Magyar Műhely, 1984. augusztus (22. évfolyam, 69. szám)
1984 / 69. szám - Molnár Miklós: A szék
MOLNÁR MIKLÓS A SZÉK TIZENÖT FOKOS (SZÖG) alól nézve a széken (éppenséggel) felhőformájú zsírfoltok látszódhatnának. Hatvanhat, annak a fele harminchárom napja állhatna „ugyanazon” a helyen, portól, légypiszoktól, anonim etceteráktól szennyezetten. Tulajdonképpen ablaka se volna a szobának (ha volna szoba). Holmi mennyezetről nyílhatna holmi csapóajtó: csak a székre állva lehetne kinyitni (kicsodának?). Ha volna óra, félóránként átfuthatna a padlón egy patkány. A széket „mindig” kikerülhetné. Lehetne állandóan sötét (why not?). Tizenhat és fél, annak a duplája harminchárom nappal „korábban” becsapódhatnék a fel/lejárat. „Azóta” megdohosodhatna ám a levegő (ha van)! A patkányürülék felmarhatná ám a padlót! Lehetnének ám legyek is - s vajon tudhatná-e bármely (okkult vagy okkupáit) tudósnak tudós tudósa, miből élhetnének? Zöngésük idegesítené-e a patkányokat (ha zöngenének)? Tegyem föl: a patkányok közül leginkább egy félszemű érdeklődhetne a szék iránt. Tárgyszerűen, elkötelezetlenül figyelgethetné. Tudni szerethetné, micsoda ez/az itten/ ottan. Ehető-e (hátha) „például”? Vagy mégis inkább: félhetne a széktől? Csapdának alíthatná? Lehetnének tapasztalatai a metapatkányok komiszságáról, ajaj! A szag is emlékeztethetné. A szék metapatkányszagú (-lehű, -bűzű) lehetne. És (fejest ugorva a sűrűjébe): zöld. Huszonöt fok alól (fokmérő létezését tételezve) nem látszanának a kopások. Vadonatúj bútorként hathatna (ha hathatna) a mondabeli „Szemlélőre” (ha éppen erre/arra járhatna a Kenderszakállú Szemlélődő Apóka). Tevődjék föl „továbbá”: a félszemű nem változtathatná nézőpontjait (bezzeg...!). (Tehát?) Csupán e szöveg pöffentyűs terjengőssége (rebimmbammbummdundanciája) fokozódna, ha azt írnám: ha a park a mennyezetről ráláthatna a székre, bizonyára (?) meglepődne. „Felülről” UGYANIS olyan lehetne a szék, mint egy szappantartó (hogy mérsékeljem önkényemet). A 1/2-szemű „még” nem láthatott (soha az állítólagos életében) szappantartót. Nem is gondolhatna ő ilyesmire: leköthetnék patkányiságának grand grid-gondjai. Félóránként (urra jeszty?) az-o-n-b-an szembekerülhetne a székkel, és fejtörést okozhatna neki (a patkány a széknek, a szék a patkánynak, felváltva). A patkós búskomorságba hullhatna, mert nem tudhatná megoldani a szék rejtélyét (Case of Mysterious Chair Unsolved). Számolódjék csak! Ötvennégy, százegy, kettő, nyolcvankilenc és fél fokos szögből nézvést a szék inkább hasonlíthatna bugyellárishoz, mint szilikózishoz. Nos, van „mégis” IS, mégis, a legyek ebből (abból) a szögből nem merhetnének aláereszkedni a székre (például attól tarthatnának, hogy bekormozódnak?) Milyen közelről, az ég szerelmére? Jó közelről, nem mondhatni, hogy messziről, egészen közelről, egy-két nyelvöltésnyiről stb. nézvést ki (!) lehetne silabizálni a székbe vésett inskripciókat. Íme: 78 szemelvény (copyright by Chair Enterprises): 1. „Éva” 2. „1358. II. 30.” 3. „1900. XIII. 62.” 4. „1999. XII. 178.” 5. „Judita” 6. „Margitt” 7. „Nyaljátok ki a kasszafúrómat” 8. „Kuss me” 9. „Erzsák” 10. „Tegnap délután 53-kor” 11. „Szeretnélek, Irén” 12. „Ma kínomban a zárka sarkába fajtam” 13. „Reggelre a patkusok megették a sast”