Magyar Nemzet, 1899. november (18. évfolyam, 302-331. szám)
1899-11-01 / 302. szám
—— 1899. november 1. PMHMHHHHI MAGYAR NEMZET. Hegedűs fiumei útja. — Saját tudósítónktól. — Fiume, október 30. Mi itt lenn, a magyar tengerparton, még mindig annak a fölemelő hangulatnak a hatása alatt állunk, a melyet Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter látogatása keltett Fiumében. És nem is szívesen bontakozunk ki ebből a hangulatból, mert látjuk a kedvező hatását az egész vonalon. A társadalmi és a politikai viszonyokra egyaránt engesztelő befolyással van az a meleg közvetlenség, amely Hegedűs Sándor magatartását jellemezte. Valamint hogy a perspektíva, mely ebből a látogatásból a fiumeiekre nyitott, szintén csak arra alkalmas, hogy az együvétartozás érzését, ahol szükséges volt, hathatósan megerősítse. Erre a hangulatra természetesen nem kellemesek azok az apró csipkedések, amelyek Hegedűs Sándor fiumei útjának az ötletéből Budapesten itt-ott napvilágot láttak. És annál kevésbé kellemesek, mivelhogy a csipkedéseknek nem Hegedűs fiumei látogatásának érdemi része, hanem a kormányzó bankettje szolgál alapul. Hát hiszen banket, az volt másutt is, több is. De ez az első eset, hogy valakit a miatt a benker miatt csipkedjenek, amit más rendezett. Ez, kérjük szeretettel, vendéglátó banker volt. S a vendéglátás, ha bűn, régi bűn, de olyan, mely az anyaországra emlékeztet, ahol ez a bűn a leggyakoribb. Ám, ha mégis lakolni kell ezért a bűnért, a felelősség mindenki mást illethet, csak éppen Hegedűs Sándort nem. Nem azért járt Fiumében, hogy ne lássa a Fiumét. Ha idejött, közvetlen tapasztalatok szerzése, közvetlen érintkezés voltak czéljai. Természetes, ha megragadott minden alkalmat e czélok érdekében. És mi ezért csak hálásak vagyunk Hegedűs iránt. Bárha így tettek volna előtte is, mások is. Akkor ma egészen másképp állnának a dolgok Fiumében. Ennyit a bankerről. Egyébként érdeme az, ami e banker előtt és után történt. Az pedig mind jó és mind okos dolog. Aminthogy Hegedűs minden más útján is az okos és jó dolgok egész sora történt, bárha — sokszor talán éppen az utak, a látogatás fáradalmai által megviselt Hegedűs Sándor kedvének az ellenére — ugyancsak bankerek kíséretében. A látogatás eredményeiről, azokról a tervekről, amelyek e látogatással kapcsolatban közelebb jutottak a megvalósuláshoz, már több fontos részt megírtak s a Magyar Nemzet is referált róluk. Amikről eddig még nem írtak semmit, a következőket jelenthetem: Hegedűs Sándor miniszter magával hozta a vasúti reformokat is, azzal a szándékkal, hogy tervei nyomban érdemleges elintézésben részesülhessenek, így is történt. Az építkezések egész sorát állapították meg és nem egy ezek közül olyan fontos, hogy a forgalmi állapotokon tetemeset fog lendíteni, így a többi között döntés történt a raktárépítkezésekben. Ezek olyan méretűek lesznek, hogy 2000 kocsi rakományát fogadhatják magukba. E mellett kitérők építésében, vágányok elhelyezésében állapodtak meg, amelyek mind alkalmasak lesznek arra, hogy a fokozott igényekkel fellépő forgalmat kellően lebonyolíthassák. Fontos az alagút ügye is. Ez decemberben nyílik meg, amint tudvalevő. Hogy mekkora ennek az alagútnak a jelentősége, bizonyítja az a körülmény is, hogy a 94.000 kocsiból, mely a fiumei állomáson megfordul, 27.000 kocsi elvonatik és így a fiumei állomás ismét 27.000 kocsival nagyobb forgalmat bonyolíthat le. Mint a vasútügyekben, akként a tengerészeti kérdésekben is több jutott dűlőre. A tengerészeti hatóság közegeivel Hegedűs Sándor három évre megállapította a tengerészeti építkezések programmját, mégpedig — ami fölötte lényeges — mint a vasutügyekben, úgy itt is minden részről egyhangú hozzájárulással. Még egy számottevő