Magyar Műhely, 1965. augusztus (3. évfolyam, 12. szám)

1965 / 12. szám - Papp Tibor: Versek

SZERELMES VERS kerítésed mögött a halálom száműzetésben táborhelyem vallatószobám jaj, rácsos­ arcú lány HANGOS CSATORNÁK képzelődök céltalan mintha nem érteném hogy vonatok érzékeny ujja keresi a várost és fölötte a vékony fény-szöve­tet mintha én lennék az egyetlen aki belefárad csendes pillangó-kilométerek szálldogálnak vonatok hosszú ujja motoszkál az éjszakában Belgium takarója alá a város felé (szivacsos terek parkok sugáru­tak folyó-hasítás házrengeteg közepében takaró alatt nedvező szemérem) merre hát a hegyek között összehajló sovány lombozat? vonatok fekete ujja csúszik a védett völgy felé és el­pattannak előtte a merev kőfalak­kal kiszámított mozdulat hová hátrál emlékeim egyetlen folyója? A hangok ezer éves otthonából térek vissza szavak bo­londos otthonából kapaszkodók ablakpárkány fém­ uszonyá­ba ajtók örökre fölnyitott szemébe nézek szobák redőnye szűri a csendet kopoltyú virága rácsok ge­rince boldogan ereszkedem zsindelyes háztetőről vissza a régi rendbe mintha nem tudnám hogy csapongó cápa­ test minden lakásom

Next