszeriparát örökölte. A felszabadulás után rendkívül nehéz körülmények között kezdtük meg a munkát a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban — mondotta dr. Lénárt Lajos. A fejlődés azonban dinamikus volt. A nehézségek ellenére 1950 és 1969 között a termelés 218%-kal növekedett. Kormányunk rendkívül jelentős beruházásokkal segítette az élelmiszeripar kapacitásnövelését. A II. ötéves terv során mintegy 6,7 milliárd forintot ruháztunk be. 1960-tól napjainkig átlagosan 6—7%-kal növekedett az élelmiszeripar termelése. Az utolsó 10 esztendőben élelmiszeriparunk 60%kal növelte a belföldi értékesítést, ugyanakkor az élőállatexportot is beleértve több mint 50%-kal növelte az élelmiszeripar külkereskedelmi kibocsátó-képességét. A Magyar Népköztársaság élelmiszeripara ma közel 60 milliárd forint termelési értéket produkál. Élelmiszerexportunk az összes exportból 23%-kal részesedik. Élelmiszeriparunknak a külkereskedelemben elfoglalt Belső részlet a moszkvai kiállításról iVfdj fel. Jáí