Magyar Nemzet, 1900. október (19. évfolyam, 269-299. szám)

1900-10-01 / 269. szám

900. október 1. MAGYAR NEMZET. lelkű pártfogójára emeli poharát. (Lelkes éljenzés.) Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter erre a következő felköszöntőt mondotta: »Tisztelt Uraim! Mindenekelőtt hálás köszönetet mondok gróf Ester­házy Ferencz ur ő méltóságának azon kitüntető és szívélyes, de mondhatom költői hasonlatokban gazdag szavakért, a­melyeket hozzám intézve, a magyar királyi kormányt és annak elnökét éltette. Felette megtisz­telő reám és reánk nézve, hogy oly férfin tette ezt, a ki nemcsak e megyének első birtokosa, ha­nem a­ki egyúttal példát ad abban is, hogyan kell okszerűen, azaz: mintaszerűen és mégis jövede­lemre gazdálkodni, egy oly férfiú, a­kinek az a nemes ambícziója, hogy ahhoz a vagyonhoz és ahhoz a nagy névhez, a­melyet az elődöktől örökölt, kap­csolja Komárom vármegye közönségének osztatlan tiszteletét és osztatlan szeretetét. (Elénk tetszés és éljenzés.)­­ Kötelességet teljesítek tehát, tisztelt uraim, midőn a távollevő miniszterelnök úr exc­ellencziája nevében is ezen szívélyes megemlékezésért hálás köszönetet mondok. Örömmel tapasztalom, tisztelt uraim, hogy milyen egységesen jelentek meg a mai ünnepélyen a társadalom különböző körei, különböző osztályai. Örvendetes ez, mert a magyar nemzet jövője és jövendő felvirágzása iránt csak úgy lehet remé­nyünk, ha lesznek kérdések, a­melyekben minden magyar ember egyetért, (Igaz! Úgy van!) ha lesznek vonatkozások, a­melyekben mindnyájan egyek vagyunk, ha lesznek eszmék, a­melyekért mindnyájan tudunk lelkesedni. Ezek az eszmék, ezek a kérdések azok, a­melyek az egységes, tö­mör magyar államra vonatkoznak, ezek az eszmék azok, a­melyek a haladást, a szabadelvűséget és a felvilágosodást képviselik. Így volt ez, tisztelt Uraim, régen; azért nem pusztult el a magyar, és így lesz ez a jövőben is, ha ezen egységet mindig meg tudjuk tartani és mindig képviselni tudjuk. Hogy milyen volt a régi magyar világ az ő patriarkális felfogásában, az ő nemes gondolkodásá­ban, az ő önmegtagadásában és áldozatkészségében, arra példát nyújt az a kis család, a­melynek kö­rében ma időzünk, az a kis család, a­melyhez en­gem nem csak a tisztelet, hanem régi baráti és ro­koni kötelékek is csatolnak. A mi tisztelt házigazdánk, a­kivel szerencsés vagyok ez idő szerint hivatalosan is együtt­mű­ködhetni és a­kit egyik kiváló munkatársamnak és tanácsadómnak tekintek, (Élénk éljenzés.) példát adott arra, hogy mint kell egy nem kis vagyont, nem apró összegeket közczélra, közérdekben fel­áldozni. Hiszen, kérem, ezen obszervatórium léte­sítésénél is ő meghozta a maga áldozatát. Ha vala­mire hiányzik a pénz, akkor ő azt szokta mon­dani: »Hát akkor azt majd én fizetem«. (Élénk éljenzés.) És a milyen nemes gondolkozású ő, a­ki em­lékeztet önmegtagadásban, áldozatkészségben, kö­telességérzetben a mi elődeinkre, épp olyan nemes gondolkozású a mi szeretetreméltó háziasszonyunk. (Hosszas élénk éljenzés.) Másutt, nem egy helyen, az a szokás, hogy az emberek azon törik a fejü­ket, hogyan kellene az államra terheket rakni; ebben a házban, ebben a családban az a szokás, hogy azon gondolkoznak, hogy az állam vállairól, hogyan lehetne e terheket levenni. (Élénk tetszés.) A mi tisztelt házigazdánk könnyít az állam terhein hivatalos ügyekben, a mi szeretetreméltó háziasszonyunk ugyanezt teszi a reprezentálás te­rén. (Élénk éljenzés) Hiszen ki emlékezik még olyan hivatalos bankerre, a­melynek vendégeit a háziasszony a saját maga vendégeiül hívta volna meg? (Élénk tetszés és éljenzés.) Én arra az önmegtagadásra, arra az áldozat­­készségre, arra a nemes gondolkozásra emelem poharamat és kívánom,, hogy szeretetreméltó házi­­assszonyunkat kedves házigazdánkkal együtt az isten sokáig éltesse. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Tuba János lendületes szavakban emlékezik meg az Esterházyak hagyományos erényeiről, a­kik elől jártak mindig úgy a harczok dúló zivata­raiban , a­miről hősi legendát regélhetne a veze­­kényi négyes sirhalom,­­ mint a békés munka alkotásaiban, adva a hazának jeles egyházfőket, kiváló államférfiakat, tudósokat, írókat és a tudo­mánynak és művészetnek fejedelmi bőkezűségü meczénásait, poharát emeli gróf Esterházy Ferenczre, a kinek nemcsak születésbeli, rangbeli és vagyon­­beli, de egyéni kiválóságainál fogva is, jövendő működése elé nemcsak e vármegye, de az egész ország közvéleménye reményteljes bizalommal te­kint. (Lelkes éljenzés.) Végül Konkoly-Thege Miklós az osztrák ven­dégeket éltette. A kínai zavarok. — Távirati tudósítások. — Köln, szeptember 29. A Kölnische Zeitungnak a Standard mai tien­­csini jelentésére, mely a Li-Hung-Csanggal foly­tatott beszélgetést közli, Berlinből a következőket írják: Teljesen érthető, hogy Li-Hung-Csang a maga álláspontjáról csakis rossz szemmel nézheti Oroszország és Németország egyetértését és hogy mindent megtesz, hogy azt megzavarja és a két állam közt a bizalmatlanság magvát elhintse. Csak­hogy a szándék nagyon is világos és így mindenki látja, hogy mit akart az intervjúval. Taktikai hibát is követ el, mikor túlságos sok adatot sorol fel a két állam közti antagonizmus bizonyítására, mert ha így halomszámra konstruálja a mesterséges ellentéteket, még a legnaivabb kedélyek is átlátnak a szitáján. Washington, szeptember 29. A sanghai amerikai konzul közölte a külügyi hivatallal, hogy Sheng megmutatta neki a császár és az özvegy császárné Tayenfuben 25-én kelt ren­deletét, melyben megrótják a kínai minisztereket, mert pártolták a boxerek mozgalmát. A rendelet négy herczeget lefokoz és Tuan herczegtől meg­vonja illetményeit és az őt hivatalból megillető sze­mélyzetet. Tuan fölött a császári család külön bí­rósága fog ítélkezni. Sanghai, szeptember 29. Itteni hivatalos körökben a Tuan herczeg le­fokozásáról szóló hír nem talál hitelre. Tien-Csin, szeptember 29. Waldersee gróf délután ideérkezett. Fétervár, szeptember 30. Girin városában, melyet Renenkampf tábornok bevett, a »Novoje Vremja« szerint 5000 kinai ka­tona és 20 ágyú volt. A rendes csapatokon kívül kinai forrásból eredő adatok szerint még 75.000 nemzetőrség is volt ott. Pétervár, szeptember 30. A hivatalos lap közli Giers követnek Tabu­ban e hó 27-én feladott táviratát, mely azt mondja: Legfelsőbb rendeletre a követség egész személyze­tével Tien-Csinbe utazom. Azt állítják, hogy ma Tayentuban császári rendeletet bocsátottak ki, mely szerint Tuan herczeg, Csuanlaou, Kaui kan­­czellár és Junian rendőrminiszter, mint a boxerek vezérei, megfosztatnak hivataluktól. Washington, szeptember 29. (Reuters) Jól értesült körökben a hatalmaknak a kínai főhivatalnokok megbüntetésére vonatkozó német javaslattal szemben elfoglalt álláspontját illetőleg azt állítják, hogy Oroszország, Franczia­­ország és az Egyesült­ Államok megegyeznek abban, hogy a javaslatot nem tekintik czélszerűnek. Japán kész Németországot követni, ha a többi hatalmak ugyanezt teszik, hogy a konc­ertet fentartsa. Ausztria-Magyarország és Olaszország teljesen hoz­zájárulnak a javaslathoz. Berlin, szeptember 30. A JFor­f-ügynökség jelenti: Waldersee gróf Takuba való megérkezése után e hó 27-én Pecsiliben megkezdte katonai működését. Paris, szeptember 30. Az A­gence Havas jelenti Takuból e hó 28-áról. A tengernagyi tanács elhatározta, hogy több nemzet csapatai az orosz csapatokkal együtt vesznek részt a Shankhaikoan elleni előnyomulás­ban. Voiron tábornok e czélra egy zászlóaljat kül­dött. Ezenkívül Voiron Paotingfu irányában fel­világosító őrjáratot küldött ki. A beérkező franczia csapatok jó állapotban vannak. Páris, szeptember 30. Az Agence Havas jelenti Takuból e hó 25-ről. Bailland dandárénak csapatai egymás után jó álla­­potban érkeznek meg és Tangesunnál táboroznak. Jó forrásból nyert értesülések szerint, a németek előkészületeket tesznek Paotingfu megszállására. Az oroszok folytatják a csapatmozdulatokat Pet­­tangig és Lutasig, hogy Shankhaikvant megszáll­ják. Li­ Hung-Csang legközelebb Pekingbe szándé­kozik utazni. London, szeptember 30. A Reuter-ügynökség jelenti Pekingből e hó 24-éről: Csing herczeg az idegen követek ama ja­vaslatára, hogy a császári udvar térjen vissza