megállapodást kell fölemlítenem. Hegedűsnek ez az útja, több üdvös dolog mellett, eredményezte azt is, hogy az építendő új hajógyár felállítására megtörtént a megállapodás. Érintkezett azokkal, akik az új hajógyár építésénél hivatva vannak arra, hogy abban tényleges részt vegyenek s a megegyezés ezekkel is teljes mértékben sikerült. Ladysmith ostroma, Budapest, október 31. A hétfőre virradó éjjel kezdődött Ladysmith körül a döntő ütközet. Kétségtelen, hogy a búrok a legnagyobb erőfeszítéssel azon lesznek, hogy a várost kezükbe kerítsék s onnét tovább operálhassanak esetleg Durbanig, a natali kikötőig. White tábornok pedig tudván, micsoda veszedelem rejlik abban, ha a búrok a natali kikötőt elfoglalják s megnehezítik az Angliából érkező csapatok partraszállítását, a végsőig kénytelen védeni a ladysmithi erődöt. Az első csata tegnap volt Ladysmithnál s több óra hosszat tartott. Eddig csak White tábornok jelentése van előttünk e csatáról, de abból is azt olvassuk ki, hogy az angolok vereséget szenvedtek. White tábornok úgy leplezi ezt a tényt, hogy nagyon kidicséri a búrok erejét és bátorságát s végül konstatálja, hogy »visszavonta csapatait, a melyek visszaérkeztek a táborba, a nélkül, hogy az ellenség alkalmatlankodott volna nekik.« Ismervén az angol haditudósitások frazeológiáját, kihámozhatjuk ebből azt a valót, hogy a búrok a Ladysmithből kirohanó angol csapatokat igen erélyesen visszaverték. (E jelentés különben annyira magán viseli a harczi tudósítások obligát szépítgető tempóját, hogy azt külön, a hírek között közöljük, mint az angol »Wippchent«. A szerk.) A csatáról, mint alább olvasható, kevés részletet jelent a távíró s hogy tisztán láthassuk, mi történt ebben az ütközetben, be kell még várnunk a búrok tudósításait is. A natali események mellett az angol hadikészülődésekről szóló hírek is igen fontosak. A jelentékeny csapatmozgósításon kívül, amely útnak indíttatott már Dél-Afrikába, intézkedéseket tesznek lehetőleg nagy hajóraj készenlétbe helyezésére. Eddig csendben folytak az intézkedések. De annyit már tudunk, hogy a középtengeri hajóraj Máltánál, a csatornahajóraj (12 hajó) Gibraltár felé akczióra kész, mig a keletindiai hajóraj a perzsa öblöt őrzi s egy nagyobb hajóraj a Simons-öbölben útra készen vesztegel. Végül alakulóban van egy parti hajóraj s küszöbön áll a tengerészeti tartalék mozgósítása. Mindezek a készülődések arra vallanak, hogy Angliában rendkívül komolynak tartják a helyzetet s hogy esetleges komplikáczióktól is tartanak, megszabadult az ágyúzás veszedelmétől. A búrok vitézül és kitartóan állták meg helyüket és valószínűleg nagy veszteségeket szenvedtek. A Times-nak az ütközetről szóló jelentéséből kitűnik, hogy a közelharczban egy bandának vissza kellett mennie. Ennek komoly következményei lettek volna, ha ezt a mozdulatot a tábori tüzérség nem fedözi, amely tetemes veszteséget szenvedett. Két ágyú egyelőre hasznavehetetlenné vált. Montreal, október 31. A kanadai csapatok ma a lakosság nagy lelkesedése mellett Dél-Afrikába indult. London, október 31. A Daily Mail-nek jelentik Fokvárosból tegnapi kelettel. A Dunottár Castle gőzhajó Buller tábornokkal a Tábla-öbölbe érkezett. Buller holnap délelőtt szándékozik partra szállni. Milano, október 26. Gentilini őrnagyot (az olasz 62. ezred tisztjét) a külügyminiszter tegnap este kihallgatáson fogadta. Az őrnagy ma Londonba utazott, hogy onnan a többi hatalmak katonai meghatalmazottjaival együtt hajón Dél-Afrikába menjen, ahol az angol főhadiszálláshoz lesz beosztva. Legújabb hírek a harcztérről. Ladysmith, október 30. D. u. V.5 óra. (Reuters) White tábornok éjjel valamennyi angol csapattal megtámadta az ellenséget, hogy a balszárny mozoghasson és több mértföldnyire