Magyar Műhely, 1984. augusztus (22. évfolyam, 69. szám)

1984 / 69. szám - Molnár Miklós: A szék

MOLNÁR MIKLÓS A SZÉK TIZENÖT FOKOS (SZÖG) alól nézve a széken (éppenséggel) felhőformájú zsírfoltok látszódhatnának. Hatvanhat, annak a fele har­minchárom napja állhatna „ugyanazon” a he­lyen, portól, légypiszoktól, anonim etceterák­­tól szennyezetten. Tulajdonképpen ablaka se volna a szobának (ha volna szoba). Holmi mennyezetről nyíl­hatna holmi csapóajtó: csak a székre állva le­hetne kinyitni (kicsodának?). Ha volna óra, félóránként átfuthatna a pad­lón egy patkány. A széket „mindig” kike­rülhetné. Lehetne állandóan sötét (why not?). Tizen­hat és fél, annak a duplája harminchárom nap­pal „korábban” becsapódhatnék a fel/lejárat. „Azóta” megdohosodhatna ám a levegő (ha van)! A patkányürülék felmarhatná ám a pad­lót! Lehetnének ám legyek is - s vajon tudhat­­ná-e bármely (okkult vagy okkupáit) tudósnak tudós tudósa, miből élhetnének? Zöngésük idegesítené-e a patkányokat (ha zöngenének)? Tegyem föl: a patkányok közül leginkább egy félszemű érdeklődhetne a szék iránt. Tárgyszerűen, elkötelezetlenül figyelgethet­­né. Tudni szerethetné, micsoda ez/az itten/ ottan. Ehető-e (hátha) „például”? Vagy mégis inkább: félhetne a széktől? Csapdának alíthatná? Lehetnének tapasztala­tai a metapatkányok komiszságáról, ajaj! A szag is emlékeztethetné. A szék metapat­­kányszagú (-lehű, -bűzű) lehetne. És (fejest ugorva a sűrűjébe): zöld. Huszonöt fok alól (fokmérő létezését tételezve) nem látszaná­nak a kopások. Vadonatúj bútorként hathatna (ha hathatna) a mondabeli „Szemlélőre” (ha éppen erre/arra járhatna a Kenderszakállú Szemlélődő Apóka). Tevődjék föl „továbbá”: a félszemű nem vál­toztathatná nézőpontjait (bezzeg...!). (Tehát?) Csupán e szöveg pöffentyűs terjengőssége (re­­bimmbammbummdundanciája) fokozódna, ha azt írnám: ha a park a mennyezetről rá­láthatna a székre, bizonyára (?) meglepődne. „Felülről” UGYANIS olyan lehetne a szék, mint egy szappantartó (hogy mérsékeljem ön­kényemet). A 1/2-szemű „még” nem láthatott (soha az állítólagos életében) szappantartót. Nem is gondolhatna ő ilyesmire: leköthetnék patká­­nyiságának grand grid-gondjai. Félóránként (urra jeszty?) a­z-o-n-b-a­n szembekerülhetne a székkel, és fejtörést okozhatna neki (a pat­kány a széknek, a szék a patkánynak, felvált­va). A patkós búskomorságba hullhatna, mert nem tudhatná meg­oldani a szék rejtélyét (Case of Mysterious Chair Unsolved). Számolódjék csak! Ötvennégy, százegy, ket­tő, nyolcvankilenc és fél fokos szögből néz­vést a szék inkább hasonlíthatna bugyelláris­­hoz, mint szilikózishoz. Nos, van „mégis” IS, mégis, a legyek ebből (abból) a szögből nem merhetnének aláeresz­kedni a székre (például attól tarthatnának, hogy bekormozódnak?) Milyen közelről, az ég szerelmére? Jó közel­ről, nem mondhatni, hogy messziről, egészen közelről, egy-két nyelvöltésnyiről stb. nézvést ki (!) lehetne silabizálni a székbe vésett in­­skripciókat. Íme: 78 szemelvény (copyright by Chair Enterprises): 1. „Éva” 2. „1358. II. 30.” 3. „1900. XIII. 62.” 4. „1999. XII. 178.” 5. „Judita” 6. „Margitt” 7. „Nyaljátok ki a kasszafúrómat” 8. „Kuss me” 9. „Erzsák” 10. „Tegnap délután 53-kor” 11. „Szeretnélek, Irén” 12. „Ma kínomban a zárka sarkába fajtam” 13. „Reggelre a patkusok megették a sast”

Next