Magyar Nemzet, 1900. január (19. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-01 / 1. szám

1900. január 2. MAGYAR NEMZET. A Ház elnökénél is lefolyván a tisztelgé­sek, a megjelent képviselők előtt feltárult a a szomszéd terem ajtaja, a­hol pompás hideg­ételeket és­­válogatott italokat szolgáltak fel. Széll Kálmán még hosszú ideig volt együtt a párt tagjaival. Arról beszélgettek az emberek : mily harmonikus, mily tapintatos és mily sike­rült volt minden a mai tisztelgésben. Mikor a miniszterelnök felült kocsijára, az utczán gyülekező hivek zajosan megéljenezték. Budapest, január 1.­ ­ A miniszterelnök a kiegyezésről. Szett Kálmán miniszterelnök mai újévi beszédében az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezés­ről is nyilatkozott. Konstatálta, hogy a mai naptól kezdve a viszonosság érvényesült s remélhető, hogy nem jön közbe semmi eshető­ség, a­mely ezt a recziproczitást megszakíthatná. Abban az esetben mégis, ha ily váratlan eshe­tőség bekövetkeznék, törvényeinkben meg van­nak adva mindazok az eszközök, a­melyek gazdasági érdekeink csorbítatlan érvényesítését lehetővé teszik.­­ A delegáczió tárgyalásai. A delegáczió holnap folytatja a közös költségvetési előirány­zat megvitatását. Holnap délelőtt 10 órakor Pallavicini Ede őrgróf elnöklete alatt a tenge­­r­észeti albizottság tart ülést, mely előrelátható­lag még a holnapi nap folyamán be is fejezi a tengerészet előirányzatának tárgyalását. Ebben, az esetben 3-ikán már hitelesíteni is fogják a Teleki Sándor gróf által elkészítendő jelentést. 4-ikén d. e. 10 órakor a hadügyi albizottság kezdi meg üléseit. A plenáris ülések előrelát­hatólag 8-ikán már megkezdődhetnek, mivel alapos a remény, hogy az albizottságok előadói addig valószínűleg valamennyien elkészíthetik jelentéseiket. A delegáczió 3—4 ülésben el is végzi munkáját. Széll Kálmán miniszterelnök szerdán valószínűleg szintén Bécsbe utazik. «] A pénzügyi bizottság ülése. A pénzügyi bizottság holnap folytatja az 1900-ik évi költ­ségvetési előirányzat megvitatását, a­melylyel kapcsolatosan tárgyalni fogja a lelkészi jövede­lem kiegészítéséről szóló 1898: XIV. t.-cz. végre­hajtásához az 1899. évre szükséges póthitel en­gedélyezéséről; (729. sz.) és az egyetemek szá­mára az 1897. évi XXV. törvényczikkel enge­délyezett telekvásárlások és építkezések több költségeinek fedezésére szükséges póthitelről szóló (733.) törvényjavaslatokat, nagy és szép eszménye értelmében. A hangulat, mely oly megkapó és már az első pillanatban elfogja a nézőt, az ismét az övé. Hogy e han­gulat nagy kifejező tényezőivé teszi az egész természetet; hogy a­ mélyen járó felhőkkel is kisérteti Krisztus holttestét; hogy éggel-földdel egyaránt gyászoltatja a Megváltót; hogy minden szint, minden mozgást a világ nagy gyászának tolmácsává teszi, mert a jóság képviselőjének halála az egész világra nézve veszteség: ez az övé, ebben nem utánzott senkit, Munkácsyt sem, kinek útja pedig az övével sok ponton találkozik. Kivitelre nézve is sok dicséretet érdemel e kép. A rajz szabatos, a színek erőteljesek, az ecsetvonás bátor rajta. Krisztus aktja igen szép. A kép másik világító­pontján, a Magdolna görnyedt alakján szintén érdekkel nyugszik meg a szem. Hogy ez a kép Bihari legjobb művei közé tartozik, azt mindenki el fogja ismerni, de talán még azt is, hogy művészeti jelentő­ségre fölülmúlja a festő minden előbbi munkáit. Költői ihlettel és finom művészi érzéssel festi Knopp Imre a Madonnát, a mint a csen­desen folydogáló patak partján a zöld pázsitra letelepedett és egy vizi liliomot szakítván, azt játékul adja az isteni gyermeknek. A Madonna szép arcza, a gyöngéd anyai szeretetnek kifeje­­zése vonásaiban, az ártatlan öröm, mely a pi­­cziny gyermek szemeiben sugárzik, első pilla­natra meghatják a nézőt. De leköti figyelmét az angyalok csoportja is, mely az égből a jele­net felé alászáll. Ez a csoport igen szépen van komponálva; látományszerű, légies megjelenése