Magyar Napló, 2014 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2014-06-01 / 6. szám

S­IMHYTAU Alighogy kiszabadultak az 56-os elítéltek (Pás­­kándi Géza, Páll Lajos, Dávid Gyula és társaik), 1964 őszén a szeku máris lecsapott a Gaál Gábor Körre. Akinél egy-két Dsida-kötetet megtaláltak, az eleve nacionalistának számított. És hogy még mi minden­nek, arról a nemzedékszervezőnek tekintett Gálfalvi Györgyről készített belügyes jelentések hatezer lapja alapján is képet alkothatunk.­ Annak idején is tud­tunk, persze, Gálfalvi, Farkas Árpád, Király László, Molnos Lajos, Apáthy Géza és mások meghurcolta­tásáról, csakhogy ez aztán évtizedekig tabutéma volt. Az már bizonyára mélylélektani okokkal magyaráz­ható, hogy a - vontatottan előkerülő - szekusdossziék megismerése után is akadozik a velünk történt dol­gok kibeszélése. Negyvenkilenc évnek kellett eltel­nie, amíg Gálfalvi György le tudta írni ezt a lakoni­­kus mondatot: „1964. november kilencedikén nagyon megvertek”. Máig tartó szégyenérzettel fojtotta ma­gába a történteket, amiért egy irodalmi kérdésben kifejtett őszinte véleményéért annak idején emberi méltóságában így megalázhatták. A súlyos bántalmazás indoka? A „csak azért is” ifjonti „odamondás”, a dacos főtartás, a minden ala­pot nélkülöző vádaskodások indulatos visszautasítá­sa. Olyanoké, mint az általunk proletkultosnak tartott idősebb nemzedék középiskolában tanított „teljesít­ményének” lebecsülése, a külföldi irodalom kultusza, következésképpen az „idegen érdekek szolgálata”. Az előzmény: egy Szilágyi István-novella kapcsán Gál­­falvinak vitája támadt Nagy Istvánnal. Az illegalista múltra visszatekintő munkásíró - akinek maradandó értékű regényeit Püski Sándor adta ki a negyvenes évek elején­­ azt állította, hogy Szilágyi nem ismeri a munkások életét. Mire Gálfalvi azzal érvelt, hogy a fiatal novellista nemrég még vasúti sűtő volt, Nagy István pedig utoljára a harmincas években dolgozott munkások között Galacon. Nagy István megsértődött - olvasható Gálfalvi György készülő emlékiratában, a Kacagásainkban­­, elpanaszolta, hogy a Gaál Gábor Körben a fiatalok tiszteletlenek. „Valakinél gellert ka­pott a megjegyzése, utánanéztek, ki volt tisztelet­len. ..” Hogy miért számított tiszteletlennek Gálfalvi? Azért, mert nem rejtette véka alá. Nagy Istvánt ugyan korlátolt embernek tartja, de egyszersmind olyan író­nak, akinek vannak emlékezetes írásai is.10 Hogy 1989 után Gálfalvi György miért hallgatott mostanáig az 1964-ben történtekről? Miért kellett to­vábbra is együtt élnie a folyamatosan tudatgörcsöt előidéző emlékekkel? Azért, mert nála nem vált be a kibeszélés terápiája. „Az én sebeim évtizedek után is pontosan úgy sajognak - olvasható megrendítő ön­vallomásában -, mint amikor kaptam őket. Marad­nak tehát a rémálmok, amelyek végigkísértek az éle­temen (...). Ezekben a rémálmokban rendszerint szekusokkal viaskodom, úgy akarnak valakik meg­fojtani, hogy ne kiálthassak, ezért szörnyű torokhan­gon üvöltözök, féléber állapotban magam is hallom saját üvöltésemet. (...) Akit egyszer megvertek, az tudat alatt örökre megvert ember marad.. ”M 2. Gálfalvi megveretésének idején Gheorghe Gheor­­ghiu-Dej uralmának utolsó hónapjait éltük. Ceau­­șescu hatalmi térnyerésének kezdetén látszólag „fino­modtak” a módszerek, lazult a cenzúra szorítása, a megfigyelések azonban folytatódtak az ifjúmun­kásnál éppúgy, mint a frissen indult megyei lapoknál, majd a rádió- és tévészerkesztőségekben, a könyvki­adók műhelyeiben. Magam is csak utólag tudtam meg, hogy Baróti Pál, Lászlóffy Aladár, Szabó Gyula, Bodor Pál, Fodor Sándor időnkénti vagy tartósabb jelenléte a Gaál Gábor Kör vitáin nemcsak az „íróne­velést” szolgálta - „villámhárítói” szerepet is maguk­ra vállaltak. Erre a „jótékonykodásra” változatlanul nagy szükség mutatkozott a későbbiekben is. A me­­gyésítés előtti években Dali Sándor főszerkesztő védte Bukarestben a bátor hangvételű csapat tagjait, 1968 elejétől pedig Sepsiszentgyörgyön óvta a „fiúkat”. Tömöry Péter nemrég korjellemző epizódot idézett fel. A „hőskorban” - fejtette ki egy interjúkérdésre vála­szolva - Király Károly megyefőnök arra figyelmez­tette Dalit: emberei (Farkas Árpád, Csíki László, Magyari Lajos, Czegő Zoltán, Tömöry, Vári Attila...) kivétel nélkül mind ott vannak az állambiztonságiak látóterében.11­12 Bodor Pál - akinek rokoni kapcsolatai révén 1966- tól alkalma volt betekinteni a bukaresti politika boszorkánykonyháiba is - 2000-es visszatekintésé­ben megírta, hogy hatalma megszilárdítása érde­kében Ceaușescu „egyszerre tett engedményeket a sérelmeiket és követeléseiket hangoztató kisebbsé­­ g Gálfalvi György: Csobbanó szavaink. Részlet a Kacagásaink című emlékiratból. Látó, 2013. 7. 67-95. Lásd még: uő.: A gaz­ember, aki voltam. Bárka, 2013. 2. 81-91. 10 Uő: Csobbanó szavaink. I. h. 16­ 11 Uo. 12 Simó Márton: „Itt van a nyelvi és szellemi bölcsőm Udvarhelyen”. Székelyhon.ro, 2013. július 26. http://www.szekelyhon.ro/ aktualis/udvarhelyszek/a itt-van-a-nyelvi-es-szellemi-bolcsom­­udvarhelyen a MAGYAR NAPLÓ 2014. június www.magyarnaplo.hu

Next