Magyar Nemzet, 1900. augusztus (19. évfolyam, 209-238. szám)
1900-08-01 / 209. szám
, melynek nemzetközi kongresszusa épp most ülésezik Párisban s mely a meddő részvétnyilatkozaton túl kötelességszerüleg talán egy kissé behatóbban is foglalkozhatnék az anarchia bűntetteivel szemben közösen megállapítandó eljárás kérdésével. A minden emberi indító ok nélkül, pusztán fanatikus tévhitből támadt királygyilkosok elvetemült fejét ne övezze sehol a meg nem érdemelt, sőt megbecstelenített mártíromság glóriája. Hiszen túlnyomó részt ma is a Herosztratesz perverz dicsszomja a lélektani rugója a legtöbb nyilvános bűntettnek. A nemzeti érzület gondos beoltása, lankadatlan istápolása, az olasz példa ellenmondása daczára is, hatalmas prezervatívum az anarchista járvány terjedése ellen. A dinasztiáknak a nemzeti érzülettel való összeforrása biztosabb mentsége a koronának minden testőrségnél, titkos rendőrségnél. Erő és szeretet, ez a kettős, elrettentő és megszelidítő fegyver áll a fennálló világrend rendelkezésére az anarkia ellen megvívandó önvédelmi harczában. Hogy ez is véges, tökéletlen, mint minden emberi dolog, azt szomorúan magyarázza az Umberto megrendítő katasztrófája. A nagyhatalmi erő, az olasz nép rajongó szeretete nem óvhatta, nem védhette meg egy őrült gonosztevő gyilkos merényletétől. Mikor egy mindenki ellen tör, nyilvánvaló mindenkinek az a természeti joga, hogy eltiporja, kiirtsa az ellene lázadt egyént. És ha százszor őrült is, mihelyt az a mániája, hogy éljön, vele, »elvtársaival« szemben nincs semmi helye, értelme a roszszul alkalmazott humanizmusnak. delmet, hogy ez a nagyobbára szegény, földhöz ragadt népség itt vesztegeljen nálunk, sőt, hogy esetleg itt is ragadjon, mindenképpen el kell hárítani, de másfelől a humanizmus parancsolja, hogy a szegény nyomorultak sorsát közönyösen ne nézzük, hanem lehetőleg könnyítetik. Ebben az irányban a művelt világnak feltétlen elismerése illeti meg Széll Kálmán miniszterelnököt, aki diplomácziai úton igyekszik a román kormányt azokra a kötelességekre figyelmeztetni, amelyeket a czivilizáczió és a humanizmus reá ró. Mint értesülünk, a miniszterelnök már régen folytat tárgyalást a külügyminiszter útján a román kormánynyal, azon tömeges kivándorlás ügyében, amely Romániából az országon keresztül vette útját. A múlt héten az ez irányban beállott mozzanatok következtében az egész kérdésről, a magyar kormány eljárásáról kimerítő átiratot intézett a külügyminiszterhez, amelyben arra kérte, hogy Romániát a legerélyesebben szólítsa fel, hogy azon sajnos állapotokat, amelyek a román határszélen előállottak, mihamarább szüntesse meg, miután a humanitással és a czivilizáczióval össze nem egyeztethető, hogy azok a kivándorlók, akik útlevél és útiköltség hiányában a határszélen át nem bocsájthatók, hazájukba be ne fogadtassanak és kényszeríttessenek a határszélen vesztegelni. Ilyen irányban most a miniszterelnök Rátótról újból sürgős megkeresést intézett a külügyminiszterhez. A Romániából kivándorlott zsidók sorsa ma az angol parlamentben is szóba került. Brodrick parlamenti államtitkár egy hozzá intézett kérdésre az állítólagos romániai zsidóüldözésre vonatkozólag azt válaszolta, hogy a lapok jelentései szerint a romániai zsidók legutóbbi kivándorlásának oka a hatóságoknak a zsidókkal való rossz bánásmódja volt. A kormányhoz érkezett informáczió szerint azonban ezt az állítást nem támogatják alapos okok. A zsidók tudvalevőleg Romániában nem naturalizálódtak. A brit kormányhoz nem érkezett panasz és azért nem is szólalhatott föl ebben a dologban a romániai kormánynál. Bosznia közigazgatása. Az O. K. jelenti. Ismételten reámutattunk arra, hogy a boszniai mohamedánok között két különböző áramlat áll szemben egymással. Az egyik az ellenzék mozgalma, amelyet nyilatkozatai révén a magyar közönség is ismer; a