gyönyörű festőiséggel hat a képben és a zenélő angyalkák arczai egytől-egyig olyan bájosak, oly eszményi szépek, hogy hozzájuk ha­sonló csak a 15. század jámbor művészei képein találhatók. Különösen a hátsó angyalka, mely a sípot fújja, hatja meg a nézőt az égi tisztasággal, az ártatlan kellemmel, mely arczán honol. A praerafaelita angyal­csoport egyszerű és józan koloritja érdekes ellentétet képez a szent család jelenetének rendkívül erőteljes színezetével. Mint­ha az égi jelenséget a földivel, a víziót a való­sággal akarta volna a festő megkülönböztetőleg szembe helyezni. Ott minden ábrándszerű, itt minden anyagiasan igaz. A Madonna kék leple talán kissé túlságosan­ is virító. De ez erős han­got a természeti­ tájkép mély színei parancsol­ták rá a festőre. Az egész kép, úgy a­mint előttünk áll, pompás, hatásos és megnyerő, meg­győző bizonysága annak, hogy az igaz tehetségű művész minden feladatra vállalkozhatik a siker biztos kilátásával. Előkelő helyet foglal el a tárlaton Márk­nak »Szirénfészek« czímű­ terjedelmesebb fest­­ménye is, mely a női szépség érzéki varázsát és­­ veszedelmes voltát tolmácsolja képletben. Márk I mindenekfölött az eszmék festője; neki mindig meg van a maga nagy gondolata, mikor a vá­szon elé áll és a tervező széndarabot kézhez veszi. Nem tekinti a művészetet csupán az ér­zéki valóság utánzójának, hanem inkább a lelki igazságok, az értelmi tételek kifejezőjének. Nála a természethűség, melyet ő is szorgosan keres, csak eszköz; a czél azonban ezen kívül esik, a szellem világában, hol az élet felsőbb tartal­­­­mának meghatározásai teremnek. Megfestette Az újév.­­ Budapest, január 1. A mai nap az üdvözlések napja. Az embe­rek a régi patriarkális szokásukról nem mon­danak le, hiába váltják meg egyes nemesszívü egyének e társadalmi konvencziót jótékony ado­mányaikkal. A magyar ember nem is tud január elsején másképpen köszönni, mint így: Boldog újévet! Az újévi üdvözletek a politikai és a párt­életben nevezetes, nagyfontosságú enuncziácziókra szolgáltattak alkalmat. Ezeket lapunk vezér­­czikkelyében méltányoljuk. Szívélyes és kölcsö­nös üdvözleteket váltottak ma a színházaknál, az állami- és magánhivataloknál és a nevezete­sebb testületeknél is. A szabadelvűpárt újéve. Az országgyűlési szabadelvűpárt tagjai ma délelőtt 10 órakor nagyszámban gyülekeztek a szabadelvű pártkör helyiségeiben, a­hol a párt ősz elnökét Podmaniczky Frigyes bárót üdvö­zölte az újév alkalmából a párt nevében Hó­­dossy Imre. A pártelnöknél, Hódossy üdvözlőbeszéde teljes szövegében így hangzott: »Kegyelmes Uram ! Mélyen tisztelt Elnök úr ! Egybegyűltünk, hogy az újév első napján a szabadelvű párt nevében kifejezzük előtte a mélyen érzett tiszteletünket és őszinte szerencsekivánatainkat. E politikai párt czélja és eszközei adva van­nak. Megállapította azokat már Deák Ferencz. Czélja: a történelmi alapon alakult, alkotmá­nyos független magyar állam; eszközei : a szabad­­elvűség és a törvényesség. (Élénk helyeslés.) A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen or­szágot üdvösen és sikeresen csak az kormányoz­hatja, a­ki eme czélhoz és emez eszközök mind­egyikéhez valóban hű marad. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak megfe­lelő kormányzatot biztosítsa. (Úgy van! ügy van!) Szükséges a tömörülés kivált a jelen pillanat­ban, a jelen körülmények között, midőn oly nagy nehézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugoti szomszédságunkban, (ügy van! ügy van!) Hogy azonban e párt czélját elérje, ahhoz össze­tartás, (Helyeslés.) a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges. (Élénk helyeslés.) erre t­ú­l nézve pedig mi, mélyen tisztelt Elnökünk, a legna­gyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben lát­juk. (Élénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te, fenkölt érzelmekben gazdag, ne­mes, jó szivedben, (Úgy van! ügy van!) és látjuk a te előzékeny, koncziliáns modorodban, (ügy van! [Így van!) melyek az ily nagyszámú gyülekezetek­ben időnkint majdnem elkerülhetetlen nézeteltérések kiegyenlítésére olyannyira alkalmasak. (Élénk helyes­lés és éljenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt Elnökünk, friss erőben és egészség­ben évek hosszú során át tartson meg, és ajánljuk magunkat szives jóakaratodba«. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés és éljenzés). Podmaniczky Frigyes báró erre következőleg válaszolt: Tisztelt barátom, tisztelt elvtársaim! Alig találok más szavakra, a­melyek igazin, keblem mélyéből fakadnának, mint az előttem szóló tisztelt barátom szavainak rövid parafrázisára. Szív­ből fakadólag köszönöm azon jó kívánságokat, a­melyeket az imént elmondott szavak felém hangoz­tattak. De viszonzásul én is azon kezdem, hogy kívá­nok a párt minden egyes tagjának boldog újévet! (Köszönjük! Lelkes éljenzés.) Kívánok egészséget, megelégedést és megnyugvást. (Élénk éljenzés.) De nem elég ennyi; nemcsak a párt egyes tagjainak, hanem a pártnak magának, mint összeségnek kívá­nok jó egészséget (Derültség, tetszés.), jó egészséget azért, hogy megnyugvást és ha lehet boldogulást szerezzen magának és a hazának. (Nagy tetszés és élénk éljenzés.) A pártnak, mint összeségnek kívánt jó egészség alatt azt értem, a­mit az imént mondott Hódossy tisztelt elvtársunk: az egyetértést, az össze­tartást, mindenféle személyes érdeknek a háttérbe szorításával (Élénk éljenzés.), ha kitartást mindig és mindenkor a zászló mellett, a melyre főjelszóul, fő­­czélunkul a haza java van felírva. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ha a párt igy fog eljárni, ha a párt igy fog cselekedni, meg vagyok győződve, hogy a ránk váró nagy, fontos feladatokat jól fogjuk teljesíteni. Mert t. elvtársaim, a főelv mindig az kell, hogy legyen, akár a magán, akár a politikai, akár a közgazdasági téren akarunk valamit elérni, hogy kötelességüket teljesítsük és hogy lelkiismeretünkkel legyünk tisz­tában. Ha így fogunk eljárni, — ha nem is fogunk találni arra, a­mit boldogságnak nevezhetünk, — de fogunk találni megnyugvásra és soha semmiféle vi­szonyok közt nem fogunk magunknak szemrehányást enni, hogy mi a haza érdekei ellen vétettünk. (Igaz! ügy van!) Már pedig ez a fő! (Éljenzés.) Mert a egyszer a pénz, a gazdagság hatalmát az élvezetek honában és megmutatta, hogy miként tódulnak a nők a pazarló élvhajhász felé, eszeveszetten, rémsége­sen, undorítóan. Most a tételt megfordította. A nő ingerlő szépségeit egy örvény mélyében csopor­tosította, mely­­ek széléhez őrült szenvedélylyel rohannak a férfiak, tolongva, üvöltve, kincseiket a győztes szépségük kéjében játszadozó sellők­­höz aládobálva. Ijesztő a meredek szikla fölött a kéjsóvárgók állatias tömege, de még retten­tőbb a szikla aljában a csábító szépség derült, önfeledt nyugalma, a testi varázs diadalának szemtelen biztossága. Az eszme tehát szép, ki­fejezése is erőteljes. Hogy a kép a festői mű irányában támasztható minden igénynek teljes mértékben megfelel, nem mernék állítani. Azt az egy ellenvetést, hogy szirénéi mindannyian egy modellről látszanak festve,Márk úr még kivédhetné az érveléssel, hogy a nő érzéki varázsát akarván tol­mácsolni, szándékkal vitt be valami rokon vo­nást összes női alakjaiba. A csábítás tipikus ki­fejezését kereste, nem pedig egyéni különbségeit, és ezért adott az egységes típusnak visszhangot minden egyes alakban. Ez az érvelés, mondjuk, bírna némi nyomatékkal. De talán mégis csak igazabb lesz az, hogy a festő nem találván elég szirénszerű modelleket, egyről festette vala­mennyi nőalakjait, azon egy öregasszony kivéte­lével, ki baloldalt egy sziklaüregben guggol és ott­­ a fészkekben szokásos egy foglalkozást képvisel, melyre azonban a sellők birodalmában nincs szükség. Az sincs a képen kimagyarázva, hogy ez öreg asszony honnan veszi az arczát élén­kítő, meleg világítást, mikor a többi alakon az örvény mélyét megtöltő kékes hideg fény ját­ .

Next