Magyar Nap, 1936. május (1. évfolyam, 51-76. szám)

1936-05-01 / 51. szám

r,­dPéntek, 1836 május 1 Napló Ez itt a Bor­ka Ferenc. Ez a valaha volt duhaj legény most már megcsöndesedve hordja a vállain azt a re­gényt, ami a kuszaságával és a kuszasá­gok kigobozásával az élete volt-A falusi feudalizmus ócska falait ostro­molta meg, amikor a pásztor lányát akar­ta a feleségének venni és ezt az akaratát bejelentette az apjának, mint életalapító szándékot-Az osztály tagozódott Ságban és a rátar­tiságiban megvénult apja akadályokat do­bott a fia életes szándékai elé: nyílt szó­val mondotta ki, nem engedi meg, hogy a fia a házába hozza a szeretőjét menyecs­kének- Hiába mondta Ferenc, hogy csak alázatos béres akar lenni az apjánál, csak a kenyerét akarja biztosnak az apja gaz­daságában, nem is ingyen: a munkája fe­jében. A vén paraszt hajthatatlan volt. Ferenc nem bírta irgalomra az apját még azzal sem, hogy öngyilkossággal fe­nyegetőzött. Mégis megházasodott. A szertelen és bökenyerű­ parasztlegény­­ségből munkássá, proletárrá hullott, va­gyis olyan emberré, aki többé nem süi­­­k érezhetik a nyolcvan hold föld árnyéká­ban, biztos munkán és biztos kenyéren, hanem elkinálkozik minden alkalmi nap­számba és mégis csak­ nagyon vékonyka falatot szel a kenyérből. Mindössze csak annyi történt, hogy egy­­pár esztendővel hamarabb jött az a lesze­­gényü­lési folyamat, mint ahogyan termé­szetes módon jött volna, az apja halála után bekövetkező osztozkodáskor. Mert akkor már kiderült, hogy a nyolcvan hold föld adósságokkal van megterhelve és hogy a nyolcvan hold tizenegy felé szaggatva, csak tizenegyedrészekét juttat egy-egy testvér tulajdonjogába. Csak éppen­hogy Ferenc erőszakosan hul­lott a proletársorsba — és egypár eszten­dővel hamarabb, mint a testvérei, akik akkor az apjuk családfői istensége alatt maradtak. Mert a szegényülés olyan ter­mészetesen következett be a testvéreinél is, mint minden tavaszi napsugaras mezőn a libapásztorok bukfencezési vágya. De Borka Ferenc olyan tehernek hord­ta az apja kőkemény voltával magyará­zott szegénységét, hogy szinte roskadozott a súlya alatt. Téli időn megleste az apját az éjszaká­ban, hogy nagy titokban megölje, hogy a tizenegyedrész a birtokába jusson — vagy hogy a támadás fölismerésére megváltoz­zon az apja kőkemény elhatározása és ha­zahívja a­­fiát munkaerőnek a kenyeret biztosító tágölelésü földek közé. De a begöli nagy ember nem rettent meg a támadójától a sötétben, legyűrte és a hóba taposta leselkedő fiát. Nem hivta haza-Kemény paraszt volt és úgy ült a meg­­szokottsága és rátártisága trónján, akár a megbonthatatlan törvény. Ferenc eldurcultan élt. Osztályából kicsú­szott. Uj, semmis sorsába beilleszkedni nem tudott és örökké kenyér télen volt a hátza. Aztán, hogy az apja meghalt, nem vál­tozott meg körülötte semmi. Csak éppen ő mér megszokottan hordozta a nicstelen­­­ség átkát, amikor a tíz testvére csak el­kezdte a bilincsesebb élet hatalmas erejű görnyesztését. , Ilyen emberek élnek körülöttem, ilyen sorsokat nézegetek. VIRÁMSAROK gnannnpMHnMii Rosenberg, a hitlerizmus nem éppen fajtiszta teoretikusa egy drezdai beszédében így magya­rázta meg, hogy mit értenek a nácik „faj“ alatt: „A faj a lélek színe és a lélek a faj fonákja.“ Aki ezután sem érti meg, hogy mi az a faj, az megérdemli, hogy koncentrációs táborba vigyek. —­ A maga listája úgy káromkodik, mint egy béres. — Nem csuda, ha az apja bíró, azt a gyerek mindig vele jár a meccsekre. A kisipar Tiborcn Esd felmorzsolódó osztály életútja A kisiparosok panaszairól és követelményeiről Tiborc a magyar földmi­ves elnyomott­­­ságát, nyomorúságát jelképezte. Az újabb időkben azonban az úgynevezett polgári rétegekből is mind gyakrabban hallani olyan keserűen vádoló hangokat, amelyek Tiborc kitöréseihez hasonlók. A Ti­borcok megsokasodtak és a társadalom minden részéből egyforma hangon követelik a megélhetést és az emberibb életet. Külö­nösen sok, kétségbeesett tranasz hangzik el a kisiparosság köréből. Ez az