Magyar Napló, 1994 (6. évfolyam, 1-18. szám)

1994-01-21 / 1. szám

NAPLÓ, MOST 1994. JANUÁR 21. 3 Luca Mix Dec. 13. Hisztérikusan elkezdem írni a napokat, a Luca-dolog miatt, tehát a jövő év érdeké­ben. Márta útján értesültem erről. A főisko­lán heves vita a címlapról, amit terveztem, a Somogyi letiltotta azzal, hogy ízléstelen. 83. Tegnap este megnéztük A szívtelen asszony című francia némafilmet a Szikra kamaratermében. Hogy nevezhetnek el egy mozit szikrának? ezzel az erővel lehetne akár asztalnak is. Mozi után telefonált a Feri völ­lig luca-hangulatban, nem is akart találkoz­ni velünk, csupán figyelmeztetett, hogy ő most összegez, és ezt ajánlja másoknak is. A Mártától jött, aki a szememben legalább­is a luca-lavina (befelé fordulás, mélyrete­­kintés stb.) elindítója. Eszterrel nem össze­geztünk, talán mert nincs mit. 87. Éjszaka a Városház utcában, három év óta először, ugyanis az Andrej érkezett egy napra az er­délyi Ildikójával, plusz egy román fiú, aki alig szólal meg, sőt rögtön le is feküdt. And­­rejjel felidéztük a négy évvel ezelőtti közös decembert, fölvetettem neki egy szarajevói út gondolatát, érdekli. Reggeli és két újság elolvasása után, autóval a főiskolára, a Poli­tika multimédia cd bemutatójára. Mérsékelt hallgatói érdeklődés. A Nyíró önmagáról mesél, és a türelmetlenséget említi mint a komputer-korszak egyik káros hatását. Pe­­ternák a saját bútoraiból adományozott az Intermédiának, ezeket szállítja be két kék­­overallos munkás. Innét a Bródyba, telefo­nokat intézek, az Andrejék nem jönnek. El­megyek az ikv-ba, az egykori Egocentrum mellett van, érződik némi genius foci, két nő, rengeteget cigiznek, az iroda padlóján hullámpapír, mert vakolnak, festenek. Az asztalon nagy zacskó házipogácsa, (majd­nem kértem egyet), mindenütt dossziék. El­megyek a Litván Gáborhoz megbeszélni a februári darabját, fekszik, fáj a lába. Aztán pedig tovább a Fő utca 3-ba. Burghardttal találkozom az ajtóban, ott ül a Litván Péter, a lányok hármasban sakkoznak, megjön Adele, eszik, Csaszi elmeséli a legújabb hí­reket: a Szirtes lesz a főnök. Javasolok egy találkozót. Hazafele betérek a Rákóczi sütő­ipari ktsz. mintaboltjába, veszek sajtoskek­szet. Más ugyanis éppen nincs. Felhívom a Veszély Beát vacsoraügyben, megállapo­dunk a Fészekben, 93. Dec. 14. Álom, nyitott bolt, te volt zárva ráccsal, este volt, város, sötét utca, nem volt túl csábító, nem tudom mit árulhattak benne, olyan volt, mint egy lakás, az ajtaja nyitva, csak be kellett nyomni, mégsem mentem be. Ba­latoni vízközeli töltés, két Trabant úszik ben­ne, jár a motoruk, az egyiket egy hullám a part szikláihoz nyomja, süllyedni kezd, be­ugrik az apám, kicsit féltem, aztán az And­ris, én valahogy nem. Tv-t nézek. Családi kör: teherbe esik egy Mariska nevű kislány, és a tanár néni segít az abortuszban. Utána Ráday Mihály városvédő, volt benne egy pasas, aki Szlovákiában él, és mániákusan érdeklődik a pesti villamosok iránt, kézírá­sos dülöngélő betűs, egyre ferdébb soros dagadt füzetekbe ír össze mindent, mikor melyik kocsi volt javításban, merre járt, mi lett a sorsa. Az ágyára kiteregetett egy cso­mó fényképet, csakis pesti villamosokról. 83. Álomtöredékek: házostrom, a Fels­­mann barátkozik a BBS gyártási osztályá­val: Sanyi és Totó állnak a zebrán. A tan­szerboltban vettem egy Leclanché-elemet meg egy kúpot. (Lekov:...és a Toricelli-féle úr?) Tünde egy üvegfedelű dobozt vett, de igazából egy szív ellopásán gondolkodott. Esik az eső (...de esik más is...), a kocsiban a Bartók Rádiót hallgatom. A Bródyból a Ferit hívom, megbeszéljük, hogy holnap, amikor ő is órát tart, találkozunk. Aztán Lit­ván hív a februári darab miatt. Éjfél körül le­­dőlés egy órácskára azzal a gondolattal, hogy majd kis pihenés után felkelek és lucát írok, valamint elolvasom a forg. könyv pá­lyázat anyagát. 93. Dec. 15. Itthon reggeli, lucaírás, telefon Ferivel, át­jön a Szomszédok ismétlésére, hallgatom a 168 órát, olvasok, a Suzy varr, aztán süt-főz, átjön a Feri, spenótleves, sült csirke, közben egy hihetetlen primitív olvasz vígjáték megy a tv-ben, utána kisgazda Napzárta, Rózsa Péterrel. Suzy lefekszik, és a Feri újból felol­vassa a „Jövő zenéjét". 