Magyar Nemzet, 1900. április (19. évfolyam, 90-118. szám)
1900-04-01 / 90. szám
.*________ ________________ nem fejlődhetik a politikusok között oly fesztelen eszmecsere, olyan igazi politikai klubélet, a mint azt a parlamentáris államok mindenikében, de különösen Angliában irigykedve látunk s amelynek előnyeit megbecsülni alig lehet. Egyet azonban szívesen konstatálok én is e helyen és ez az, hogy az egybeolvadása szabadelvűpiárt régi és új tagjai között (sokaknak örömére, s némelyeknek boszuságára) a legszebb folyamatban van s erős meggyőződésem, hogy az ötéves cziklus leteltével, mint egységes hatalmas párt fog a nemzet elé lépni s az uj választásokba belemenni. Budapest, 1900. márczius 28. jókus Ernő: Sokan örülnek, még többen félnek annak következményeitől, hogy a szabadelvű pártban vegyest ülnek meggyőződésükben tiszta liberális és határozottan konzervatív irányú képviselők. Én s velem együtt minden komolyan figyelő se nem örül e nehéz helyzetnek, se nem fél attól addig, a míg Deák Ferencz állandóan köztünk levő szelleme körül tömörül a párt zöme és míg tanítványa tartja erős és tapintatos kezében a párt zászlóját. Széll Kálmán alatt e zászló hamisítatlan szabadelvű jellege nem csökkenhet! A máshitűek csalódni fognak. Budapest, 1900. márczius hóban. Tallkin Béla.* 1861-ben mint Deák-párti kezdettem meg képviselői pályafutásomat. Politikailag ma is csak úgy érzek és gondolkozom, mint 1861-ben. Azért is ma, a 25 éves jubileumon egyedüli óhajom, bár maradhatnék mindörökre szabadelvű-párti. 1900 márczius 24-én. / Zichy Jenő: A tranzván háború. Budapest, márczius 31. Joubert Péter tábornokot, a búr seregek volt fővezérét tegnap temették el Pretoriában eleven részvéttel, nagyszerű gyászpompával, az idegen katonai attasék jelenlétében. A búrok között bizonyosan mély hatást fog kelteni, hogyViktória angol királynő utasította Roberts lord tábornagyot, fejezze ki nevében részvétet Joulert özvegyének és jelentse ki neki, hogy az angol nemzet nagyrabecsülte elhunyt urát, mint bátor katonát és becsületes ellenséget. S Krüger Pál, a délafrikai köztársaság elnöke, igen egyszerűen rendezte Joubert nehéz örökségét: megtette saját magát fővezérré. Programma, hogy a búroknak győzniük kell, akár három hónapig, akár három esztendeig tartson a háború. Azt hirdeti, hogy egy hét alatt visszafoglalja Bloemfonteint, de amellett szükségét látja annak, hogy Pretoriát, Tranzvál fővárosát sietve megerősíttesse: a magánvagyonnak teljes sértetlenséget biztosít. Elnöktársa, Steyn, szintén kihirdette, hogy a búrok még nem veszítették el a háborút, sőt győzni fognak, ha összetartanak. Joubert tábornok is ezzel a mondással hunyta szemét örök álomra: — Bízzatok, tiétek a siker. Küzdjetek, győzni fogtok. A derék hős kevéssel halála előtt így magyarázta meg túlóvatos taktikáját: — Hiszen csak lett volna mi tartalékunk a két köztársaságban, majd megmutattam volna, hogy a mi fegyelmezett lelkes hadseregünk mire képes! De így vigyáznom kellett minden egyes emberemre, hogy baj ne érje, mert ha számra csekély hadseregünk tetemesen megfogy, úgy nincs forrásunk, ahonnan pótolni lehetne. Sokszor megtámadhattuk volna az angolokat a sikernek szinte biztos kilátásával, de a sikerért oly nagy áldozatot kellett volna hoznunk, hogy visszaborzadtam tőle s bíztam Istenben, hogy kevesebb áldozattal is kezünkbe szolgáltatja ellenségünket. A búr tábornokok száma egyre csökken. A pretoriai kormány börtönbe vetette Prinsloo tábornokot, mert engedelem nélkül letette a fegyvert és hazament farmjára. Fereira tábornok, az angol fogságba esett Cronje tábornoknak egykori alvezére, aki a koodoes randi kelepczéből szerencsésen kivezette csapatát, szerencsétlenség áldozata lan. Egy katonája véletlenül agyonlőtte. Pereira kitűnő katona volt, akit nehéz pótolni. Roberts lord előretolta