Magyar Nemzet, 1899. október (18. évfolyam, 271-301. szám)

1899-10-01 / 271. szám

1899. október 1. MAGYAR NEMZET. rovatba Kozma Andor irt gyönyörű novellát. Csendőr és katona czimü czikkünk a csendőrség viszonyait mutatja be objektív hűséggel. Nagy mezőgazdasági mellékletünk a mezőgazdasági élet minden ágát éber figyelemmel fogja­ kisérni és a magyar gazdának tanulságos és tartalmas czikkben ad tanácsot, út­mutatást és tájékozást minden fontosabb mezőgazda­­sági kérdésről. Távirataink és értesítéseink legfőbb ereje az, hogy teljesen megbízható minden sora. — ínség a rutének között. Még messze va­gyunk a téltől s a rutén nép körében már is fenyeget az ínség. Különösen Bereg megye északi részében jelentkeznek az ínség nyomai. A nagy szárazság miatt a kukoricza és krumpli, a nép­nek e fő élelmiszere, csaknem teljesen elpusz­tult. Alig van egy kis vetőmagra valójuk. Ily szomorú viszonyok közt a nép, mely a legbor­zasztóbb télnek néz eléje, már most segélyért folyamodik a kormányhoz. Barta Ödön orsz. képviselő a beregmegyei rutén ínségesek se­gély­t kérő folyamodványát tegnap nyújtotta át Darányi földmivelésügyi miniszternek, ki bizo­nyára mindent meg fog tenni az ínség meg­szüntetésére. " — Az árvízkárosultaknak. A király tudva­levőleg tízezer forintot adományozott a magyar­­országi árvízkárosultaknak. Az adomány elosz­tását — mint értesülünk — az illetékes körök a következőképpen határozták el: Komárom vármegye kap 7000 forintot, Győr vármegye kap 2000 forintot; Pozsony vármegye kap 1000 forintot. — Kaucziószédelgő asszony. A rendőrség tegnap este letartóztatta Helfer Jakab fővárosi háztulajdo­nos feleségét, a­ki ellen négyen kaucziószédelgés miatt tettek feljelentést. Itt említjük meg, hogy Komárom vármegyé­ben mozgalom indult meg az árvízkárosultak felsegélyezésére. Az előkészítő bizottság vasárnap este 8 órakor értekezletet tart Komáromban Diák Rezső nagytermében. — Erzsébet királyné nevenapja. Az Orszá­gos Kőképző Egyesület volt az első, a­mely — gróf Teleki Sándorné indítványára — elhatá­rozta, hogy a királyné halálának emlékünnepét esztendőről-esztendőre a királyné nevenapján, november 19-én üli meg. Az idei ünnepségre nagyban készülődik már az egyesület. A ren­dezést Csiky Kálmánná, Emich Gusztávné és Rudnay Józsefné úrasszonyok vállalták el, kik az ünnepség műsorát javarészt meg is állapí­tották már. — Hajsza egy magyarbarát pap ellen. Popovity Pántó, szerb pap ellen már régebb ideje valóságos háborút viselnek szerb honfitársai, mert a derék pópa sohasem habozik tettel bebizonyítani, hogy szereti a magyart. A millennáris s most legutóbb a Petőfi-ünnep alkalmával is szive egész melegével jelentette ki, hogy hű fia a hazának s hogy ilyen­nek szeretné tudni minden honfitársát is. Mind­ezekért alaposan magára vonta Popovity honfitár­sainak haragját. Kivált a túlzó szerb tanítók tá­madták epésen és keserűen Újvidéken megjelenő Iskolai Visszhang czímű lapjukban. Minthogy pedig állandóan hazaárulónak czimezgették dühös czikkeik­­ben, Popovity végre is esküdtszék elé volt kényte­len vinni az ügyet, a­mely azután teljes elégtételt szolgáltatott neki, elmarasztalván rágalmazás és be­csületsértés czimén Marko­vics és Szlepcsevics szerb tanítókat. Ez az ítélet azonban korántse vetett még véget a hajszának s most már nem oly leplezetlenül, de egyre folyik még a hajsza a derék plébános ellen. A tanítók újvidéki lapja viszi a szót most is, való­színűleg mindaddig, mig a hatóság ki nem terjeszti majd gondját az izgatókra. A minek jó volna mentül hamarabb