Magyar Műhely, 1964. szeptember (2. évfolyam, 9. szám)
1964 / 9. szám - Parancs János: Versek
PARANCS JÁNOS VÁLTOZAT Nem történik semmi sem. A most csupasz: Hullámzó, hörgő szörny. Tátog és dagad, löttyedt határait az üresség feszíti széjjel. Semmi mozgás: időtlen gyász az arcomon. Fogatlan szívó száj: elnyel, eltemet. Kívül és belül: hömpölygő végtelen terek. Egyetlen arc, egy szó nem maradt velem. Nincs segítség. Ne is segítsetek. BÚCSÚ vége hát sorba mégegyszer elszámlálom újra: feledékeny suta voltam lobbanékony és hitetlen szomorú konok menthetetlen hiába bújtam előled nem rejtett semmi nem tudom miért végül csak ez maradt pőre láng bizalmatlan könyörgő panasz magamért az elevenekért a holtakért bár ez is értelmetlen ez is céltalan akár az állat ha torkának szalad a kés sikoltoztam ameddig bírtam az életemért most vége torkomból fröcsköl ömlik a vér !