másik párt elítéli ennek az ellenzéknek a törekvéseit és eszközeit s ragaszkodik a fönnálló intézményekhez, málából, míg a modern politika mosolyoghat ez operett nagyságon. Az a kicsiség, melyre signor Onofri oly büszkén hivatkozott, csupán játékszer volt Európa szemében, amit csak azért tűrt meg éppen, mert kicsi akart maradni. Próbált volna meg valaha terjeszkedni, úgy elnyelte volna, hogy ma valószínűleg sokkal érdekesebb volna emléke, mint parányi önállósága. A büszkeség, lám, úgy tesz szert történelmi nevezetességre, mert szerény maradt. Onofri arczképe különben ott csügg a tanácsház valamelyik termében és a marinóbelinek felcsillan a szeme, ha róla beszél. A derék capitani emléke odakerült honfitársai lelkében a Szent Marinusé mellé és ők büszkék mindkettőjükre. Még egy férfiúra büszkék ők és ez„ Garibaldi, kinek emlékszobrot állítottak. Ő szabadította fel őket az utált Tedeschik járma alól. Az az öreg világtalan ember, ki ott ül az egyik vicoló sarkán büszkén mondja, hogy ő is ott harczolt a nagy nemzeti hős oldalán és azonnal átnyújtja névjegyét megfelelő tiszteletdíj ellenében. Szegény öreg! Ezek a hatoskák varázsolják őt vissza a dicső múltba, mert lám a járókelő idegen is kötelességének tartja valamit adni a hősi harczok tanújának. Különben ez a kis állam is olyan, mint Itália többi része: a kinyújtott tenyér és a borravalók hona. A köztársaság önállóságának kétségtelen Budapest, július 31. A román zsidók kivándorlása. A román zsidó kivándorlók szomorú sorsa közel érinti Magyarországot is, mert a kivándorlás iránya hazánkon át vezet s mivel a kivándorlás megrekedése külföldön Magyarországra zúdítja issza a szerencsétlen csapatokat. Azt a vesze Vánczot. Mint a gyermekek, egymás szájától kapkodják el a korsót, hogy »Te már eleget ittál, hagyj nekem is!« A nagyon szép, de nem nagyon régi székesegyházban sorban vannak elhelyezve azoknak emléktáblái, kik legalább tízszer viselték a kapitány tisztséget. Elég szép számban vannak képviselve. Ez a békés és igen testvéries kormányzási forma aztán lehetővé teszi, hogy a kis ország szelleme, ha ugyan van neki, ideálisan szocziális és valósággal köztársasági legyen. Mikor a nagy Napóleon világhódító útjában Itáliát is leigázta, megakadt szeme e parányi kis köztársaságon s minthogy akkor még a »kis káplár« is republikánus volt, természetesen nagyon tetszett neki San Marino. Annyira tetszett, hogy nagylelkűségében a kis államnak ajándékozta a földet, le egészen a tengerpartig, beleértve S.Leót, Cesenát, egészen Ifiminiig. Agyukat is ajándékozott nekik, talán tíz darabot, hogy jobban védhessék magukat. Szóval, elhalmozta kegyeivel. Alberto, Onofri, ki akkoriban capitani di nobili volt Marinoban, szépen megköszönte Napoleon kegyeit, elfogadta az ágyukat, de visszautasította a földet. »San Marino köztársaságnak kicsiségében rejlik nagysága«, körülbelül ezt adta válaszul és Marino megmaradt kicsinek, de önszántából és önállóan. , Visszapillantva a múltba, van ebben a mondásban valami a nagy római önérzet gló■.........»»■■■JL'.ILU!------------------------""^-1...........■ 5""' * ----■ 111 S jele az a hatalmi tény is, hogy pénzt veret és önálló bélyegeket bocsát ki. Hanem itt, igazán mosolyognom kell; ha marinói pénzt akarsz, azt meg kell venned, mint veritást, még pedig jó borsos áron. Vezetőm egyszerre csak elővesz a zsebéből egy csomag rózsaszínű papirosba gondosan betakargatott ezüstpénzt és büszkén magyarázgatva az állam önálló pénzverési jogát, megvételre kínálja azegész kollekcziót. A rendes forgalomban különben az olasz pénz járja. A san marinói postabélyeg pedig, azt hiszem, valóságos csemege a képes-levelezőlap gyűjtőknek. Lám, az utódok mily ügyesen értékesítik a kicsi nagyságot. Onofroiur örökségét, igen prak - tikusan, aprópénzre váltva árulgatják. Régiségek és festmények, szobrok