Magyar Nemzet, 1900. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1900-04-01 / 90. szám

.*________ ________________ nem fejlődhetik a politikusok között oly fesztelen­­ eszmecsere, olyan igazi politikai klubélet, a mint azt­­ a parlamentáris államok mindenikében, de különösen­­ Angliában irigykedve látunk s a­melynek előnyeit megbecsülni alig lehet. Egyet azonban szívesen konstatálok én is e helyen és ez az, hogy az egybeolvadása szabadelvű­­piárt régi és új tagjai között (sokaknak örömére, s némelyeknek boszuságára) a legszebb folyamatban van s erős meggyőződésem, hogy az ötéves cziklus leteltével, mint egységes hatalmas párt fog a nem­zet elé lépni s az uj választásokba belemenni. Budapest, 1900. márczius 28. j­ókus Ernő: Sokan örülnek, még többen félnek annak követ­kezményeitől, hogy a szabadelvű­ pártban vegyest ülnek meggyőződésükben tiszta liberális és határo­zottan konzervatív irányú képviselők. Én s velem együtt minden komolyan figyelő se nem örül e nehéz helyzetnek, se nem fél attól addig, a míg Deák Ferencz állandóan köztünk levő szelleme körül tömörül a párt zöme és míg tanítványa tartja erős és tapintatos kezében a párt zászlóját. Széll Kálmán alatt e zászló hamisítatlan szabad­elvű jellege nem csökkenhet! A máshitűek csalódni fognak. Budapest, 1900. márczius hóban. Tallkin Béla.* 1861-ben mint Deák-párti kezdettem meg kép­viselői pályafutásomat. Politikailag ma is csak úgy érzek és gondolkozom, mint 1861-ben. Azért is ma­, a 25 éves jubileumon egyedüli óhajom, bár marad­hatnék mindörökre szabadelvű-párti. 1900 márczius 24-én. /­ Zichy Jenő: A tranzván háború. Budapest, márczius 31. Joubert Péter tábornokot, a búr seregek volt fővezérét tegnap temették el Pretoriában eleven részvéttel, nagyszerű gyászpompával, az idegen katonai attasék jelenlétében. A búrok között bizonyosan mély hatást fog kelteni, hogy­­Viktória angol királynő utasította Roberts lord tábornagyot, fejezze ki nevében részvétet Joulert özvegyének és jelentse ki neki, hogy az angol nemzet nagyrabecsülte elhunyt urát, mint bátor katonát és becsületes ellenséget. S Krüger Pál, a délafrikai köztársaság el­nöke, igen egyszerűen rendezte Joubert nehéz örökségét: megtette saját magát fővezérré. Programm­­a, hogy a búroknak győzniük kell, akár három hónapig, akár három esztendeig tartson a háború. Azt hirdeti, hogy egy hét alatt vissza­foglalja Bloemfonteint, de amellett szük­ségét látja annak, hogy Pretoriát, Tranzvál főváro­sát sietve megerősíttesse: a magánvagyonnak teljes sértetlenséget biztosít. Elnöktársa, Steyn, szin­tén kihirdette, hogy a búrok még nem veszítet­ték el a háborút, sőt győzni fognak, ha össze­tartanak. Joubert tábornok­­ is ezzel a mondással hunyta szemét örök álomra: — Bízzatok, tiétek a siker. Küzdjetek, győzni fogtok. A derék hős kevéssel halála előtt így magyarázta meg túlóvatos taktikáját: — Hiszen csak lett volna mi tartalékunk a két köztársaságban, majd megmutattam volna, hogy a mi fegyelmezett lelkes hadseregünk mire képes! De így vigyáznom kellett minden egyes emberemre, hogy baj ne érje, mert ha számra csekély hadseregünk tetemesen megfogy, úgy nincs forrásunk, a­honnan pótolni lehetne. Sok­szor megtámadhattuk volna az angolokat a siker­nek szinte biztos kilátásával, de a sikerért oly nagy áldozatot kellett volna hoznunk, hogy visszaborzadtam tőle s bíztam Istenben, hogy kevesebb áldozattal is kezünkbe szolgáltatja ellenségünket. A búr tábornokok száma egyre csökken. A pretoriai kormány börtönbe vetette Prinsloo tábornokot, mert engedelem nélkül letette a fegyvert és hazament farmjára. Fereira tábor­nok, az angol fogságba esett Cronje tábornok­nak egykori alvezére, a­ki a koodoes­ randi ke­­lepczéből szerencsésen kivezette csapatát, sze­rencsétlenség áldozata lan. Egy katonája vélet­lenül agyonlőtte. Pereira kitűnő katona volt, a­kit nehéz pótolni. Roberts lord előretolta