Magyar Nemzet, 1900. június (19. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-01 / 149. szám
1900. junius 1. MAGYAR NEMZET. talnokainak, kiknek jóakaró eszműködése tette lehetővé, hogy munkánkat kellő sikerrel és eredménynyel bevégezzük. És most, mélyen tisztelt uraim, fejezzük be munkánkat azzal a gondolattal, a melylyel elkezdtük (a tagok felállanak), a mély hála érzésével azon uralkodó iránt, akinek egyedüli gondja csak az, hogy népei jólétben legyenek. Fejezzük be azzal a felkiáltással, hogy: cs. és kir. ő felsége, legkegyelmesebb urunk éljen! éljen ! éljen! A bizottság háromszoros lelkes éljenzéssel válaszolt Jávorszky felhívására, mire Trauttmannsdorff herczeg meleg szavakban mondott köszönetet Jávorszky lovag elnöknek azon pártatlanságáért, melylyel a delegácziók tárgyalásait vezette s kifejezte azon kívánságát, hogy azokat még számos éveken keresztül friss erőben vezethesse. Elnök mély köszönettel adózott Trauttmannsdorff herczeg meleg szavaiért és ezután bezárta az ülést. A magyar delegáczió záró-ülése. A magyar delegáczió ma délután négy órakor tartotta meg Szilágyi Dezső elnöklete alatt ülésszakának záró-ülését. A bizottság tudomásul vette, hogy a magyar és osztrák delegáczió határozatai közt teljes a harmónia. Az elfogadott összes határozatokat végleges összeállításukban is elfogadták és legfelsőbb jóváhagyás végett felterjesztik. Kállay Béni közös pénzügyminiszter kért szót: — Kedves kötelességet teljesítek, amikor ő felsége parancsára, valamint a magam és közös minisztertársaim nevében köszönetet mondok a bizottságnak odaadó munkásságáért. A felség elismerését kódoló tisztelettel veszszük tudomásul — enuncziálta az elnök — és egyszersmind jegyzőkönyvbe igtatjuk köszönetünket a közös miniszterelnök azért az előzékenységükért, amelylyel az alkotmányos tárgyaláshoz szükséges felvilágosításokat megadták. Berzeviczy Albert mondott azután köszönetet Szilágyi Dezső elnöknek, akinek hatalmas egyénisége irányította a bizottság fontos tárgyalásait. Elismerését fejezte ki azután Szapáry Gyula gróf alelnöknek és az albizottságok előadóinak. Szilágyi Dezső köszönetet mondott az elismerő szavakért. Utalt arra a nagy és magasztos példára, melyet nekünk az alkotmányos nemzetnek a törvényhozás másik faktora, a koronás király nyújt, aki súlyos megpróbáltatások közepett nem lankadó buzgósággal szakadatlanul népei boldogságára törekszik. Tanácskozásainkat nem végezhetjük méltóbban, mint azzal az egyértelmű szívből fakadó óhajjal : Isten éltesse királyunkat ! (Általános éljenzés.) Ezzel a delegáczió ülésszakát bezárom. A gazdasági munkás- és cselédpénztárak. — Bizottsági ülés. — Budapest, május 31. A képviselőház földmivelési bizottsága ma Bedő Albert elnöklésével tartott ülésében, melyen a kormány részéről Darányi miniszter, a földmivelési minisztérum részéről Kiss Pál államtitkár és Bartóky tanácsos és mint a minisztérium képviselője a napirenden lévő törvényjavaslattal összefüggő matematikai kérdésekre nézve König Gyula miniszteri tanácsos volt jelen, tárgyalás alá vette a gazdasági munkás- és cselédpénztárról szóló törvényjavaslatot. Szily Pongrácz előadó tüzetesen ismerteti a törvényjavaslat czélját és főbb intézkedéseit, nevezetesen azon szempontokat, melyek a belépés kötelezővé tétele ellen szólanak. A törvényjavaslatot, mely kitűzött nemes feladatának minden irányban megfelel, általánosságban elfogadásra ajánlja. Darányi miniszter utal arra, hogy a kormány a szóban forgó intézmény létesítésére a munkásokkal szemben annak idején kötelezettséget vállalt, amelynek beváltására a mostani nyugalmas időpontot tartja a legalkalmasabbnak. Köszönetet mond a bizottságnak