Magyar Műhely, 1965. augusztus (3. évfolyam, 12. szám)
1965 / 12. szám - Papp Tibor: Versek
SZERELMES VERS kerítésed mögött a halálom száműzetésben táborhelyem vallatószobám jaj, rácsos arcú lány HANGOS CSATORNÁK képzelődök céltalan mintha nem érteném hogy vonatok érzékeny ujja keresi a várost és fölötte a vékony fény-szövetet mintha én lennék az egyetlen aki belefárad csendes pillangó-kilométerek szálldogálnak vonatok hosszú ujja motoszkál az éjszakában Belgium takarója alá a város felé (szivacsos terek parkok sugárutak folyó-hasítás házrengeteg közepében takaró alatt nedvező szemérem) merre hát a hegyek között összehajló sovány lombozat? vonatok fekete ujja csúszik a védett völgy felé és elpattannak előtte a merev kőfalakkal kiszámított mozdulat hová hátrál emlékeim egyetlen folyója? A hangok ezer éves otthonából térek vissza szavak bolondos otthonából kapaszkodók ablakpárkány fém uszonyába ajtók örökre fölnyitott szemébe nézek szobák redőnye szűri a csendet kopoltyú virága rácsok gerince boldogan ereszkedem zsindelyes háztetőről vissza a régi rendbe mintha nem tudnám hogy csapongó cápa test minden lakásom