egykor virágzó, a polgári élet alap­ját alkotó osztály a nagytőke kemény ural­mában nemcsak vagyonát és befolyását, hanem nagy részben életlehetőségeit is el­vesztette. A kisiparos proletár lett és Ti­borc hangján beszél a gyülekezetekben. Ezt a hangot különösen élességgel lehet hallani olyan helyeken, ahol a kisiparos­ság nagyobb csoportjai tárgyalják meg ügyes-bajos dolgaikat, például az ipartársulatok közgyűlésein. Ezek a közgyűlések külső megnyilvánu­lásaikban nem sokat különböznek egy­mástól, az elkeseredés és a reménytelen­ség szólamai ismétlődnek, a panasz és a siralom ugyanaz marad, csupán a célsze­rű segítség és a tett, felrázó szavait nem ehet hallani. Legutóbb a komáromi ipar­­társulat évi közgyűlésén tárgyaltak a kis­ipar helyzetéről­ A működési jelentés sze­rint a kisipar helyzete az elmúlt évben to­vább súlyosbodott, a kisiparosság pedig nem bízva önerejében, továbbra is csak külső segítségben várta a megmentőjét. A kisipart a nagytőke versenye, a sú­lyos adóterhek és a hitel hiánya ta­szítja a tönk szélére. A kisipar támogatása az állam részéről egyre késik. Szállításoknál, közmunkák­nál háttérbe szorul. A kisipar válsága különösen reménytelenné teszi a fiatal iparosgeneráció jövőjét. Az a fonák hely­zet áll előttünk, hogy helyenként iparos­­ifjúság oktatása és képzése egyre kor­szerűbbé és nívósabbbá válik, ugyanak­kor a kisiparosság jövő kilátásai egyre csökkennek. Hiába vannak már képzett, művelt iparosaink, hiába fejlődik napról­napra a kisipari géptechnika is, a kis­iparosból nem a megelégedettség, hanem Tiborc tragikus hangja sikolt. A kisiparos helyzete valóban tragikus. Betegség, aggság, rokkantság, munkanél­küliség ellen nincs biztosítva, ha tönk­remegy vagy kihull a kezéből a szer­szám, koldussorba kerül. Így történik az­után, hogy amikor valahol a helyzetükről tárgyalnak, akkor a legtöbb szót a szociá­lis nyomorúságról hallani. Erélyes indít­ványok és korszerű tervek helyett csak panasz és siránkozás. Ezzel azonban nem lehet egy osztály sorsát megjavítani. A Tiborook hivatása a felébresztés, felrázás, de a sorsfordító munkát már az össze­ségnek kell elvégezni­ Súlyos hiba, hogy a kisiparosságból hi­ányzik a szervezkedési érzék, még súlyo­sabb, hogy ennek hiányában olyan politi­kai pártok szárnyai alá húzódik, amelyek segítséget ígérnek ugyan, de főleg csak a saját politikai érdekeik előmozdítására használják föl őket, a legsúlyosabb hiba pedig, hogy a kisiparosság helyenként a régi úri elgondolás maradványaival még mindig elkülöníti magát a munkásságtól, holott ma már érdekük egybevág és báto­rítást, erősítést, segítséget is csak őszinte szövetségük adhat-Kisiparos és munkás — hol itt a nagy különbség!! A gazdasági mélyponton, ahová mind a kettő került, semmi. A kis­iparosságnak többet kell bíznia önmagá­ban és a hozzá legközelebb állókban. Ak­kor elkövetkezhetik, hogy a táborukból nemcsak a Tiborcok, hanem az elszánt és kitartó életépítők szavát is hallani fog­juk. Olyan szavakat, amelyek nyomában a tett és a siker jár. Ács Pál. A ma léti M miniolasz tradiio Man Drouillet francia pilóta kényszerleszállásának következményei Párizs, április 30. A .,Matina római tudósítója a követ­kező részleteket közli Drouillet francia pilóta, a négus légi tanácsadójának olasz földön való kényszerleszállásáról: Drouillet nyilatkozata szerint útja eleinte szerencsés volt. Délfranciaor­­szágban egy elhagyott mezőn leszállt, ahol már várták barátjai és ellátták benzinnel, ruhával és más kellékekkel. Kréta szigetét akarta elérni és on­nan folytatni útját Abesszíniába. Azonban Elba szigete fölött az olajve­zeték rendetlenül kezdett működni és Drouillet kénytelen volt leszállási lehe­tőséget keresni. Róma felé vette útját és a Róma­­ melletti montecelói repü­lőtéren leszállt. A repülőtér őrsége nem is vette észre, hogy egy idegen repülő­gép érkezett, mert Drouillet leszállás közben leállította a motort. Saját ma­gának kellett az őrségért mennie, amely azután letartóztatta. Három napig a katonai