Magyar Nemzet, 1900. július (19. évfolyam, 178-208. szám)

1900-07-01 / 178. szám

4 MAGYAR NEMZET. 1900. júdius 1. szép ünnepélyt, mely a fővárosi Vigadó kistermé­ben folyt le ma délelőtt. Halász Ferencz kiváló érdemei, melyeket, mint Wlassics Gyula­ zseniális kultúrpolitikájának végre­hajtója szerzett, olvasóink előtt ismeretesek. Mint tani­tó kezdte pályáját s mint a kultúrpolitika ki­váló tényezője működik jelenleg. A mai ünnep ékesen dokumentált két dolgot. Először is azt, hogy a miniszter kultúrpolitikájáért lelkesedik az egész magyar tanítóság. Ebben rejlik a miniszter sikerének a titka. A miniszter tudja jól, hogy ne­mes ideálokkal lehet csak küzdeni. Ezt tette. Má­sodszor, hogy Halász Ferencz kitűnően szolgálja minisztere intenczióit. Ezért szereti az egész haza tanítósága. Ezért gratulálunk mi a miniszternek ahhoz, hogy kitűnően tudta munkatársait meg­választani. Ezt bizonyította a mai szép ünnep, melyen a minisztert Zsilinszky Mihály államtitkár képviselte. Jelen volt Molnár Viktor min. tanácsos is s a mi­nisztériumból dr. Jankovics György, Cseke Győző min. igazgató, Körösi Henrik tanár stb. s az ünne­pelt családja. A közönség sorai közt láttuk dr. Verédy Károlyt, Péterfy Sándor, Földes Géza, Jancsó Benedek, Kriesz Béla, Lázár Béla taná­rokat, Buscher Antal plébánost s a tanítóság ve­zéreit. Kozma László elnök megnyitván az ülést, bizottságot küldött ki Halász Ferenczért, a­ki meg­érkezve, elnök melegen üdvözölte. Kifejti Halász kiváló érdemeit, ő, a ki egyszerre kezdte vele pályáját s azóta szivébe zárta. Ezután a küldött­ségek vonultak fel, a kiknek vezetői beszédeket mondottak. Először Molnár István beszélt a dél­­magyarországi tanitók nevében. Molnár István be­széde általános feltűnést keltett, olyan magvas, szépen előadott és érdekes beszéd volt. Kifejtette, hogy mi a tanító feladata? Hazafiságot nevelni. Majd igy folytatta: »Az elemi oktatásügy minden fázisában a nép szivét, lelkét, értelmét ápolván, tudatára kelti az abban szunnyadó nemzeti őserőt, mely a fajfen­tar­tás igazi alapja. De mennyivel nehezebb, súlyosabb az elemi oktatás ott, hol a szívbe és lélekbe oly érzelmeket kell plántálni, melyeket nem ápol az édes anya a maga nevető biztatásával, a melyet nem erősít az édes atya a maga komoly szavával, melyet nem nemesít a nép száján születő dal, mely gyökereit nem ereszti az ezeréves magyar haza dicső múltját regélő mondákba, mely odasimuló folyondárként nem övezi körül azon hazát tartó, oszlopot, melyet mi magyar történetnek neve­zünk«. Ekkor Deltl Erna k­­a­­csinos beszéd kíséreté­ben csokrot adott át az ünnepelt nejének. Utána a következő testületek nevében üdvö­zölték Halán Ferenczet: Józsa Dániel, a főváros ,környékbeli tanitóság nevében; Zsoldos János, Új­pest jegyzője, az elöljár­óság nevében; Lakics Ven­del az országos tanitó­bizottság nevében; Péterfy Sándor az Eötvös-alapot, Nagy László a tanítóképző­­intézeti tanárokat, Schön József a népnevelők egy­letét, Gáti György a budapesti tanítókat, Pfeiffer Ignácz az izr. tanítóságot, Peres Sándor a kisded­­nevelők egyletét, Sárkány Gábor, mintegy húsz tagból álló küldöttség élén, a beregszászi tanítókat, (átadva a díszoklevelet, mely Halász Ferencz örökös tiszteletbeli tagságáról szól), Gosztonyi József a pestvármegyei tanítókat, Takács Lajos az ungvár­­megyei tanítókat (díszoklevelet adva), Matyi János az ugocsaiakat, Huray Pál a hevesieket, Bolla János a hatvaniakat, Nagy Lajos a beregszásziakat képviselték. Végül Halász Ferencz köszönte meg az ünne­­peltetést, kiemelve, hogy ez ünnep jelentősége a Wlassics Gyula kultuszminiszter kultúrpolitikája mellett történt demonstráczióban rejlik. A Himnusz eléneklése után az ünnep befejeződött. Ezután ban­­­­két volt a Vigadóban. 1­9-én visszakapták útleveleiket, de még mindig Pekingben vannak, mert nem képesek elhagyni a várost. Seymour jelentése: London, június 30. Az admiralitás Seymour tengernagynak tegnap este 10 óra 5 perc­kor Csifuban feladott következő táviratát közli: Vasúttal nem érhet­tem el Pekinget és csapataimmal visszatértem Tien­ Csinbe. 