Magyar Napló, 2014 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2014-06-01 / 6. szám
SIMHYTAU Alighogy kiszabadultak az 56-os elítéltek (Páskándi Géza, Páll Lajos, Dávid Gyula és társaik), 1964 őszén a szeku máris lecsapott a Gaál Gábor Körre. Akinél egy-két Dsida-kötetet megtaláltak, az eleve nacionalistának számított. És hogy még mi mindennek, arról a nemzedékszervezőnek tekintett Gálfalvi Györgyről készített belügyes jelentések hatezer lapja alapján is képet alkothatunk. Annak idején is tudtunk, persze, Gálfalvi, Farkas Árpád, Király László, Molnos Lajos, Apáthy Géza és mások meghurcoltatásáról, csakhogy ez aztán évtizedekig tabutéma volt. Az már bizonyára mélylélektani okokkal magyarázható, hogy a - vontatottan előkerülő - szekusdossziék megismerése után is akadozik a velünk történt dolgok kibeszélése. Negyvenkilenc évnek kellett eltelnie, amíg Gálfalvi György le tudta írni ezt a lakonikus mondatot: „1964. november kilencedikén nagyon megvertek”. Máig tartó szégyenérzettel fojtotta magába a történteket, amiért egy irodalmi kérdésben kifejtett őszinte véleményéért annak idején emberi méltóságában így megalázhatták. A súlyos bántalmazás indoka? A „csak azért is” ifjonti „odamondás”, a dacos főtartás, a minden alapot nélkülöző vádaskodások indulatos visszautasítása. Olyanoké, mint az általunk proletkultosnak tartott idősebb nemzedék középiskolában tanított „teljesítményének” lebecsülése, a külföldi irodalom kultusza, következésképpen az „idegen érdekek szolgálata”. Az előzmény: egy Szilágyi István-novella kapcsán Gálfalvinak vitája támadt Nagy Istvánnal. Az illegalista múltra visszatekintő munkásíró - akinek maradandó értékű regényeit Püski Sándor adta ki a negyvenes évek elején azt állította, hogy Szilágyi nem ismeri a munkások életét. Mire Gálfalvi azzal érvelt, hogy a fiatal novellista nemrég még vasúti sűtő volt, Nagy István pedig utoljára a harmincas években dolgozott munkások között Galacon. Nagy István megsértődött - olvasható Gálfalvi György készülő emlékiratában, a Kacagásainkban, elpanaszolta, hogy a Gaál Gábor Körben a fiatalok tiszteletlenek. „Valakinél gellert kapott a megjegyzése, utánanéztek, ki volt tiszteletlen. ..” Hogy miért számított tiszteletlennek Gálfalvi? Azért, mert nem rejtette véka alá. Nagy Istvánt ugyan korlátolt embernek tartja, de egyszersmind olyan írónak, akinek vannak emlékezetes írásai is.10 Hogy 1989 után Gálfalvi György miért hallgatott mostanáig az 1964-ben történtekről? Miért kellett továbbra is együtt élnie a folyamatosan tudatgörcsöt előidéző emlékekkel? Azért, mert nála nem vált be a kibeszélés terápiája. „Az én sebeim évtizedek után is pontosan úgy sajognak - olvasható megrendítő önvallomásában -, mint amikor kaptam őket. Maradnak tehát a rémálmok, amelyek végigkísértek az életemen (...). Ezekben a rémálmokban rendszerint szekusokkal viaskodom, úgy akarnak valakik megfojtani, hogy ne kiálthassak, ezért szörnyű torokhangon üvöltözök, féléber állapotban magam is hallom saját üvöltésemet. (...) Akit egyszer megvertek, az tudat alatt örökre megvert ember marad.. ”M 2. Gálfalvi megveretésének idején Gheorghe Gheorghiu-Dej uralmának utolsó hónapjait éltük. Ceaușescu hatalmi térnyerésének kezdetén látszólag „finomodtak” a módszerek, lazult a cenzúra szorítása, a megfigyelések azonban folytatódtak az ifjúmunkásnál éppúgy, mint a frissen indult megyei lapoknál, majd a rádió- és tévészerkesztőségekben, a könyvkiadók műhelyeiben. Magam is csak utólag tudtam meg, hogy Baróti Pál, Lászlóffy Aladár, Szabó Gyula, Bodor Pál, Fodor Sándor időnkénti vagy tartósabb jelenléte a Gaál Gábor Kör vitáin nemcsak az „írónevelést” szolgálta - „villámhárítói” szerepet is magukra vállaltak. Erre a „jótékonykodásra” változatlanul nagy szükség mutatkozott a későbbiekben is. A megyésítés előtti években Dali Sándor főszerkesztő védte Bukarestben a bátor hangvételű csapat tagjait, 1968 elejétől pedig Sepsiszentgyörgyön óvta a „fiúkat”. Tömöry Péter nemrég korjellemző epizódot idézett fel. A „hőskorban” - fejtette ki egy interjúkérdésre válaszolva - Király Károly megyefőnök arra figyelmeztette Dalit: emberei (Farkas Árpád, Csíki László, Magyari Lajos, Czegő Zoltán, Tömöry, Vári Attila...) kivétel nélkül mind ott vannak az állambiztonságiak látóterében.1112 Bodor Pál - akinek rokoni kapcsolatai révén 1966- tól alkalma volt betekinteni a bukaresti politika boszorkánykonyháiba is - 2000-es visszatekintésében megírta, hogy hatalma megszilárdítása érdekében Ceaușescu „egyszerre tett engedményeket a sérelmeiket és követeléseiket hangoztató kisebbsé g Gálfalvi György: Csobbanó szavaink. Részlet a Kacagásaink című emlékiratból. Látó, 2013. 7. 67-95. Lásd még: uő.: A gazember, aki voltam. Bárka, 2013. 2. 81-91. 10 Uő: Csobbanó szavaink. I. h. 16 11 Uo. 12 Simó Márton: „Itt van a nyelvi és szellemi bölcsőm Udvarhelyen”. Székelyhon.ro, 2013. július 26. http://www.szekelyhon.ro/ aktualis/udvarhelyszek/a itt-van-a-nyelvi-es-szellemi-bolcsomudvarhelyen a MAGYAR NAPLÓ 2014. június www.magyarnaplo.hu