Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 6. évfolyam 1930
TANULMÁNYOK - Bártfai Szabó László: Gróf Széchenyi István művészkortársai és barátai.
kozásán Naxos szigetén, továbbá a Szent asszonyok Krisztus sírjánál címűeken, amelyek befejezése után Bécsbe akar visszatérni. Felhívja egyúttal a gróf figyelmét a tárlaton látható Judith című képére is. Kétségtelenül Széchenyi javaslatára festtette meg az Akadémia Kazinczy Ferenc arcképét Enderrel 1828-ban. Döbrentei egyik leveléből (1831 szept. 25.) kitűnik, hogy a képet Heinrich János fizette ki, s tőle kellett azt később kiváltani. Széchenyi közéleti tevékenysége a harmincas évektől vesz nagy lendületet, s ha sokszoros elfoglaltságában alig tud időt szakítani a művészeti elmélyedésre, s egyéb magyar közintézmények feltámasztása és megerősítése érdekében igénybevett vagyonából nem is áldozhat sokat a művészet pártolására, vonzódását a kiváló művészeti emlékek iránt mindvégig megőrzi szívében s lehetőleg igyekezik a kisded korát élő magyar művészet útját egyengetni. 1831 tavaszán megbízta Andrássy György grófot, szerezze meg részére a londoni Vigadó tervrajzát, hogy a pesti építésénél fel lehessen használni. Andrássy április 22-én tudósítja, hogy a megbízatást elvégezte. Ezen év nyarán Karacs Ferenccel rézbe metszette az Akadémia tagsági oklevelét, s egyidejűleg, december 11-én az Akadémia megbízta azzal, hogy a működni kezdő intézet címerét terveztesse meg. Széchenyi Bécsben élő művészlelkű barátja, Waldstein János útján ismét Enderhez fordult, elmondta neki tervét, hogy t. i. női eszményképét, Zichy Károlynét kívánja megörökíteni a címerképen, aki mint Hungária táplálja a tudományt jelképező sast. Ender három tervezetet készített. Az elsőn a gróf eredeti eszméjét vázolta meg, — ezt festette meg, azután nagyban olajba is, — a második tervezet két női alakot ábrázol, az egyik a tudomány megszemélyesítője magasabb hivatására inti Hungáriát, aki az ország címerét tartva lábainál ül, a harmadik színes vázlaton Hungária bal kezében címert, jobbjában fölemelt égő fáklyát tart. Stöber Ferenc acélmetsző két tervet készített. Az egyiken Hungária kehelyből itatja a lábainál ülő sast, a másikon Hungária fején rózsakoszorúval, páncélba öltözve, baljában az ország címerével díszített pajzsot, felemelt jobbjában kelyhet tart, a sas jobb lába mellett ül. Ezt az alakot véste ki Stöber a címerbe azon változtatással, hogy a sas a női alak fölé, a kehelyből inni törekvő ábrázolásban került a képre. Az olajfestményt Ender 1854-ben fejezte be, Széchenyi a június 4-iki ülésen adta át az Akadémiának. Meg kell még említenem, hogy 1825 őszén Johann Dannecker-ő vett egy domborművet, amelyet a művész Széchenyi bécsi lakásán adott át, most a cenki kastélyban van. Hogy mennyiért vette, nem lehet följegyzéseiből megállapítani, sem azt, mit ábrázol. A magyar iparművészet fejlesztését célozta az, hogy a fejlett angol agyagipar mintáit hazánkba áttelepíteni igyekezett. Erre vall 1833 november 1-én benyújtott folyamodványa a helytartótanácshoz: Nagyméltóságú m. kir. Helytartótanács! Alulírt herceg Brecenheim számára külömbféle cserépedény mustrákat Angliából hozatni rendelt, melyek a triesti cs. kir. harmincad által dtv. 26 Augusti 1835, 15857. szám alatt küldetnek. Mivel ezen cserépedények azon célból szereztettek, hogy a nevezett herceg műhelyeiben míg példáúl szolgáljanak, annálfogva fabricatumaink javítása e részben is eszközöltessék. Bátorkodom a nagyméltóságú m. kir. Helytartótanácsnak alázatosan esedezni, méltóztassék azok behozattatását a harmincadi vám elengedése mellett kegyelmesen megengedni. A nagyméltóságú m. kir. Helytartótanácsnak legalázatosabb szolgája Pesten, 1. Novemberben 1853. gróf Széchenyi István herceg Brecenheim nevében.3 Cenki kastélyának átalakítását és kibővítését Hild József és Pollák Mihály tervei alapján végezteti 1854 — 1838 közt, temérdek pénzt ölve bele. A munkát Glicher bécsi vállalkozó intézi, a márvány kandallókat Bentolini firenzei szobrásztól, a bútorzatot Danhauser özvegyétől, aki a Favoriten-Strassen rendezett be asztalosműhelyt, szerzi be. A díszítést és festést Postler V. ö. Viszota Gy. leírásával, Akadémiai Értesítő 1904. 169. füzet. • L. Széchenyi naplói II. k. 415. I. Eredeti. Országos levéltár, helytartótanácsi osztály. 1833/30971. sz. 588