Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 2. évfolyam 1926
KISEBB CIKKEK - KIÁLLÍTÁSOK - Magyar művészeti kiállítások a külföldön - A Szinyei Merse Pál-Társaság brüsszeli kiállítása
Bár matériájuk kevésbbé pompás, Vaszary János képei is a színezés erejével válnak ki, különösen Buddhája és plasztikus tájképe. De jobban szeretjük e festőnek Balatoni látképét, melynek kivitele szabadabb, ábrázolási módja őszintébb, közvetlenebb, impresszionistább és izzó fényhatású. Inkább impresszionistának látszik Mattyasovszky Zsolnay László törekvése is, aki „Fürdőző nők" című művének elbűvölően finom az atmoszférája, festői víziójának frissesége és egyben a kivitel biztonsága pedig bámulatos. Komoly szellem, finom festő és mestere a valeur-ellentétek művészetének Rippl-Rónai József, mint halljuk, Vuillard és Valotton barátja, de aki megtartotta nagyon erős egyéniségét, amely a hazai föld erejéből táplálkozott. Hatvany Ferenc báróval visszatérünk egy akadémikusabb művészet zamatos ízű főztéhez; ugyanezt szereti Fényes Adolf is, akinek „Patakmenti falu"-ja, tudatosan egyszerű kompozíciójával mester kezére vall. Thorma János modora romantikusabb, Hermán Lipóté inkább dekoratív, Koszta J. pedig teljesen azon élvezet rabja, amellyel ragyogó színekben fejezi ki igazi magyar temperamentumát. Megemlítjük még Bosch A., Glatz O., Magyar-Mannheimer O., Mikola A., Réti, Perlmutter, Pólya, Szönyi, Zádor műveit és Thorma János hatásos „Kék dolmány"-át. Végül még a szobrászatról szólva, említjük Lux E., Sidló F., Szentgyörgyi I. elegáns vonalú kisbronzait, Pásztor J. egy márványát és Kisfaludi-Strobl „Ábrándozó"-ját. H. B. A lap e cikkét Csók Gyermekarcképének és Vaszary balatoni képének jól sikerült reprodukciója ékíti. Le Soir, május 30. Magyar művészeti kiállítás nyílt meg Brüsszelben, mely a királyi szépművészeti múzeum két földszinti termében nyert elhelyezést. A kiállítás ma reggel 11 órakor nyílt meg. Magyarország diplomáciai képviselője Woracziczky Olivér gróf nyitotta meg beszéd kíséretében, melyre Huysmans Camille, a tudományok és művészetek minisztere válaszolt, kiemelve, mennyire érdekli a belgákat, hogy megismerjék a külföldi festők műveit. Ezután a számos meghívott, körüljárva a termekben, megtekintette a kiállított műveket. A kiállított képek összessége általán érdekes. Befolyásokat lehet észre venni, franciát és németet. Ami különben várható is volt. Azonban az eredetiség jelei sem hiányzanak. Ilyeneket mutat Csók István, kinek „Karácsonyfa" és „Tanuló kislány" című műveit sokra becsüljük, Fényes Adolf „Havas város"-a erőteljes színezésű, Rudnay Gyula „Nemeslány és szolgája" szép modernségű, Hermán Lipót „A szerelmesek", Vaszary János „Buddha", Szönyi, kinek rámutatunk „Augusztus" című megkapó tájképére, Perlmutter Izsák, akinek hírneve általános, „Nyár Hollandiában", Rippl-Rónai József „Gyermekarckép". Magyarországnak vannak más művészei is, kik érdekelhetnének bennünket. Érthető, hogy nem lehetett valamennyit bemutatni. De a jelenlévők megérdemlik tetszésünket. A. D. Express : A magyar művészet Brüsszelben. Brüsszelben a Régence utcai szépművészeti múzeumban ma reggel nyílt meg a modern magyar művészeti kiállítás. Magyarország ügyvivője legelsősorban köszönetet mondott Belgiumnak és azt mondta, hogy ezen vendéglátásban bizonyítékát látja Belgium barátságos érzelmeinek Magyarország irányában. Huysmann, a tudományok és művészetek