azért, hogy még a mostani szünet alatt összeülvén, lehetővé tette, hogy a javaslat már a jövő hó folyamán letárgyaltassék, amire a kormány különös súlyt fektet. Kiemeli azután, hogy a számítások, amelyekre a törvényjavaslat fektetve van, a lehető legreálisabbak. Ha az intézmény akként fog fejlődni, amint szóló reméli, előreláthatólag maguk a munkások fogják kívánni a belépés kötelezővé tételét, azonban mindjárt kezdetben ezzel jönni, nézete szerint, nem lett volna czélszerű. Szólónak az a reménysége, hogy e javaslat intézkedései úgy a munkaadóknak, mint a munkásoknak megelégedésével fognak találkozni. A javaslat bizonyos nemét az autonómiának állapítja meg, amelynek értelmében először fognak együtt tanácskozni a munkaadók és munkások. Szociális szempontból nem lehet kicsinyelni ennek erkölcsi hatását. Az intézmény fejlődésével előreláthatólag tetemes összegek fognak összegyűlni, amelyekben a szövetkezeti intézmény eléggé meg nem becsülhető új tőkeforrást kap. Az összegyűlő pénzek ezen az uton is a szegény emberek sorsának javítására fognak szolgálni. A bizottság ezek után általánosságban egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot. A részletes tárgyalás során, amelyben a miniszteren, a minisztérium képviselőjén, az elnökön és az előadón kívül Fass Béla gróf, Gyárfás Endre, Farkas József, Papp Elek, Leidenfrost László és Orley Kálmán bizottsági tagok és a házszabályok által biztosított felszólalási jog alapján Nagy Gyula képviselő vett részt, aki nem tagja a bizottságnak, a következő módosításokkal fogadta el a bizottság a törvényjavaslat szakaszait: A 11. §-ból töröltetett azon rendelkezés, amely szerint a pénztár nem köteles a segélyt kiszolgáltatni, ha a baleset a tag részegsége következtében történt. Ugyanazon szakasz ama rendelkezésében, amely szerint a pénztár nem köteles a segélyt kiszolgáltatni, ha a baleset katonai szolgálat közben történt, a »katonai szolgálat« kifejezés »tényleges katonai szolgálat«-tal cseréltetett fel. A 20 §. azon rendelkezésében, mely szerint, ha a tag legalább öt évi tagság után házastárs vagy leszármazók hátrahagyása nélkül hal meg, a pénztár az elhalt tag temetési költsége fejében összesen 200 korona temetési segélyt ad, a 200 korona helyett 100 korona állapíttatik meg. A 28. §. azon rendelkezése, mely szerint a helyi bizottságba négy tagot a községi adófizetők közül a képviselőtestület választ, megtoldatott azzal, hogy »törvényhatósági joggal bíró városokban, Budapesten és Fiumében a tanács jelöli ki.« A 34. §. azon rendelkezése, mely szerint a pénztárt illető befizetések a magyar postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalma útján fizetendők be, ekként módosíttatott: »a pénztárt illető befizetések és a pénztár által történt kifizetések a magyar királyi postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalma útján és ennek közvetítésével is eszközölhetők.« A törvényjavaslat többi szakaszainak érdemleges módosítás nélkül való elfogadásával az ülés véget ért. Két kitüntetés: Budapest, május 31. A hivatalos lap mai számában közölt királyi kéziratok szerint ő felsége Mándy Lajos kereskedelemügyi miniszteri tanácsost a Lipót- rend lovagkeresztjével kitüntette, továbbá dr. Halász Ferencz kir. tanfelügyelőt osztálytanácsossá kinevezte a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz. Mind a két férfiú derekasan rászolgált ezen kitüntetésekre. Mándy Lajos élete delén levő, negyvenéves, nagy képességű, óriási munkaerejű férfiú, ki egyedül, a saját erejéből küzdötte fel magát arra a magas polctra, a melyet jelenleg, aránylag fiatalon, elfoglal. Vagyontalan, szatmármegyei nemes családból származott, ki mint nevelő