Magyar Nemzet, 1900. március (19. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-01 / 59. szám
1900. márczius 1. MAGYAR NEMZET. fölmerült és mindig meg-megújuló surlódásokat, egyenetlenkedést s az ezekre vonatkozó, folyton fölbukkanó hireket illeti: ezeknek az örökös czáfolatába még ezen hirrazzia keretében sem bocsátkozunk, azért, mert, őszintén megvallva, kissé komikusnak tartjuk, hogy állandó rovatot csináljunk belőle, mint a vízállásból, vagy a meterorológiai megfigyelésekből. Szél Kálmán a királynál. A király ma délelőtt 10 órakor egy óráig tartó magánkihallgatáson fogadta Szál Kálmán miniszterelnököt. A tranzvári háború. Cronje-day, Budapest, február 28. Cronje-day, ez a neve Londonban 1900. február 27-ének. A Themse-parti világváros tegnap kimondhatatlan örömben úszott. Cronje fegyverletételéről Roberts lordnak reggeli 7 óra 45 perczkor Paardebergen föladott, lapunk tegnapi kiadásában szó szerint közölt első hivatalos jelentését délelőtt 11 órakor függesztették ki az angol hadügyi hivatalban és a városházán. De már 10 óra óta híre járt Londonban a fontos eseménynek, ezért nagy tömeg várta mindkét helyen a hivatalos értesítést. A hadügyminisztérium hivatalnoka, amikor kijött az előcsarnokba, hangosan hirdette: — Cronje megadta magát! Egetrengető cheer (éljen) fogadta ezeket a szavakat. Az emberek egymás nyakába borultak örömükben, azután elrohantak, hogy terjeszszék a győzelem hírét. A förtelmes esős és ködös idő daczára csakhamar tengernyi ember tolongott a hadügyi hivatal és a városháza körül; mindenki saját szemével akarta látni a bűvös erejű írást. Az utczákon nagy csődületek támadtak, amelyekhez népszónokok a királynőt, Roberts lordot, Chamberlaint dicsőítő beszédeket intéztek. Cheer, cheer, Bobs, ez Roberts népszerű neve, hangzott lépten-nyomon és az emberek százezrével kapkodták a lapok külön kiadásait. Windsorban a királynőnek rendeztek hazafias tüntetést, aki nyomban az első jelentés vétele után táviratilag fejezte ki megelégedését és hálás köszönetét Roberts lordnak. Váry: Az ám! De talán nem eredménytelenül! Mondd csak, Pista, a Mertl Margiték csakugyan olyan jól állnak? Retkey: Persze, hogy jól. Az öreg bírja magát úgy negyven-ötvenezer forintig. S csak két leánya van. A másik kis fruska még. A leánygimnáziumba jár. Váry: Szebb, mint ez a Margit. Réthey: Mit akarsz, elég csinos ez. Váry: Ötvenezer forinthoz elég csinos lenne, de husz-huszonötezerhez nem elég csinos. Azt hiszem, neked is azért nem kell! Réthey: Dehogy! De lásd, beláttam, hogy sem ő nem szeret engem eléggé, sem én őt! Hát jobb lesz véget vetni ennek a dolognak! Váry: No én lekurizáltam a kis nénit! Gondolom, hogy ábrándozik most rólam! Aligha tud elaludni! A feje tele lehet az én sok szamár bókommal! Álom aligha jön a szemére! Maga előtt lát engem, hallja a szavamat, érzi a lehelletemet! Szegény kicsike! Szinte sajnálom, hogy úgy belém habarodott! Rethey: Hát nem tetszik neked? Váry: Feleségnek elvégre elég jó lenne! A szeme ugyanolyan, mint a tengeri nyúlé, de az nem baj! Csak a pénz lenne több! Eh, de manapság, ebben a szűk világban, ez is valami. S ha más nem akad, ez is jó lesz. Réthey (leveszi a teáskannát a gyorsfőzőről): Kész van! Hozd csak be a csészéket. Váry (átmegy a másik szobába). Réthey (egyedül): Szegény fiú! Becsapom ugyan, de én kimenekülök. Különben ő is majd menekülhet, ha megtudja, hogy semmijük sincs. Hanem a nyugalom hamarosan visszatért a lakosság lelkébe. A város föllobogózásáról vagy kivilágításáról szó sem volt. A délelőtti kitörés is inkább a megkönnyebbülés érzését juttatta kifejezésre, úgy, mint amikor