Magyar Műhely, 1986. június (24. évfolyam, 72. szám)

1986 / 72. szám - LADIK KATALIN: Versek - SEBŐK ZOLTÁN: Posztmodern festészet a Szovjetunióból

72/1. szám - 1986. október 15 POSZTMODERN FESTÉSZET A SZOVJETUNIÓBÓL Amikor Aldo Rossi, ismert olasz építész kijelentette, hogy a moszkvai Lo­monoszov Intézet a maga monstruózus neoklasszicizmusával a huszadik szá­zad egyik legfontosabb és legmodernebb építészeti teljesítménye, a szakmai kö­rök úgy reagáltak, hogy ez a megjegyzés nem tiszta értelmetlenség, hanem érte­lemmel hamisított értelmetlenség. Az benne az értelmetlen, hogy a huszas évek legendás orosz avangarde-ja épp az effé­le, szilárd hatalmat jelképező, monu­mentálissá duzzasztott klasszicizmus ellen lázadt fel, a sztálinista kultúrpoli­tika pedig épp ezzel a klasszicizmussal fojtotta bele a szót. Hogy csak egyetlen szimbolikus példát említsünk: Vladimir Tatlint, a forradalmi szovjet művészet vezéregyéniségét épp a Lomonoszov In­tézetbe száműzték, hogy modernista mű­vészet helyett élete végéig szemléltető eszközöket “alkosson”. Rossi kijelenté­se azonban annyiban nem alaptalan, hogy Tat­án jelképes értelemben vett bör­töne stilisztikailag remekül beleillesz­kedik a nyugati művészet legújabb vonu­latába, a neoklasszicizmust aktualizáló posztmodernizmusba. Ezzel teljesen váratlan és érthetetlen módon létrejött a huszadik századi kul­túra egyik legfurcsább egybeesése: az az ormótlan neoklasszicizmus, amely­ek­en minden modernista irányzat tiltakozott, és amelyben mind a fasizmus, mind pe­dig a sztálinizmus saját erejének és rendíthetetlen hatalmának megtestesü­lését vélte fölfedezni, most a legmoder­nebb modern lett. Ezzel párhuzamosan a szovjet kultúrpolitikának a nyugati művészeti újításokkal szembeni jól is­mert magatartása is megváltozott: míg korábban minden új irányzatot lega­lábbis dekadensnek és reakciósnak bé­lyegzett, a posztmodern művészetet a je­lek szerint melegen üdvözli. Mi több, nemcsak hogy üdvözli, hanem olyasmit tesz, amire a Szovjetunióban már több mint ötven éve nem volt példa: a helybeli művészeknek is lehetővé teszi, hogy ideális körülmények között műveljék. Miközben az absztrakt festők még min­dig üldözöttek, a szocialista realisták pedig kezdenek ott is gyanúsakká válni, a posztmodern festőkkel nincs semmi baj. Ilja Glazunov például, aki szinte ugyanúgy fest, mint Carlo Maria Maria­ni, az olasz pittura colta elnevezésű friss LADIK KATALIN MONDRIAN Az abszolút tisztaság poligonján Mondrian egy piros gramofon mellett önkívületben kiszáradt szilvafa táncol. SCHWITTERS Koncervirág Égig érő babkonzervfa. A nappali szoba fakorlátján felkúszik a mennyezetre átfúrja a hálószobát, a tetőt. A hulladékkarácsonyfa sziki főz, mos, köt, újságot olvas. Ez a kifeslett szeméthegy, tályogoktól kocsonyás történelmi modell, a kettéhasított egyén önmagát sokszorosító monstruma. POLÓNIA EXPRESSZ Férgek s viszketegség nélkül várakozik a Keletiben. Tavasz alumínium fóliában. Rügyet hajt. Ha jön, jön — ha nem, kivárja. PANNÓNIA EXPRESSZ Hatalmas gyümölcsfa. Köd előtte, Magyarország utána. Haynau Coca-colát iszik. PUSKIN EXPRESSZ Sötét egyenruhák. Egykori költőtársam, Te énnélkülem, én tenélküled, Összezárva vacogunk. MERIDIÁN EXPRESSZ Kelet-Berlinben a muskátlik Most hajtanak rügyet. Belgrád kertjeiben Máglyák füstölögnek. 1

Next