Magyar Napló, 2023 (35. évfolyam, 1-9. szám)
2023-08-01 / 8. szám
00 s<E<HH IV-I <c „Az utolsó fagyok után a síkságra néző hegyek alatt felnyitja szemét a turistaszezon Autók nyitott ablakaiból dübörgő zene fröccsen a pincegádorokra” „Ez a Jurisics három éve kapta a szolgálataiért ezt a porfészket, de ahelyett, hogy kisajtolná belőle, amit csak lehet, még költ is rá a saját pénzéből. Mikor fogja visszakapni a Ferdinándnak nyújtott hiteleit? És ha kell, vesz fegyvert, puskaport, és meghal? Minek? Miért nem élvezi az életét finom borával, ételekkel dúsan megrakott asztalánál? Ki szólhatna érte, ha Bécsig futna?” „Kiugrik a kakukk, rácsukom az ablakot. Nekem ne járkáljon itt ki-be. Nekem itt ne kakukkoljon. Nem fűzöm be a láncot, hosszan lóg. Végén kopott fémtoboz. Lassan leng a zuglói lakás falán, az íróasztalom felett. Mint egy akasztott.” „Az ezredforduló utáni magyar irodalom az újrarendeződés alakzatait mutatja föl. Ahogy az epika visszatalált a történethez, a líra is felülírta az irónia-központú, nyelvjátékos szövegirodalmiság kódjait. Új személyességek, új komolyságok bomlottak elő a poétikai korszellemből. Meglehet, legfiatalabb irodalmunk a Nagy László-féle versnyelvi magatartáshoz is majdnem várt utakat talál és kínál.” „A Fecske Csaba-lírát maga a költő égre is néző, mégis »földízű-földszagú költészetnek« nevezte. »Én huszadik századi Anteusz erőmet vissza e földből nyerem.« Anteusz, Poszeidón és Gaia fia a szülőföldjén mindenkit le tudott győzni, mert bármennyire kimerült, szülőföldjét ujjaival megérintve mindig új erőre kapott. A miskolci költő is a szülőföldből, Szögligetből táplálkozik...” '<a.Q dí <H<Oh HH<1(HH 2)H < Gulisio Tímea óiw2mu Oh No'O PQ