Magyar Műhely, 1968. december (7. évfolyam, 30. szám)
1968 / 30. szám - Sándor András: Versek
SÁNDOR ANDRÁS FELSŐOSZTÁLYOSOK OLVASÓKÖNYVÉBE ne ódákat, fiam, menetrendeket olvass, pontosabbak, göngyöld ki a tengeri térképeket, míg nem túl késő, légy éber, ne énekelj, majd eljön a nap, amikor a kapukra ismét listákat szegeznek és megjelölik az ellentmondók mellét, tanulj fel nem ismert lenni, tanulj többet nálam: kerületet cserélni, útlevelet, arcot, érts a kis áruláshoz, a napi piszkos megmeneküléshez, az enciklikák hasznosak: tüzet gyújtani, a kiáltványok: vajat és sót csomagolni a védtelenek részére, düh és türelem kell tüdejébe fújni a hatalomnak a finom halálos port, azok őrletét, akik sokat tanultak, a pontosakét, a tiédet. IBOLYAFÖLD akár az arcod, ezerlevelű fehérnyár, olyan világos, megnyíló napok serege, és én, örülve annak ami számtalan, számolom, sötétedésig, e pillák illatát, ahogy remegve kis időre szellőben virágzanak, és tanácstalan találgatom, hova rajzolja majd a balsors az irtásokat, ahol a denevérek szállanak be és majd a lágy mezőbe lehullnak, idegbetegjeiként az égnek.