Magyar Műhely, 1968. március (7. évfolyam, 26. szám)
1968 / 26. szám - Jékely Zoltán: Bartók második hegedűversenyének hallgatása közben (Pásztory Erzsébet hegedűművésznőnek)
A látható s a láthatatlan: pihen a két test mozdulatlan, nagy, lila árny a láthatáron, megváltójuk közel az álom. — Új hördülés! Erőre kapva, megint a rózsás húst harapja a hím-csoda. — Éles sikoltás — Erre a tűzre nincsen oltás. * Hogy találkoztak az időben s örökre egymásra akadtak, másképpen ez, mint csoda, föl nem fogható: számlálatlan éve várt a megváltó vőlegényre a nő, kitartó kínban, árván , s most ott van elomolva vállán. Szerelmük megszázszorozódott, égbe-földbe szerelmet oltott, s terjed tovább a végtelenben. Tudják-e, mit vállaltak önként? Óriások ők e szerelemben, mely százszor ismételhető meg: a hím az önzés-bódulatban, a nő az égő áldozatban.