csapatait Bloem­­fonteintól északra a pretoriai vasút mentén Glenig. Azt tartják azonban, hogy ez nem az előnyomulás kezdete, mert erre az angol had­sereg nem gondolhat, a­míg ki nem egészíti lóállományát, meleg ruhát nem kap a Dél- Afrikában most beköszöntő téli időszakra és rendbe nem hozza a bloemfontein-fokvárosi vas­utat. Roberts lord említett intézkedésével Bloem­­fonteint akarja biztosítani meglepetés ellen. A búr sereg ugyanis nemcsak dél felé kezd mozogni Kroonstadból, hanem Oranje fővárosa körül is mutatkozik az ellenség, így megszállotta a Brandtford és Bloemfontein között fekvő magas­latokat, úgy, hogy az angol fővezér kénytelen volt egy gyalogos és két lovasdandárt kiküldeni az elűzésre. Ez sikerült is, az angolok elfoglal­ták a kérdéses dombokat, de nyolc­ tisztjükbe és száz emberükbe került ez a győzelem. A búrok előnyomulása folytán Londonban nem tartják lehetetlennek, hogy nemsokára csatára kerül a sor az ellenséges seregek között. Olivier parancsnok elismerést érdemlő ügyes­séggel átvezette csapatát az angol hadsereg működési terén, a­nélkül, hogy baja történt volna. Sem Brabant, sem French tábornok nem tudta megcsípni a menekülő búrokat, a­kik most már biztonságban vannak. Olivier csapata ugyanis e hó 25-ikén szerencsésen eljutott Smaldeebe, Bloemfonteintől északra, a bloem­­fontein-pretóriai vasút mentén fekvő városba. Lehetséges, hogy éppen az ő emberei húzódtak le Smaldeeből Brandfordhoz és ellenük kellett Robertsnek csapatokat küldenie. Warrentonnál a Yaal-folyó hiújáért közel két hete tart a harc, és az angolok még min­dig nem tudták kierőszakolni az átt­erést. Ro­berts valószínűleg azért rendelte vissza a barkly-westi kerületből Methuen lordot a lovas­sággal, hogy Warrentonnál használja föl, ha ugyan a Jacobsdaal felé közeledő húrok ellen nem küldi őt. Angolországban változatlanul uralkodik a közvélemény fölött az az elhatározás, hogy nem szabad addig befejezni a háborút, a­míg bizto­san nem dő az angol hegemónia egész J­á- Afrikában és lehetetlenné nem válik a húrok támadásának a megismétlődése. Tegnap Herbert Gladstone beszélt ilyen értelemben, tegnapelőtt pedig egy ellenzéki gyűlés Grey lord elnöklete alatt azt mondotta ki, hogy pártkülönbség nél­kül támogatni kell a konzervatív kormányt, a­míg teljes sikerrel be nem fejezi a háborút. Itt AGYA IS NEM LET. 3900. április 3. Legújabb hírek. London, márczius 31. (Saját tudósítónk távirata.) A búroknak elűzését, illetőleg visszaszorítását Kate­ Siding­­ből Brandfort irányában, egyes lapok tévesen tekintik Roberts előrenyomulása megkezdésé­nek. Robert­ ezzel csak tüntetni akar a búrok ellen, hogy az előrenyomulástól visszatartsa őket. (N. Fr. Fr.) London, márczius 31. (Saját tudósítónk távirata.) Southampton­­ból ma 600 katona 20 tiszttel Szent-Ilona szi­getére hajózott, a­hol Cronjet és a vele elfogott 4000 búrt fogják őrizni. (A. Fr. Fr.) London, márczius 31. A Morningpost jelenti Bloemfonteinből f. hó 29-iki kelettel. Kitchener lord az éjjel törzskarával és 3000 emberrel átkelt a Korwals­­pontnál vert ideiglenes h­ídon. Kitchener azt hiszi, hogy a lázadás le van verve. Intermezzók Támadás Cecil Illxodes ellen. A­z angol parla­mentben rendkívül hevesen támadják mostanában­­Dél-Afrika Napóleoniját, kiváltképpen az írek. Leg­utóbb Mac Neill képviselő tartott ellene tüzes filippilát, a­melyben elmondta Rhodesnek egész bűnlajstromát. Azzal vádolta, hogy Kimberley ostroma idején a hadsereget támadó czikkeket íratott lapjába, a Diamond fields advertiser-be. A katonai czenzor, O’Meara őrnagy ezért ki is jelentette a lap szerkesztőjének, hogy ezentúl olyan czikkek ütközlését engedi csak meg, a­melyeket ő előzőleg felülvizsgált. De sem­hogy belement volna ebbe a feltételbe, Rhodes pa­rancsára inkább megszüntette a lapot. Mikor Kim­berley felszabadult, Cecil Rhodes elvállalta a czik­kékért a felelősséget French táborn­ok előtt