Magyar Műhely, 1964. március (2. évfolyam, 7-8. szám)

Folyóiratunk e kettős különszámának tárgya egyetlen magyar költő: Weöres Sándor. Munkatársaink a hazában és a nagyvilágban az ő életművét elemzik, méltatják, mérik fel. Az ünnepi alkalmat, harmad­­fél esztendeje, a költő ötvenedik születésnapja szolgáltatta ; ürügyként az a verseskötet kínálkozott amely a számmal egyidejűleg és ugyancsak a Magyar Műhely kiadásában lát napvilágot; ha hajtóerőre volt szükségünk arra a szomorú, de józanul felfogandó tényre gondoltunk, hogy mások munkáját végezzük. Születésnapokra emlékeztetni nem mindig hálás szolgálat; az ügyet­len, alkalmi bókok többnyire csak a kegyetlen időt idézik. Weöres Sándor dátum szerinti félszázadára mi is csak ilyen szokványos, s ezért sértő, üdvözletet küldhettünk volna. Az idő azonban az ünnepelt helyett rajtunk töltötte ki bosszúját: pillanatonként megújuló életművet gön­gyölített elénk s kajánul figyelte, adósságunkat hajszolva milyen buk­tatónál nyúlunk ki. Weöres egyik kedvelt témája s kifejezése a metamorfózis. Mintha alkotó­i életének létezésformájául is ezt választotta volna. Minden kortársánál inkább és gyakrabban változik: korszakokat, állomásokat kutatni költészetében, haladását kötetekhez, évszámokhoz viszonyítani sziszifuszi feladat még öltözeteinek, álarcainak, önön-ötvözeteihez készült öntőformáinak számbavétele is különb munkának bizonyulhat mint amire vállalkozhatunk... Mégis, nem akad a magyar költészet horizontján bárki, kire tekinteni akár tizedannyi örömet ad, akinek ünneplése közben oly biztosan öntene el a jóleső önzés: magunkat tiszteljük meg. S nem akad senki, kihez Európának ebből a feléből ennyi joggal vonzódhatnánk. Magyarországon a költőt minden század lobogóvá kényszeríti aligha akad a Lajtán túl e szerepre Weöresnél alkalmat­lanabb egyéniség. Mi úgy tartjuk, hogy a lobogónál, amely nemcsak színét cseréli gyakorta, de, ha a múzeumból előkerül, tüstént cafatokká rongyolódik, fontosabb, hasznosabb a híd. Ez vezetheti a városok lakóit a világmindenség határának vélt folyó túlfelére s ez rövidítheti meg elszánt idegenek útját is. Ilyen gondolatokkal bocsájtjuk útjára a Magyar Műhely Weöres különszámát. Üdvözlettel az olvasónak, akit a költő megismerésére ösztökélünk, hódolattal a költőnek jelen, és meg nem született olvasói nevében. A MAGYAR MŰHELY SZERKESZTŐBIZOTTSÁGA

Next