Magyar Nemzet, 1900. június (19. évfolyam, 149-177. szám)

1900-06-01 / 149. szám

1900. junius 1. MAGYAR NEMZET. talnokainak, kiknek jóakaró eszműködése tette lehetővé, hogy munkánkat kellő sikerrel és eredménynyel bevégezzük.­­ És most, mélyen tisztelt uraim, fejezzük be munkánkat azzal a gondolattal, a melylyel elkezdtük (a tagok felállanak), a mély hála érzésével azon uralkodó iránt, a­kinek egyedüli gondja csak az, hogy népei jólétben legyenek. Fejezzük be azzal a felkiáltással, hogy: cs. és kir. ő felsége, legkegyelmesebb urunk éljen! él­jen ! éljen! A bizottság háromszoros lelkes éljenzéssel válaszolt Jávorszky felhívására, mire Trauttmanns­­dorff herczeg meleg szavakban mondott köszöne­tet Jávorszky lovag elnöknek azon pártatlan­ságáért, melylyel a delegácziók tárgyalásait ve­zette s kifejezte azon kívánságát, hogy azokat még számos éveken keresztül friss erőben vezet­hesse. Elnök mély köszönettel adózott Trauttmanns­­dorff herczeg meleg szavaiért és ezután bezárta az ülést. A magyar delegáczió záró-ü­lése. A magyar delegáczió ma délután négy órakor tartotta meg Szilágyi Dezső elnöklete alatt ülésszakának záró-ülését. A bizottság tudomásul vette, hogy a ma­gyar és osztrák delegáczió határozatai közt teljes a harmónia. Az elfogadott összes határo­zatokat végleges összeállításukban is elfogadták és legfelsőbb jóváhagyás végett felterjesztik. Kállay Béni közös pénzügyminiszter kért szót: — Kedves kötelességet teljesítek, a­mikor ő felsége parancsára, valamint a magam és közös minisztertársaim nevében köszönetet mon­dok a bizottságnak odaadó munkásságáért. A felség elismerését kódoló tisztelettel veszszük tudomásul — enuncziálta az elnök — és egyszersmind jegyzőkönyvbe igtatjuk köszö­­netünket a közös miniszterelnök azért az elő­zékenységükért, a­melylyel az alkotmányos tár­gyaláshoz szükséges felvilágosításokat megadták. Berzeviczy Albert mondott azután köszö­netet Szilágyi Dezső elnöknek, a­kinek hatal­mas egyénisége irányította a bizottság fontos tárgyalásait. Elismerését fejezte ki azután Sza­­páry Gyula gróf alelnöknek és az albizottságok előadóinak. Szilágyi Dezső köszönetet mondott az el­ismerő szavakért. Utalt arra a nagy és magasztos példára, melyet nekünk az alkotmányos nemzetnek a törvényhozás másik faktora, a koronás király nyújt, a­ki súlyos megpróbáltatások közepett nem lankadó buzgósággal szakadatlanul népei boldogságára törekszik. Tanácskozásainkat nem végezhet­jük mél­tóbban, mint azzal az egyértelmű szívből fakadó óhajjal : Isten éltesse királyunkat ! (Általános éljenzés.) Ezzel a delegáczió ülésszakát bezárom. A gazdasági munkás- és cselédpénztárak. — Bizottsági ülés. — Budapest, május 31. A képviselő­ház földmivelési bizottsága ma Bedő Albert elnöklésével tartott ülésében, melyen a kor­mány részéről Darányi miniszter, a földmivelési mi­­nisztérum részéről Kiss Pál államtitkár és Bartóky tanácsos és mint a minisztérium képviselője a napi­renden lévő törvényjavaslattal összefüggő matema­tikai kérdésekre nézve König Gyula miniszteri ta­nácsos volt jelen, tárgyalás alá vette a gazdasági munkás- és cselédpénztárról szóló törvényjavas­latot. Szily Pongrácz előadó tüzetesen ismerteti a törvényjavaslat czélját és főbb intézkedéseit, neve­zetesen azon szempontokat, melyek a belépés köte­lezővé tétele ellen szólanak. A törvényjavaslatot, mely kitűzött nemes feladatának minden irányban megfelel, általánosságban elfogadásra ajánlja. Darányi miniszter utal arra, hogy a kor­mány a szóban forgó intézmény létesítésére a munkásokkal szemben annak idején kötelezett­séget vállalt, a­melynek beváltására a mostani nyugalmas időpontot tartja a legalkalmasabb­nak. Köszönetet mond a bizottságnak