minisztere néhány kedves szóval válaszolt. Azt mondta, hogy Belgium mindig büszke volt arra, hogy a legtágabb vendégszeretetet nyújtsa valamennyi népnek. Azután megnyitódnak nyilvánította a kiállítást. Nagyszámú közönség volt jelen a megnyitásnál. Standaard, 1926. május 30. (Holland nyelven) A magyar és belga kormányok gondoskodása folytán most Brüsszelben, a Szépművészetek Királyi Múzeumában, Regentiestraat, magyar művészeti kiállítás nyílt meg: festészet, szobrászat, metszetek, rajzok. E kiállítás katalógusa számára írt előszavában Fabrice Polderman úr, a művészetek és tudományok minisztériumának kabinetfőnöke, Anatole France szavaira utal, melyeket mondott valahol, hogy az igazi nemzetköziség, mely a háborúkat megszünteti, csak a gazdasági vonatkozások összességéből fog megszületni. A mai pénzügyi válság, véli Polderman úr, igazolja, hogy a francia író az 1914-es világháború kitörését illető tévedését egy újabb naivitással jelezi. És a legcsodálatosabb az, hogy egy művész nem gondolt arra, hogy e kibékítő hivatás a művészetet illeti meg. Mégis minden korszakban a költők, minden szépségek alkotói, a művészek voltak azok, akik a katonák munkáját igyekeztek bevégezni, tökéletesíteni, kiépíteni. Ez az igazság vonatkozik a mai időkre is és a művészet a leghivatottabb arra, hogy az európai népek megingott egyensúlyát helyreállítsa. Ebben a szellemben rendezik Belgiumban a magyar művészek kiállítását és senki sem fogja e nemzetközi művészeti kicserélődés jelentőségét kétségbevonni. Ez Haymans miniszter első kísérlete e téren. Polderman úrtól arról értesülünk, hogy idegen kiállítások sora fogja e kiállítást követni, melyek arra vannak hivatva, hogy Brüsszelt nemzetközi művészeti központtá tegyék. Ennek lehetővé kell tenni azt is, hogy saját művészetünk is megnyilatkozhassék és érvényesülhessen az idegenben és visszaszerezze a helyet, melyet egykor a világban elfoglalt. Ez a kezdeményezés tehát minden tekintetben dicséretes és arra buzdíthat bennünket, hogy e magyar művészeti kiállítást — abból az országból, mely oly kevéssé ismert előttünk — teljes rokonszenvvel üdvözöljük. * A Szinyei Merse Társaság rendezi e kiállítást. Ezt a társaságot a nagy magyar mesterről nevezték el, akit oly sokáig félreismertek és csak 1896-ban ismerték föl nagy értékét. 1920-ban bekövetkezett halála után tisztelői és tanítványai egyesületté alakultak, hogy a magyar művészet fejlődését elősegítsék. „Anélkül, hogy bizonyos művészi tanhoz csatlakoznának, a társaság nem keres mást, mint komoly kvalitást a művészet minden megnyilatkozásában és így jár el jutalmai kiosztásánál s tagjai megválasztásánál." A legutolsó magyar gyermekvonat- vendégeink szerencsés előjeleként - Budapest művészi termékeit elhozta a vendégszerető Belgiumba, melyeket királyi múzeumunk két termében most együtt találunk. Lehetetlen e rövid áttekintésben részletes leírást adni a kiállított 86 festményről, 25 szobrászati műről és 40 metszetről, csak a legkiválóbbak megemlítésére kell szorítkoznunk . Csók István a gyermek iránti szeretetet hozza kifejezésre az élet nagy mozgalmaiban, de fest mesteri tájképeket is; feltűnik Fényes Adolf „Város hó alatt" című képe; Glatz Oszkár „Fiatal anya gyermekével" és „Fiatal mint Rudnay ayyánál, akinek kedves anekdotákkal élénkített tájképeiben szubtilis fények és ragyogó reflexek izzanak és akinek matériája vetekszik a bársony gazdagságával. c298