bekövetkeznie, mert méltatlanság mégis ölbe rakott kézzel nézni az olyan ember üldözését, a ki érettünk szenved. — Esküvő Porteleky László honvédelmi miniszteri fogalmazó október hó 2-án délelőtt 9 órakor vezeti ol­tárhoz a Kálvin-téri ref. templomban Jurenák Ilonát, Jurenák Sándor földbirtokos és neje szül. Polgár Emma leányát. — Konzulátus. Felsége Rehling Adolf kereskedőt Rangoonban fizetéstelen konzullá ugyanoda, a tarifaszerü konzuli illetmények szedésének jogával kinevezte. — A miniszter köszönete. A vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter Ehrlich G. Gusztáv budapesti gyárosnak és Graff János Pál pancsovai lakosnak, iskolai adomá­nyaikért, köszönetét nyilvánította. — A huszár-paviilon. A párisi világkiállí­tás egyik fő érdekessége kétségkívül a magyar huszár-paviilon lesz. Vágó Pál jeles festőművé­szünk most a pavilion számára egy 18 méter hosszú vásznat készít. Minthogy ilyen nagy vá­szon elhelyezésére nincs hely, a művész számára az új országház egyik termét rendezték be. — Vasúti baleset. Egy párisi sürgönyünk szerint Maisons Laffitte mellett egy vonat ki­siklott. A sűtő, a vonatvezető és két utas életét vesztette, több utas pedig megsebesült. Egy újabb táviratunk szerint a Maisons Laffitteben történt vasúti szerencsétlenséget nem vonat­kisiklás okozta, hanem az, hogy egy vonat, a­mely versenylovakat szállított, egy ütköző­bak­hoz ütődött, a­mely teljesen összezúzódott. A szerencsétlenül járt két ember állítólag lo­vász volt. — Bányászok sztrájkja. Le Creusotból jelentik, hogy a békéltető bíró útját akarta egyengetni a sztrájkolók és Schneider bányatulajdonos közötti differencziák választott bíróság útján való rendezé­sének, de kísérlete meghiúsult. A Figaro jelentése szerint a kormány azt fogja javasolni, hogy a tu­dományos akadémiának egy tagját és a kereske­delmi minisztérium egyik főigazgatóját küldjék ki Le Creusotba választott bírónak. A Gaulois ellen­ben azt írja, hogy a kormány egyáltalán nem szán­dékozik Le Creusotban interveniálni. — Franczia tisztek megrendszabályozása. A Figaro jelentése szerint — mint Parisból jelentik — Excelmans és Sézé őrnagyokat és Darblade alhadbiztost a köztársaság ellen való ellenséges nyilatkozatok miatt helyezték át. — A mesés szánkó. A kolozsvári Bánffy-palota padlásáról előkerült nemrégiben egy régi, megviselt szánkó, melynek a hagyomány históriai nevezetes­séget tulajdonít. Bánffy Györgyé lett volna vala­mikor, a­ki gubernátora volt 1787-ben Erdélynek. Még abból az időből származnék a szánkó, mikor a fiatal, déli Bánffy Bécsben járta a tudományok sorát. Kedveltje volt a nyilteszü, jókedvű, fiatal magyar az udvarnak, főként pedig a királyasszonynak, Mária Teréziának. Talán ennek a konnexiónak révén teszi meg a hagyomány Bánffy Györgyöt annak a ma­gyarnak, a­ki nyár derekán czukorporral szóratta meg az utczákat és szánkón vitte ki a királyasz­­szonyt a Práterbe. Akár mint legyen is, lett légyen ennek a kalandnak hőse akár Grassalkovich, akár Czobor gróf, akár Bánffy, — a szánkó, mely a Bánffy-kastély padlásáról előkerült, érdekes, szép jószág. A múlt század hetvenes éveiben készülhetett, a váza hasonlatos a szruez-madár alakjához s elég jó állapotban van még most is. De már holmi ki­rándulást javítás nélkül meg nem bízna. A Bánffy­­család, Mr szerint, az erdélyi múzeumnak szánta a nevezetes szánkót. — A pestis. Oportóból jelentik, hogy tegnap ott öt új pestises megbetegedés fordult elő egy halálesettel. Hir szerint az egészségügyi kor­donból néhány katona megkapta a pestist. — Kihallgatások a