Magyar Műhely, 1984. április (21. évfolyam, 68. szám)

1984 / 68. szám - Olvasóinkhoz - Papp Tibor: Kis magyar hírmondók

üínhely 68/1. szám - 1983. október 15 KIS MAGYAR HÍRMONDÓK Több, folyóiratnak beillő, élő irodal­­mat-művészetet közvetítő, művészeti hí­reket közlő kiadvány, ma (s ebben az együttesben helye van a kiállítási kata­lógusoknak, az alkalmi szita- és külön­nyomatoknak) látott napvilágot az utóbbi években Magyarországon, főleg Budapesten. Fontos esemény a hazai művészeti életben ez a sokasodásával tüntető jelenség: az újfajta fogékonysá­got kifejező szavak, nevek, jelek csodá­latos megszaporodása, az aszfalt alól kibúvó hajtások zöld szigeteinek növek­vő száma, az akaratos és tudatos jelen­lét, az az avantgarde-ra mindig jellemző létezési forma, mely ráerőszakolja ma­gát a társadalomra - nem elfogadtatja magát, ami azt jelentené, hogy robbané­­konysága elveszett, gyutacsa átnedvese­dett, hanem akaratosan megjelenik, zavart kelt­ő látványos■ erőkifejtésével gondolkodásra késztet —, a rendező el­vek átfogalmazása, az új egyensúlyi helyzetből fakadó formák megvalósítá­sa, az állandó mozgásban levés, a mar­góra sodródó kreativitás elidegenedést ellenző dinamikája. Ennek a sok ágú, lényegében nyelvhez kötött új tevékeny­ségnek az a különlegessége, hogy egy-két kivételtől eltekintve az irodalom szfé­ráin kívül zajlik, látszólag az írók és költők tudatos kihagyásával - de a helyzetet mérlegelve valószínűbb, hogy az írók és költők közönyétől övezve. Mindenesetre, a látszat azt mutatja, hogy képzőművész körökben sokkal több a tájékozott, a művészeti világ ese­ményeire figyelő és az eseményeket dogmáktól mentesen mérlegelő egyed, mint az irodalomban, s mi több, néhány olyan megszállott is akad, aki időt és pénzt áldoz egy-egy híreket terjesz­tő, műveket propagáló kiadványra, vagy kiadványnak beillő műre. A teljes felmérés szinte lehetetlen, a többnyire kis példányszámú füzetek, katalógusok hamar gazdára találnak - csupán ízelítőül említek néhányat: a Bercsényi Klub kőnyomatosai („ 70-es évek a Bercsényiben ", „ 70-es évek építé­szete", stb.), az „Iparterv 68-80" című katalógus, az „Indigó" csoport kataló­gusa, a Hegyi Lóránd tanulmányaival fémjelzett, immáron hat egységből álló nagy alakú katalógus-sorozat (Albert Zsuzsa Borbás Klára, El Kazovszkij, Szabados Margit, Tar Zsuzsa és Zá­­borszky Gábor az első mappa szereplői. A magyar műhely szerkesztői az elmúlt 21 év alatt sok mindent megpróbáltak a lap fenntartása, folyamatos megjelenteté­se érdekében. Kitanulták a nyomdász mesterséget, saját nyomdát alapítottak, nagyobb nyomdához társultak; az utóbbi időben fény­szedőgépet vettek, s átálltak fényszedésre és ofszet­nyomásra. A folyóirat rendszeres megjelentetése - néhány rövid periódus­tól eltekintve - azonban így sem sikerült; egy-egy kézirat átfutási ideje elérte, sőt meghaladta a Magyarországon köztudottan hosszú átfutási időt. A rendszeres és gyakori megjelenés, több okból is, most vált rendkívül időszerűvé. Elsősorban azért, mert a fényszedés és az of­szet­nyomás megoldja az utóbbi évek egyik nagy problémáját: a kép­versek, grafikák, a klasszikustól eltérő szedésű szövegek reprodu­kálását. Ezentúl jóval több ilyen jellegű művet közölhetünk, anél­kül, hogy ez nagyobb anyagi áldozatot, technikai bravúrt követelne. A hagyományhoz görcsösen ragaszkodó magyar irodalomban - a szélrózsa bármelyik irányába nézzünk - mindössze három-négy folyóirat közöl rendszeresen a klasszikus megjelenési formától elté­rő szövegeket. Kettő ezek közül is avantgarde-ellenes légkörben vég­zi munkáját. Irodalmon kívüliek irodalmon kívüli szempontjai döntik el, helyes-e a lap „irányvonala”. A megszokottól való eltérés rendszerint a szerkesztők bukásához vezet. A többiek - bár egy-egy modernebb írás közlésétől nem zárkóznak el - irodalmi elkötelezett­sége mégis alapvetően hagyományos. A magyar műhely szerkesztőségéhez nagy számban érkező kéziratok között mind több a képvers és egyéb vizuális jellegű alko­tás, mely a kibontakozóban lévő vizuális szöveg­irodalom, s általá­ban a vizuális kultúra egyre nagyobb jelentőségét bizonyítja. Az ilyen jellegű irodalomnak mégsem kötelességtudatból aka­runk rendszeresebb megjelenési lehetőséget biztosítani, hanem azért, mert a mai irodalomban - akár a magyarban, akár a franciá­ban vagy másban - ezt tartjuk a legjárhatóbb útnak. A fiataloknak égető szüksége van a rendszeres, biztatást jelen­tő, választásuk helyességét igazoló közlésre. Különösen vonatkozik ez a kísérletező, az avantgarde-ot magatartásként élő alkotókra, fiatalokra és kevésbé fiatalokra egyaránt. Ezeket a körülményeket - és anyagi lehetőségeinket - figyelem­be véve úgy döntöttünk, hogy megváltoztatjuk a lap megjelenési for­máját. Ezentúl minden második számot ívekre bontva, 16 oldalan­ként - kb. hat hetente - küldünk szét, s a negyedik ívvel elküldjük a számmá összeálló négy küldemény borítólapját. Minden négy kül­deményből álló, ívekre bontott számot egy 64 oldalas folyóirat-szám követ. A szerkesztési munka is kétféle lesz: a hatvannégy oldalas számokban ezután is hosszabb lélegzetű szövegeket, egy-egy téma köré csoportosuló tanulmányokat közlünk. A 16 oldalas műhely­­ben több aktuális, rövidebb terjedelmű mű, képvers, stb., valamint kisebb glossza, könyvismertetés, hír megjelentetését tervezzük­­ erre a lehetőségre, minden külön értesítés helyett, felhívjuk munkatár­saink figyelmét.

Next