Pe­kingbe, azt válaszolta, hogy ő emlékiratot intézett a császárnéhoz. Tényleg elhatározták, hogy Wal­dersee gróf szállja meg a szent város egyik csá­szári palotáját és a német csapatok nagy részét ott helyezze el. Ez a szent város oltalmára irá­nyuló politikának teljes abbanhagyása. Az ameri­kaiak rosszalják ezt a lépést, de nem szólaltak fel. A telelésre ismét megkezdték az általános előké­születeket. . Berlin, szeptember 30. A Wolff-ügynökség jelenti Sanghaiból tegnap­ról. Itt közzétettek egy Tayentuban e hó 25-ikén kelt császári ediktumot, mely sok körülírással azt mondja, hogy a trón ártatlan a helyzetben, melyet az idézett elő, hogy a herczegek és az udvari méltóságok pártolták a boxereket. Azokat tehát meg kell büntetni. A vétkes herczegek közt föl­sorolják Huangtai, Heun és Tao-Hing elsőrangú herczegeket, a­kik rangjuktól és hivataluktól meg­fosztatnak. Tuan másodrangu herczeg szintén el­veszti összes hivatalait és járandóságait és szigorú megbüntetés végett átadatik az udvari bíróságnak. Továbbá Caj-Eau másodrangú herczeg és Inigmio, a czenzorátus alelnöke, szintén megbüntetendők lesznek. Hau-Lu-Hiaut, az igazságügyminisztérium elnökének nagytitkárát illetőleg a czenzorátus miniszterei utasíttatnak, hogy büntetést hozzanak javaslatba intő példaként. London, szeptember 30. Mint a Kenter-ügynökség jelenti Tien­ Csin­­ből múlt hó 27-éről, két orosz tábori­ üteg érkezett Pekingbe és valószínűleg tovább mennek Paoting­­fuba. Az oroszok most Lutaiban vannak. Úgy lát­szik, hogy nem szándékoznak közvetlenül tovább­menni Tanksauba. Állítólag az az aggodalom forog fenn, hogy a kínaiak elpusztíthatnák a bánya- és vasúti műveket. Továbbá jelentették, hogy a né­metek és oroszok egy hadihajóval és egy szállító­­hajóval elindultak Takuból, hogy e­gtámadják Shank­­hajkvaut. TÁVIRATOK. A király Görzben. Görz, szeptember 30. Ő felsége ma reggel rövid istentiszteletben vett részt, meglátogatta a tartományi múzeumot és azután visszatért a szállására; a kö­zönség mindenütt lelkesült ovácziókkal üdvözölte. Miután ő felsége visszatért lakására, a főtéren a sorfalat álló tartalékosok és aggharczosok elvonul­tak. 10 órakor az uralkodó általános kihallgatást adott. Délután 1/13 órakor udvari ebéd volt, me­lyen többek közt Körber miniszterelnök, Goes gróf helytartó és több képviselő volt jelen. Ő felségét elutazása alkalmával a lakosság ugyanoly impozáns és lelkesült ovácziókkal kisérte, mint a megérke­zéskor. Az uralkodó az aggharczos- és tűzoltó-egy­letek sorfala közt a lakosság viharos üdvözleté­től kisérve, a pályaudvarra hajtatott, hol a polgár­­mester a város nevében köszönetet mondott a látogatásért. Ő felsége pedig megköszönte a szép fogadást. Bayer tartományi kapitány a tartomány­­gyűlés nevében köszönte meg ő felsége látogatását és azt mondta, hogy e szép napok örökké feledhe­­hetetlenek lesznek. Ő felsége köszönetet mondott a valóban szép fogadásért s azt mondta, hogy a leg­jobb emlékeket viszi magával és csak azt kívánja, hogy ez mindig így maradjon. Miután ő felsége búcsút vett a pályaudvaron megjelent személyisé­gektől, az udvari vonat a jelenvoltak lelkesült »hoch «-kiáltásai közt elindult. Az udvari vonaton utazott el Körber miniszterelnök és Goes gróf helytartó is, a­ki e felségét a tartomány határáig kiséri. Az osztrák-németek akc­iója: Trautenau, szeptember 30. A német radikális nemzeti­ párt nagygyűlése, melyen vagy 4000 ember vett részt, zavartalanul folyt le. Egyhangú­lag elfogadtak egy határozati javaslatot, melyben hangsúlyozzák az energikus és tekintetnélküli nemzeti politika szükségét és követelik, hogy a leendő népképviselők különösen odahassanak, hogy a német nyelvet államnyelvnek mondják ki, a né­met birodalommal való szövetséget az állami alaptör­vényekbe iktassák és a német birodalommal vám- és kereskedelmi szövetséget kössenek. A nagygyűlés a liberális­ pártnak egyidejűleg rende­zett gyűlésében kísérletet lát arra nézve, hogy a csődbe jutott liberalizmust ismét lábra állítsa és a trautenaui polgármesternek a kabinetirodához kül­dött táviratáért, melyben a német radikális nem- 3

Next