egy nemzet borzasztó lidércznyomástól szabadul meg. Elbizakodottság sehol sem nyilatkozik meg, habár az emberek örömtől sugárzó arczcal hasonlítják össze 1900. február 27-ét 1881. február 27-ével, amikor a búrok Colley angol tábornok seregét Majuba Hillen tönkreverték; arról sem feledkeznek meg, hogy éppen Cronje volt az, aki 1896. január 2-án Krügersdorpnál megsemmisítette Jameson rablócsapatát. E mellett azonban azt is szem előtt tartják, hogy az új háború csak az imént kezdődött és Angolország még messze van a végleges győzelemtől. A londoni lapok, még azok is, amelyek rendesen a leggyűlöletesebben szoktak megemlékezni a búrokról, nagy nemzethez méltóan tárgyalják a keodoes randi győzelmet és teljes elismerésben részesítik Cronje hősiességét, így a többi között a Westminster Gazette azon való megelégedését fejezi ki, hogy Cronje kapitulált és hogy ez a derék hős nem vette lelkére, hogy seregét a megsemmisítésnek tegye ki, ami az egész emberiséget borzalommal töltötte volna el. Az Evening Keres a következőket írja: A nagy csapás mellett is, amelyet Roberts a húrokra mért, semmi kilátás sincs arra, hogy a háború egyhamar véget érjen. Mi, angolok, meg vagyunk elégedve a mai nap sikerével, de ez a siker csak egy epizód e háború történetében. A feladat nagyobbik és nehezebbik részének megoldása még hátra van. A Daily Chronicle így nyilatkozik: Crowjét azért, mert megadta magát, a szégyennek még csak árnyéka sem érheti. A mi hadseregünk óriás túlerőben volt és a csodával lett volna határos, ha a mai nap eseménye nem következett volna be, inkább azon kellene csodálkoznunk, hogy már előbb be nem következett. Crowje a múltban rosszul viselkedett velünk szemben, de ma senki sem tagadhatja meg tőle a tisztelet és a bámulat adóját, mindenki el fogja ismerni, hogy derék kis csapata bátorság és hősiesség dolgában csodás dolgokat művelt. Roberts bizonyára úgy fog vele bánni, a hogyan győztes hadvezérnek ilyen katonával bánni kell. Amint a lapok, éppen úgy maga Roberts lord, babérkoszorus hadvezérhez illően a legnagyobb tisztelettel bánik Cronje tábornokkal, akiben nagyrabecsülni tudja a vitéz ellenséget. Kitűnik ez részletes jelentéséből, amelyet tegnap délelőtt 11 óra 30 perczkor adott fel Paardebergen. Ez este érkezett Londonba és szó szerint igy szól: »Hírszerző osztályom megszerezte nekem azt a bizonyosságot, hogy Cronje csapatai elvesztették bátorságukat, hogy a katonák nagyon el vannak kedvetlenedve és hogy a vezérek között viszálykodás ütött ki. Ezt az elkedvetlenedésüket még fokozza az, hogy csalatkoztak abban a reményükben, hogy a segítségükre siető csapatok ki fogják őket szabadítani veszedelmes helyzetükből. Ez a reményük megsemmisült, amint megtudták, hogy az angol ezredek visszaverték a segítségükre küldött csapatokat. Mindezeknél fogva elhatároztam, hogy újabb nyomást fogok gyakorolni az ellenségre. Futóárkaim minden éjjel közelebb kerültek az ellenség sánczaihoz, úgy, hogy a búrok hadállása egyre szükebb lett. Egyúttal intézkedtem, hogy tüzéreink erősebb ágyutüzet indítsanak a búr hadállás ellen s ebben rendkívül jó szolgálatot tettek a nehéz hathüvelykes ágyuk, amelyeket De Aarból elhozattam. Nagy szolgálatot tett továbbá ballon captilunk, amely folytonosan értesített bennünket az ellenség mozdulatáról és szándékáról. Ma reggel három órakor a kanadai ezrednek egy része, továbbá egy utászcsapat, a Gordonhighlandereknek egy százada ismét hatszáz lépéssel közeledett az ellenséges sánczokhoz, úgy, hogy már most csak nyolcvan lépés választott el bennünket tőlük. Katonáink elsánczolták magukat és aránylag csekély