visszaüzte a búrokat, a nélkül azonban, hogy az ellenséges táborhoz férkőzhetett volna. White csapatai azután, két zászlóalj kivételével, visszatértek szállásukra. London, október 31. White tábornoknak egy hivatalos távirata szerint Ladysmith mellett több óra hosszat tartott a harcz. White az angolok veszteségét 80—100 emberre becsüli és hozzáteszi, hogy a búrok vesztesége valószínűleg sokkal nagyobb. London, október 31. A Standard risk jelentik Ladysmithből tegnap esti kelettel, hogy az angolok azt várták, hogy a búrok főtámadása a centrumot fogja érni, de az ellenség visszavonulása megváltoztatta White tervét. A jobbszárny heves ütközetbe keveredett és a czentrumnak támogatnia kellett. A húrokat azután folyton visszaszorították, mire White tábornok, elérvén a felderítés czélját, szép rendben visszavonult Ladysmithbe. A harcz vége fele odaérkezett egy csapat tengerészkatona a Durban előtt veszteglő Powerful hadihajóról, akik nehéz ágyukat hoztak magukkal. A negyedik lövés után a búrok 40 fontos ágyúi le voltak szerelve, úgy hogy Ladysmith Doctor rerum technicarum. — Saját tudósítónktól. — Budapest, október 31. A mérnökségnek eddigelé se nálunk, se Németországban nem volt meg a tudományos grádusa. Ebből következik, hogy például a budapesti műegyetem az egykorú József-ipariskolából egyetemi fokú főiskolává fejlődött a nélkül, hogy jogot nyert volna valódi egyetemi fokozatok , illetve az ezek összegét magában foglaló doktori rang adományozására. Természetes, hogy a doktorok hazájából, Németországból indult meg a technikai főiskolák s az összes ambicziózus technikusok mozgalma, mely a magyar technikus-világban is kezd hullámokat verni s melynek czélja a mérnökség s egyáltalában a magasabb technikai képzettségnek a doktori babérral leendő fölékesítése. Lapunk egyik munkatársának alkalma volt ma megkérdezni a műegyetem vezető férfiait ebben a kérdésben való álláspontjuk felől; valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy a technikusokat a doktori czim igenis, méltán megilleti, hogy azután kik kapják meg ezt a czimet s minő alapon, az megint más kérdés, amelyről ma még korán volna beszélni. Az alábbiakban beszámolunk azokról a nyilatkozatokról, amelyeket a kir. József-műegyetem rektora s az egyes fakultások dékánjai a technikusok doktori czime tárgyában munkatársunk előtt tettek: Kisfaludy-Lipthay Sándor rektor. Tény, — úgymond a rektor — hogy a charlottenburgi műegyetemnek adott császári engedelem s az ennek hatása alatt Bécsben keletkezett mozgalom tette most nálunk is aktuálissá a technikusok doktori czimének a kérdését. Mindazonáltal ez minálunk nem uj keletű kérdés. A magyar technikusoknak régen érzett óhaja teljesednék a műszaki doktorátus behozatala által s én magam is egy tiztizenkét esztendővel ezelőtt mondott rektori beszédemben kifejeztem ezt az óhajtást. Akkor csak röviden érintettem a dolgot, mert a kérdés még nem érett meg annyira; ez idei rektori megnyitó beszédemben azonban már bővebben foglalkoztam vele. El van mondva ebben a beszédemben, hogy a műszaki karra nézve a műegyetemeken megszerezhető mérnöki, építészi, gépészmérnöki és vegyészi címek azzal a hátránynyal járnak, hogy ezek foglalkozást, illetőleg hivatalos állásokat jelentő megnevezések, amelyek viselését a mindenütt szerzett tapasztalatok tanúsága szerint szinte lehetetlen pusztán azokra korlátozni, akik műegyetemeken tudományos minősítést szereztek. Az említett czímekkel űzött bitorlások ezért napirenden vannak és igen megnehezítik azt a küzdelmet, amelyet a műszaki kar társadalmi állásáért folytatni kénytelen. A műegyetemekre nézve, mint tudományos intézményekre, a műszaki doktorátus nemcsak az egyetemekkel világszerte elismert egyenrangúságuknak kő- MHI 3