Magyar Nemzet, 1900. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-01 / 59. szám

1900. márczius 1. MAGYAR NEMZET. fölmerült és mindig meg-megújuló surlód­ásokat, egyenetlenkedést s az ezekre vonatkozó, folyton fölbukkanó hireket illeti: ezeknek az örökös czá­­folatába még ezen hir­razzia keretében sem bocsátkozunk, azért, mert, őszintén megvallva, kissé komikusnak tartjuk, hogy állandó rovatot csináljunk belőle, mint a vízállásból, vagy a meterorológiai megfigyelésekből.­­ Szél­ Kálmán a királynál. A király ma délelőtt 10 órakor egy óráig tartó magánkihall­gatáson fogadta Szál Kálmán miniszterelnököt. A tranzvári háború. Cronje-day, Budapest, február 28. Cronje-day, ez a neve Londonban 1900. február 27-ének. A Themse-parti világváros tegnap kimondha­tatlan örömben úszott. Cronje fegyverletételéről Roberts lordnak reggeli 7 óra 45 perczkor Paardebergen föl­adott, lapunk tegnapi kiadásában szó szerint közölt első hivatalos jelentését délelőtt 11 óra­kor függesztették ki az angol hadügyi hivatal­ban és a városházán. De már 10 óra óta híre járt Londonban a fontos eseménynek, ezért nagy tömeg várta mindkét helyen a hivatalos értesítést. A hadügyminisztérium hivatalnoka, a­mikor kijött az előcsarnokba, hangosan hirdette: — Cronje megadta magát! Egetrengető cheer (éljen) fogadta ezeket a szavakat. Az emberek egymás nyakába borultak örömükben, azután elrohantak, hogy terjeszszék a győzelem hírét. A förtelmes esős és ködös idő daczára csakhamar tengernyi ember tolon­gott a hadügyi hivatal és a városháza körül; mindenki saját szemével akarta látni a bűvös erejű írást. Az utczákon nagy csődületek tá­madtak, a­melyekhez népszónokok a királynőt, Roberts lordot, Chamberlaint dicsőítő beszéde­ket intéztek. Cheer, cheer, Bobs, ez Roberts népszerű neve, hangzott lépten-nyomon és az emberek százezrével kapkodták a lapok külön kiadásait. Windsor­ban a királynőnek rendeztek hazafias tüntetést, a­ki nyomban az első jelen­tés vétele után táviratilag fejezte ki megelége­dését és hálás köszönetét Roberts lordnak. Váry: Az ám! De talán nem eredményte­lenül! Mondd csak, Pista, a Mertl Margiték csakugyan olyan jól állnak? Retk­ey: Persze, hogy jól. Az öreg bírja magát úgy negyven-ötvenezer forintig. S csak két leánya van. A másik kis fruska még. A leány­gimnáziumba jár. Váry: Szebb, mint ez a Margit. Réthey: Mit akarsz, elég csinos ez. Váry: Ötvenezer forinthoz elég csinos lenne, de husz-huszonötezerhez nem elég csinos. Azt hiszem, neked is azért nem kell! Réthey: Dehogy! De lásd, beláttam, hogy sem ő nem szeret engem eléggé, sem én őt! Hát jobb lesz véget vetni ennek a dolognak! Váry: No én lekurizáltam a kis nénit! Gondolom, hogy ábrándozik most rólam! Aligha tud elaludni! A feje tele lehet az én sok sza­már bókommal! Álom aligha jön a szemére! Maga előtt lát engem, hallja a szavamat, érzi a lehelletemet! Szegény kicsike! Szinte sajnálom, hogy úgy belém habarodott! Rethey: Hát nem tetszik neked? Váry: Feleségnek elvégre elég jó lenne! A szeme ugyanolyan, mint a tengeri nyúlé, de az nem baj! Csak a pénz lenne több! Eh, de manapság, ebben a szűk világban, ez is valami. S ha más nem akad, ez is jó lesz. Réthey (leveszi a teáskannát a gyorsfőző­­ről): Kész van! Hozd csak be a csészéket. Váry­ (átmegy a másik szobába). Réthey (egyedül): Szegény fiú! Becsapom ugyan, de én kimenekülök. Különben ő is majd menekülhet, ha megtudja, hogy semmijük sincs. Hanem a nyugalom hamarosan visszatért a lakosság lelkébe. A város föllobogózásáról vagy kivilágításáról szó sem volt. A délelőtti kitörés is inkább a megkönnyebbülés érzését juttatta kifejezésre, úgy, mint a­mikor egy nemzet