királynál. Bécsből telefonon jelentik, hogy a király ma délelőtt a schaumburg­­lippei uralkodó herczeget, azután pedig ő Felsége német ezredeinek új parancsnokait, Kretzschmert, Steint és Mechowot fogadta. — Patterson Arthur meghalt. Patterson Arthur, a magyar kir. tudomány-egyetemen az angol nyelv- és irodalom tanára, meghalt Budapesten, életének 64-ik évében. Patterson Arthur ezelőtt tizenhárom évvel jött először Magyarországba s népünket és társa­dalmi életünket annyira megkedvelte, hogy aztán évről-évre ismételten eljött s az ország minden vi­dékén alapos és beható etnográfiai tanulmányokat tett, a melyről hosszú czikksorozatokat írt a legelő­kelőbb angol lapokban és folyóiratokban s aztán kétkötetes munkát is adott ki Magyarországról, a­melynek minden sorából rokonszenv olvasható ki a magyar nemzet iránt. Ezenkívül több magyar művet fordított angolra. A többi közt remekül fordította le Jókai »Az új földesúr« czímű világhírű regényét. Patterson-nek igen nagy érdeme van abban, hogy ellensúlyozta azokat a felszínes, sőt rosszakaratú is­mertetéseket, a­melyeket a külföldiek, de különösen a francziák írtak Magyarországról. Patterson nagy érdemeit a magyar kormány is méltányolta s 1896-ban megírták őt az egyetemen fölállított angol irodalmi tanszékre, a melyet haláláig hiven s lelkesen töltött be. A temetés hétfőn délelőtt 9 órakor lesz a VIII. kerületi Mária­ utczában levő klinikáról. — Veni Sancte az egyetemi templomban. Az egye­temi év ünnepélyes megnyitása előtt holnap délelőtt tíz órakor Veni Sancte lesz az egyetemi templomban. A Veni Sancten az egyetemi ifjúság is részt vesz és féltíz órakor gyülekezik az Egyetemi Körben, a­hon­nan zászló alatt vonul a templomab. — Tízezer nekrológ királynénkról a múzeum­ban. Fekete, préselt bakacsin táblákba kötve közel tízezer, nagyobbára gyászkeretes, keresztes ujságczikk várja a kultuszminisztériumban, Molnár Viktor tanácsos osztályán, hogy nem­sokára átszállittassék a Magyar Nemzeti Mú­zeumba. Mikor a föld legnemesebb asszonyát, a mi felejthetetlen nagy királynénkat megfosz­totta életétől a föld legelvetemültebb gazsága, a ájdalom, a felháborodás és a részvét hangja árasztotta el a világot. Egy sirató ország és a résztvevő világ megindulásának papírra vetett megnyilatkozása ez a tízezer nekrológ. Egy okos és derék bécsi ember, Weigl Sándor, az Observer újságszelvény-vállalat tulajdonosa, össze­gyűjtötte mindazokat a czikkeket, a­melyek a mi Nagyasszonyunk gyászos kimúlta alkal­mával az egész világ sajtójában megje­lentek, országonként elrendezte, beköttette és a magyar kereskedelmi minisztériumnak elkül­­dö­tte. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter átkü­lötte a nagyérdekű gyűjteményt Wlassics Gyula kultuszminiszternek, hogy azt a Nemzeti Múzeumnak juttassa, a­hol hamarosan el is fogják helyezni. A tízezer nekrológ legnagyobb része természetesen magyar, hiszen nekünk volt a legtöbb megsiratni valónk. De fájdalmas rész­vétével gazdagon adózott a világ valamennyi nemzete, nemcsak Európában, hanem Ameriká­ban, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában is. A sok ezernyi magyar, német, franczia és angol nyelvű nekrológ mellett egész tömeg török és arabul nyelven irt czikk gyászolja meleg rész­véttel a mi megdicsőült királynénkat, bizonysá­got téve róla, hogy a ki a népek szeretetének élt, annak emléke örökre él maiden népek szeretetében. — A csendőrség köréből. Panajott Sándor ezre­des, budapesti csendőr-kerületi parancsnok, ki a múlt hó 14-én fiának megbetegedése miatt 14 napi sza­badsággal