dolgában különben is szegény San Marino és inkább újabban épített szebb épületei érdekesek. Mindössze talán a ferenczrendieknek konviktuma nagyon régi épület és a katedráléban egy állítólagos Guido Xénit mutogatnak. A nagyon szép, de csupa utánzat márvány díszítésű tanácsház előtt áll a szabadságszobor, melyet egy Müller nevezetű kisasszony ajándékozott a köztársaságnak és megkapta érte a san marinói herczegnői czimet. Különben ez is egyik jövedelmi forrása a kis államnak. Bizonyos összeg ellenében a bárótól kezdve a herczegig árusítják a rangot és czimereket. A tanácsház egyik kisebb termében ott látjuk néhány díszpolgár arczképét, köztük Macmahon, Sadi Carnot. A mi derék van ma- MAGYAR NEMZET. 1900. augusztus 1. Travnikban ismételten heves harczra került a dolog a két párt között és tudvalevőleg a szent hitében álló, nagytudományu travniki mufti volt az, aki először adta ki a jelszót az ellenzéki párt ellen való küzdelemre. Az e hónap 23-án tartott travniki községi választásokon ismét megmérkőzött a két párt és a hadjáratból a mufti pártja került ki győzelmesen. A községtanácsosok választása liszták összelolvasásával történt és legtöbb szavazatot a mufti hívei kaptak. Legtöbb szavazatot kapott a mostani polgármester, Smailkadics Hadsi Rifát effendi, t. i. 189-et, még Junuzovics Hadsinak is, aki legkevesebb szavazatot kapott a konzervatívok közül, 158 szavazat jutott. Ezzel szemben az ellenzéki jelöltek nagyon kevés szavazatot kaptak. Pasics Ibrahim, akinek legtöbb szavazat jutott, mindössze 54 szavazatot kapott. A többiekre még kevesebb szavazat jutott. A mufti pártja tehát a választás következményeként túlnyomó többséggel rendelkezik. Hasonló eredménye volt a községi választásoknak Noviban, ahol a tavaszszal választották a községtanácsosokat. Ott is kiderült, hogy a konzervatív párt van többségben. Törvényjavaslat a fürdőügyről. A belügyminisztériumban törvényjavaslat készült el a fürdőügy rendezése kérdésében. A tervezet megállapítja azokat a kellékeket, melyekkel minden gyógyfürdőnek bírnia kell. Ilyenek : az egészség és kényelem igényeinek megfelelő lakások, gyógyhelyi orvos, gyógyszertár, fedett források, egészséges eledelről, valamint a betegek nyugalmáról és kényelméről való gondoskodás. Gyógyhely elnevezés használatára engedélyt a belügyminiszter ad. A felügyeletet a törvényhatóság gyakorolja, olyképpen azonban, hogy az első fokú közigazgatási hatóság intézkedési jogával egy gyógyhelyi biztos ruháztatik fel. A gyógyhelyek kötelesek minden idény befejezése után a belügyminisztériumhoz jelentést küldeni. A törvényjavaslat megállapítja, hogy a gyógy-, zene- és egyéb díjak után befolyt összegek kizárólag a gyógyhelyemelésére, parkok, utak, világítás, zene, esetleg szanatóriumok létesítésére fordítandók. Intézkedik a tervezet oly irányban, hogy a földmivelés, továbbá ipar üzlettelepek a gyógyhely rendeltetését ne veszélyeztessék, a fürdő nyugalmának, vagy egészségügyi hatásának ártalmára ne legyenek s e czélból minden gyógyhely számára védőöv állapittatik meg. A gyógyhelyek számos állami kedvezményben részesülnek. A házadómentesség kedvezményét kiterjesztik. A gyógyhelyen rendőri szolgálat szervezhető a községi rendőri szolgálattól elkülönítetten. Gondoskodás történik posta, táviró és távbeszélő fölállításáról. A fürdők vasúti hirdetményei messzemenő támogatásban részesülnek. A hatóság kötelessége a fürdőhöz vezető utak jó karban tartásáról gondoskodni. A fürdőhelyek tulajdonosait 15 évre föl fogják menteni az összes állami és községi adók és illetékek fizetése alól. A javaslat szerint a földművelésügyi miniszter följogosíttatik, hogy a gyógyhelyek építéséhez és fejlesztéséhez szükséges s a kincstári birtokon rendelkezésre álló építési anyagot az előállítási árban átengedhesse s a terveket közegeivel díjmentesen készíttesse.