Magyar Nemzet, 1900. január (19. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-01 / 1. szám
1900. január 2. MAGYAR NEMZET. A Ház elnökénél is lefolyván a tisztelgések, a megjelent képviselők előtt feltárult a a szomszéd terem ajtaja, ahol pompás hidegételeket ésválogatott italokat szolgáltak fel. Széll Kálmán még hosszú ideig volt együtt a párt tagjaival. Arról beszélgettek az emberek : mily harmonikus, mily tapintatos és mily sikerült volt minden a mai tisztelgésben. Mikor a miniszterelnök felült kocsijára, az utczán gyülekező hivek zajosan megéljenezték. Budapest, január 1. A miniszterelnök a kiegyezésről. Szett Kálmán miniszterelnök mai újévi beszédében az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezésről is nyilatkozott. Konstatálta, hogy a mai naptól kezdve a viszonosság érvényesült s remélhető, hogy nem jön közbe semmi eshetőség, amely ezt a recziproczitást megszakíthatná. Abban az esetben mégis, ha ily váratlan eshetőség bekövetkeznék, törvényeinkben meg vannak adva mindazok az eszközök, amelyek gazdasági érdekeink csorbítatlan érvényesítését lehetővé teszik. A delegáczió tárgyalásai. A delegáczió holnap folytatja a közös költségvetési előirányzat megvitatását. Holnap délelőtt 10 órakor Pallavicini Ede őrgróf elnöklete alatt a tengerészeti albizottság tart ülést, mely előreláthatólag még a holnapi nap folyamán be is fejezi a tengerészet előirányzatának tárgyalását. Ebben, az esetben 3-ikán már hitelesíteni is fogják a Teleki Sándor gróf által elkészítendő jelentést. 4-ikén d. e. 10 órakor a hadügyi albizottság kezdi meg üléseit. A plenáris ülések előreláthatólag 8-ikán már megkezdődhetnek, mivel alapos a remény, hogy az albizottságok előadói addig valószínűleg valamennyien elkészíthetik jelentéseiket. A delegáczió 3—4 ülésben el is végzi munkáját. Széll Kálmán miniszterelnök szerdán valószínűleg szintén Bécsbe utazik. «] A pénzügyi bizottság ülése. A pénzügyi bizottság holnap folytatja az 1900-ik évi költségvetési előirányzat megvitatását, amelylyel kapcsolatosan tárgyalni fogja a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898: XIV. t.-cz. végrehajtásához az 1899. évre szükséges póthitel engedélyezéséről; (729. sz.) és az egyetemek számára az 1897. évi XXV. törvényczikkel engedélyezett telekvásárlások és építkezések több költségeinek fedezésére szükséges póthitelről szóló (733.) törvényjavaslatokat, nagy és szép eszménye értelmében. A hangulat, mely oly megkapó és már az első pillanatban elfogja a nézőt, az ismét az övé. Hogy e hangulat nagy kifejező tényezőivé teszi az egész természetet; hogy a mélyen járó felhőkkel is kisérteti Krisztus holttestét; hogy éggel-földdel egyaránt gyászoltatja a Megváltót; hogy minden szint, minden mozgást a világ nagy gyászának tolmácsává teszi, mert a jóság képviselőjének halála az egész világra nézve veszteség: ez az övé, ebben nem utánzott senkit, Munkácsyt sem, kinek útja pedig az övével sok ponton találkozik. Kivitelre nézve is sok dicséretet érdemel e kép. A rajz szabatos, a színek erőteljesek, az ecsetvonás bátor rajta. Krisztus aktja igen szép. A kép másik világítópontján, a Magdolna görnyedt alakján szintén érdekkel nyugszik meg a szem. Hogy ez a kép Bihari legjobb művei közé tartozik, azt mindenki el fogja ismerni, de talán még azt is, hogy művészeti jelentőségre fölülmúlja a festő minden előbbi munkáit. Költői ihlettel és finom művészi érzéssel festi Knopp Imre a Madonnát, a mint a csendesen folydogáló patak partján a zöld pázsitra letelepedett és egy vizi liliomot szakítván, azt játékul adja az isteni gyermeknek. A Madonna szép arcza, a gyöngéd anyai szeretetnek kifejezése vonásaiban, az ártatlan öröm, mely a picziny gyermek szemeiben sugárzik, első pillanatra meghatják a nézőt. De leköti figyelmét az angyalok csoportja is, mely az égből a jelenet felé alászáll. Ez a csoport igen szépen van komponálva; látományszerű, légies