Magyar Nemzet, 1899. október (18. évfolyam, 271-301. szám)
1899-10-01 / 271. szám
1899. október 1. MAGYAR NEMZET. rovatba Kozma Andor irt gyönyörű novellát. Csendőr és katona czimü czikkünk a csendőrség viszonyait mutatja be objektív hűséggel. Nagy mezőgazdasági mellékletünk a mezőgazdasági élet minden ágát éber figyelemmel fogja kisérni és a magyar gazdának tanulságos és tartalmas czikkben ad tanácsot, útmutatást és tájékozást minden fontosabb mezőgazdasági kérdésről. Távirataink és értesítéseink legfőbb ereje az, hogy teljesen megbízható minden sora. — ínség a rutének között. Még messze vagyunk a téltől s a rutén nép körében már is fenyeget az ínség. Különösen Bereg megye északi részében jelentkeznek az ínség nyomai. A nagy szárazság miatt a kukoricza és krumpli, a népnek e fő élelmiszere, csaknem teljesen elpusztult. Alig van egy kis vetőmagra valójuk. Ily szomorú viszonyok közt a nép, mely a legborzasztóbb télnek néz eléje, már most segélyért folyamodik a kormányhoz. Barta Ödön orsz. képviselő a beregmegyei rutén ínségesek segélyt kérő folyamodványát tegnap nyújtotta át Darányi földmivelésügyi miniszternek, ki bizonyára mindent meg fog tenni az ínség megszüntetésére. " — Az árvízkárosultaknak. A király tudvalevőleg tízezer forintot adományozott a magyarországi árvízkárosultaknak. Az adomány elosztását — mint értesülünk — az illetékes körök a következőképpen határozták el: Komárom vármegye kap 7000 forintot, Győr vármegye kap 2000 forintot; Pozsony vármegye kap 1000 forintot. — Kaucziószédelgő asszony. A rendőrség tegnap este letartóztatta Helfer Jakab fővárosi háztulajdonos feleségét, aki ellen négyen kaucziószédelgés miatt tettek feljelentést. Itt említjük meg, hogy Komárom vármegyében mozgalom indult meg az árvízkárosultak felsegélyezésére. Az előkészítő bizottság vasárnap este 8 órakor értekezletet tart Komáromban Diák Rezső nagytermében. — Erzsébet királyné nevenapja. Az Országos Kőképző Egyesület volt az első, amely — gróf Teleki Sándorné indítványára — elhatározta, hogy a királyné halálának emlékünnepét esztendőről-esztendőre a királyné nevenapján, november 19-én üli meg. Az idei ünnepségre nagyban készülődik már az egyesület. A rendezést Csiky Kálmánná, Emich Gusztávné és Rudnay Józsefné úrasszonyok vállalták el, kik az ünnepség műsorát javarészt meg is állapították már. — Hajsza egy magyarbarát pap ellen. Popovity Pántó, szerb pap ellen már régebb ideje valóságos háborút viselnek szerb honfitársai, mert a derék pópa sohasem habozik tettel bebizonyítani, hogy szereti a magyart. A millennáris s most legutóbb a Petőfi-ünnep alkalmával is szive egész melegével jelentette ki, hogy hű fia a hazának s hogy ilyennek szeretné tudni minden honfitársát is. Mindezekért alaposan magára vonta Popovity honfitársainak haragját. Kivált a túlzó szerb tanítók támadták epésen és keserűen Újvidéken megjelenő Iskolai Visszhang czímű lapjukban. Minthogy pedig állandóan hazaárulónak czimezgették dühös czikkeikben, Popovity végre is esküdtszék elé volt kénytelen vinni az ügyet, amely azután teljes elégtételt szolgáltatott neki, elmarasztalván rágalmazás és becsületsértés czimén Markovics és Szlepcsevics szerb tanítókat. Ez az ítélet azonban korántse vetett még véget a hajszának s most már nem oly leplezetlenül, de egyre folyik még a hajsza a derék plébános ellen. A tanítók újvidéki lapja viszi a szót most is, valószínűleg mindaddig, mig a hatóság ki nem terjeszti majd gondját az izgatókra. A minek jó volna mentül hamarabb bekövetkeznie, mert méltatlanság mégis ölbe rakott kézzel nézni az olyan ember üldözését, a ki érettünk szenved. — Esküvő Porteleky László honvédelmi miniszteri fogalmazó október hó 2-án délelőtt 9 órakor vezeti oltárhoz a Kálvin-téri ref. templomban Jurenák Ilonát, Jurenák Sándor földbirtokos és neje szül. Polgár Emma leányát. — Konzulátus. Felsége Rehling Adolf kereskedőt Rangoonban fizetéstelen konzullá ugyanoda, a tarifaszerü konzuli illetmények szedésének jogával kinevezte. — A miniszter köszönete. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Ehrlich G. Gusztáv budapesti gyárosnak és Graff János Pál pancsovai lakosnak, iskolai adományaikért, köszönetét nyilvánította. — A huszár-paviilon. A párisi világkiállítás egyik fő érdekessége kétségkívül a magyar huszár-paviilon lesz. Vágó Pál jeles festőművészünk most a pavilion számára egy 18 méter hosszú vásznat készít. Minthogy ilyen nagy vászon elhelyezésére nincs hely, a művész számára az új országház egyik termét rendezték be. — Vasúti baleset. Egy párisi sürgönyünk szerint Maisons Laffitte mellett egy vonat kisiklott. A sűtő, a vonatvezető és két utas életét vesztette, több utas pedig megsebesült. Egy újabb táviratunk szerint a Maisons Laffitteben történt vasúti szerencsétlenséget nem vonatkisiklás okozta, hanem az, hogy egy vonat, amely versenylovakat szállított, egy ütközőbakhoz ütődött, amely teljesen összezúzódott. A szerencsétlenül járt két ember állítólag lovász volt. — Bányászok sztrájkja. Le Creusotból jelentik, hogy a békéltető bíró útját akarta egyengetni a sztrájkolók és Schneider bányatulajdonos közötti differencziák választott bíróság útján való rendezésének, de kísérlete meghiúsult. A Figaro jelentése szerint a kormány azt fogja javasolni, hogy a tudományos akadémiának egy tagját és a kereskedelmi minisztérium egyik főigazgatóját küldjék ki Le Creusotba választott bírónak. A Gaulois ellenben azt írja, hogy a kormány egyáltalán nem szándékozik Le Creusotban interveniálni. — Franczia tisztek megrendszabályozása. A Figaro jelentése szerint — mint Parisból jelentik — Excelmans és Sézé őrnagyokat és Darblade alhadbiztost a köztársaság ellen való ellenséges nyilatkozatok miatt helyezték át. — A mesés szánkó. A kolozsvári Bánffy-palota padlásáról előkerült nemrégiben egy régi, megviselt szánkó, melynek a hagyomány históriai nevezetességet tulajdonít. Bánffy Györgyé lett volna valamikor, aki gubernátora volt 1787-ben Erdélynek. Még abból az időből származnék a szánkó, mikor a fiatal, déli Bánffy Bécsben járta a tudományok sorát. Kedveltje volt a nyilteszü, jókedvű, fiatal magyar az udvarnak, főként pedig a királyasszonynak, Mária Teréziának. Talán ennek a konnexiónak révén teszi meg a hagyomány Bánffy Györgyöt annak a magyarnak, aki nyár derekán czukorporral szóratta meg az utczákat és szánkón vitte ki a királyaszszonyt a Práterbe. Akár mint legyen is, lett légyen ennek a kalandnak hőse akár Grassalkovich, akár Czobor gróf, akár Bánffy, — a szánkó, mely a Bánffy-kastély padlásáról előkerült, érdekes, szép jószág. A múlt század hetvenes éveiben készülhetett, a váza hasonlatos a szruez-madár alakjához s elég jó állapotban van még most is. De már holmi kirándulást javítás nélkül meg nem bízna. A Bánffycsalád, Mr szerint, az erdélyi múzeumnak szánta a nevezetes szánkót. — A pestis. Oportóból jelentik, hogy tegnap ott öt új pestises megbetegedés fordult elő egy halálesettel. Hir szerint az egészségügyi kordonból néhány katona megkapta a pestist. — Kihallgatások