Magyar Műhely, 1984. április (21. évfolyam, 68. szám)
1984 / 68. szám - Olvasóinkhoz - Papp Tibor: Kis magyar hírmondók
üínhely 68/1. szám - 1983. október 15 KIS MAGYAR HÍRMONDÓK Több, folyóiratnak beillő, élő irodalmat-művészetet közvetítő, művészeti híreket közlő kiadvány, ma (s ebben az együttesben helye van a kiállítási katalógusoknak, az alkalmi szita- és különnyomatoknak) látott napvilágot az utóbbi években Magyarországon, főleg Budapesten. Fontos esemény a hazai művészeti életben ez a sokasodásával tüntető jelenség: az újfajta fogékonyságot kifejező szavak, nevek, jelek csodálatos megszaporodása, az aszfalt alól kibúvó hajtások zöld szigeteinek növekvő száma, az akaratos és tudatos jelenlét, az az avantgarde-ra mindig jellemző létezési forma, mely ráerőszakolja magát a társadalomra - nem elfogadtatja magát, ami azt jelentené, hogy robbanékonysága elveszett, gyutacsa átnedvesedett, hanem akaratosan megjelenik, zavart keltő látványos■ erőkifejtésével gondolkodásra késztet —, a rendező elvek átfogalmazása, az új egyensúlyi helyzetből fakadó formák megvalósítása, az állandó mozgásban levés, a margóra sodródó kreativitás elidegenedést ellenző dinamikája. Ennek a sok ágú, lényegében nyelvhez kötött új tevékenységnek az a különlegessége, hogy egy-két kivételtől eltekintve az irodalom szféráin kívül zajlik, látszólag az írók és költők tudatos kihagyásával - de a helyzetet mérlegelve valószínűbb, hogy az írók és költők közönyétől övezve. Mindenesetre, a látszat azt mutatja, hogy képzőművész körökben sokkal több a tájékozott, a művészeti világ eseményeire figyelő és az eseményeket dogmáktól mentesen mérlegelő egyed, mint az irodalomban, s mi több, néhány olyan megszállott is akad, aki időt és pénzt áldoz egy-egy híreket terjesztő, műveket propagáló kiadványra, vagy kiadványnak beillő műre. A teljes felmérés szinte lehetetlen, a többnyire kis példányszámú füzetek, katalógusok hamar gazdára találnak - csupán ízelítőül említek néhányat: a Bercsényi Klub kőnyomatosai („ 70-es évek a Bercsényiben ", „ 70-es évek építészete", stb.), az „Iparterv 68-80" című katalógus, az „Indigó" csoport katalógusa, a Hegyi Lóránd tanulmányaival fémjelzett, immáron hat egységből álló nagy alakú katalógus-sorozat (Albert Zsuzsa Borbás Klára, El Kazovszkij, Szabados Margit, Tar Zsuzsa és Záborszky Gábor az első mappa szereplői. A magyar műhely szerkesztői az elmúlt 21 év alatt sok mindent megpróbáltak a lap fenntartása, folyamatos megjelentetése érdekében. Kitanulták a nyomdász mesterséget, saját nyomdát alapítottak, nagyobb nyomdához társultak; az utóbbi időben fényszedőgépet vettek, s átálltak fényszedésre és ofszetnyomásra. A folyóirat rendszeres megjelentetése - néhány rövid periódustól eltekintve - azonban így sem sikerült; egy-egy kézirat átfutási ideje elérte, sőt meghaladta a Magyarországon köztudottan hosszú átfutási időt. A rendszeres és gyakori megjelenés, több okból is, most vált rendkívül időszerűvé. Elsősorban azért, mert a fényszedés és az ofszetnyomás megoldja az utóbbi évek egyik nagy problémáját: a képversek, grafikák, a klasszikustól eltérő szedésű szövegek reprodukálását. Ezentúl jóval több ilyen jellegű művet közölhetünk, anélkül, hogy ez nagyobb anyagi áldozatot, technikai bravúrt követelne. A hagyományhoz görcsösen ragaszkodó magyar irodalomban - a szélrózsa bármelyik irányába nézzünk - mindössze három-négy folyóirat közöl rendszeresen a klasszikus megjelenési formától eltérő szövegeket. Kettő ezek közül is avantgarde-ellenes légkörben végzi munkáját. Irodalmon kívüliek irodalmon kívüli szempontjai döntik el, helyes-e a lap „irányvonala”. A megszokottól való eltérés rendszerint a szerkesztők bukásához vezet. A többiek - bár egy-egy modernebb írás közlésétől nem zárkóznak el - irodalmi elkötelezettsége mégis alapvetően hagyományos. A magyar műhely szerkesztőségéhez nagy számban érkező kéziratok között mind több a képvers és egyéb vizuális jellegű alkotás, mely a kibontakozóban lévő vizuális szövegirodalom, s általában a vizuális kultúra egyre nagyobb jelentőségét bizonyítja. Az ilyen jellegű irodalomnak mégsem kötelességtudatból akarunk rendszeresebb megjelenési lehetőséget biztosítani, hanem azért, mert a mai irodalomban - akár a magyarban, akár a franciában vagy másban - ezt tartjuk a legjárhatóbb útnak. A fiataloknak égető szüksége van a rendszeres, biztatást jelentő, választásuk helyességét igazoló közlésre. Különösen vonatkozik ez a kísérletező, az avantgarde-ot magatartásként élő alkotókra, fiatalokra és kevésbé fiatalokra egyaránt. Ezeket a körülményeket - és anyagi lehetőségeinket - figyelembe véve úgy döntöttünk, hogy megváltoztatjuk a lap megjelenési formáját. Ezentúl minden második számot ívekre bontva, 16 oldalanként - kb. hat hetente - küldünk szét, s a negyedik ívvel elküldjük a számmá összeálló négy küldemény borítólapját. Minden négy küldeményből álló, ívekre bontott számot egy 64 oldalas folyóirat-szám követ. A szerkesztési munka is kétféle lesz: a hatvannégy oldalas számokban ezután is hosszabb lélegzetű szövegeket, egy-egy téma köré csoportosuló tanulmányokat közlünk. A 16 oldalas műhelyben több aktuális, rövidebb terjedelmű mű, képvers, stb., valamint kisebb glossza, könyvismertetés, hír megjelentetését tervezzük erre a lehetőségre, minden külön értesítés helyett, felhívjuk munkatársaink figyelmét.