repülőtéren fogva tartották, majd kijelentették, hogy tekintse magát olasz hadifogoly­nak és Rómába szállították. Rómában nincs ugyan letartóztatva, de állandóan titkos rendőr kíséri. Drouillet kijelen­tette, hogy a Négus Abesszíniában tartózkodik. Egyelőre még bizonytalan, hogy az olasz hatóságok Drouilletet visszaszál­­lítják-e a francia határra, vagy továbbra A francia nagytőke kackáratot indít a frank ellen A nemzeti érzésekkel hivalkodó jobboldal romlásba viszi a nemzetet . Mi lesz a pótválasztások eredménye? Párizs, április 30. Az első választási menet lezajlása után érthető, hogy a francia közvéle­ményt jobban izgatja a választások vég­leges eredménye, mint a múlt héten, amikor még nem lehetett semmi bizto­sat sem mondani a választások kime­neteléről. A vasárnapi pótválasztások eredményéről különböző jóslások van­nak forgalomban. A legkomolyabbak közé tartozik az „Agende Economique et financiere“ jóslása. A prognózist 538 választási kerület eredménye alapján állították fel, amelyek már valamelyes bizonyossággal következtetni engednek a végső eredményekre, míg 77 választó­­kerületben a szavazatok annyira meg­oszlanak a különböző pártok között, hogy a helyzet áttekinthetetlen. Az alanti jóslás fő feltétele, hogy a népfront pártjai betartják választási szövetségü­ket, ami a tegnapi közös manifesztum után kétségtelen. Az alábbi táblázatban az 1. számosz­lop a múlt vasárnap nyert biztos man­dátumok számát, a 2. számoszlop a pót­választásokon elérhető mandátumok számát, a 3. számoszlop pedig a vár­ható összmandátumok számát jelenti. Kommunisták 9 44 53 Radikálszociali­sták 24 88 11 21 Függ. radikális párt 12 15 27 Balcentrum 37 21 58 Keresztény demokraták 12 5 17 Jobboldal és jobbcentruni 50 33 83 Szélső jobb 6 3 9 Ezen felállítás szerint az 538 mandá­tum közül 334 esne a néppont pártjaira míg a közép és jobboldali pártok mind­egyike 102 mandátumra számíthat. Ehhez hozzájárul még azoknak a man­dátumoknak a száma, amelyek a 77 bizonytalan választási kerületből kerül­nek majd ki és valószínűleg nagyobb­részt a népfront pozícióját fogja még jobban megerősíteni. A népfront-pártok többsége a ka­marában minden­esetre jelentősebb lesz, mint azt a francia jobboldali körök a választások előtt hinni akarták. Figyelemre méltó momentum még az is, hogy a népfront pártjain belül többé nem a radikálisok, hanem a szocialista párt bír a legtöbb képviselővel. HARC A FRANKÉRT A francia belpolitikai helyzet jó isme­rői már a választások előtt megjósol­ták, hogy a reakció a baloldal győzel­mét frankspekulációval akarja elgán­csolni. Nem első esetben történik ez így. A francia Nemzeti bank­ magánkezekben van. A reakciós nagytőkések és föld­­birtokosok rendelkeznek felette. Ezek azok a jobboldali körök, amelyek a vá­lasztási harcban nem tudtak eléggé harsogó és dicsérő szavakat találni nemzeti érzelmük világgá kürtölésére, akiknek a francia nemzet sorsa olyany­­nyira a szívén feküdt. A párizsi tőzsde már reagál a választások eddigi és vár­ható eredményére. A nyugtalanság, amelyet a reakció szít, abban mutatko­zik meg, hogy a járadékok árfolyama esik. A jobboldali körök utolsó remény­sége az volt, hogy a radikálisok nem tartják be a választási egyezményt, amely őket a népfronthoz köti. Ezt a számítást keresztülhúzza a radikális párt nyilatkozata. Most nagyban megindult az aknamunka a frank ellen, hogy a francia választópolgárt meg­ijesszék. A nagy „nemzeti“ jobboldal az utolsó napokban sok millió bankot von­tak ki a nemzeti bankból és külföldön helyezték el. A Francia Nemzeti bank részvényeinek értéke ennek következ­tében 465 ponttal esett. A „nemzeti ér­zelmű“ jobboldalt nem ijeszti el akna­munkájától az, hogy a „nemzeti va­gyont“ rombolják és sok százezer fran­cia kisbetétes anyagi alapját ingatják m­eg. Egy baloldali kormány legelső feladata közé tartozik ezért, hogy a­­Francia Nemzeti bankot államosítsa. Függ. kommunisták 0 8 8 Szocialista párt 23 108 131 Szocialista Union 5 19 24 Függ. szoccalisért párt 15 6

Next