a királynál. Bécsből telefonon jelentik, hogy a király ma délelőtt a schaumburglippei uralkodó herczeget, azután pedig ő Felsége német ezredeinek új parancsnokait, Kretzschmert, Steint és Mechowot fogadta. — Patterson Arthur meghalt. Patterson Arthur, a magyar kir. tudomány-egyetemen az angol nyelv- és irodalom tanára, meghalt Budapesten, életének 64-ik évében. Patterson Arthur ezelőtt tizenhárom évvel jött először Magyarországba s népünket és társadalmi életünket annyira megkedvelte, hogy aztán évről-évre ismételten eljött s az ország minden vidékén alapos és beható etnográfiai tanulmányokat tett, a melyről hosszú czikksorozatokat írt a legelőkelőbb angol lapokban és folyóiratokban s aztán kétkötetes munkát is adott ki Magyarországról, amelynek minden sorából rokonszenv olvasható ki a magyar nemzet iránt. Ezenkívül több magyar művet fordított angolra. A többi közt remekül fordította le Jókai »Az új földesúr« czímű világhírű regényét. Patterson-nek igen nagy érdeme van abban, hogy ellensúlyozta azokat a felszínes, sőt rosszakaratú ismertetéseket, amelyeket a külföldiek, de különösen a francziák írtak Magyarországról. Patterson nagy érdemeit a magyar kormány is méltányolta s 1896-ban megírták őt az egyetemen fölállított angol irodalmi tanszékre, a melyet haláláig hiven s lelkesen töltött be. A temetés hétfőn délelőtt 9 órakor lesz a VIII. kerületi Mária utczában levő klinikáról. — Veni Sancte az egyetemi templomban. Az egyetemi év ünnepélyes megnyitása előtt holnap délelőtt tíz órakor Veni Sancte lesz az egyetemi templomban. A Veni Sancten az egyetemi ifjúság is részt vesz és féltíz órakor gyülekezik az Egyetemi Körben, ahonnan zászló alatt vonul a templomab. — Tízezer nekrológ királynénkról a múzeumban. Fekete, préselt bakacsin táblákba kötve közel tízezer, nagyobbára gyászkeretes, keresztes ujságczikk várja a kultuszminisztériumban, Molnár Viktor tanácsos osztályán, hogy nemsokára átszállittassék a Magyar Nemzeti Múzeumba. Mikor a föld legnemesebb asszonyát, a mi felejthetetlen nagy királynénkat megfosztotta életétől a föld legelvetemültebb gazsága, a ájdalom, a felháborodás és a részvét hangja árasztotta el a világot. Egy sirató ország és a résztvevő világ megindulásának papírra vetett megnyilatkozása ez a tízezer nekrológ. Egy okos és derék bécsi ember, Weigl Sándor, az Observer újságszelvény-vállalat tulajdonosa, összegyűjtötte mindazokat a czikkeket, amelyek a mi Nagyasszonyunk gyászos kimúlta alkalmával az egész világ sajtójában megjelentek, országonként elrendezte, beköttette és a magyar kereskedelmi minisztériumnak elküldötte. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter átkülötte a nagyérdekű gyűjteményt Wlassics Gyula kultuszminiszternek, hogy azt a Nemzeti Múzeumnak juttassa, ahol hamarosan el is fogják helyezni. A tízezer nekrológ legnagyobb része természetesen magyar, hiszen nekünk volt a legtöbb megsiratni valónk. De fájdalmas részvétével gazdagon adózott a világ valamennyi nemzete, nemcsak Európában, hanem Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában is. A sok ezernyi magyar, német, franczia és angol nyelvű nekrológ mellett egész tömeg török és arabul nyelven irt czikk gyászolja meleg részvéttel a mi megdicsőült királynénkat, bizonyságot téve róla, hogy a ki a népek szeretetének élt, annak emléke örökre él maiden népek szeretetében. — A csendőrség köréből. Panajott Sándor ezredes, budapesti csendőr-kerületi parancsnok, ki a múlt hó 14-én fiának megbetegedése miatt 14 napi