azért, hogy még a mostani szünet alatt összeülvén, lehetővé tette, hogy a javaslat már a jövő hó folyamán letárgyaltassék, a­mire a kormány különös súlyt fektet. Kiemeli azután, hogy a számítások, a­melyekre a törvényjavaslat fek­tetve van, a lehető legreálisabbak. Ha az intézmény akként fog fejlődni, a­mint szóló reméli, előreláthatólag maguk a mun­kások fogják kívánni a belépés kötelezővé tételét, azonban mindjárt kezdetben ezzel jönni, nézete szerint, nem lett volna czél­­szerű. Szólónak az a reménysége, hogy e javas­lat intézkedései úgy a munkaadóknak, mint a munkásoknak megelégedésével fognak találkozni. A javaslat bizonyos nemét az autonómiának állapítja meg, a­melynek értelmében először fognak együtt tanácskozni a munkaadók és munkások. Szoc­iális szempontból nem lehet ki­csinyelni ennek erkölcsi hatását. Az intézmény fejlődésével előreláthatólag tetemes összegek fognak összegyűlni, a­melyekben a szövetkezeti intézmény eléggé meg nem becsülhető új tőke­forrást kap. Az összegyűlő pénzek ezen az uton is a szegény emberek sorsának javítására fognak szolgálni. A bizottság ezek után általánosságban egyhan­gúlag elfogadta a törvényjavaslatot. A részletes tárgyalás során, a­melyben a mi­niszteren, a minisztérium képviselőjén, az elnökön és az előadón kívül Fass Béla gróf, Gyárfás Endre, Farkas József, Papp Elek, Leidenfrost László és Orley Kálmán bizottsági tagok és a házszabályok által biztosított felszólalási jog alapján Nagy Gyula képviselő vett részt, a­ki nem tagja a bizottságnak, a következő módosításokkal fogadta el a bizottság a törvényjavaslat szakaszait: A 11. §-ból töröltetett azon rendelkezés, a­mely szerint a pénztár nem köteles a segélyt kiszolgál­tatni, ha a baleset a tag részegsége következtében történt. Ugyanazon szakasz ama rendelkezésében, a­mely szerint a pénztár nem köteles a segélyt ki­szolgáltatni, ha a baleset katonai szolgálat közben történt, a »katonai szolgálat« kifejezés »tényleges katonai szolgálat«-tal cseréltetett fel. A 20 §. azon rendelkezésében, mely szerint, ha a tag legalább öt évi tagság után házastárs vagy leszármazók hátrahagyása nélkül hal meg, a pénztár az elhalt tag temetési költsége fejében összesen 200 korona temetési segélyt ad, a 200 korona helyett 100 korona állapíttatik meg. A 28. §. azon rendelkezése, mely szerint a helyi bizottságba négy tagot a községi adófizetők közül a képviselőtestület választ, megtoldatott azzal, hogy »törvényhatósági joggal bíró városokban, Budapesten és Fiumében a tanács jelöli ki.« A 34. §. azon rendelkezése, mely szerint a pénztárt illető befizetések a magyar postatakarék­pénztár cheque- és clearing-forgalma útján fizeten­dők be, ekként módosíttatott: »a pénztárt illető be­fizetések és a pénztár által történt kifizetések a ma­gyar királyi postatakarékpénztár cheque- és clea­ring-forgalma útján és ennek közvetítésével is esz­­közölhetők.« A törvényjavaslat többi szakaszainak érdem­leges módosítás nélkül való elfogadásával az ülés véget ért. Két kitüntetés: Budapest, május 31. A hivatalos lap mai számában közölt ki­rályi kéziratok szerint ő felsége Mándy Lajos kereskedelemügyi miniszteri tanácsost a Lipót­­- rend lovagkeresztjével kitüntette, továbbá dr. Halász Ferencz kir. tanfelügyelőt osztálytaná­csossá kinevezte a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztériumhoz. Mind a két férfiú derekasan rá­szolgált ezen kitüntetésekre. Mándy Lajos élete delén levő, negyven­éves, nagy képességű, óriási munkaerejű férfiú, ki egyedül, a saját erejéből küzdötte fel magát arra a magas polctra, a melyet jelenleg, arány­lag fiatalon, elfoglal. Vagyontalan, szatmár­­megyei nemes családból származott, ki mint nevelő szerezte meg kenyerét