90. Ébredés spon­tánul reggel hat körül, fél nyolcig még ágy, álomtöredékek, ötös busz a Fő utcából rossz irányba megy, át a Lánchídon, filme­zés, klán egy vw bogár körül, lucaírás, összehasonlítása a régebbi éveknek, krimi­szerűség, nyomozás, Nina kiszáll egy autó­ból, kesztyűt húz, művészkocsma, Durst, képcsövek és üvegek a plafonban, egy sötét épület körbejárása, üres történelmi város­belső, főzés, a komputeren laposak és ap­rók a gombok, és kétszer­­van meg mind­egyik. Rosszkedv-analízis, julce: 9-re főis­kola, ahol össztanári értekezlet van, nem ér­zem teljesen otthon magam. A presszóban pár szó beszélgetés a Miklóssal. A szom­széd asztalnál a szobrászok ülnek. Megér­kezik Maurer és Szegedy Maszák, pogácsa, sütemény, kávé. Nem megyek el Hal Hartley sajtóvetítésére, tehát nem is kell írnom róla, tökéletes, hiszen úgysem fizetnek honorári­umot. A negatív munka, így csak kényel­mesen kirándulása Pasarétre, a filmgyárba. Most látom először üresen a BBS irodáit, vi­lágoszöld padlószőnyeg, helyenként roha­dó tapéta, mindenütt papírkupacok, régi forgatókönyv-darabokkal, filmesdobozok, öreg videókazetták, és semmi bútor. Le­fényképezem. Elhozom a filmjeimet és a Faust Again vhs anyagait. A kocsi dugig fil­mesdobozzal. Veszek még egy rekesz Párá­ért is, ebéd a Városház utcában. Bródy, ki­pakolás, relax. Fél hatkor a Ferivel találko­zom a Lukácsban, egy tanítványával beszél­get, befut Vida János, átugrunk a főiskolá­ra, majd visszakísérem, elbúcsúzunk, hol­nap megy Jeruzsálembe. Médiatörténet óra, Survival Research Laboratory, index­­aláírás. Városház utca, szendvics, kis tv­­nézés, német film, egyszerre megy egy né­met és osztrák csatornán is, egész jó: a ré­szegen gázoló ifjú színész szép barátnője át­vállalja a tettet, és miközben a lány egyre jobban kiborul, a fiú karriert csinál; a lány az áldozattal, a fiú egy idősebb színésznővel kezd flörtölni. A filmet már a Bródyban fe­jeztem be, végül is a fiú a tárgyaláson visszaveszi a mintegy kölcsönbe adott tet­tét, és hősiesen bevall mindent, a film utol­só pillanatában pedig egy pap tanácsára Éva után rohan. 93. Dec. 16. A Bálint Pisti, előadást tart az Intermédián, mesél arról, hogy egyszer megpróbálták, milyen az, ha ketten úgy beszélnek, hogy közben mindegyikük egy tükörben a saját arcát nézi. Említi még a korszellemet, bele­szagolni tudni a levegőbe, hogy mi van, az­tán a gőgöt mint összetartó erőt, meg vol­tak győződve arról, hogy ők a legjobbak. Fölmegyek a hivatalos főiskolai karácsonyi bulira, a diákok kivételével mindenki, titkár­nőtől portásig, a gazdasági hivataltól a vil­lanyszerelőig, ott van, szendvicsek (a könyvtárosnő is segített kenni), pezsgő, bor, kézfogások, még nagyon az elején van­nak. Megjelenik а Веке, beszélünk pár szót, felhívom a Tündét, a nagymamája meg­halt, egy esti találkozásban maradunk. El­megyek a Toldiba, ahol végre elolvasom a hetek óta dobozban magammal cipelt for­gatókönyveket. A Gyuri szemmel láthatóan depressziós. Én is csak erőltetem a jóked­vet. Ninától fax. Késéssel megyek vacso­rázni a Mártihoz, Nati boldog, odaadom a karácsonyi dinoszauruszt is, tőle almába csavart házi készítésű gyertyát kapok, amit a tőlem kapott miniementáli viaszburkából csinált, verset szaval, elkezd mesélni négy­­szemközt egy bonyolult történetet, kincs van benne, meg felnőttek, akik nem hiszik el, hogy valaki — egy piroskabátos — követi a gyerekeket. Benézek az Egyetemi Szín­padra, ott ül az egész Intermédia, még Crossbar is, plusz Öcsi és Juszuf. Jósvai tortával kínál, Szegedy Maszák mesél a ta­nári buliról, állítólag még tart. 93. Dec. 17. Ébredés kb. fél hatkor, arra, hogy a szoba teli van füsttel, valami ég. Félálomban ugyan valamit éreztem, de az Eszter miatt nem akartam mocorogni, végül is ő mocor­gott és ébredt fel. Rohanás, ablaknyitás, a fejünk alatt lévő párna gyulladt ki az elektro­

Next