csapatait Bloemfonteintól északra a pretoriai vasút mentén Glenig. Azt tartják azonban, hogy ez nem az előnyomulás kezdete, mert erre az angol hadsereg nem gondolhat, amíg ki nem egészíti lóállományát, meleg ruhát nem kap a Dél- Afrikában most beköszöntő téli időszakra és rendbe nem hozza a bloemfontein-fokvárosi vasutat. Roberts lord említett intézkedésével Bloemfonteint akarja biztosítani meglepetés ellen. A búr sereg ugyanis nemcsak dél felé kezd mozogni Kroonstadból, hanem Oranje fővárosa körül is mutatkozik az ellenség, így megszállotta a Brandtford és Bloemfontein között fekvő magaslatokat, úgy, hogy az angol fővezér kénytelen volt egy gyalogos és két lovasdandárt kiküldeni az elűzésre. Ez sikerült is, az angolok elfoglalták a kérdéses dombokat, de nyolc tisztjükbe és száz emberükbe került ez a győzelem. A búrok előnyomulása folytán Londonban nem tartják lehetetlennek, hogy nemsokára csatára kerül a sor az ellenséges seregek között. Olivier parancsnok elismerést érdemlő ügyességgel átvezette csapatát az angol hadsereg működési terén, anélkül, hogy baja történt volna. Sem Brabant, sem French tábornok nem tudta megcsípni a menekülő búrokat, akik most már biztonságban vannak. Olivier csapata ugyanis e hó 25-ikén szerencsésen eljutott Smaldeebe, Bloemfonteintől északra, a bloemfontein-pretóriai vasút mentén fekvő városba. Lehetséges, hogy éppen az ő emberei húzódtak le Smaldeeből Brandfordhoz és ellenük kellett Robertsnek csapatokat küldenie. Warrentonnál a Yaal-folyó hiújáért közel két hete tart a harc, és az angolok még mindig nem tudták kierőszakolni az átterést. Roberts valószínűleg azért rendelte vissza a barkly-westi kerületből Methuen lordot a lovassággal, hogy Warrentonnál használja föl, ha ugyan a Jacobsdaal felé közeledő húrok ellen nem küldi őt. Angolországban változatlanul uralkodik a közvélemény fölött az az elhatározás, hogy nem szabad addig befejezni a háborút, amíg biztosan nem dő az angol hegemónia egész Já- Afrikában és lehetetlenné nem válik a húrok támadásának a megismétlődése. Tegnap Herbert Gladstone beszélt ilyen értelemben, tegnapelőtt pedig egy ellenzéki gyűlés Grey lord elnöklete alatt azt mondotta ki, hogy pártkülönbség nélkül támogatni kell a konzervatív kormányt, amíg teljes sikerrel be nem fejezi a háborút. Itt AGYA IS NEM LET. 3900. április 3. Legújabb hírek. London, márczius 31. (Saját tudósítónk távirata.) A búroknak elűzését, illetőleg visszaszorítását Kate Sidingből Brandfort irányában, egyes lapok tévesen tekintik Roberts előrenyomulása megkezdésének. Robert ezzel csak tüntetni akar a búrok ellen, hogy az előrenyomulástól visszatartsa őket. (N. Fr. Fr.) London, márczius 31. (Saját tudósítónk távirata.) Southamptonból ma 600 katona 20 tiszttel Szent-Ilona szigetére hajózott, ahol Cronjet és a vele elfogott 4000 búrt fogják őrizni. (A. Fr. Fr.) London, márczius 31. A Morningpost jelenti Bloemfonteinből f. hó 29-iki kelettel. Kitchener lord az éjjel törzskarával és 3000 emberrel átkelt a Korwalspontnál vert ideiglenes hídon. Kitchener azt hiszi, hogy a lázadás le van verve. Intermezzók Támadás Cecil Illxodes ellen. Az angol parlamentben rendkívül hevesen támadják mostanábanDél-Afrika Napóleoniját, kiváltképpen az írek. Legutóbb Mac Neill képviselő tartott ellene tüzes filippilát, amelyben elmondta Rhodesnek egész bűnlajstromát. Azzal vádolta, hogy Kimberley ostroma idején a hadsereget támadó czikkeket íratott lapjába, a Diamond fields advertiser-be. A katonai czenzor, O’Meara őrnagy ezért ki is jelentette a lap szerkesztőjének, hogy ezentúl olyan czikkek ütközlését engedi csak meg, amelyeket ő előzőleg felülvizsgált. De semhogy belement volna ebbe a feltételbe, Rhodes parancsára inkább megszüntette a lapot. Mikor Kimberley felszabadult, Cecil Rhodes elvállalta a czikkékért a felelősséget French