tanulókorában. Budapesten is több előkelő családnál in­­struktoroskodott jogászéveiben, majd ügy­védjelölt lett és szorgalmasan készült az ügyvédi pályára. Egyszer azonban mást gondolt és belépett az akkori közmunka- és közlekedésügyi minisztériumba segédfogal­mazónak. A vasúti és részben a tarifa­ osztály­ban működött, a­hová mindjárt beosztották. Mind a két szakmában hamarosan rendkívüli nagy jártasságot és tájékozottságot szerzett. Ma valóban Mándyt tartják a tarifa­szakértők egyik jelesének. Kitűnő jogászi kép­zettség párosul benne a közigazgatási ké­pességgel. A magyar vasúti jog rendszerének Mándy Lajos lett az egyik megalapítója. Az újonnan fölállított vasúti tisztképző-tanfolyam­­nak tanára lévén, a vasúti jogot adta elő ezen az új kurzuson. Mándynak jóformán újból kel­lett megkonstruálni a vasúti jog elméletét és a szétszórt törvényekből és a bírói gyakorlat teréről összeszedett adatokból az egész vasúti jog rendszerét kellett megállapítania. Ez pedig oly kitűnően sikerült Mándy Lajosnak, hogy utódai a tanszéken a mai napig Mándy nyomán ha­ladnak a vasúti jog tanítása tekintetében. Sőt tankönyvül is még mindig Mándy jegyzeteit használják, némi kibővítéssel, az újabb vasúti és közigazgatási törvények alapján. A ki­tűnő készü­ltségü, jeles tisztviselő gyorsan emel­kedett. Nemsokára Mándy miniszteri titkár lett és Baross Gábor elismerését és tetszését annyira kinyerte Mándy szorgalmával és képességeivel, hogy őt Baross soron kivül előléptette. Mivel a kereskedelemügyi minisztériumban éppen nem volt üresedésben osztálytanácsosi állás, hát Baross Gábor miniszter az államvasutak létszámában kinevezte Mándyt főfelügyelőnek, ki azonban továbbra is a kereskedelemügyi minisztérium vasúti és tarifa-ügyosztályában működött. Midőn 1895-ben Vörös Lászlót kinevezték államtitkár­nak, az ekként megürült vasúti szakosztályvezetői állást Mándyra ruházták, kit nemsokára miniszteri tanácsossá kineveztek. Azóta Mándy szakadatla­nul megmaradt ebben az állásában Dániel Ernő, valamint Hegedűs Sándor miniszterek alatt. Alatta vett nagy lendületet a vic­inális vasúti épít­kezés. Alkotásain mindenütt a kitűnő jogász kezének nyomai észlelhetők. A vasúti és tarifa­­javaslatok elkészítésében nagy része volt Mándy­nak. Ugyancsak Mándy Lajos közreműködése mellett jött létre az államvasúti beruházási kölcsönről szóló törvény. Jelenleg a helyi­érdekű vasutakról szóló törvényjavaslat ki­dolgozásával is van megbízva, mely előrelát­hatólag ezen kiváló jogtudós és kitűnő vasúti szakember kezén kétségkívül pompásan sikerülni fog. Nagy érdeme van Mándy Lajosnak a buda­pesti közúti vasutak és az itteni helyiérdekű vasutak kiépítése körül. Mindezen bokros ér­demei elismeréséül kapta meg a Lipót-rend lovagkeresztjét. Wlassics Gyula dr. kultuszminiszternek egyik legbuzgóbb munkatársát, Halász Ferencz osz­tálytanácsost, a népoktatásügyi alosztály vezető­jét, ma valóságos osztálytanácsossá nevezte ki a felség. Halász Ferencz kitüntetése sokoldalú, közhasznú tevékenység elismerése. A magyar népoktatásügynek mint tanfelügyelő, majd köz­ponti szolgálattételre behivatva, benn a minisz­tériumban mint osztályvezető kitűnő szolgálato­kat tett. Mint a miniszter eszméinek biztos kezű végrehajtója, mint szervező, alkotó és inic­iatív erő egyforma szerencsével és odaadással szol­gálta a kultúra magasztos ügyét. Irodalmi mű­ködését is a tanügynek szentelte. Az elsők egyike volt, a­ki a magyar faj fejlődésén lelke­sedve, a nemzeti kultúra eszméjét szolgálta és nagyszabású tervezetben mutatta be reformgon­dolatait, melyeket azóta teljes sikerrel oldott meg. Kitüntetését a tanítóvilág, melynek sze­­retete övezi, bizonyára őszinte örömmel fogadja. a

Next