Magyar Műhely, 1985. július (22. évfolyam, 70. szám)
1985 / 70. szám - Petőcz András: Plánum '84 - Kibédi Varga Áron: A költészet dicsérete
3. Azaz feltételez. Mert amit levon, nem a világra vonatkozik. A világot neki el kell költeni. A nevek vonakodnak, a tinta habozik, a költő szüntelenül és feltétlenül fenyegeti a valóságot. Költ és tékozol, íme, itt az elköltött világszétszórt tárházak, nyomorúságos könyvvitel, a katasztrófaelmélet virágzó értekezletei, az elszórás, a kéjes nincstelenség iskolapéldái, sóhajok osztályzása, sejtelmek lélekemelő felépítése unos-untalan, hidak és hágók mentén az elköltött helyébe mit költ? helyes volt-e a helyettesítés, a poetica licentia? 4. Itt a költészet kiképzése folyik, és párhuzamosan az alagsorban : korszerű létesítmények leszázalékolása elengedhetetlen vívmányok kitárulkozása páros és páratlan sikerélmények leltározása anyámasszonyos intézmények fiúsítása felemelő építmények fel- és leszámolása Itt a nyelvészek fosztogatnak és párhuzamosan az alagsorban festegetnek a szemorvosok kecsegtetnek az orrszarvúak eszeveszetten elmélkednek és recsegnek Itt hadilábon állunk a képzőművészettel és párhuzamosan a tölgyfa alatt kacsalábon forognak már a nyelvészek nagy lábon élnek költekeznek már viharra sem képesítnek 2 nap: az eindhoveni avantgarde művészet otthonának, az Apolló Háznak a vezetője, Paul Panhuysen adott koncertet, majd őt a mindössze 23 éves, fiatal zeneszerző, Faragó Béla és a 180-as CSOPORT követte egy „100 kvarcórára, 24 írógépre, magnetofonokra, diavetítőkre, fényképezőgépekre, zenészekre és nem zenészekre, valamint karmesterre”komponált műve. Az ezután fellépő grazi DAS ORCHESTERFORUM előadása színes és hangulatos volt, de színvonalában semmiképpen nem érte el az aznapi utolsó előadás szintjét, az AMANDINA ütőegyüttes műsorát. Gémesi Géza, Steve Reich, Sáry László (Kotyogó kő egy korsóban), Iannis Xenakis, John Cage (Living Room Music) műveit adták elő, és ez a névsor már önmagában bizonyítja, hogy ez a fesztivál valóban napjaink fesztiválja volt. Metis László és a 180-as CSOPORT előadása, az amerikai Frederic Rzewski zongoraestje, Szemző Tibor és a 180-as CSOPORT akciója, a prágai Jiri Stivin szólóestje volt a második nap programja, és ezt a harmadik nap még hangulatában fokozni tudta a szintén amerikai Steve Reich Zsoltárok című munkája. Szirtes János Csodaszarvas elnevezésű „uszoda koncertjére" a Honvéd-uszodában került sor, este 11-kor, és a ma már közismert performer neve elegendőnek bizonyult arra, hogy jónéhányan összezsúfolódjunk a medence szélén. A tömeg végül csalódottan távozott: Szirtes mostani akciója sem ötletben, sem látványban nem érte el a korábbiak szintjét. A következő napok előadásai közül csak a legfontosabbakat említem, mindenekelőtt Dukay Barnabás Kompozíció egy hangra című művét, melyet Sáry László adott elő. Sáry a padlón hanyatt fekve, a feje fölé állított kottából olvasta le, mikor kell azt a bizonyos egyetlen hangot megszólaltatnia fúvóshangszerén (síp?), és főleg, milyen ütemben. A mű a növekvő csendre épít - mindazok számára, akik képesek voltak végighallgatni - elgondolkodtatóan. Az amszterdami Remko Scha A gépek című műve is mindenképpen emlékezetessé lett: a levegőbe függesztett gitárokon fúrómotorok és fűrészek játszottak, különböző huzalok és kötelek segítségével, e sorok írója számára nem teljesen világos koncepció szerint. A motorok gyorsulása, illetve lassulása következtében a zene valamiféle piramisszerű építkezését lehetett megfigyelni, és a zajeffektusok, plusz a hangerő, plusz a „zenész” negatív jelenléte elidegenítő hatását. A program kiemelkedő pontja volt még Mártha István szerzői estje, akinek neve és eddigi teljesítménye a fesztivál egyik legfőbb vonzerejének bizonyult.