Sch-Ruprechtbe utazott, ottan maga is oly súlyosan megbetegedett, hogy orvosi műtétnek volt kénytelen magát alávetni és további ottmaradásra kért szabadságot. — Szemle. Szentgyörgyi Jablonczy Sándor altábornagy, csendőrségi felügyelő, hosszabb ideig tartott szemleutazásáról állomáshelyére bevo­nult és Stesser György tábornok, felügyelő-helyettes hasonló czélból majt hó 26-án a pozsonyi csendőr­­kerületbe utazott. Tiszti áthelyezés. Kocsis György hadnagy-számvivőt folyó évi október hó 1-ével a kassai csendőrkerületi parancsnokság törzsétől a szé­kesfővárosi kerület törzséhez áthelyezték. — Felül­vizsgálat. A súlyos betegsége miatt a budapesti m. kir. tudomány-egyetemi korodába beszállított Panter Béla főhadnagy, aradi szakaszparancsnok betegsége oly annyira fokozódott, hogy rokonai már a legvég­sőtől tartva, őt a belgyógyászati kórodából magán­lakásba kiszállították, a­hol szeptember hó 29-én a tiszti felül­vizsgáló-bizottság megjelent és nyugdíjaz­tatását véleményezte. — Váltóhamisító asszonyok. Raffinériával kieszelt módon csapta be egy csomó parasztasszony — a­kik­ről az ember azt sem hinné, hogy kettőig tudnak számlálni — öt előkelő debreczeni bankot. Suba Jánosné, Kovács Józsefné, Kecskés Sándorné borru­­hásárus asszonyok, Elek­ Ferenczné, Szepesi Sán­dorné, továbbá Albert István szűrszabó és Murvai Károly fiókkerei voltak a szédelgők. Ötvenhárom esetben állítottak ki hamis váltót, a minek túlnyomó részére Subáné hamisította a neveket s a miknél körülbelül 20.000 forintig károsították meg a takarék­­pénztárakat. Mindannyi beismerte tettét. A törvény­szék — mint levelezőnk írja — magánokirathami­­sításért és abban való segédkezésért a következőleg ítélt: Suba Jánosnét 6 évi fegyházra, Kovács József­­nét 2 évi és 6 havi, Kecskés Sándornét 3 évi bör­tönre, Elek Ferencznét 1 évi és 6 havi fogházra, Szepesi Sándornét 2 évi, Albert Istvánnét 2 évi fegyházra és Murvai Károlyt 8 havi börtönre ítélte. — Turista-szerencsétlenség. A Szent-Gotthard­­hegycsoportban az Ober-Alp-szorosban — mint lapunk­nak jelentik — tegnap két turistát elkapott a lavina és a mélységbe sodort. A két szerencsétlen az Ober- Alp-tó közeléig gurult a hegyen lefelé. A hegygvel szemben levő Easráger-szállóból többen látták a sze­rencsétlenséget és rögtön segítségére siettek a két turistának, kiket még életben találtak. Neveiket még nem tudják. Lehetséges, hogy mindkettő életben marad, mert zúzódásaik nem életveszélyesek. — A báró úr. Pécsből telefonálja tudósítónk, hogy a rendőrség letartóztatott egy embert, a­ki eleinte Ascheberg bárónak, később pedig Kowalski János lembergi mérnöknek vallotta magát. Az álbáró, a­ki kalandornak látszik, azt mondja, hogy Hittan­ban (Oroszország) született. Két orosz útlevelet talál­tak nála, az egyik Koscielski József varsói földbirto­kos, a másik Terescsenko Nikola Vladimir nevére szól. Vallomása szerint az utóbbi hónapokban külön­böző svájczi városokban tartózkodott, a­hol Brze­­szowski Károly bécsi akadémiai festőnek mondotta magát. Két évvel ezelőtt pert indított a lembergi államvasúti igazgatóság ellen, mert Lembergből Bécsbe küldött málhájából állítólag értéktárgyak tűn­tek el. Utólag kiderült, hogy az álbárót meg sem lopták. Átadták a tartományi bíróságnak, a­mely foly­tatja a nyomozást. — Rabló a papiakban. Gráczból távirják. A coja­­noviebrdói papiakban a napokban a templomszolga a pap szobájában Kliesvelt Jankó hírhedt rablót találta elrejtőzve, a ki két esztendővel ezelőtt a börtönből megug­r­tt és azóta a környék közbiztonságát folyt 7

Next