szerezte meg kenyerét tanulókorában. Budapesten is több előkelő családnál instruktoroskodott jogászéveiben, majd ügyvédjelölt lett és szorgalmasan készült az ügyvédi pályára. Egyszer azonban mást gondolt és belépett az akkori közmunka- és közlekedésügyi minisztériumba segédfogalmazónak. A vasúti és részben a tarifa osztályban működött, ahová mindjárt beosztották. Mind a két szakmában hamarosan rendkívüli nagy jártasságot és tájékozottságot szerzett. Ma valóban Mándyt tartják a tarifaszakértők egyik jelesének. Kitűnő jogászi képzettség párosul benne a közigazgatási képességgel. A magyar vasúti jog rendszerének Mándy Lajos lett az egyik megalapítója. Az újonnan fölállított vasúti tisztképző-tanfolyamnak tanára lévén, a vasúti jogot adta elő ezen az új kurzuson. Mándynak jóformán újból kellett megkonstruálni a vasúti jog elméletét és a szétszórt törvényekből és a bírói gyakorlat teréről összeszedett adatokból az egész vasúti jog rendszerét kellett megállapítania. Ez pedig oly kitűnően sikerült Mándy Lajosnak, hogy utódai a tanszéken a mai napig Mándy nyomán haladnak a vasúti jog tanítása tekintetében. Sőt tankönyvül is még mindig Mándy jegyzeteit használják, némi kibővítéssel, az újabb vasúti és közigazgatási törvények alapján. A kitűnő készültségü, jeles tisztviselő gyorsan emelkedett. Nemsokára Mándy miniszteri titkár lett és Baross Gábor elismerését és tetszését annyira kinyerte Mándy szorgalmával és képességeivel, hogy őt Baross soron kivül előléptette. Mivel a kereskedelemügyi minisztériumban éppen nem volt üresedésben osztálytanácsosi állás, hát Baross Gábor miniszter az államvasutak létszámában kinevezte Mándyt főfelügyelőnek, ki azonban továbbra is a kereskedelemügyi minisztérium vasúti és tarifa-ügyosztályában működött. Midőn 1895-ben Vörös Lászlót kinevezték államtitkárnak, az ekként megürült vasúti szakosztályvezetői állást Mándyra ruházták, kit nemsokára miniszteri tanácsossá kineveztek. Azóta Mándy szakadatlanul megmaradt ebben az állásában Dániel Ernő, valamint Hegedűs Sándor miniszterek alatt. Alatta vett nagy lendületet a vicinális vasúti építkezés. Alkotásain mindenütt a kitűnő jogász kezének nyomai észlelhetők. A vasúti és tarifajavaslatok elkészítésében nagy része volt Mándynak. Ugyancsak Mándy Lajos közreműködése mellett jött létre az államvasúti beruházási kölcsönről szóló törvény. Jelenleg a helyiérdekű vasutakról szóló törvényjavaslat kidolgozásával is van megbízva, mely előreláthatólag ezen kiváló jogtudós és kitűnő vasúti szakember kezén kétségkívül pompásan sikerülni fog. Nagy érdeme van Mándy Lajosnak a budapesti közúti vasutak és az itteni helyiérdekű vasutak kiépítése körül. Mindezen bokros érdemei elismeréséül kapta meg a Lipót-rend lovagkeresztjét. Wlassics Gyula dr. kultuszminiszternek egyik legbuzgóbb munkatársát, Halász Ferencz osztálytanácsost, a népoktatásügyi alosztály vezetőjét, ma valóságos osztálytanácsossá nevezte ki a felség. Halász Ferencz kitüntetése sokoldalú, közhasznú tevékenység elismerése. A magyar népoktatásügynek mint tanfelügyelő, majd központi szolgálattételre behivatva, benn a minisztériumban mint osztályvezető kitűnő szolgálatokat tett. Mint a miniszter eszméinek biztos kezű végrehajtója, mint szervező, alkotó és iniciatív erő egyforma szerencsével és odaadással szolgálta a kultúra magasztos ügyét. Irodalmi működését is a tanügynek szentelte. Az elsők egyike volt, aki a magyar faj fejlődésén lelkesedve, a nemzeti kultúra eszméjét szolgálta és nagyszabású tervezetben mutatta be reformgondolatait, melyeket azóta teljes sikerrel oldott meg. Kitüntetését a tanítóvilág, melynek szeretete övezi, bizonyára őszinte örömmel fogadja. a