Magyar Napló, 2023 (35. évfolyam, 1-9. szám)
2023-04-01 / 4. szám
58 I Nyitott műhely kett, akik a tehetséges diákokat „eltartották”: apám korrepetált, megoldotta, hogy ne kerüljön a szüleinek pénzbe. Innen jött vissza Sóváradra 1939-ben, ezután ment a román hadsereg katonájának az akkor Romániához tartozó Ismailba, a Fekete-tenger partjára, majd a II. bécsi döntés után bevonult a Magyar Hadseregbe. Miután hazakerült, minden vasárnap hallgattam apám orgonamuzsikáját a templomban. Egészen 1948-ig, az államosítás után azonban nekem mint a tanító fiának, már nem volt szabad templomba mennem. De az nem is volt kérdés, hogy egyetemre megyek, s majd átveszem apám helyét. - Te azonban nem Sóvidékre, hanem Felsőbányára mentél tanítani... - Apám nagy bánatára. Felsőbánya rövid kitérő volt az életemben, annyi hasznom azonban mindenképp volt belőle, hogy megírtam a második kötetemet, a Rendhagyó délutánt. Az első akkor jelent meg, amíg katona voltam... -A Vadásztánc 1967-ben jelent meg az Irodalmi Kiadónál, s rá egy évre jött a második kötet szintén az Irodalmi Kiadónál - 1966-ban végezted el a magyar-orosz szakot, utána két év alatt két kötet... - Nézd, egyéves tanári fizetésemet kaptam az első kötetemért honoráriumként. Nem is mentem vissza katonaság után Felsőbányára. Tudtam, számomra vagy Kolozsvár, vagy semmi. Pedig nem volt rossz Felsőbányán: egyetemet végzett fiatal tanár nem sok volt arrafelé. Aranybányász családok lakták akkor, s bár nem volt magyar nevük, mindenki nagymagyarkodott. Tőrös Gábor szobrász csalt oda, aki ott végezte a középiskolát, s akit Vida Géza szobrászművész terelgetett a művészi pálya felé. Miután ötödéves koromban a Gaál Gábor köri tevékenységünk miatt elég sokat zaklatott a Szekuritáté, így engedtem Tőrös csábításának, hallgatva a régi jó mondásra: „ahol bajod volt, oda ne menj vissza”, s elmentem Bányára. De máig hálás vagyok Tőrösnek, az Öregnek, mert így hívtuk, hogy egy rövid időre eltűnhettem a Szekuritáté szeme elől, s miután elült a vihar, visszatérhettem Kolozsvárra. -A Gaál Gábor Kör nemcsak számodra, hanem a második Forrás-nemzedék számára is meghatározó volt, a körökön elhangzott verseket nem ritkán fiatal színészek olvasták fel, különböző folyóiratok közölték, mint az Utunk, az Ifjúmunkás, az Igazság, az Előre, a Korunk. Egy 2008-as, a Magyar Naplónak Bertha Zoltán által készített interjúban említed, hogy egy napsütötte áprilisi pénteken jelent meg az első publikációd. Ennyire pontosan emlékszel rá? Luca néni énekel. Kallós Zoltán kolozsvári lakásán 1990 januárjában A Román írószövetség kolozsvári fiókjának, majd a Kolozsvári írók Társaságának irodalmi alkotó- és vitaköre. n cn CVI CVI