bor­zasztó lidércznyomástól szabadul meg. Elbizako­dottság sehol sem nyilatkozik meg, habár az emberek örömtől sugárzó arczc­al hasonlítják össze 1900. február 27-ét 1881. február 27-ével, a­mikor a búrok Colley angol tábornok seregét Majuba Hillen tönkreverték; arról sem feled­keznek meg, hogy éppen Cronje volt az, a­ki 1896. január 2-án Krügersdorpnál megsemmisí­tette Jameson rabló­csapatát. E mellett azon­ban azt is szem előtt tartják, hogy az új há­ború csak az imént kezdődött és Angolor­szág még messze van a végleges győzelemtől. A londoni lapok, még azok is, a­melyek rendesen a leggyűlöletesebben szoktak megemlé­kezni a búrokról, nagy nemzethez méltóan tár­gyalják a keodoes­ randi győzelmet és teljes elis­merésben részesítik Cronje hősiességét, így a többi között a Westminster Gazette azon való megelégedését fejezi ki, hogy Cronje kapitulált és hogy ez a derék hős nem vette lelkére, hogy seregét a megsemmisí­tésnek tegye ki, a­mi az egész emberiséget borza­lommal töltötte volna el. Az Evening Keres a következőket írja: A nagy csapás mellett is, a­melyet Roberts a húrokra mért, semmi kilátás sincs arra, hogy a háború egyhamar véget érjen. Mi, angolok, meg vagyunk elégedve a mai nap sikerével, de ez a siker csak egy epizód e háború történetében. A feladat nagyobbik és nehe­zebbik részének megoldása még hátra van. A Daily Chronicle így nyilatkozik: Crowjét azért, mert megadta magát, a szégyennek még csak árnyéka sem érheti. A mi hadseregünk óriás túlerő­ben volt és a csodával lett volna határos, ha a mai nap eseménye nem következett volna be, inkább azon kellene csodálkoznunk, hogy már előbb be nem kö­vetkezett. Crowje a múltban rosszul viselkedett ve­lünk szemben, de ma senki sem tagadhatja meg tőle a tisztelet és a bámulat adóját, mindenki el fogja ismerni, hogy derék kis csapata bátorság és hősies­ség dolgában csodás dolgokat művelt. Roberts bizo­nyára úgy fog vele bánni, a hogyan győztes had­vezérnek ilyen katonával bánni kell. A­mint a lapok, éppen úgy maga Roberts lord, babérkoszorus hadvezérhez illően a leg­nagyobb tisztelettel bánik Cronje tábornokkal, a­kiben nagyrabecsülni tudja a vitéz ellen­séget. Kitűnik ez részletes jelentéséből, amelyet tegnap délelőtt 11 óra 30 perczkor adott fel Paardebergen. Ez este érkezett Londonba és szó szerint igy szól: »Hírszerző osztályom megszerezte nekem azt a bizonyosságot, hogy Cronje csapatai elvesztették bá­torságukat, hogy a katonák nagyon el vannak ked­­vetlenedve és hogy a vezérek között viszálykodás ütött ki. Ezt az elkedvetlenedésüket még fokozza az, hogy csalatkoztak abban a reményükben, hogy a se­gítségükre siető csapatok ki fogják őket szabadítani veszedelmes helyzetükből. Ez a reményük megsem­misült, a­mint megtudták, hogy az angol ezredek visszaverték a segítségükre küldött csapatokat. Mindezeknél fogva elhatároztam, hogy újabb nyomást fogok gyakorolni az ellenségre. Futóárkaim minden éjjel közelebb kerültek az ellenség sánczai­­hoz, úgy, hogy a búrok hadállása egyre szükebb lett. Egyúttal intézkedtem, hogy tüzéreink erősebb ágyutüzet indítsanak a búr hadállás ellen s ebben rendkívül jó szolgálatot tettek a nehéz hathüvelykes ágyuk, a­melyeket De Aarból elhozattam. Nagy szolgálatot tett továbbá ballon captilunk, a­mely folytonosan értesített bennünket az ellenség mozdu­latáról és szándékáról. Ma reggel három órakor a kanadai ezrednek egy része, továbbá egy utász­csapat, a Gordon­­highlandereknek egy százada ismét hatszáz lépéssel közeledett az ellenséges sánczokhoz, úgy, hogy már most csak nyolc­van lépés választott el bennünket tőlük. Katonáink elsánczolták magukat és aránylag csekély veszteséggel