Magyar Napló, 2023 (35. évfolyam, 1-9. szám)

2023-04-01 / 4. szám

58 I Nyitott műhely kett, akik a tehetséges diákokat „eltartották”: apám korrepetált, megoldotta, hogy ne kerül­jön a szüleinek pénzbe. Innen jött vissza Sóvá­radra 1939-ben, ezután ment a román hadse­reg katonájának az akkor Romániához tartozó Ismailba, a Fekete-tenger partjára, majd a II. bécsi döntés után bevonult a Magyar Hadsereg­be. Miután hazakerült, minden vasárnap hall­gattam apám orgonamuzsikáját a templomban. Egészen 1948-ig, az államosítás után azonban nekem mint a tanító fiának, már nem volt sza­bad templomba mennem. De az nem is volt kér­dés, hogy egyetemre megyek, s majd átveszem apám helyét. - Te azonban nem Sóvidékre, hanem Felsőbányá­ra mentél tanítani... - Apám nagy bánatára. Felsőbánya rövid ki­térő volt az életemben, annyi hasznom azonban mindenképp volt belőle, hogy megírtam a má­sodik kötetemet, a Rendhagyó délutánt. Az első akkor jelent meg, amíg katona voltam... -A Vadásztánc 1967-ben jelent meg az Irodalmi Kiadónál, s rá egy évre jött a második kötet szintén az Irodalmi Kiadónál - 1966-ban végezted el a ma­gyar-orosz szakot, utána két év alatt két kötet... - Nézd, egyéves tanári fizetésemet kaptam az első kötetemért honoráriumként. Nem is mentem vissza katonaság után Felsőbányára. Tudtam, számomra vagy Kolozsvár, vagy sem­mi. Pedig nem volt rossz Felsőbányán: egyete­met végzett fiatal tanár nem sok volt arrafelé. Aranybányász családok lakták akkor, s bár nem volt magyar nevük, mindenki nagymagyarko­­dott. Tőrös Gábor szobrász csalt oda, aki ott végezte a középiskolát, s akit Vida Géza szob­rászművész terelgetett a művészi pálya felé. Miután ötödéves koromban a Gaál Gábor köri tevékenységünk miatt elég sokat zaklatott a Szekuritáté, így engedtem Tőrös csábításának, hallgatva a régi jó mondásra: „ahol bajod volt, oda ne menj vissza”, s elmentem Bányára. De máig hálás vagyok Tőrösnek, az Öregnek, mert így hívtuk, hogy egy rövid időre eltűnhettem a Szekuritáté szeme elől, s miután elült a vihar, visszatérhettem Kolozsvárra. -A Gaál Gábor Kör­ nemcsak számodra, hanem a második Forrás-nemzedék számára is meghatá­rozó volt, a körökön elhangzott verseket nem ritkán fiatal színészek olvasták fel, különböző folyóiratok közölték, mint az Utunk, az Ifjúmunkás, az Igazság, az Előre, a Korunk. Egy 2008-as, a Magyar Nap­lónak Bertha Zoltán által készített interjúban em­líted, hogy egy napsütötte áprilisi pénteken jelent meg az első publikációd. Ennyire pontosan emlék­szel rá? Luca néni énekel. Kallós Zoltán kolozsvári lakásán 1990 januárjában A Román írószövetség kolozsvári fiókjának, majd a Kolozsvári írók Társaságának irodalmi alkotó- és vitaköre. n cn CVI CVI

Next