veszteséggel egészen reggelig tartották magukat ebben az új poziczióban, úgy látszik, hogy ez a sikeres előrenyomulásunk megérlelte a válságot. A búroknak be kellett látniok, hogy már most nem tarthatják magukat tovább és ma korán reggel még a hajnal hasadása, előtt fehér lobogó oltalma alatt parlamentákr jelent meg nálunk és Cronje által aláírt levelet adott át előőrsünknek. Cronje ebben a levélben kijelentette, hogy feltétlenül megadja magát. Erre én azt üzentem neki, hogy személyesen el kell jönnie táborunkba és hogy összes csapatainak a fegyver hátrahagyásával el kell hagyniuk had. állásukat Cronje hét órakor reggel személyesen eljött hozzám és azonnal tárgyalni kezdtünk a kapituláczióról. Cronje beszélgetésünk folyamán arra kért engem, hogy barátságosan bánjak vele és hogy részesítsem abban a kegyben, hogy fogságában felesége, unokái, magántitkára, hadsegédje és szolgái osztozhassanak. Megnyugtattam Cronjét és megígértem neki, hogy minden kívánságát teljesíteni fogom. Értésére adtam továbbá, hogy embereket fogok melléje adni, hogy az után illő tisztelettel bánjanak vele. Cronje még ma délután Prettyman tábornok kíséretében el fog utazni Fokvárosba. Az elfogott búr sereget is még ma elküldöm Modder-Riverbe, ahonnan apróbb csapatokban Fokvárosba fogják szállítani.« Roberts lordnak későbben föladott sürgönye a következőkkel egészíti ki fönebbi jelentését : »A búr hadifoglyok száma összesen négyezer, akik közül 1150 oránzsi, a többi tranzváli. Az elfogott tisztek között van Cronje tábornok, Wolverand ezredes, továbbá még két ezredes, négy alezredes, tizenkét őrnagy és egy tábori biztos. Ezek valamennyien tranzváliak. Van köztük egy skandinávi is. Fogságba esett továbbá tizennégy oránzsi tiszt, köztük Albrecht őrnagy tüzérparancsnok. Ezenkívül átadtak nekünk a búrok hat ágyút és pedig három 45 czentiméteres Krupp-ágyút és egy Maxim-ágyut, amely a tranzváliaké volt és egy 75 czentiméteres Krupp-ágyut és egy Maxim-ágyut, amely az oránzsiaké volt. Az angolok múlt éjjel három órakor rohamot intéztek a búrok hadállása ellen. Ebben a rohamban részt vettek a kanadaiak és más csapatok. Ebben a rohamban hat halottat és húsz sebesültet vesztet-’ tünk el.« * Miután Cronje tábornok tegnap megadta magát Koodoes Randnál, természetszerűleg fölmerül a kérdés, hogy mi lesz ennek az angol sikernek a katonai következése? A harctéri viszonyok közelebbi földerítése előtt bajos határozott választ adnunk erre a kérdésre. A koodoes randi kapituláczió súlyos csapás a húrokra nézve, főképpen morális tekintetben és azért, mert Oranjéban elveszítették egyik legkitűnőbb vezérüket. Valószínű tehát, hogy Roberts lord visszanyervén szabad kezét, tovább folytathatja útját Bloemfontein, Oranje szabadállam fővárosa felé. Szakemberek véleménye szerint ezen az útón alig fog komoly ellenállásra találni, sőt Oranje egész területének a megszállását is esetleg könnyen végrehajthatja. Már napokkal ezelőtt híre járt, hogy Oranje veresége esetén a búrok lemondanak Oranje további védelmezéséről és egész erejüket a Vaal folyó mentén, Tranzvál déli határán fogják összegyűjteni. Ez könnyen védelmezhető vonal és ha Joubert nem is rendelkezik — mint bár források állítják —■ 100.000 főnyi hadsereggel, 60.000 embere bizonyosan van. Abban az esetben tehát, ha Bloemfontein megszállása nem hozná meg a békét, akkor Roberts lordnak kemény ellenállásra és véres harczokra kell készülnie a fennebb jelzett vonalon. A le-küzdendő nehézségek az előnyomulással egyidejűleg fognak szaporodni, még akkor is, ha Oranje most már elválna. Tranzváltól, amire pedig nincs semmi valószínűség. 3