tábornok előtt és hevesen kifakadt Kekevich ezredes, Kimberley hős védője ellen, sőt egyenesen kiutasította a lakásából az ezredest, amikor ez magyarázatért és elégtételért fordult hozzá. Mac Neill indulatosan kérdezte meg ezután Nyndham hadügyi államtitkártól, hogy micsoda rendszabályokkal szándékozik elégtételt nyújtani a megsértett hős katonának. Az államtitkár erre kijelentette, hogy az idézett esetekről nincsen tudomása, de ha híradói híven értesítették volna Mac Neillt, majd tudja Roberts Jord, mi módon járjon el . A szökevény. A Volkstemn írja a következő érdekes epizódot a búr-angol háborúból. Egy Bothnia nevű, merész búr ifjú a Manila angol hadihajón volt fogságban száz társával. A hajó Elandslaagte- ban horgonyzott simonstowni öbölben, három mértföldnyire a parttól, honnan az erőd ormáról három ágyú torka meredt a tenger sík tükrére. Mindég menekülési kísérlet hiábavaló volt. Gyanús zajra, fegyvercsörrenésre megdördültek volna az erőd ágyúi, elpusztítva a hajót mindenestül. A búr foglyok már-már beletörődtek sorsukba, ámbár hírnöküknek, az okát nem írja meg a »Volkstem«, fontos taktikai okokból okvetlenül el kellett jutnia Pretó-riába, híradás végett. Ekkor vállalkozott Bothma a csaknem lehetetlennek látszó feladatra. Alkonyaikor, midőnsötét árnyak borultak a tenger csendesen hullámzó tükrére, kabinjában kötelet kötött derekára s ruháit batyuba kötve, lebocsátkozott a fedélzetről. A hajó parancsnoka épp a kirendelt őröket pirongatta nagy zsivaj volt e fedélzeten, alkalmasabb pillanat tehát nem lehetett volna. Egy halk locscsanás s a szökevény a tenger vizében úszott. Három óra múlva partra ért. Épp jókor. A a hajón működni kezdtek a villamos-reflektorok és széles sugárkévét szórtak a viz tükrére. Öt perczcel később a menekülés lehetetlen lett volna. Bothma egy sziklaodúba osont, ott pihente ki az utnik fáradalmait. Két napig bolyongott étlen-szomjan s csak egyetlen egyszer találkozott ellenséges katonával, ki kérdőre vonta, hogy hova megy? — Ldcsiszár vagyok, lovat szállítok az angol lovasságnak; a Kolk-öbölbe utazom, de eltévedtem — szólt Bothma. Fegyvere nem volt, hát mehetett tovább, Wyn-bergig, hol honfitársai titkon kocsit, lovat és pénzt, adtak neki. Steltenboschban jelentkezett az angol parancsnoknál. — Lovakat szállítok — monda — az angol lovasságnak. 6 ut- és menlevelet kért. Toouws Rivernél vonatra szállt s együtt utazott Robertssel és táborkarával. Morgesfonteine-ban ugyanabban a vendéglőben ebédelt, mint az angol tábornokok s ebéd közben az angol lovastisztekkel, az angol lovasság lóanyagával vitatkozott. Victoria Westben ismét lóra ült, de Piroskánál megtudta, hogy szökéséről értesült a hatóság s mindenütt körözik. Szerencsére Wynherghen levágatta bajuszát, szakált növesztett s igy eljutott Olefantsfontaine-ba a búrok előőrseihez, kik a bátor ifjút örömujjongva fogadták. TÁVIRATOK. Oroszország és Korea. London, márczius 31. A Times-ok jelentik Szjöulból 29-iki kelettel. Néhány nappal ezelőtt Pavlov orosz ügyvivő azt kívánta, hogy Korea az If-sziget nyugati részén lévő és a mazampói kikötőt domináló Atkinson Pointnál új területet engedjen át az orosz gőzhajózási társaságnak kőszénraktárul vagy egyéb czélokra. Hogy Japán ne támaszthasson ellenkövetelést az Íf-szigettel szomszédos területekre nézve, azt kívánta Pavlov, hogy Korea más hatalmasságnak semmilyen formában ne engedje át a Kojedo- vagy Kargodo-szigetnek valamely részét. Tegnap Pavlov ki- hallgatáson volt a császárnál és bizonyos, meg nem nevezett, de sejthető okokból megváltoztatta előbbi kori vetéléseit és Atkinson-Point helyett más területet kért a mazampói szerződéses határon belül, amely követelés ellen kifogást tenni nem lehet. Ugyanakkor is még egyszer ismételte azt a követelését, hogy más hatalmasságnak ne engedjék át a Kojedo-szigetea-