és he­vesen kifakadt Kekevich ezredes, Kimberley hős vé­­dője ellen, sőt egyenesen kiutasította a lakásából az­ ezredest, a­mikor ez magyarázatért és elégtételért fordult hozzá. Mac Neill indulatosan kérdezte meg ezután Nyndham hadügyi államtitkártól, hogy mi­csoda rendszabályokkal szándékozik elégtételt nyúj­tani a megsértett hős katonának. Az államtitkár erre kijelentette, hogy az idézett esetekről nincsen tudo­mása, de ha híradói híven értesítették volna Mac Neillt, majd tudja Roberts Jord, mi módon járjon el . A szökevény. A Volkstemn írja a következő érdekes epizódot a búr-angol háborúból. Egy Bothnia­ nevű, merész búr ifjú a Manila angol hadihajón volt fogságban száz társával. A hajó Elandslaagte-­ ban horgonyzott simonstowni öbölben, három mért­­­földnyire a parttól, honnan az erőd ormáról há­rom ágyú torka meredt a tenger sík tükrére.­ Mindég menekülési kísérlet hiábavaló volt. Gya­­­nús zajra, fegyvercsörrenésre megdördültek volna­ az erőd ágyúi, elpusztítva a hajót mindenestül.­ A búr foglyok már-már beletörődtek sorsukba, ámbár­ hírnöküknek, az okát nem írja meg a »Volkstem«,­ fontos taktikai okokból okvetlenül el kellett jutnia Pretó-­­riába, híradás végett. Ekkor vállalkozott Bothma a csak­­­nem lehetetlennek látszó feladatra. Alkonyaikor, midőn­­sötét árnyak borultak a tenger csendesen hullámzó tükrére, kabinjában kötelet kötött derekára s ruháit batyuba kötve, lebocsátkozott a fedélzetről. A hajó parancsnoka épp a kirendelt őröket pirongatta nagy zsivaj volt e fedélzeten, alkalmasabb pilla­nat tehát nem lehetett volna. Egy halk locs­­csanás s a szökevény a tenger vizében úszott.­ Három óra múlva partra ért. Épp jókor. A a hajón működni kezdtek a villamos-reflektorok és széles sugárkévét szórtak a viz tükrére. Öt percz­­c­el később a menekülés lehetetlen lett volna. Bothma egy sziklaodúba osont, ott pihente ki az utnik fáradalmait. Két napig bolyongott étlen-szom­­jan s csak egyetlen egyszer találkozott ellenséges­ katonával, ki kérdőre vonta, hogy hova megy? — Ldcsiszár vagyok, lovat szállítok az angol­ lovasságnak; a Kolk-öbölbe utazom, de eltévedtem — szólt Bothma. Fegyvere nem volt, hát mehetett tovább, Wyn-­­bergig, hol honfitársai titkon kocsit, lovat és pénzt,­ adtak neki. Steltenbosch­ban jelentkezett az angol­ parancsnoknál. — Lovakat szállítok — monda — az angol­ lovasságnak. 6 ut- és menlevelet kért. Toouws Rivernél vonatra szállt s együtt uta­zott Robertssel és táborkarával. Morgesfonteine-ban ugyanabban a vendéglőben ebédelt, mint az angol tábornokok s ebéd közben az angol lovastisztekkel, az angol lovasság lóanyagával vitatkozott. Victoria Westben ismét lóra ült, de Piroskánál megtudta, hogy szökéséről értesült a hatóság s min­denütt körözik. Szerencsére Wynherghen levágatta bajuszát, szakált növesztett s igy eljutott Olefants­­fontaine-ba a búrok előőrseihez, kik a bátor ifjút örömujjongva fogadták. TÁVIRATOK. Oroszország és Korea. London, márczius 31. A Times-ok jelentik Szjöulból 29-iki kelettel. Néhány nappal ezelőtt Pavlov orosz ügyvivő azt kívánta, hogy Korea az­ If-sziget nyugati részén lévő és a mazampói kikötőt domináló Atkinson­ Pointnál új területet engedjen át az orosz gőzhajózási társaságnak kőszénraktárul vagy­ egyéb czélokra. Hogy Japán ne támaszthasson ellen­­követelést az Íf-szigettel szomszédos területekre nézve,­ azt kívánta Pavlov, hogy Korea más hatalmasságnak semmilyen formában ne engedje át a Kojedo- vagy Kargodo-szigetnek valamely részét. Tegnap Pavlov ki-­ hallgatáson volt a császárnál és bizonyos, meg nem ne­­­­vezett, de sejthető okokból megváltoztatta előbbi kor­i vetéléseit és Atkinson-Point helyett más területet­­ kért a mazampói szerződéses határon belül, a­mely­­ követelés ellen kifogást tenni nem lehet. Ugyanakkor i­s még egyszer ismételte azt a követelését, hogy más­­ hatalmasságnak ne engedjék át a Kojedo-sziget­ea-

Next