13-án a boxerek kétszer megtá­madták elővédünket, de visszavertük őket. A boxerek sokat vesztettek, nekünk nem volt veszteségünk. 14-én a boxerek Langfangban megtámadták vonatunkat, de megint vissza­vertük őket. A boxerek körülbelül 100 embert vesztettek, a mi részünkön öt olasz esett el. Ugyanaznap délután a boxerek megtámadták a lolai állomás védelmére hátrahagyott angol őrséget. Az őrség segítséget kapott és ismét visszaverte az ellenséget, a­mely megint kö­rülbelül 100 embert veszített. A mi ré­szünkön két f­ran­czia sebesült meg. Mikor Amtingba értünk, a vasutat annyira megrongálva talál­tuk, hogy lehetetlen volt előbbre jutnunk vas­úton, a­miért is elhatároztuk, hogy visszatérünk Jangcsengbe és ott expedícziót szervezünk, a­mely majd a folyó mentén megy Pekingbe. Mi­után elindultam Langfangba, a boxerek és csá­szári csapatok, a­melyek Pekingből jöttek, meg­támadtak két vonatot, a­melyeknek követniük kellett volna csapatainkat. A kínaiaknak 4— 500 halottjuk volt. A mi veszteségünk hat ha­lott és 48 sebesült volt. A két vonat Jangcung­­ban ért engem utól, a­hol a sínek szintén tel­jesen el voltak pusztítva. Minthogy kevés elesé­­günk volt és a sebesültek is gátoltak bennünket, vissza kellett térnünk Tien-Csinbe, ahonnan hat napja hírt sem hallottunk. A sebesülteket 19-én hajóra tettük és a csapatok megindultak a folyó mentén. Útközben minden faluban ellentállásra találtunk. Ha a fölkelőket az egyik faluban megvertük, visszavonultak egy szomszéd faluba és jól megválasztott állásokban húzódtak meg, a­honnnan föltartóztatták előnyomulásunkat. Sokszor szuronynyal és gyilkos tűzzel kellett őket kiverni ezekből az állásokból, 23-án éjjeli menetet végeztünk és hajnalban a Tien­csin fölött levő császári arzenálhoz értünk, a­hol a kínaiak előbb barátságosan fogadtak bennünket, de azután tüzelni kezdtek ránk. Nekünk azonban sikerült állásukat megkerülnünk és egy ágyújukat elfoglalnunk. Az alatt a né­metek kissé tovább elnémították két ágyujukat és a folyón átkelve, el is foglalták őket. Erre azután a szövetséges csapatok megszállták az arzenált. A kínaiak még aznap és másnap is megkísérelték az arzenál visszavételét, de si­kertelenül. Az arzenálban négy ágyút és leg­újabb modellű fegyvereket találtunk. Beállítot­tunk néhány ágyút és a kissé elől levő kínai erődöket ágyúztuk. Minthogy az arzenálban lövőszert és rizst találtunk, tartottuk volna ma­gunkat néhány napig, de sebesültjeink miatt segítséget kértünk Tien-Csinből, a­mely 25-ikén meg is érkezett. 26-ikán Tien-Csinbe értünk. Az arzenált felgyújtottuk, mielőtt kivonultunk belőle. Veszteségeink a következők: Az angolok részéről 27 halott, 97 sebesült, az amerikaiak részéről négy halott, 28 sebesült, a francziák részéről egy halott, 10 sebesült, a németek ré­széről 12 halott, 62 sebesült, az olaszok részé­ről egy halott, három sebesült, a japánok részér­­ől két halott, három sebesült, Ausztria-Magyar­­ország részéről egy halott, egy sebesült, az oro­szok részéről 10 halott, 27 sebesült. Li-Hung-Csang elutazása, London, június 30. A Daily Telegraph jelenti Kantonból 28-iki kelettel. Li-Hung-Csang alkirálynak a Brooklyn amerikai hajóval való elutazása északra elmaradt, mert tegnap későn este váratlan pa­rancs érkezett a császártól és az özvegy csá­szárnétól. Li­ Hung-Csang parancsára tegnap 130 kalózt és boxert fejeztek le, hogy megrémít­sék a lázadókat, a­kiket csak vas kézzel lehet leverni. Javul a helyzet. Berlin, június 30. (Saját tudósítónk távirata.) A német-ázsiai vasút sanghai képviselője a következőket jelenti: A tien­csini európaiak helyzete megjavult és a kereskedelem is újból megindult. A kínai forradalom, Budapest, június 30. Minden oldalról érkező sürgönyeink meg­erősítik, hogy Seymour angol admirális a nem­zetközi csapattal folyó hó 26-án visszaérkezett Tien­ Csinbe. Ma délelőtt megkaptuk Seymour­­nak az angol admiralitáshoz intézett hivatalos jelentését is, a­mely röviden, de nagyon érde­kesen vázolja az expedíc­ió történetét. Seymour jelentéséből kitűnik először, hogy csapata visszajutott egészen