szabadsággal Sch-Ruprechtbe utazott, ottan maga is oly súlyosan megbetegedett, hogy orvosi műtétnek volt kénytelen magát alávetni és további ottmaradásra kért szabadságot. — Szemle. Szentgyörgyi Jablonczy Sándor altábornagy, csendőrségi felügyelő, hosszabb ideig tartott szemleutazásáról állomáshelyére bevonult és Stesser György tábornok, felügyelő-helyettes hasonló czélból majt hó 26-án a pozsonyi csendőrkerületbe utazott. Tiszti áthelyezés. Kocsis György hadnagy-számvivőt folyó évi október hó 1-ével a kassai csendőrkerületi parancsnokság törzsétől a székesfővárosi kerület törzséhez áthelyezték. — Felülvizsgálat. A súlyos betegsége miatt a budapesti m. kir. tudomány-egyetemi korodába beszállított Panter Béla főhadnagy, aradi szakaszparancsnok betegsége oly annyira fokozódott, hogy rokonai már a legvégsőtől tartva, őt a belgyógyászati kórodából magánlakásba kiszállították, ahol szeptember hó 29-én a tiszti felülvizsgáló-bizottság megjelent és nyugdíjaztatását véleményezte. — Váltóhamisító asszonyok. Raffinériával kieszelt módon csapta be egy csomó parasztasszony — akikről az ember azt sem hinné, hogy kettőig tudnak számlálni — öt előkelő debreczeni bankot. Suba Jánosné, Kovács Józsefné, Kecskés Sándorné borruhásárus asszonyok, Elek Ferenczné, Szepesi Sándorné, továbbá Albert István szűrszabó és Murvai Károly fiókkerei voltak a szédelgők. Ötvenhárom esetben állítottak ki hamis váltót, a minek túlnyomó részére Subáné hamisította a neveket s a miknél körülbelül 20.000 forintig károsították meg a takarékpénztárakat. Mindannyi beismerte tettét. A törvényszék — mint levelezőnk írja — magánokirathamisításért és abban való segédkezésért a következőleg ítélt: Suba Jánosnét 6 évi fegyházra, Kovács Józsefnét 2 évi és 6 havi, Kecskés Sándornét 3 évi börtönre, Elek Ferencznét 1 évi és 6 havi fogházra, Szepesi Sándornét 2 évi, Albert Istvánnét 2 évi fegyházra és Murvai Károlyt 8 havi börtönre ítélte. — Turista-szerencsétlenség. A Szent-Gotthardhegycsoportban az Ober-Alp-szorosban — mint lapunknak jelentik — tegnap két turistát elkapott a lavina és a mélységbe sodort. A két szerencsétlen az Ober- Alp-tó közeléig gurult a hegyen lefelé. A hegygvel szemben levő Easráger-szállóból többen látták a szerencsétlenséget és rögtön segítségére siettek a két turistának, kiket még életben találtak. Neveiket még nem tudják. Lehetséges, hogy mindkettő életben marad, mert zúzódásaik nem életveszélyesek. — A báró úr. Pécsből telefonálja tudósítónk, hogy a rendőrség letartóztatott egy embert, aki eleinte Ascheberg bárónak, később pedig Kowalski János lembergi mérnöknek vallotta magát. Az álbáró, aki kalandornak látszik, azt mondja, hogy Hittanban (Oroszország) született. Két orosz útlevelet találtak nála, az egyik Koscielski József varsói földbirtokos, a másik Terescsenko Nikola Vladimir nevére szól. Vallomása szerint az utóbbi hónapokban különböző svájczi városokban tartózkodott, ahol Brzeszowski Károly bécsi akadémiai festőnek mondotta magát. Két évvel ezelőtt pert indított a lembergi államvasúti igazgatóság ellen, mert Lembergből Bécsbe küldött málhájából állítólag értéktárgyak tűntek el. Utólag kiderült, hogy az álbárót meg sem lopták. Átadták a tartományi bíróságnak, amely folytatja a nyomozást. — Rabló a papiakban. Gráczból távirják. A cojanoviebrdói papiakban a napokban a templomszolga a pap szobájában Kliesvelt Jankó hírhedt rablót találta elrejtőzve, a ki két esztendővel ezelőtt a börtönből megugrtt és azóta a környék közbiztonságát folyt 7