Magyar Műhely, 1986. június (24. évfolyam, 72. szám)
1986 / 72. szám - LADIK KATALIN: Versek - SEBŐK ZOLTÁN: Posztmodern festészet a Szovjetunióból
72/1. szám - 1986. október 15 POSZTMODERN FESTÉSZET A SZOVJETUNIÓBÓL Amikor Aldo Rossi, ismert olasz építész kijelentette, hogy a moszkvai Lomonoszov Intézet a maga monstruózus neoklasszicizmusával a huszadik század egyik legfontosabb és legmodernebb építészeti teljesítménye, a szakmai körök úgy reagáltak, hogy ez a megjegyzés nem tiszta értelmetlenség, hanem értelemmel hamisított értelmetlenség. Az benne az értelmetlen, hogy a huszas évek legendás orosz avangarde-ja épp az efféle, szilárd hatalmat jelképező, monumentálissá duzzasztott klasszicizmus ellen lázadt fel, a sztálinista kultúrpolitika pedig épp ezzel a klasszicizmussal fojtotta bele a szót. Hogy csak egyetlen szimbolikus példát említsünk: Vladimir Tatlint, a forradalmi szovjet művészet vezéregyéniségét épp a Lomonoszov Intézetbe száműzték, hogy modernista művészet helyett élete végéig szemléltető eszközöket “alkosson”. Rossi kijelentése azonban annyiban nem alaptalan, hogy Tatán jelképes értelemben vett börtöne stilisztikailag remekül beleilleszkedik a nyugati művészet legújabb vonulatába, a neoklasszicizmust aktualizáló posztmodernizmusba. Ezzel teljesen váratlan és érthetetlen módon létrejött a huszadik századi kultúra egyik legfurcsább egybeesése: az az ormótlan neoklasszicizmus, amelyeken minden modernista irányzat tiltakozott, és amelyben mind a fasizmus, mind pedig a sztálinizmus saját erejének és rendíthetetlen hatalmának megtestesülését vélte fölfedezni, most a legmodernebb modern lett. Ezzel párhuzamosan a szovjet kultúrpolitikának a nyugati művészeti újításokkal szembeni jól ismert magatartása is megváltozott: míg korábban minden új irányzatot legalábbis dekadensnek és reakciósnak bélyegzett, a posztmodern művészetet a jelek szerint melegen üdvözli. Mi több, nemcsak hogy üdvözli, hanem olyasmit tesz, amire a Szovjetunióban már több mint ötven éve nem volt példa: a helybeli művészeknek is lehetővé teszi, hogy ideális körülmények között műveljék. Miközben az absztrakt festők még mindig üldözöttek, a szocialista realisták pedig kezdenek ott is gyanúsakká válni, a posztmodern festőkkel nincs semmi baj. Ilja Glazunov például, aki szinte ugyanúgy fest, mint Carlo Maria Mariani, az olasz pittura colta elnevezésű friss LADIK KATALIN MONDRIAN Az abszolút tisztaság poligonján Mondrian egy piros gramofon mellett önkívületben kiszáradt szilvafa táncol. SCHWITTERS Koncervirág Égig érő babkonzervfa. A nappali szoba fakorlátján felkúszik a mennyezetre átfúrja a hálószobát, a tetőt. A hulladékkarácsonyfa sziki főz, mos, köt, újságot olvas. Ez a kifeslett szeméthegy, tályogoktól kocsonyás történelmi modell, a kettéhasított egyén önmagát sokszorosító monstruma. POLÓNIA EXPRESSZ Férgek s viszketegség nélkül várakozik a Keletiben. Tavasz alumínium fóliában. Rügyet hajt. Ha jön, jön — ha nem, kivárja. PANNÓNIA EXPRESSZ Hatalmas gyümölcsfa. Köd előtte, Magyarország utána. Haynau Coca-colát iszik. PUSKIN EXPRESSZ Sötét egyenruhák. Egykori költőtársam, Te énnélkülem, én tenélküled, Összezárva vacogunk. MERIDIÁN EXPRESSZ Kelet-Berlinben a muskátlik Most hajtanak rügyet. Belgrád kertjeiben Máglyák füstölögnek. 1