a tien­csini arzená­lig, mielőtt a megszabadítására szervezett expe­díc­ió útnak indulhatott volna. Másodszor, hogy a pekingi követségekkel érintkezésbe lépni nem tudott és nem igaz, mintha táborában volnának a követek, nem is tud semmit a­ sorsukról.Más forrásból sincsen róluk hírünk. Állítólag f. hu Az orosz kormány ultimátuma. London, június 30. (Saját tudósítónk távirata.) A »Times «-nek jelentik Péter­várról. A pétervári vezérkarhoz érkezett hírek szerint a kínai forradalom Mand­zsúria felé terjed. Az orosz vasutakat is meg­támadták a felkelők. A táviródrótokat Vladi­­vostok és Port-Arthur között elvágták. Az orosz kormány felszólította Kína itteni képviselőjét arra, hogy Oroszország a saját vasutainak vé­delmére minden rendelkezésére áló haderőt Kínába küld. (N. Fr. Pr.) A követek sorsa. Berlin, június 30. A Wolff-ügynökség jelenti : A czirkálóhajóraj parancsnoka ezt táviratozza . A kiküldött hadtest visszatért Tien-Csinbe. Az óriási erőfeszítéshez vi­szonyítva embereink szolgálatai kitűnőknek mond­hatók. Elesett Buchholz kapitány és tíz ember, megsebesült hat tiszt és három ember. A partra szállt csapatok egészségi állapota jó. A követekről nem érkezett hír. Az expedíczió Langfangból tért vissza. Pekingben nem volt. * A kínai császárné, Giers kisasszony, a pekingi orosz követ leánya, ki nemrég kihallgatáson volt a kínai császárnénál, a következőket írja a New­ York Worldba: »A császárné élénken társalgott a nőknek helyzetéről a családban, s a következőket mondá: — A kínai asszony mindenféle előítélet s gaz­dasági viszony járma alatt nyög, de a reformok már csak idők kérdése. A kínai nőt lassan kint kell emanczipálni. Most nyolcz éves korában fozni, tíz éves korában főzni, varrni és hímezni kell tudnia. E korban a leányok már maguk tartják fönn magukat s kiházasításukra kezdenek gyűjteni. Sok szegény családban az asszonynak azonkívül, hogy önmagát tartja fönn, még a férjet is el kell látnia czipővel és ruhával. Bucsuzáskor a császárné mentegette magát, hogy ülve marad. \o — Nagyon öreg asszony vagyok s még sok órát kell ma dolgoznom. Azután megmutatta mását azoknak a gyöngyös gyűrűknek, melyeket a többi »diplomatán­k«-nak adott, mondván: ' reT ■ — Tekintsen engem­ nővérének és barátnőjé­nek. Legyen ez a gyűrű annak a jelképe,­ hogy valamennyien egyazon családhoz tartozunk. Ez nem közönséges frázis. Egy közös czélunk van, a világot tőlünk telhetőleg boldogabbá­ és bölcsebbé tenni. Tudom, hogy mindnyájunknak megvan a maguk köre, hol hasznosakká tehetik magukat. Nekem is megvan a magam, s bár öreg vagyok, remé­lem, hogy még évekig teljesíthetem a kötelességemet. Nagyon örülök, hogy önnel megismerkedtem s remé­lem, hogy még többször viszont fogom látni. Egy nőhöz képest rendkívül sokat dolgozom, de a kínai asszo­nyoknak derekasan is kell dolgozniok. A császárné meg éppenséggel jobban dologba van fogva, mint a legszegényebb buli. TÁVIRATOK. A délafrikai háború. — Saját tudósítónk táviratai. — London, június 30. A Times jelenti Lourenco­ Marquezból tegnapi kelettel. A búrok és az idegenek, a­kik Tranzvál­­ból érkeznek, meg vannak győződve, hogy beletelik még három vagy hat hónap, míg a búrokat teljesen leigázzák. Nyilvánvaló, hogy Krüger, a­míg csak kitart, gondoskodni fog kellő számú csapatokról a guerilla-harcz folytatására. Egyelőre Krüger még nem tudja magát feltétlen megadásra elhatározni, noha több búr vezér óhajtja. London, június 30. Roberts lord jelenti Pretóriából tegnapi kelettel. Paget tábornok azt jelenti Lindleyből, hogy e hó 26-án harc­ba keveredett a búrokkal, kik nagy segédcsapatokat kaptak. Ugyanaznap megtá­madtak egy convojt, a­mely a lindleyi helyőrség számára volt rendelve, de a kiséret mégis Lindleybe érkezett, miután utóvédje heves harczot vívott az ellenséggel. Az angolok vesztesége tíz halott és kö­rülbelül ötvennégy sebesült volt, köztük négy tiszt. Egy másik ütközetben három halott és huszon­három sebesült volt a veszteségük. Egy csete­patéban pedig Vicksburg mellett elesett 2 tiszt és megsebesült 4 ember. Methuen tábornok Lindley

Next