megjelenése gyönyörű festőiséggel hat a képben és a zenélő angyalkák arczai egytől-egyig olyan bájosak, oly eszményi szépek, hogy hozzájuk hasonló csak a 15. század jámbor művészei képein találhatók. Különösen a hátsó angyalka, mely a sípot fújja, hatja meg a nézőt az égi tisztasággal, az ártatlan kellemmel, mely arczán honol. A praerafaelita angyalcsoport egyszerű és józan koloritja érdekes ellentétet képez a szent család jelenetének rendkívül erőteljes színezetével. Mintha az égi jelenséget a földivel, a víziót a valósággal akarta volna a festő megkülönböztetőleg szembe helyezni. Ott minden ábrándszerű, itt minden anyagiasan igaz. A Madonna kék leple talán kissé túlságosan is virító. De ez erős hangot a természeti tájkép mély színei parancsolták rá a festőre. Az egész kép, úgy amint előttünk áll, pompás, hatásos és megnyerő, meggyőző bizonysága annak, hogy az igaz tehetségű művész minden feladatra vállalkozhatik a siker biztos kilátásával. Előkelő helyet foglal el a tárlaton Márknak »Szirénfészek« czímű terjedelmesebb festménye is, mely a női szépség érzéki varázsát és veszedelmes voltát tolmácsolja képletben. Márk I mindenekfölött az eszmék festője; neki mindig meg van a maga nagy gondolata, mikor a vászon elé áll és a tervező széndarabot kézhez veszi. Nem tekinti a művészetet csupán az érzéki valóság utánzójának, hanem inkább a lelki igazságok, az értelmi tételek kifejezőjének. Nála a természethűség, melyet ő is szorgosan keres, csak eszköz; a czél azonban ezen kívül esik, a szellem világában, hol az élet felsőbb tartalmának meghatározásai teremnek. Megfestette Az újév. Budapest, január 1. A mai nap az üdvözlések napja. Az emberek a régi patriarkális szokásukról nem mondanak le, hiába váltják meg egyes nemesszívü egyének e társadalmi konvencziót jótékony adományaikkal. A magyar ember nem is tud január elsején másképpen köszönni, mint így: Boldog újévet! Az újévi üdvözletek a politikai és a pártéletben nevezetes, nagyfontosságú enuncziácziókra szolgáltattak alkalmat. Ezeket lapunk vezérczikkelyében méltányoljuk. Szívélyes és kölcsönös üdvözleteket váltottak ma a színházaknál, az állami- és magánhivataloknál és a nevezetesebb testületeknél is. A szabadelvűpárt újéve. Az országgyűlési szabadelvűpárt tagjai ma délelőtt 10 órakor nagyszámban gyülekeztek a szabadelvű pártkör helyiségeiben, ahol a párt ősz elnökét Podmaniczky Frigyes bárót üdvözölte az újév alkalmából a párt nevében Hódossy Imre. A pártelnöknél, Hódossy üdvözlőbeszéde teljes szövegében így hangzott: »Kegyelmes Uram ! Mélyen tisztelt Elnök úr ! Egybegyűltünk, hogy az újév első napján a szabadelvű párt nevében kifejezzük előtte a mélyen érzett tiszteletünket és őszinte szerencsekivánatainkat. E politikai párt czélja és eszközei adva vannak. Megállapította azokat már Deák Ferencz. Czélja: a történelmi alapon alakult, alkotmányos független magyar állam; eszközei : a szabadelvűség és a törvényesség. (Élénk helyeslés.) A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen országot üdvösen és sikeresen csak az kormányozhatja, aki eme czélhoz és emez eszközök mindegyikéhez valóban hű marad. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak megfelelő kormányzatot biztosítsa. (Úgy van! ügy van!) Szükséges a tömörülés kivált a jelen pillanatban, a jelen körülmények között, midőn oly nagy nehézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugoti szomszédságunkban, (ügy van! ügy van!) Hogy azonban e párt czélját elérje, ahhoz összetartás, (Helyeslés.) a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges. (Élénk helyeslés.) erre túl nézve pedig mi, mélyen tisztelt Elnökünk, a legnagyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben látjuk. (Élénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te, fenkölt érzelmekben gazdag, nemes, jó szivedben, (Úgy van! ügy van!) és látjuk a te előzékeny, koncziliáns modorodban, (ügy van! [Így van!) melyek az ily nagyszámú gyülekezetekben időnkint majdnem elkerülhetetlen nézeteltérések kiegyenlítésére olyannyira alkalmasak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt Elnökünk, friss erőben és egészségben évek hosszú során át tartson meg, és ajánljuk magunkat szives jóakaratodba«. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés és éljenzés). Podmaniczky Frigyes báró erre következőleg válaszolt: Tisztelt barátom, tisztelt elvtársaim! Alig találok más szavakra, amelyek igazin, keblem mélyéből fakadnának, mint az előttem szóló tisztelt barátom szavainak rövid parafrázisára. Szívből fakadólag köszönöm azon jó kívánságokat, amelyeket az imént elmondott szavak felém hangoztattak. De viszonzásul én is azon kezdem, hogy kívánok a párt minden egyes tagjának boldog újévet! (Köszönjük! Lelkes éljenzés.) Kívánok egészséget, megelégedést és megnyugvást. (Élénk éljenzés.) De nem elég ennyi; nemcsak a párt egyes tagjainak, hanem a pártnak magának, mint összeségnek kívánok jó egészséget (Derültség, tetszés.), jó egészséget azért, hogy megnyugvást és ha lehet boldogulást szerezzen magának és a hazának. (Nagy tetszés és élénk éljenzés.) A pártnak, mint összeségnek kívánt jó egészség alatt azt értem, amit az imént mondott Hódossy tisztelt elvtársunk: az egyetértést, az összetartást, mindenféle személyes érdeknek a háttérbe szorításával (Élénk éljenzés.), ha kitartást mindig és mindenkor a zászló mellett, a melyre főjelszóul, főczélunkul a haza java van felírva. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ha a párt igy fog eljárni, ha a párt igy fog cselekedni, meg vagyok győződve, hogy a ránk váró nagy, fontos feladatokat jól fogjuk teljesíteni. Mert t. elvtársaim, a főelv mindig az kell, hogy legyen, akár a magán, akár a politikai, akár a közgazdasági téren akarunk valamit elérni, hogy kötelességüket teljesítsük és hogy lelkiismeretünkkel legyünk tisztában. Ha így fogunk eljárni, — ha nem is fogunk találni arra, amit boldogságnak nevezhetünk, — de fogunk találni megnyugvásra és soha semmiféle viszonyok közt nem fogunk magunknak szemrehányást enni, hogy mi a haza érdekei ellen vétettünk. (Igaz! ügy van!) Már pedig ez a fő! (Éljenzés.) Mert a egyszer a pénz, a gazdagság hatalmát az élvezetek honában és megmutatta, hogy miként tódulnak a nők a pazarló élvhajhász felé, eszeveszetten, rémségesen, undorítóan. Most a tételt megfordította. A nő ingerlő szépségeit egy örvény mélyében csoportosította, melyek széléhez őrült szenvedélylyel rohannak a férfiak, tolongva, üvöltve, kincseiket a győztes szépségük kéjében játszadozó sellőkhöz aládobálva. Ijesztő a meredek szikla fölött a kéjsóvárgók állatias tömege, de még rettentőbb a szikla aljában a csábító szépség derült, önfeledt nyugalma, a testi varázs diadalának szemtelen biztossága. Az eszme tehát szép, kifejezése is erőteljes. Hogy a kép a festői mű irányában támasztható minden igénynek teljes mértékben megfelel, nem mernék állítani. Azt az egy ellenvetést, hogy szirénéi mindannyian egy modellről látszanak festve,Márk úr még kivédhetné az érveléssel, hogy a nő érzéki varázsát akarván tolmácsolni, szándékkal vitt be valami rokon vonást összes női alakjaiba. A csábítás tipikus kifejezését kereste, nem pedig egyéni különbségeit, és ezért adott az egységes típusnak visszhangot minden egyes alakban. Ez az érvelés, mondjuk, bírna némi nyomatékkal. De talán mégis csak igazabb lesz az, hogy a festő nem találván elég szirénszerű modelleket, egyről festette valamennyi nőalakjait, azon egy öregasszony kivételével, ki baloldalt egy sziklaüregben guggol és ott a fészkekben szokásos egy foglalkozást képvisel, melyre azonban a sellők birodalmában nincs szükség. Az sincs a képen kimagyarázva, hogy ez öreg asszony honnan veszi az arczát élénkítő, meleg világítást, mikor a többi alakon az örvény mélyét megtöltő kékes hideg fény ját .