egészen reggelig tartották ma­gukat ebben az új poziczióban, úgy látszik, hogy ez a sikeres előrenyomulá­­­sunk megérlelte a válságot. A búroknak be kellett­ látniok, hogy már most nem tarthatják magukat tovább és ma korán reggel még a hajnal hasadása, előtt fehér lobogó oltalma alatt parlamentákr jelent meg nálunk és Cronje által aláírt levelet adott át előőrsünknek. Cronje ebben a levélben kijelentette, hogy feltétlenül megadja magát. Erre én azt üzentem neki, hogy személyesen el kell jönnie táborunkba és hogy összes csapatainak a fegyver hátrahagyásával el kell hagyniuk had.­ állásukat Cronje hét órakor reggel személyesen eljött hoz­zám és azonnal tárgyalni kezdtünk a kapituláczió­­ról. Cronje beszélgetésünk folyamán arra kért en­gem, hogy barátságosan bánjak vele és hogy része­sítsem abban a kegyben, hogy fogságában felesége, unokái, magántitkára, hadsegédje és szolgái osztoz­hassanak. Megnyugtattam Cronjét és megígértem neki, hogy minden kívánságát teljesíteni fogom. Ér­tésére adtam továbbá, hogy embereket fogok melléje adni, hogy az után illő tisztelettel bánjanak vele. Cronje még ma délután Prettyman tábornok kíséretében el fog utazni Fokvárosba. Az elfogott búr sereget is még ma elküldöm Modder-Riverbe, a­honnan apróbb csapatokban Fokvárosba fogják szállítani.« Roberts lordnak későbben föladott sür­gönye a következőkkel egészíti ki fönebbi je­lentését : »A búr hadifoglyok száma összesen négyezer, a­kik közül 1150 oránzsi, a többi tranzváli. Az elfo­gott tisztek között van Cronje tábornok, Wolverand ezredes, továbbá még két ezredes, négy alezredes, tizenkét őrnagy és egy tábori biztos. Ezek vala­mennyien tranzváliak. Van köztük egy skandinávi is. Fogságba esett továbbá tizennégy oránzsi tiszt, köztük Albrecht őrnagy tüzérparancsnok. Ezenkívül átadtak nekünk a búrok hat ágyút és pedig három 4­5 czentiméteres Krupp-ágyút és egy Maxim-ágyut, a­mely a tranzváliaké volt és egy 75 czentiméteres Krupp-ágyut és egy Maxim-ágyut, a­mely az oránzsiaké volt. Az angolok múlt éjjel három órakor rohamot intéztek a búrok hadállása ellen. Ebben a rohamban részt vettek a kanadaiak és más csapatok. Ebben a rohamban hat halottat és húsz sebesültet vesztet-’ tünk el.« * Miután Cronje tábornok tegnap megadta magát Koodoes­ Randnál, természetszerűleg föl­merül a kérdés, hogy mi lesz ennek az angol sikernek a katonai következése? A harc­téri viszonyok közelebbi földerítése előtt bajos határozott választ adnunk erre a kérdésre. A koodoes randi kapituláczió súlyos csapás a húrokra nézve, főképpen morális tekin­tetben és azért, mert Oranjéban elveszítették egyik legkitűnőbb vezérüket. Valószínű tehát, hogy Roberts lord visszanyervén szabad kezét, tovább folytathatja útját Bloemfontein, Oranje szabadállam fővárosa felé. Szakemberek véle­ménye szerint ezen az útón alig fog komoly ellenállásra találni, sőt Oranje egész területének a megszállását is esetleg könnyen végrehajthatja. Már napokkal ezelőtt híre járt, hogy Oranje veresége esetén a búrok lemondanak Oranje további védelmezéséről és egész erejüket a Vaal folyó mentén, Tranzvál déli határán fogják összegyűjteni. Ez könnyen védelmezhető vo­nal és ha Joubert nem is rendelkezik — mint bár források állítják —■ 100.000 főnyi hadsereggel, 60.000 embere bizonyosan van. Abban az esetben tehát, ha Bloemfontein meg­szállása nem hozná meg a békét, akkor Roberts lordnak kemény ellenállásra és véres harczokra kell készülnie a fennebb jelzett vonalon. A le-­­kü­zdendő nehézségek az előnyomulással egyide­jűleg fognak szaporodni, még akkor is, ha­ Oranje most már elválna. Tranzváltól, a­mire pedig nincs semmi valószínűség. 3

Next